Ahogy egy túránál, ennél az írásnál is a legnehezebb dolog elkezdeni!
152,74 km - 9 óra 4 perc
158,31 km - 8 óra 1 perc
A kellemes hőmérsékletnek köszönhetően 9 óráig vártam az indulással. Ekkor már érezni lehetett a Nap erejét. Rögtön az első bácsikával az út mentén meg is tárgyaltuk, hogy a leghidegebb ponton -5 fokot mértek. Nem kellett sokat haladjak, az első rajongókig. Egy enyhe emelkedőn haladtam felfelé, amikor egy csapat út karbantartó állított meg. Néhány fénykép és pár szó erejéig megálltam nekik. Ezután végre lejtő következett, szinte végig Szarajevóig. A kis alagutakban ismét észrevehető volt, hogy egyre gyengébben világít az agydinamós első lámpám és néha ki is kapcsol, hol ott nem is lehet kikapcsolni! Szarajevó előtt pár km-rel találkoztam egy utánfutós svéd párral, sajnos elkövettem azt a hibát, hogy a nevüket nem írtam fel.
- derékalj / felfújható túramatrac
- Bike2USB_V4S agydinamóra kapcsolható USB átalakító (USB-s töltő)
- kerékpáros esőkabát
Ezen felszerelések beszerzése, sajnos túllépné a következő, Lengyelországba vezető két hetes túrám teljes költségvetését! Ugyan eddig is ezek nélkül utaztam, de nagyban megkönnyítenék a túranapjaimat!
Bármilyen segítséget elfogadok, hasznos tanácsokat is meghallgatok!
Akár magánszemélyként, akár cégként támogatnál vagy csak ismersz olyat, aki szívesen támogatna engem, kérlek jelezd felém, email-ben, telefonon vagy személyesen!
Cserébe reklámfelületet tudok nyújtani, néhány zászló még elfér a biciklimen és persze legalább egy képeslapot a távoli utamról!
Tavalyi trieszti utamról hazaérve, rögvest számtalan jövőbeni célpont került fel a képzeletbeli "bakancslistámra". Ez a lista akár 5-10 évre is elegendő lenne és persze állandóan bővül, elég csak valaki megemlítsen egy távoli szép helyet, de az is közre játszhat, ha az ember megismerkedik két kedves leányzóval és már meg is van az új célállomás!
Valahogy így, egy pillanat alatt született meg az ötlet, irány a Kotori-öböl!
Az útvonal tervezést nem vittem túlzásba, de azért az eddigiektől egy kicsit hamarabb rápillantottam a térképemre. Ez mit is takar?
Túraútvonalaimnál induláskor, csak a végállomást tudom, az is elég meglepő, ha tudom előre, 2 nap múlva épp merre leszek. Most viszont néhány látnivalót előre feljegyeztem a térképemre. Szóval az útvonal még így sem derült ki, de az biztos volt, hogy ezt a néhány helyet meg kell látogatnom! Ezek pedig: Mostar, a Bosna- és Buna folyók forrása, természetesen a célállomás Kotori-öböl, ide sorolható még a Njegoš mauzóleum is.
Na, de ne ugorjunk ennyire előre! Szép sorjában, kezdjük az indulással, pontosabban az előkészületekkel.
 |
| Indulás előtt pár perccel! |
Hogyan készülök el egy ilyen "hosszúnak" nevezhető útra?
Igazából semmi extra felkészülést nem igényel! Indulás előtt pár nappal, még Békés megyében, a Körös-vidéki Túrakerékpáros Találkozón vettem részt, majd egy alvás nélküli éjszakán még áttekertem Kiskunhalasra városnapra!
Az indulást megelőző nap tekinthető igazán felkészülésnek. Áttekertem délelőtt a szomszéd városba, Kanizsára, hátha tudok pénzt váltani, hogy ne Boszniában kelljen ilyennel vacakoljak. Szerencsére ez sikerült is. Beszereztem még egy új "napló" féleséget, az út közbeni jegyzeteléshez, kommunikáláshoz. Vettem még néhány zacskós levest és nagyjából ennyi is volt. Délután még egy gyors lánc kenés, majd kezdődhet a pakolás, hogy most az egyszer, végre ne hagyjak otthon semmit!
Természetesen ilyenkor jönnek az, "Úr Isten! Nekem nincs ilyenem és nem is kértem kölcsön senkitől!" mondatok, de a "Vennem kellett volna!" is elég gyakori! Ekkor már nincs mese, majd lesz valahogy!
Bepakolás után még azért csak-csak rápillantottam a térképemre, hogy legalább az 1. nap útvonalát tudjam. Azért csak el húzódtam késő estig és várt rám a reggeli korai kelés.
Május 9. Kedd
217,79 km - 9 óra 49 perc
48,3 km/h csúcssebesség
48,3 km/h csúcssebesség
Elérkezett a nagy nap. Reggel 7-kor útra keltem. Első utam szokás szerint, a faluban lévő artézi kúthoz vezetett, hogy feltankoljak.
Ezután Topolyáig meg sem álltam. Itt benéztem a (Capriolo) kerékpárom gyártójához, mivel tönkrement a km-órám konzolja és ígértek nekem egy újat. Amíg a cég udvarában várakoztam a csere konzolra, az épp szünetet tartó dolgozókkal beszélgettem, akik elismerésüket fejezték ki.
 |
| A Capriolo cég udvarában. Előkerültek a "híres", Oromhegyes képeslap/névjegykártyák is! :) |
Megkaptam tehát az órámhoz szükséges tartozékot -amit még egyszer köszönök a Caprolonak- és tovább indultam, Kula (szerb kiejtés: kúla!) irányába. Innen a Duna vonala felé haladtam. Nagy örömömre, a borús, hűvös idő ellenére, fantasztikus hátszelem volt. Gyorsan el is értem Bačka Palanka-t, ahol átléptem Horvátországba. Itt csak néhány km-t töltöttem el és már ismét Szerbiában találtam magam. A bejegyzés végén lesznek térképek, amelyről érthetőbb lesz az útvonal!
A Fruška Gora nyugat szélének köszönhetően, ez a nap sem volt teljesen sík. Kaptam egy kis ízelítőt, hogy mi vár majd rám, az elkövetkezőkben. Elértem a Szávát és vele együtt a boszniai országhatárt. Semmi meglepő a határátlépésnél, mindenki kedves, nem problémáznak. Sokan Boszniától féltettek, mikor meghallották, hogy az ország közepén akarok átvágni a tengerpartig. Volt aki nem finomkodott. Kaptam ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket: "Ha meg akarsz halni, menj csak!; Ha fel akar robbanni, had menjen!; Taposó aknák közé én nem szívesen mennék, de ha te ezt akarod..." !
A határátkelő után nem sokkal egy kis áztató esőt kaptam. Bijeljinán haladtam át, majd sátorhely keresésbe kezdtem. Elég nagy feladatnak bizonyult, mert a városból kiérve, a következő települések egymást érték és még kicsit, az eső is megmutatta magát. Útközben egy focicsapat edzését is megállították, hogy biztató fütty szóval köszöntsenek. 19 óra körül táboroztam le, Ruhotina előtt, egy fa bódé/istálló féleségben, az úttól körülbelül 200 méterre.
 |
| A szállodai szobám! |
 |
| Tágas, "egy ágyas szoba"! |
Most pedig azokhoz szólnék, akik szerint brutálisan veszélyes hely Bosznia, ahol csak bombák, aknák várják a turistákat és soha nem akarnak ide menni, mert a világ egyik legveszélyesebb helye.
Bosznia, a következő három ott töltött nap tapasztalatai alapján, az általam eddig meglátogatott országok közül a legjobb, a legbarátságosabb, a legbiztonságosabb! Az összes boszniai rendszámú kamionos köszönt, dudált, integetett nekem és türelmesen vártak mögöttem, amíg nem előzhettek nagy ívben mellettem. A gyalogosok, rendőrök, is nagyon barátságosan segítenek bármiben és az autósok sem akarnak "megölni" szemből jövet sem! A gyerekek, ahogy minden felé, rögtön lekapcsolnak a boltok előtt a kíváncsiságukkal. Bosznia egy csodálatos, gyönyörű és biztonságos hely! Biciklizni, itt a legbiztonságosabb, ezt még sokáig fogom emlegetni!
Hogy egy példával éljek rögtön! Egyetlen egy veszélyes előzési szituáció volt az egész túra alatt. Ehhez képest pár napja Zentáról jöttem haza, ami oda-vissza 30-35 km és ki kellett hajoljak az út mellé, hogy a szemből jövő kombi ne ajándékozzon meg a visszapillantó tükrével!
Bosznia, a következő három ott töltött nap tapasztalatai alapján, az általam eddig meglátogatott országok közül a legjobb, a legbarátságosabb, a legbiztonságosabb! Az összes boszniai rendszámú kamionos köszönt, dudált, integetett nekem és türelmesen vártak mögöttem, amíg nem előzhettek nagy ívben mellettem. A gyalogosok, rendőrök, is nagyon barátságosan segítenek bármiben és az autósok sem akarnak "megölni" szemből jövet sem! A gyerekek, ahogy minden felé, rögtön lekapcsolnak a boltok előtt a kíváncsiságukkal. Bosznia egy csodálatos, gyönyörű és biztonságos hely! Biciklizni, itt a legbiztonságosabb, ezt még sokáig fogom emlegetni!
Hogy egy példával éljek rögtön! Egyetlen egy veszélyes előzési szituáció volt az egész túra alatt. Ehhez képest pár napja Zentáról jöttem haza, ami oda-vissza 30-35 km és ki kellett hajoljak az út mellé, hogy a szemből jövő kombi ne ajándékozzon meg a visszapillantó tükrével!
Május 10. Szerda
152,74 km - 9 óra 4 perc
47,85 km/h csúcssebesség
Reggel nem siettem, mivel elég jó alvóhelyem volt, ahol biztos nem zavarnak. Ugyan hűvös volt még fél 7-kor, de végre nem volt sok felhő az égen. Napsütéses reggelem volt. Nem voltam nagyon betárazva élelemmel, szóval csak ettem egy kis otthonról hozott "tartalék" kolbászt és 8 óra előtt 10 perccel elindultam.
70-80 perc tekerés után egy pékség előtt álltam meg, hogy egy rendesebb reggeli szünetet tartsak. A helyiekkel is megismerkedtem, "beszélgettem". Innen tovább indulva pár perc múlva egy lengyel autós magyar szavaira figyeltem fel, aki szerencsés utat kívánt nekem!
A Drina vonalán haladtam tovább délnek, a szerb-boszniai határ mentén. Kostijerevo után nyugatnak fordultam, Szarajevó felé. Most kezdődtek csak igazán az emelkedők és a térképemen zöld színnel jelölt "festői táj" útvonalai.
Vlasenicán egy nagyobb boltban bevásároltam, majd a hegyoldalban megálltam vízért és ebédeltem.
A Drina vonalán haladtam tovább délnek, a szerb-boszniai határ mentén. Kostijerevo után nyugatnak fordultam, Szarajevó felé. Most kezdődtek csak igazán az emelkedők és a térképemen zöld színnel jelölt "festői táj" útvonalai.
 |
| Ebéd a hajtűkanyar pihenőjénél! |
Ebéd után jó sok mászás következett, elvétve kisebb fennsíkokkal. Mint falusi gyerek, nem nagyon lepődöm meg tehenek láttán az úton, út mellett. Erre felé viszont, még is kicsit néztem én is, hogy a település központjában, a benzinkútnál is legelésztek a tehenek, ahol épp kedvük tartotta. Ez még sem okozott problémát senkinek. A közlekedők is anyázás, ordibálás nélkül lelassítottak és úgy mentek a tehenek közelében. Azt ezek után ne is emlegessem, hogy ma is minden kamionos köszönt nekem és elvétve gyerekek, járókelők is integettek.
 |
| Fennsíkon, kellemes felhőzettel, eső nélkül! |
 |
| Nem mertem kockáztatni! Inkább nem fordultam el jobbra, nehogy haza kerüljek! Akinek nem lenne egyértelmű: A táblán az áll, hogy "Trešnjevac 5,5 km-re van", én pedig trešnjevaci vagyok! |
Következett még erre a napra pár óra emelkedés, majd Mrkoljin áthaladva, egy erdő szélén sátoroztam le. Sajnos már itt a nap végén észrevettem, hogy az agydinamós lámpám nem működik tökéletesen. Nem világít állandóan és ha ad is fényt, az halványabb, mint amilyen szokott lenni! Nem nagyon foglalkoztam vele, mivel nincs túl sok javítható dolog rajta. Felállítottam a sátramat és fél 8 - 8 órára beköltöztem. Majd levesfőzés és naplóírás után lefeküdtem aludni.
Május 11. Csütörtök
158,31 km - 8 óra 1 perc
60,97 km/h csúcssebesség
Reggel fél 5-kor ébredtem, de nem a telefonom ébresztőjére, hanem arra, hogy fázom. A hálózsákom 0 celsiusig elvileg bírja a hideget, ezt már teszteltem, tehát ez csak azt jelenthette, hogy már mínuszokban vagyok. Kicsit begyújtottam a gázomat a sátorban és felhúztam egy hosszú ujjú öltözetet, majd így feküdtem vissza aludni. Most jöttem csak rá igazán, hogy miért kell sürgősen bővítsem egy felfújható derékaljjal a felszerelésemet! Nem túl kellemes fagypont alatt hálózsákban aludni úgy, hogy az alatt csak a sátor alsó ponyvája van és egy úszó matrac, ami nem sokáig tartja magában a levegőt! Aludtam még 6 óráig, majd fél 7-kor merészkedtem ki az odúmból. Kulacsaim a biciklin voltak. Virslit akartam reggelire főzni, de először a kulacsokból kellett kiszedjem a vizemet!
 |
| Azt hiszem nem kell megmagyarázzam, mi láthat a képen! |
 |
| Sátorbontás után, a táborhelyem! |
A kellemes hőmérsékletnek köszönhetően 9 óráig vártam az indulással. Ekkor már érezni lehetett a Nap erejét. Rögtön az első bácsikával az út mentén meg is tárgyaltuk, hogy a leghidegebb ponton -5 fokot mértek. Nem kellett sokat haladjak, az első rajongókig. Egy enyhe emelkedőn haladtam felfelé, amikor egy csapat út karbantartó állított meg. Néhány fénykép és pár szó erejéig megálltam nekik. Ezután végre lejtő következett, szinte végig Szarajevóig. A kis alagutakban ismét észrevehető volt, hogy egyre gyengébben világít az agydinamós első lámpám és néha ki is kapcsol, hol ott nem is lehet kikapcsolni! Szarajevó előtt pár km-rel találkoztam egy utánfutós svéd párral, sajnos elkövettem azt a hibát, hogy a nevüket nem írtam fel.
Egyébként, azt itthon vettem észre, hogy azért ők ilyen elektromos rásegítéses bringákkal nyomják az ipart!
Megérkeztem Szarajevóba. Nem nézelődtem nagyon. A főutcán vágtáztam végig, néha kinn a "soksávos" úton, de ez nem zavart senkit, még itt is többségében köszöntek, integettek nekem. A célom a város túl végén levő forrás volt, a "Vrelo Bosne". Könnyedén oda is találtam. A forrást egy gyönyörű parkkal építették, kerítették körül. 1 euró a belépő, de nagyon megéri körülnézni ott. A biciklimet is bevihettem, nem kellett kinn hagyni.
 |
| A park bejáratához vezető út. Autóval tilos behajtani. Az út elejénél lovas hintók várják a turistákat, amikkel pár euróért el lehet kocsikázni a bejárathoz. |
 |
| A település ugyan egybelóg Szarajevóval, de ez már valójában Ilidža! |
Körülnéztem a parkban, majd Mostar felé folytattam az utazást. Pár km-en autóút táblákba ütköztem, de ahogyan eddig nem, úgy most sem zavarta a közlekedőket, hogy ott tekerek. Most kezdett csak előjönni a "tényleges" Bosznia. Már másztam eleget előző nap, amit most visszakaptam egy 9 %-os, jó hosszú lejtő formájában.
Tükörsima, három sávos út. 2 fel, 1 le. Itt már lehetett ereszteni a sebességet. Persze csak ésszel, amikor belátható előre az út. 60-nál lőttem be a limitet, a fölé semmiképpen, mert nem akarok elszállni a kanyarokban, na meg előttem se mentek az autók gyorsabban. Ugyan a kormánycsapágyam is elkezdett kattogni, de a sima úton megkockáztattam, hogy 60 körüli tempót tartsak. Azóta is kattog szegény, de jobban csak a kavicsos utakon. Nem kell aggódni, pár nap múlva kicserélem, mert kaptam újat hozzá.
40 km-re Mostártól brutális szélbe ütköztem. A hőmérséklet nagyon kellemes volt, de lejtőn, ráhajtással nem sűrűn megyek 15-tel! A zászlóimat is összehajtottam, mert majdnem leszakadtak a széltől.
Mostárba már nem akartam behaladni, mert ha sokáig nézelődöm rám sötétedik, ezért 6 óra előtt már táborhelyet kerestem. Találtam is egy jó eldugott helyet, Potoci település előtt. Gyenge, kis eső felhők sodródtak felém az égen, de amíg ébren voltam nem esett az eső.
Folytatás Mostártól, a következő bejegyzésben!
Tükörsima, három sávos út. 2 fel, 1 le. Itt már lehetett ereszteni a sebességet. Persze csak ésszel, amikor belátható előre az út. 60-nál lőttem be a limitet, a fölé semmiképpen, mert nem akarok elszállni a kanyarokban, na meg előttem se mentek az autók gyorsabban. Ugyan a kormánycsapágyam is elkezdett kattogni, de a sima úton megkockáztattam, hogy 60 körüli tempót tartsak. Azóta is kattog szegény, de jobban csak a kavicsos utakon. Nem kell aggódni, pár nap múlva kicserélem, mert kaptam újat hozzá.
40 km-re Mostártól brutális szélbe ütköztem. A hőmérséklet nagyon kellemes volt, de lejtőn, ráhajtással nem sűrűn megyek 15-tel! A zászlóimat is összehajtottam, mert majdnem leszakadtak a széltől.
 |
| Mikor azt hinnéd, biztos nem lesz szél, hisz minden oldalról hegy van ... |
 |
| Sátrazás Mostár előtt 10 km-rel! |
Mostárba már nem akartam behaladni, mert ha sokáig nézelődöm rám sötétedik, ezért 6 óra előtt már táborhelyet kerestem. Találtam is egy jó eldugott helyet, Potoci település előtt. Gyenge, kis eső felhők sodródtak felém az égen, de amíg ébren voltam nem esett az eső.
Folytatás Mostártól, a következő bejegyzésben!
Egy kis összegzés az első 3 napról:
1. nap: 217,79 km / 9 óra 49 perc; max sebesség 48,3 km/h
2. nap: 152,74 km / 9 óra 4 perc; max sebesség 47,85 km/h
3. nap: 158,31 km / 8 óra 1 perc; max sebesség 60,97 km/h
1. nap: 217,79 km / 9 óra 49 perc; max sebesség 48,3 km/h
2. nap: 152,74 km / 9 óra 4 perc; max sebesség 47,85 km/h
3. nap: 158,31 km / 8 óra 1 perc; max sebesség 60,97 km/h
 |
| Az első három nap alatt megtett táv. A piros jelölések, az alvó helyek! |
Támogatókat keresek, elsősorban felszerelés bővítésre, a következő túráimhoz!
Elsődlegesen a következőket szeretném beszerezni mielőbb:- derékalj / felfújható túramatrac
- Bike2USB_V4S agydinamóra kapcsolható USB átalakító (USB-s töltő)
- kerékpáros esőkabát
Ezen felszerelések beszerzése, sajnos túllépné a következő, Lengyelországba vezető két hetes túrám teljes költségvetését! Ugyan eddig is ezek nélkül utaztam, de nagyban megkönnyítenék a túranapjaimat!
Bármilyen segítséget elfogadok, hasznos tanácsokat is meghallgatok!
Akár magánszemélyként, akár cégként támogatnál vagy csak ismersz olyat, aki szívesen támogatna engem, kérlek jelezd felém, email-ben, telefonon vagy személyesen!
Cserébe reklámfelületet tudok nyújtani, néhány zászló még elfér a biciklimen és persze legalább egy képeslapot a távoli utamról!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése