Tour de Kotor - 2. rész

Folytassuk tehát ott, ahol az előző részt abbahagytam.

Május 12. Péntek

160,92 km - 8 óra 52 perc
53,7 km/h csúcssebesség

Az esti szürke kis felhőkből kaptam egy kis esőt éjszaka, de semmi nagy dolog. A sátor ponyvámon volt észrevehető és kicsit vizes volt a fű, még levegő frissítésnek is gyenge. 7 órakor már úton is voltam, de már ekkor sem kellett semmi melegítő öltözet. Sajnos az agydinamós lámpám ekkor már semmi kis fényt nem akart adni, ami kicsit idegesített, mert mi van ha szükség lesz rá?! Megálltak hát, amint felértem az aszfaltra, hátha tudok művészkedni annyit, hogy legalább 50%-kal működjön!
Hamar meguntam a szerelést és inkább tovább indultam, mivel volt nálam nem egy elemes tartalék lámpa. Nem sok kellett, és már el is értem Mostart, bár erre csak a város közepén jöttem rá, mert nem találkoztam sehol, "a" Mostar táblával!

Ki korán kel, aranyat lel! Esetemben turista mentes övezetet!

Megkerestem tehát a híres neves hidat. Körbe jártam az egész várost és még a hidat is volt lehetőségem biciklivel megközelíteni. 8 óra előtt pár perccel érkeztem a nevezetességhez, így rajtam kívül még nem téblábolt ott senki. Ennek köszönhető, hogy a biciklimet is el tudtam tolni, egészen a hídig. Pár fotó, nézelődés. Visszafelé menet kezdtek éledezni, a szuveníresek. Páran leszólítottak, hogy mindjárt 8 óra és nyitnak, nyugodtan menjek be nézelődni, már vásárolhatok. Volt aki csak jó utat kívánt. Egy-két képeslapot azért csak szereztem, mert hát ezért jöttem idáig. Kerestem még egy utat le a folyó mellé, onnan nyílt még igazán jó kilátás.

Gurultam tovább, egy otthon kinézett célpont, a Buna folyó forrása felé.
Amit érdemes tudni róla. Ez a forrás Európa legnagyobb forrása. Hogy is értsd ezt? A legbővizűbb, közel 43000 liter víz folyik ki másodpercenként. A víz természetesen kristálytiszta. Konkrétan a parton levő vendéglők teraszánál az emberek a poharukat merítik meg, hogy igyanak. Én sem szégyenlősködtem, minden kulacsomat feltöltöttem a friss vízzel. A biciklimet az egyik árus mellé leparkoltam és gyalog indultam felfedezni a forrást.

Egy dolgot azért hiányoltam. Képeslapok! Számtalan árus van az ide vezető út mentén, de képeslapot szinte egy sem árul. Már kezdtem is lemondani róla, amikor az utolsó bódénál megláttam, hogy árulnak 3-4 fajtát. Ugyan még épp kipakolás közben volt a hölgy, de mondta hogy válogassam nyugodtan, már nyitva van! Vásárlás után egyszer csak egy felpakolt bringás parkolt le mellettem. A neve Lars és Svédországból jött. Jó, nem úgy mint én, ő repülővel jött Tuzlába és onnan indult el biciklivel Bosznia, Horvátország (tengerpartja), Montenegró körbejárására. 

Új barátom, "Lársz"!

Próbálkoztunk beszélgetni egymással. Jó kérdés, hogyan is "beszélget" egy vajdasági magyar biciklis, aki csak magyarul tud és egy svéd túrázó, aki svédül és angolul is boldogul?!
Ezt addig nem fogjátok átérezni, amíg nem keveredtek hasonló szituációkba. Elő a térkép, a kis notesz, ceruza. Alapvető angol szavak mennek. Általános információk megtárgyalása biciklisek között, amit bármilyen nyelven megért minden túrabicajos. Honnan hova mész, volt-e valami probléma a járműveddel, mennyit mész naponta, milyen sebességgel haladsz, miket nézel meg, na meg, hogy mennyire tetszik az adott ország, ajánlasz-e valamit, amit nézzek meg, esetleg tudsz valami jó, kihagyhatatlan útvonalat, kemping helyet?! Tehát mutogatva, "beszélgetve", térképezve mindent el tudtunk magyarázni egymásnak, majd szétváltak útjaink.
Ismét a tenger irányába haladtam. Egy óra tekerés után egy Medjugorje tábla "zavarta" meg a túrázásomat. A tábla szerint ugyan is szűk 20 km-re volt tőlem a híres zarándok hely. Előttem jó hosszan, végre teljesen sík útszakasz következett volna, de ha Medjugorje felé megyek, rögtön egy hatalmas szikla falra kell "felmásszak". Aki ismer sejtheti merre indultam tovább. Persze, hogy a mászás felé. Ha már Boszniában járok épp ide ne menjek el, mikor röpke 50 km kerülő csupán és rengeteg szint emelkedés?!

Kitérő nélkül ott mentem volna lenn, a folyó völgyében.
De hát ez a túra az emelkedőkről szól, miért pont most mennék síkon, azt otthon is megtehetem!

Megérkeztem Međugorjeba. Turisták minden felé, elég zsúfolt volt a templom környéke. Szuvenír amíg a szem ellát. Mondjuk kerékpárosok ritkán járhatnak erre. Engem is úgy néztek néhányan, mintha Szűz Mária jelent volna meg előttük. Találkoztam magyarokkal is. Egy csoport csak messziről köszönt utánam, mikor már tovább indultam, de István (remélem jól emlékszem a nevére) útbaigazítást is adott, miközben egy ottani hagyományos lakodalom mellett haladtam el. 

Megérte mászni, a folyó völgy helyett, hiszen egy jó hosszas lejtőn haladhattam tovább az Adria felé. 

Čopljinán tartottam ebédszünetet egy bolt előtt. Nagyon bökte már a csőrömet az első lámpám, ezért durvább módszerekkel próbáltam megjavítani. Pár percig működött is majd ismét semmi fényt nem adott. Szenvedtem vele majd 1 órán át a bolt előtt, erre mikor elindultam fél perc múlva egy bicikli szervizhez értem.

Megálltam, hátha van valami ötletük a javításhoz, amivel még nem próbálkoztam. A tulajdonos nagyon kedves volt. Ugyan nem volt másik csatlakozója, ami illett volna a lámpámba, de legalább segített kiszedni a vezetékeket a régiből, hogy a műanyag nélkül rakhassam rá a lámpa kis tűire. Láss csodát, így működött a lámpa. Örültem, mint majom a farkának. Ugyan nem volt egy eget rengető művelet, de azért megkérdeztem, mivel tartozom. Csak legyintett egyet és mondta, hogy semmivel. Névjegykártyát cseréltünk, majd pár fénykép után ismét útra keltem.

Az öröm most sem tartott sokáig. Pár perc múlva ismét "meghalt" a lámpa. Igazából csoda, hogy addig is működött. Itt már feladtam, majd megnézem mit lehet vele csinálni, ha haza érek.

Térképemről kinéztem, hogy a Neretva folyó egészen a tengerig folyik, tehát a mellette levő útszakaszt követtem. Átkeltem a határon Horvátországba és a folyó mentén szépen "lecsorogtam" a tengerpart menti útra. 

A Neretva mellett. Brutálisan jó hátszéllel!

A "tengerpart menti" út!

Egész útion idáig, azt gondoltam, milyen jó lesz majd, mikor elérem a tengert. Végig a part menti úton megyek majd, így másznom sem kell sokat. Nagyot tévedtem! A part menti út, nagyon emelkedős. Ezt ugyan megnézhettem volna otthon előre, de akkor hol lett volna ilyen csodás meglepetés?!
Haladtam még egy kicsiit, de lassan sátorhely keresésbe kellett kezdeni. Elég rosszul jött ki az időzítés. Ahol nem volt szikla, ott már beértem a következő városba, a másik irányból pedig csak a tenger volt. Nincs mese, haladni kell tovább. Beértem ismét Boszniába, az ország kis tengerparti részére. Itt csak egy nagyváros Neum van, majd utána a part mentén ismét Horvátország kezdődik.

Ekkor már kezdett sötétedni, agydinamós lámpa nélkül pedig nem sok kedvem volt tovább haladni. A határátkelő előtt találtam tökéletes sátorhelyet, viszont tisztán ráláttak az átkelőtől, tehát jegeltem az ötletet. Borús, szeles idő volt, mikor beértem Horvátországba. Végső búcsút vettem Boszniától, ahol ezen a napon sem csalódtam az emberekben, ahogy azt már az előző részben bővebben kifejtettem.

Határátlépés után már nagyon sátraztam volna, de balról sziklafal, jobbról mélyen tenger volt. Pár perc alatt csak találtam egy kis ösvényt, hely ugyan nem sok volt, és minden felé tüskös bokrok vettek körül, de sikerült "bepréseljem" az ágak közé a sátramat.

Azért ha lett volna rendes erős világításom inkább továbbmegyek.
Problémám ugyan nem lett belőle, de határövezetben nem tanácsolom a vadkempingezést!

Május 13. Szombat

140,00 km - 8 óra 54 perc
59,02 km/h csúcssebesség

Határövezet miatt, inkább korán keltem. Reggel 6-kor már úton voltam. Borús, párás idő volt. Elég rossz látási viszonyok, de meleg és az eső se esett, hogy a jó oldalát nézzük.

Nem találkoztam eggyel se :(

Ilyen időm volt egész délelőtt!

Ekkor már konkrétan a tenger part mellett ment az út, végig itt haladtam tovább. Azt sejtettem, hogy Dubrovnikig nem javul az időjárás, bár amúgy sem mentem volna le a várfalig, mert csak kora reggel lett volna esélyem turistamentesen, biciklivel eljutni odáig.
Dubrovniknál aztán jött a meglepetés!
Már rálátásom volt a városra. Épp a hídra felvezető úton mentem. Mögöttem egy kamionos és néhány autós. Szemből is elég nagy forgalom. Egyszer csak elkezdett csattogni a hátsó fékem. Esélytelen félreállni, főleg mivel emelkedő, a kamion sem tudott volna kikerülni. Szétakasztani nem tudtam menet közben, tehát fel tekertem még 100 métert, ott épp volt egy félreálló lehetőség. Első pillantásra elkönyveltem, hogy vége a felnimnek, eldurrant. Azért később csak megkönnyebbültem, mikor megláttam ezt!

Ez bizony itt ment be! Ha ezt más mondja, el sem hiszem!
A gumi defektvédelme fogta meg, hogy ne menjen tovább, csak hát belülről :D !

Szépen belevágott a fékpofába, azért csattogott!
Végül is nem lett nagy baja, azóta is ezt használom!

Ő a bűnös! De nem nyilatkozott, hogy még is, hogyan tudott oldalról támadni!

Szét kaptam tehát a kereket. Ragasztással nem bajlódtam, mivel két lyuk is lett a gumin, ráadásul átlósan épp a gumi pereménél, ott nem túl célszerű folttal bajlódni. Elővettem egy tartalék belsőt. Volt nálam egy új és egy ragasztott. Persze az a ragasztott volt, amin még egy lyukat szabadon hagytam, hogy majd  be lesz foltozva! Csak, hogy ezt én elfelejtettem!
Beleraktam azt, felpumpáztam és tovább mentem. Elértem a hidat. Érezhetően kicsit lapos lett a gumim. Vettem két képeslapot, felpumpáztam, pár fénykép és mentem is tovább.

Dubrovnikot végül csak így, fentről néztem meg!

Sajnos pár km után be kellett ismernem, hogy sikerült lyukas tartalék gumira cserélnem, a frissen kiszúrtat. Egy gyorsabb ereszkedés után, az első buszmegállónál meg álltam, hogy ismét gumit cseréljek. Egy olasz rendszámú busz pihentette utasait előttem. Mint kiderült ők is épp Kotorba igyekeztek, a másnap megrendezett, Ocean Lava Montenegro 2017 elnevezésű triatlon versenyre. Miközben elkezdtem a hátsó kerekemet leszedni, egy ismerős arc bukkant fel. Lársz barátom volt, aki Dubrovnikból jött. Vele kicsit jobban el tudtak beszélgetni az olaszok, mivel angolul tudtak ők is. Ekkor kezdtem már szégyellni magam, hogyan is lehetek ekkora analfabéta, hogy nem tudok még alap szinten sem angolul!?
Egy kis pihenő után Lársz és a buszos társaság is tovább indult, én pedig befejeztem a szerelést, végre rendes belső gumival!

Szerelés közben!

Tovább gurultam. Végre probléma mentesen! A montenegrói határ előtt megálltam egy jeges teára. Az ég kitisztult, kánikula lett. Megebédeltem, s mire indultam volna, ismét csak találkoztam Lársszal. Ő azt hitte én a másik irányba haladok, mikor a buszmegállónál megállt. Innen tehát együtt mentünk tovább. Montenegróba érve, még volt egy fix úti célom. Vissza át Horvátországba, a Punta d'Ostro erődhöz. Nem fogok történelem leckét tartani, akit nagyon érdekel mi történt itt, majd rákeres!
Tehát ehhez az erődhöz akartam eljutni, amihez először is egy hosszas mászás vezetett a kis határbódéhoz, ahol csak 1! határellenőr van!
Felvetettem a tervet Lársznak, hogy én mindenképp oda akarok menni kitérővel, ha jön velem, ha nem! Úgy döntött akkor ő is velem tart. Szerencsére a határbódékon gyorsan át haladtunk.

Magyarok minden felé! Aki rákeres a helyszínre, megtudja a történelmi jelentőségét, hogy mit is keres itt a koszorú!

Én és Lars

Persze légi felvételről a legszebb a hely!

Körülbelül a határvonaltól így látszik a hely. Oda kerekeztünk ki a legvégére!

Visszaindultunk ismét a határ bódékhoz, hogy haladhassunk tovább a Kotori öbölbe!
A horvát oldalon egy autós volt előttünk, itt gyorsan átjutottunk, de a montenegrói bódénál, teljes káosz fogadott minket.

Erre illik igazán a "kishatár" jelző! A maga egy személyes szolgálatával!

Tehát a montenegrói oldalon eluralkodott a káosz. A szembe jövő kb. 20-25 autós/kombis sem haladt, illetve a mi oldalunkon lévő 5-6 autós sem! A probléma persze abból adódott, hogy hirtelen sokan lettünk és egy személyes ellenőrzéssel, rendkívül lassan haladt, ráadásul, az az egy személy kezelte a be- illetve a ki menő sort is. Egy kombinál ez még hosszasabb munka, 7-8 ember iratait beszkennelni... Várakozás közben két FatBike-os emberke is odaparkolt mellénk. Ők csak Herceg Noviból tekertek át és most jöttek visszafelé. Lőttünk egy közös várakozós szelfit, majd 45-60 perc várakozás után végre átjutottunk. És ami arrafelé nagy emelkedő volt, az most legalább jó lejtővé vált. 

7 órára már bőven átkeltünk Herceg Novin és lassan sátorhely keresésbe kezdtünk. Sajnos nem sok jóra számíthattunk, mert település ért települést. Párszor megálltunk, Lars a bringákkal maradt, én pedig megnéztem a gyanúsnak tűnő helyeket, hátha alkalmasak két sátornak. Az első két lehetőség nem jött össze, de harmadszorra sikerült egy jó helyet találni, településen belül. Egy nádas bozótos terület, ami teljesen takarta a sátrakat, az út mellett. Egy gyalogos ösvény vezetett be. Tökéletes volt! 8 órára már le is táboroztunk.

Május 14. Vasárnap

123,04 km - 9 óra 1 perc
61,53 km/h csúcssebesség

Kellemes időre ébredtünk. Sátorbontás és 6:45-re már úton is voltunk. Az első boltnál akartam megállni, de kicsit becsapott a boltot jelző tábla, ezért végül csak Kotor előtt néhány településsel, Risanon találtunk boltot, egyben reggeliző helyet.

Fantasztikus időjárás várt ránk, már reggel is!

Reggeliztünk majd tovább indultunk. Ekkor már triatlonosok között tekertünk mi is. Ezen a napon rendezték az Ocan Lava triatlont, amiről már szó esett a defektemnél. Már reggel óta minden felé piros pólós segítőket, frissítő állomásokat láttunk. Mint kiderült, nem volt teljes útlezárás, ezért tudtunk a versenyzőkkel együtt tekerni. Útközben néhány helyen megkaptam a "Safety Car" becenevet és persze ugyanolyan biztatásban volt részem, mint a versenyzőknek.

Lars kicsit lassabban haladt mint én, ezért néha előre mentem, majd fényképezgettem és megálltam bevárni. A triatlonon persze engem is fényképeztek, de sajnos ez idáig csak egy fotót találtam, azon is csak "háttérként" szerepelek! 

***NYEREMÉNYJÁTÉK***

Aki talál rólam fényképet, ami az OCEAN LAVA MONTENEGRO 2017 rendezvényén készült, küldje el nekem. Jutalma egy üveg bor és egy Medjugorje képeslap, persze nem a sarki trafikból!

Ez a kép nem nyerő, mivel ezt találtam én! De legalább ott vagyok, mint jól felismerhető háttér elem!

A verseny érdekessége itt még nem ért véget. Egy későbbi emelkedőn, semmi nagyzolás, de elkerültem egy versenyzőt. Lihegve, nyeregből kiállva tekert fel, én pedig nagyon jó lendületben voltam és ülve szépen el surrantam balról. Tudom, nem tempóznak ők se, ami a csövön kifér, mivel utána még lenyomnak egy félmaratont is, de akkor is f@sza volt, így beelőzni. Persze azonnal váltogatni kezdett, hogy eltempózzon mellettem, hisz még is, hogy néz már ki, hogy én a 75 kilogramm körüli fogatommal megelőzöm, az ő kigrammozott, precíziós, szuper könnyű, talán 8-10 kg-os járgányát?!

A kis előzgetős játék után végre beértem Kotorba. Itt volt a triatlon célvonala is. Egy lejtő alatti éles balos kanyar volt a cél, de az én utam egyenesen vitt tovább, vagy is én egyenesen akartam menni. A lejtő tetején már sípszó és integetés, hogy fékezzek, rendben, visszaintettem. Attól, hogy nem versenyzem, betartom a szervezők szabályait, pedig lehetett volna ereszteni rendesen. A lejtő alján viszont, a szurkolók elég keményen elállták az egyenesen haladó sávot és nekem is lelkesen integettek, hogy a cél felé kanyarodjak. Kis gondolkodás után és mivel nem álltak félre előlem elkanyarodtam a célba. Egy szervező rögvest ott termett, és a "wrong way" kiáltást nem kellett lefordítsa senki, megértettem, esélytelen, hogy egy gyors célfotóra tovább mehessek. Visszafordultam tehát, hogy tovább haladhassak. Fordulás közben azért még egy kedves felszólalás hangzott el a cél felől. Az úton már találkoztam magyarokkal, akik versenyeztek, minden találkozásnál, a "hajrá magyarok" és egy intés is lejátszódott köszönés képp. Na most ezt tetőzték a szurkolók ezzel a mondattal: "Engedjétek má' be!" ! Nem vártam meg, lesz-e esetleg eredménye a felszólalásnak, haladtam tovább, Kotor "ó városa" felé. A bejáratnál megvártam túrázó cimborámat és körül néztünk a régi falakon belül is. 

Ismét válasz út elé állítottam, a frissen szerzett barátomat. Ugyan Budva felé akartam haladni, de egy jó nagy kitérővel, mivel a Lovćen nemzeti park kis turista útjain akartam haladni, fel az 1660 méteres csúcson levő Njegoš Mauzóleumba, majd onnan Cetinjén át és úgy vissza a tengerre. Azt mondta jön velem, de figyelmeztettem nem lesz piskóta a mászás!

Haladtunk szépen felfelé és egyre szebb kilátás nyílt Kotorra és az öbölre, majd lassan már a tenger is belenyúlt ebbe a kilátásba. Lars-nak kezdett sok lenni a mászás. Percekig tartó diskurálás után értettem meg, mit is szeretne elmagyarázni. Azt hitte ugyan itt akarok majd visszafelé is jönni. Rakjam le a csomagokat, másszak fel és majd megvár itt. Elmagyaráztam neki, hogy még hosszabb kerülő úton akarok menni, de ha nem akar jönni megértem, mivel elég őrült ötlet, de nálam ez már nem meglepetés. Azért csak tovább indult velem. Az ő lesi fotói, viszont bőven a legjobb túrafotók lettek. Legalább is nekem ezek tetszenek legjobban!

* A képeket nem rég küldte át, egy magyarul!!! megírt email-ben! Nem kicsit lepődtem meg!

Folytatódott tehát tovább a mászás. Szinte semmi forgalom, néha egy autós. Most következett a 25 darab hajtű kanyar, amely igazán az emelkedést jelentette. Nem fotóztam le, de minden kanyar szépen be volt számozva! Ez persze csak akkor tetszett jobban, mikor már 21-et láttam!

Njeguši előtt, egy étterembe ültem be egy hideg sörre, jutalmul, hogy már 1000 méteren járok és, hogy megvárjam Lars-t, aki lemaradt egy kicsit. Nem hiába panoráma étterem!!!

Halványan látható egy fém kötél középen! 10 euróért át lehetett siklani egy több szár méter mély szakadék felett!
"Zip Line Kotor" a vállalkozás neve, így utólag már sajnálom, hogy nem szántam rá azt a tízest!
Minden vágyam egy kötélugrás (bungee jumping), mivel még soha nem repültem, de lehet beértem volna ezzel is!

Itt egy videó, akit érdekel! Ezek a motorosok nem sajnálták rá a pénzt! Azt megígérem, ha legközelebb ilyet látok, muszáj lesz kipróbálnom! Nem fog érdekelni mennyibe kerül!

A kötélpályát elhagyva, egy jobb kanyarral beléptünk a Lovćen nemzeti park területére. Itt egy fejenként 2 eurós belépő várt ránk. Sok apróm volt, Lársszét is kifizettem, ha már ilyen hatalmas kitérőkre csaltam el. A sorompó kezelőtől azért kitudakoltam, jó irányba haladunk-e, nehogy véletlen elkerüljük a csúcsot. Lársz most is hamar lemaradt, de mivel egy út van, gondoltam én felmászok a mauzóleumig, ő meg alatta a kereszteződésben megvárhat, mivel teljesen nem akar feljönni. Itt már tényleg csak túrázók közlekedtek, nem is nagyon találkoztam autósokkal. És mikor már azt hinnéd a csúcsig nem lesz kilátás, rájössz, tévedtél!

Egy kis fennsíkon áthaladva, már előttem a célpont, a mauzóleum!

Még mielőtt fel érnék, itt egy térkép, hogy milyen kerülő utat is találtam, hogy ide jussak!

A "P22"-es úton lehetne legrövidebben eljutni Budvára. Ehelyett én a piros nyomvonalat választottam, rengeteg mászással, a csúcsig! Persze a piros csak vázlatos vonal, a tényleges az a csodás fehéres, kanyargós út, a nemzeti park bejáratától pedig már nem is jelöl utat a térkép, csak a másik irányból, Cetinje felől!

A Lovćen felirattól jobbra levő "U" elágazásnál lehet tovább menni Cetinje felé, gondoltam majd itt megvár a túratársam, amíg én még feljebb mászom. Minden autós köszönt felfelé menet, nyilván nem sűrűn jönnek ilyen biciklis őrültek erre! Fenn volt egy kis meglepetés, a kánikula ellenére!

Az bizony, nem mű hó!

Felértem a parkolóig. Bringa leparkol, épp felújítás zajlott, ezért erről nincs kép, egy szép kör alakú parkoló van fenn, ami nyilván még szebb lesz! 461 lépcsőfok várt még rám, amíg felértem a mauzóleumhoz. Csodás kilátás a bejárat előtt, de a mauzóleum mögött van a rendes kör alakú kiépített kilátó. Itt jött egy kis csalódás! 3 euró a belépő, amit pár perc alatt meg is bántam kifizetni! A mauzóleum nem sok mindent rejtett belülről, a másik oldalon levő kilátó pedig nem érte meg azt a 3 eurós belépőt, mivel az épület előtt is szinte ugyanaz a kilátás fogad! Tehát ha csóró vagy mint én, hagyd a fenébe a mauzóleumot. Persze ez az én személyes véleményem, lehet valakinek leesik az álla 25-30 kg aranyból kirakott plafontól, meg a rengeteg márványtól, de engem annyira nem vonzott a dolog. Ízlések és pofonok! Na, de jöjjenek a képek, hogy miért is jöttem ide fel!

A túra legmagasabb pontja! 1660 méter tengerszint felett!

Körülnéztem, majd elindultam lefelé. Szélkabát emberek! Kánikula ide-oda, Több mint fél óra, szinte teljesen lejtős szakasz jön! Egy megfázás pedig sose jön jól! A csúcs alatti elágazásnál, ahol tovább tudok haladni Cetinje vagy Kotor felé meglepetés várt. A meglepetés pedig, hogy senki sem várt! Kicsit rosszul esett, hogy én mindig megvártam Lars barátomat, amikor lemaradt, erre ő tudta, hogy felmegyek még a csúcsig, ami + 1,5 óra volt, ez idő alatt, pedig vígan beérhetett és mégsem várt meg. Annyira azért nem búslakodtam, de kicsit még is rosszul esett. A nemzeti park ezután már végig a városig lejtő volt számomra. A rendkívüli mászás után, jobban élveztem, mint bármikor! A park végén, a sorompónál még lelassítottam egy, "gyönyörű volt, köszönöm"-re, a sorompós emberkénél!

Cetinje belvárosában még végig sétáltam, begyűjtöttem egy újabb hűtőmágnest, majd egy kis bevásárlás következett. A bolt parkolójában két általános iskolás gyerekkel beszélgettem el, megmutatták merre a legegyszerűbb Budva felé induljak és már útra is keltem.

A lemenő Naptól jobbra, az a kis piszok a csúcson, na onnan jöttem! 

A városból kifelé haladva egy stoppos kiáltott rám elismerően, majd kezét nyújtva lepacsiztunk! Nagyon jól esett ez az aprócska, még is nagyszerű gesztus tőle! Mentem tovább Budva irányába és már figyeltem, hogy ha megtetszik egy kis bozótos, füves terület, letáborozok! Már kezdtem rálátni a tengerpartra, tehát jobban figyeltem, mert lenn biztos nem találok sátorhelyet. Sokan rám köszöntek, mivel az utánfutómon tökéletesen működtek az agydinamóra kötött LED elemek, amelytől UFO-nak is tűnhetek. Egy kis út felújítás volt Budva felett, de már ráláttam a városra. Egy sávra terelték a forgalmat, jelző lámpával. Tehát szép sorban jöttek a fényem után az emberek és mindenki dudaszólóval, integetéssel előzött meg. Mire kezdtem lemondani a sátorhelyről, a félhomályban (fél 9 múlt már) egy füves feljáróra lettem figyelmes az út mellett! Bicikli letesz és gyalog mentem fel körülnézni. Egy látszólag lakatlan ház, szép nagy, sima füves udvarral. Azért csak elkezdtem kiabálni, hogy van-e otthon valaki, de miután semmi válasz nem érkezett, zseblámpával megközelítettem a házat. Bevilágítva örömmel fedeztem fel, hogy por, pókháló takar mindent, bár egy fél üveg bor is az asztalt díszítette. Tovább már nem akartam menni. Az udvar legbelső sarkába letáboroztam és korai ébresztőt állítottam, nehogy azét reggel mégis megérkezzen egy lakó. Vacsora és jegyzetelés után, jöhetett a jól megérdemelt alvás.

Folytatás Budvától, a következő bejegyzésben!

Egy kis összegzés a 4.-5.-6. napról:

4. nap: 160,92 km / 8 óra 52 perc; max sebesség 53,7 km/h
5. nap: 140,00 km / 8 óra 54 perc; max sebesség 59,02 km/h
6. nap: 123,04 km / 9 óra 1 perc; max sebesség 61,53 km/h

Most aztán feladtam a leckét a google maps-nek is! Sokszor olyan utakon közlekedtem, amit még a gyalogos módban sem ismer fel a térkép! Ez vagyok én! Itt látható, hogy tényleg nincs semmi előre megtervezve, ahogy esik úgy puffan!
A 4.-5.-6. nap útvonala, vázlatosan persze!

Volt nálam egy GPS-es autós nyomkövető berendezés, ami 10 másodpercenként frissítette az aktuális helyzetemet. Sajnos erre már nem sűrűn volt térerő (Sim kártyával működik), így az nem tudta utólag kirajzolni az útvonalat és pár nappal később le is merült. A kevés kis áramomat meg sajnáltam rá pazarolni a töltésére! Erről majd egy külön bejegyzésben mesélek, mert amúgy nagyon jó dolog amikor van térerő és persze ha van lehetőség 7-8 naponta rendesen feltölteni!

*még mindig:

Támogatókat keresek, elsősorban felszerelés bővítésre, a következő túráimhoz!

Elsődlegesen a következőket szeretném beszerezni mielőbb:
- derékalj / felfújható túramatrac

- Bike2USB_V4S agydinamóra kapcsolható USB átalakító (USB-s töltő)

- kerékpáros esőkabát

Ezen felszerelések beszerzése, sajnos túllépné a következő, Lengyelországba vezető két hetes túrám teljes költségvetését! Ugyan eddig is ezek nélkül utaztam, de nagyban megkönnyítenék a túranapjaimat!

Bármilyen segítséget elfogadok, hasznos tanácsokat is meghallgatok!
Akár magánszemélyként, akár cégként támogatnál vagy csak ismersz olyat, aki szívesen támogatna engem, kérlek jelezd felém, email-ben, telefonon vagy személyesen!
Cserébe reklámfelületet tudok nyújtani, néhány zászló még elfér a biciklimen és persze legalább egy képeslapot a távoli utamról!

*Agydinamós USB töltőre érkezett felajánlás! Csütörtökön már fel is gurulok érte Pestre!
Ha valakinek van csomagja, amit hozni/vinni kellene Pestre/Pestről, szóljon nyugodtan, elfuvarozom szívesen!

Későbbiekben természetesen mindenkinek név szerint köszönetet mondok!!!

Keresési eredmények