2017. május 2., kedd

CEP Fehérvár Félmaraton, I Bike Budapest


Tudom, elég régen jelentkeztem már bejegyzéssel. Néhány beígért írással már tartozom, igyekszem mindet pótolni!

Az idei évre, már 2-3 több napos túrát tudhatok magam mögött. Pár napja átléptem ez évi 5000. kilométeremet is.
Február elején volt két csodás vendégem, akik Lengyelországból kerékpároztak Athénba, majd vissza. Velük tekertem egy hosszabb egy napos távot, majd voltam fenn Budapesten és később a két lengyel lány elé tekertem, a hazaútjukon. Ezt majd egy másik bejegyzésben részletezem.
Most a legutóbbi, hosszabb túrámról mesélnék, amely az I Bike Budapest felvonulásra, majd másnap a III. CEP Fehérvár Félmaratonra vezetett!

A történet ott veszi kezdetét, hogy valamikor 2016 decemberében, egy eseménykiírást láttam, egy székesfehérvári félmaratonról. Ki tudta ráérek-e majd a tavaszi időpontban, de bejelöltem, hogy érdeklődök az esemény iránt.
Skoff Gábor barátom (akit egy régebbi túrámon ismertem meg) keresett fel egy üzenettel, mi szerint ő az egyik fő szervező és feltétlenül menjek el a versenyre!
Gyorsan fel is jegyeztem a naptáramba!

Teltek a hónapok, persze a hideg ellenére sem pihent a bringám. Márciusban már láttam, a ráérésem a következő hónapra, eldöntöttem, biztosan ott leszek!
Közben az I Bike Budapest idei évre kitűzött időpontja is felkerült a világhálóra. A félmaraton előtt levő nap! Nem is kellett sokat gondolkodni rajta, kettő légy egy csapásra!

Még soha nem voltam fenn Budapesten bringás felvonuláson, mivel általában a szegedivel van azonos időpontban, talán 1 nappal előbb, ahogyan most is. Mivel azonban most eldöntöttem, hogy a CEP félmaratonra megyek, a CM Szeged felvonulás kiesett a naptárból, mert azonos időpontban voltak. Ha már ez kimaradt, pótoltam a pesti felvonulással.

Hogy átláthatóbb legyen:
CM Szeged: Április 23. Vasárnap
I Bike Budapest: Április 22. Szombat
CEP Félmaraton: Április 23. Vasárnap

Szóval a már megszokott szegedi bringázás helyett, idén egy kis változatosságot eszközöltem.

Nálam általában a biciklitúra fogalom, azt takarja, hogy otthonról biciklivel indulok el, ha valamilyen rendezvényre megyek, akkor is, tehát nem vonattal, autóval jutok el a Start pontig.
Ezt most is így akartam csinálni.
Sajnos az időjárás nem volt túl kedvező, de ha menni kell, menni kell!

Az első változat az volt, hogy 21-én délelőtt elindulok, majd félúton sátrazom és másnap megyek tovább Pestre. A viharos szél miatt, azonban úgy döntöttem tolom egy kicsit az indulást, másnaptól ugyanis már gyengébb szelet "jósoltak"!
Végül így az indulás április 22. 00:00 óra lett, tehát szombat első pillanataiban keltem útra. Péntek reggeltől voltam ébren, ne tudom, egyesek hogyan tudnak egész délután aludni, egyszerűen nem jött össze nekem! Próbálkoztam délután 5-kor lefeküdtem, hogy este 9-ig aludjak, de még az sem segített, hogy egy jó kis altató filmet raktam be. Na mindegy, feladtam. Majd alszom holnap!

Elindultam hát. Tervezés, bepakolás indulás előtt 1 órával, tehát nem vittem túlzásba az útvonal tervezéssel töltött időt, majd kialakul az úton, ahogy szokott!

Szélcsendben, néhol gyenge oldalszéllel indultam útnak. A hőmérséklet 0 celsius körül volt. Márciusban már leégetett a Nap, nem gondoltam, hogy ezen a tavaszon még elő kell vegyem a téli bringás nadrágomat, de kénytelen voltam abban menni. A legrosszabb ebben az időjárásban, hogy nappalra meleget mondtak, tehát kénytelen voltam +1 váltás ruhát vinni, tavaszi, nyári és téli öltözetet is.
Szabadkáig egész rendben volt a túra, viszont a határátlépést követően, egyre élénkebb széllökések következtek. A városban még "megtankoltam"  pljeskavicával és suhantam is tovább. A már jól bejárt útszakasz következett Kiskunhalasra. Szokásomhoz híven, a központban tartottam pihenőt, a főtéren lévő "pávánál", amely most sem (ahogy az elmúlt 2 alkalommal sem) világított. Minden alkalommal benézek rá, mikor erre járok, remélem legközelebb már fényben fog úszni, elég szép látvány!

Sajnos, csak a fogatom fényét csodálhattam, a madaram szárnyai, nem voltak "felkapcsolva" :(
Aki nem tudná miről van szó. A térkövekkel középen egy páva van kirakva, aminek a szárnyai végig vannak rakva színes világító testekkel!

Sebaj, egy kis kajálás után tovább indultam a hűvös éjszakában, amely lassan reggellé kezdett válni. Soltvadkert után már minden percben az eget néztem, mikor bukkan elő a Nap, hogy végre "izzadhassak" a melegtől!
Sajnos, nagyjából 10 percig örülhettem a napfénynek, majd elbújt a felhők mögé. A hőmérséklet nem sokban változott 3-4 celsius, de napfény nélkül nem tűnt melegebbnek, mint este. A szél ereje sem akart kedveskedni nekem, erősödő széllökések tarkították az utamat, de sajnos egyszer sem hátulról!

Solton tartottam következő pihenőmet. A bolt előtt leparkolva, egy ismerős járművet vettem észre. Piros Suzuki, a tetején egy Gepida túrabiciklivel. Azért a nyakamat nem tettem volna rá, hogy Török Robi az, de pár perc múlva már jött is ki a boltból. Mindig jó távoli bringás ismerősökkel összefutni. Ő Szegedre tartott, az ottani Critical Mass-ra és Csongrád megyében bringázott még pár napot. Sajnos a régóta várt fekvő bringája még nem érkezett meg, de reméljük, pár héten belül már az is itt lesz! ;)

Robi fényképe.
Én a túra alatt, nem voltam valami nagy fényképész, összesen 3 nap alatt, talán 4-5 képet csináltam :D 

Ugyan a legrövidebb úton mentem, az időjárásra való tekintettel, de még így is volt elég sok km-em Pestig. Az eső is elkezdett néha esni, ami a hőmérséklet és szél duójához, nagyon nem hiányzott! Lassabban is haladtam a tervezettnél, de még reggel volt, ráértem a délutáni rajtig! Az éjféli indulásnak köszönhetően, nem éreztem át annyira a reggel fogalmát, úgy éreztem, mintha már lassan este következni, mivel a Napot nem láttam a felhőktől.
Haladtam tovább északnak. Aki dudált, villogott, integetett, persze nem maradt visszaköszönés nélkül! Nem tudom, lehet velem van a gond, de sok bringástól hallom, hogy nem szereti ha dudálnak rá, meg rögtön szidja az autóst. Felénk a dudálásnak nem az a jelentése, hogy "szeretnék közelebbről érintkezni anyukáddal", nálunk ez a köszönés. Persze nem szeretem, ha az előzés megkezdésének pillanatában nyomják rám a kürtöt, de mindenkinek integetek! Kis túlzással, még soha nem dudáltak rám úgy, hogy azt "szidásnak" kelljen minősítsem! Nekem így köszönnek és én ezt nagyon is kedvelem! Elismerésként veszem! Remélem ezzel többen így vannak és nem mindig a, lassan már ok nélküli, "ő autós, mi biciklisek vagyunk" vitát praktizálják!

Végre elértem Ráckevét, ahol egy kis napfénnyel is megáldottak. A hőmérséklet is kezdett kellemesebb lenni, hiszen már délután volt. Lecseréltem a téli nadrágot! Erre vártam már reggel 5 óta! Tavaszi öltözetben haladtam tovább. Kicsit megcsúszva az idővel, de 14:30-kor, már a Duna parton haladtam Budapest belvárosa felé.
16:00-kor volt az "I Bike BP" rajtja, de még várt rám egy kis kerülő. Legutóbbi pesti látogatásomkor, Árpinál és Zitánál marad a kedvenc törülközőm, - 360fokbringa; Ők kerülték meg 4 éves nászút keretében a Földet, fekvőbringákkal - tehát mivel időm még engedte és már szóltam nekik, hogy megyek, átrágtam magam a városon, hogy beugorjak a törülközőért.
Tényleg csak egy gyors látogatás lett, mert az óra ketyegett és vissza akartam még érni a felvonulás kezdetére is. Pár perc pihenőre azért csak be mentem. Egy kis beszélgetés, majd a "Törülköző küldetés" sikeres teljesítése után búcsú és már suhantam is a rajt helyszínére. Ekkor már 255 km-nél járt az órám, erre a napra.

Zita, Én és persze a paripám. Hogy is mondjam, a kép alapján azt hiszem mindenki látja, milyen "szomorú" a hangulat!

A belvárosban, gyorsan le is "kapcsoltam" az első bringást akit megláttam, hátha ő is a rendezvényre siet. Ő is oda igyekezett, kicsit késve, csatlakoztam tehát hozzá, hisz csak jobban ismeri a várost, mint én. Pár perc múlva már minden felől biciklisek jöttek, s mindenki ugyanarra igyekezett, a felvonulásra. Új ismerősömmel, Zolival érkeztem meg az indulás helyszínére 10 perccel késve, de a tömeg vége még ekkor is egy helyben várta, hogy mikor tud csatlakozni, a már percekkel korábban elindult I Bike BP felvonuláshoz! Több ezer kerékpáros volt itt, tehát összesen kb. 30 percig tartott az elindulás, mire az utolsó bringás is kigurult a Start helyszínéről.

Az indulásra várva!

Elejében még gyalog is gyorsabban lehetett volna haladni, mint a tömeggel. 10-15 perc múlva viszont széthúzódtunk annyira, hogy okkal-móddal, lehetett tekerni a járgányokkal. Az útvonalat ne kérdezzétek. Jártunk Budán is Pesten is, olyan helyeken, ahol egyébként biciklivel nem mehetnénk.
A rendezőkkel, járókelőkkel pacsiztunk, fergeteges volt a hangulat. 1,5-2 óra felvonulás után érkeztünk meg a végállomásra, a Városligetbe. Még hátra volt a bicikli emelés, de ezt már nem vártam meg, mivel a tömeg vége még a cél közelében se volt és én haladni akartam tovább Székesfehérvár felé.
Elindultam hát Budára és a Duna vonalán a város végét vettem célba. Pár km után leszólítottam egy másik bringást, aki szintén a rendezvényről tartott haza és mivel láttam, hogy egy darabig még biztosan ugyanarra megyünk, megkérdeztem csatlakozhatok-e hozzá. Egy idegenvezetővel azért csak jobban halad az ember. Ez a nap a Zoltánoké volt, ugyanis őt is így hívták. Jól elbeszélgettünk útközben. Ő Budafokig ment, én nagyjából a Velencei Tó környékéig akartam még estig elmenni. Felajánlotta ugyan, hogy aludjak náluk, de reggel nagyon korai ébresztő lett volna, hogy másnap időben Fehérvárra érjek, mivel 10 órakor volt a félmaraton rajtja.
Névjegykártyát cseréltünk, és biztos, hogy látjuk még egymást. Persze megköszöntem az addigi idegenvezetést is.
Érdnél ismét kaptam egy kis esőt, pedig már azt hittem, a mai napra megszabadultam tőle. Mivel elállni nem nagyon akart és már fél 10 volt, Martonvásár előtt sátoroztam le, közvetlenül az út mentén. Néhány fa és magas bokrok biztosítottak tökéletes takarást, így nyugodt éjszakám volt.


Április 23. Szombat

Persze marad a korán kelés, de a közel 40 óra éberség után, amibe belefért 317 km biciklizés, az este 10-től reggel 5-ig alvás tökéletes volt! Egy kis reggeli, majd sátorbontás és indulás. Ismét téli öltözetben indultam útnak, de közel sem volt olyan felhős az ég, mint előző nap. Másfél órával a rajt előtt, már Fehérvár belvárosában voltam. Kértem még egy kis útbaigazítást, hogy megtaláljam a félmaraton gyülekezőhelyét és könnyedén, már oda is értem.
Jól időzítettem a megérkezőst, rögtön találkoztam is Gáborral, de csak egy gyors köszönésre volt időnk, mert mindenhol szükség volt rá.
Rajtszám beszerzés után, átvedlettem magam, kerékpárosból, futóba. Végre egy kis napsütés és rövidnadrág. Rajt előtt még volt egy kis bemelegítés, melyet másik kedves ismerősöm, Reni tartott.
Számára meglepetés volt a jelenlétem. A színpad előtt levő bemelegítő futók között, eléggé elől álltam, pontosabban ugráltam. Pár perc elteltével egyszer csak az eddigi mosolya kiszélesedett, majd lázas mikrofon keresésbe kezdett. Kiszúrta, "ezt"(engem) a szerencsétlenkedő fickót a többiek között és persze rögtön hívott fel a színpadra, hogy tornázzak vele ott. Köszöntem szépen, de inkább nem éltem a lehetőséggel. 3 csinos hölgy mellé, én már nagyon nem hiányoztam ott fenn :D 
Bemelegítés után, azért csak felmentem, köszönni!

Reni és Én

Már nem találhatok kifogást, mivel megígértem, hogy idén is ott leszek a Velencei-Tó kerülésen is Októberben. Ha addig nem is, ott biztosan találkozunk! ;)
Bemelegítés után tehát elrajtoltunk. A félmaratoni távot soknak tartottam, mivel tudtam, hogy biciklivel jövök majd, ezért "csak" a 14 km-es távra neveztem. Ez 2 kört jelentett, amit 1:18:50-es idővel teljesítettem, amivel több, mint elégedett vagyok! A második kör utolsó kilométerén visszavettem a sebességből és sétálni kezdtem. Ugyan még volt energiám, de a verseny közben is szeszélyes volt az időjárás, napsütés, jégeső, mindent kaptunk, amit csak "kívántunk". Tudtam tehát, hogy esélyes ez a csodás idő a hazautamra is, amit szintén biciklivel teszek meg, ezért inkább energia tartalékolásba kezdtem. Ekkor ért be két "lufis emberke". A félmaraton 2 órás iramfutói. Gyors kis beszélgetés menet közben és a társaságuknak köszönhetően, befutottam a célig. Ha nagyon fáradt leszek a hazaúton, inkább, többször pihenek, de nem sétálva megyek már be a célba! Sikeresen teljesítettem tehát a III. CEP Fehérvár Félmaraton 14 kilométeres távját, a már feljebb leírt időeredménnyel!
Még egyszer köszönet Skoff Gábornak! Az ő meghívásának köszönhetően indult el ez a túra!

Remélem, azért bicikli nélkül is megismertek?!

Futás után, persze hosszú pihenőt és ebédszünetet tartottam. Megvártam még az eredményhirdetést, a tombolát, ahol nyertem is. Meglepő módon, épp egy kerékpáros ajándékcsomag ütötte a markomat!
Elköszöntem Gábortól és elindultam, hogy nagyjából Soltig elérjek és ott letáborozzak.
A Velencei-tó felé indultam ki a városból, de rájöttem, hogy a Dunaújváros felé vezető tükörsima, új úton az első településig megengedett a biciklis közlekedés és ráadásul azon a szakaszon teljes hátszelem lesz. Semmi gondolkodás nem kellett tehát, "Hátszél" barátommal úgy döntöttünk arra megyünk, úgysem mentem még azon az úton.
Végre felhőtlen napsütés következett 30 km-en át. Utána sem sokáig, de el-el bújt néha a Nap. Villámgyorsan megérkeztem a Dunához és mivel nagyon szép idő volt, a szél sem túl zavaró, haladtam tovább, hazafelé. Azt azért éreztem, hogy a tegnapi biciklizés és a mai futás után nem kell túlvállalnom magam, ráérek ám holnap hazaérni. Eszembe jutott egy nagyon jó kis sátorhely Kiskőrös előtt, ahol egyszer már vad kempingeztem pár éve. A távolság ideális volt, hogy még sötétedésig oda érjek. 9 óra után pár perccel már a hálózsákomba bújva vacsoráztam. Leadtam az elengedhetetlen, életben vagyok "Minden OK" SMS-t anyukámnak és már várt rám a nyugodt pihenés.


Április 24. Hétfő

Reggel nagyon ráérősen keltem fel. Teljesen világos volt már, napsütés és nem kellett induláskor a téli biciklis kabát! Valamivel 7 óra után indultam el. Első megállóm egy bolt volt, mert nem volt már nálam reggeli. Bevásároltam és Kiskőrös központjában egy padon megreggeliztem. Ha meglátnátok útközben valahol, ne nevessetek ki nagyon, de alma helyett mostanában rákaptam a sárgarépára. 2-3 darab a hátsó zsebemben és ha kicsit is megéhezem, tekerés közben elrágcsálok néhányat :D ! Két nap alatt 1 kg-ot így elkoptatok :D. Kiskunhalason még beköszöntem az ismerőseim egy részének. (*mindenkihez nem ugrom be útközben, mert soha nem érnék haza)
Tóth "Totya" Zolit is meglátogattam a bicikli szervizben, megnéztem milyen is az ember élete, ha még a munkája is a hobbijához köti! Gyors köszönés Laci bácsinak és az elhagyott töltő "összeszedése", majd vágta tovább haza. A város szélén még ismerős hang kiáltott rám. Bajtai András kísért ki biciklivel a városból.
Gurultam a határ felé. Tompa központjában álltam még meg ebédszünetet tartani. Közvetlenül mellette, a szép időnek köszönhetően kinn tartottak tornaórát a közelben levő iskola diákjainak. Tanár úr persze kifaggatott, honnan jövök, merre megyek, stb., tehát tartottam egy kis rögtönzött beszámolót a gyerekeknek az elmúlt pár napomról és persze úgy általánosságban a bringázásról. Teljesítményem elismeréseként persze egy osztálynyi vastapsot is kaptam. Jól feldobták vele a napom! Ebéd után már csak pár perces megállók vártak rám, a többi "féktelen" biciklizés, így a délután közepére, már haza is értem.

Számokban összegezve az eltelt 3 nap:

1. nap: 317 km, 16 óra 41 perc biciklin töltött idő
2. nap: 151 km, 7 óra 40 perc biciklizés + 14 km futás
3. nap: 118 km, 5 óra 43 perc bringázás
Összesen tehát: 586 km, 30 óra és 4 perc kerékpáron töltött idővel
... és persze 14 km futás 1 óra 19 perccel

Szinte nem is fényképeztem a túra alatt. Az I Bike Budapesten végig vette a felvonulást a kamerám a sisak tetején. A felvételeket még nem vágtam össze, de ami késik, nem múlik...
Aki esetleg megörökített Pesten vagy talál rólam képet bárki más oldalán, megköszönöm ha elküldi nekem :)

A következő pár napban Békéscsaba közelébe megyek túrakerékpáros találkozóra, majd szombaton már Kiskunhalason erősítem a biciklis "mezőnyt", mivel vasárnapra muszáj hazaérnem!
Jövőhéten pedig már úton leszek Crna Gora irányába. Itt sincs pontos úti terv, viszont néhány látnivalót már kiszemeltem, amit feltétlenül útba ejtek. Néhány közülük: Blagaj település (Bosznia), ahol a Buna folyó forrása található, amely Európa legbővizűbb forrása másodpercenként 43.000 liter vizet "szabadít fel"; Kotori öböl és a közeli Lovćen hegytetőn levő Njegoš mauzóleum;... és még sok más látnivaló, amiről majd hazaérkezésem után mesélek, érdemes lesz várni!

Buna folyó forrása, Blagaj (Bosznia és Hercegovina)