Tour de Kotor - 4. rész

Elérkezett az utolsó, befejező rész!

Május 18. Csütörtök

154,29 km - 8 óra 20 perc
53,22 km/h csúcssebesség

Hűvös, ködös reggelre ébredtem. Szinte furcsa volt 9 nap után ágyban aludni, falakkal zárt térben. Hogy úgy mondjam, kicsit hígat vécéztem, de ekkor még nem tulajdonítottam neki nagy farkalját. Kimentem rendbe tenni a biciklimet, előkészíteni az indulásra. Közben a házigazdám is kinézett rám és szólt, nehogy lelépjek reggeli nélkül. Természetesen eszem ágában se volt!

Megreggeliztünk. Kaptam az útra is egy csomaggal a friss reggeliből, ami húsos "pita" volt. Megköszöntem a vendéglátást és útra keltem. 11 celsius és rendkívül erős köd volt.

10 km megtétele után rájöttem, nem ez lesz a legkellemesebb napom. Még emelkedős részen közlekedtem, de azért már nem jöttek brutális hegyek. Tehát 10 km megtett út után, jött az első kényszerpihenő. Hasmenés.... 

Nem, nem a minden felé mértéktelen hegyi víz fogyasztástól. Valószínűleg a túl jóllakottság előző este és persze még ma reggel. A vacsora valami kukoricás pite állagú sós dolog volt. Frissen sütve, melegen, sonkával, "kajmak"-kal, szalonnával, jó sok jogurttal. Mint ismert, én egy elég "szégyenlős" emberke vagyok, tehát mikor már másodszor mondták, hogy egyek még, megszedtem még egyszer rendesen a tányért. Ekkor nagyon jól esett ez, csak a másnapra nem gondoltam. Na meg vacsorára így bezabálni, mikor általában vacsorára ettem eddig legkevesebbet?!
Ezt még megspékeltem a reggeli, húsos pita + jogurt párossal. Ezek után lehet nem is kell csodálkozni, miért is olyan lágy a dolog.

20 perc "pihenő" után végre tovább tudtam indulni. Éreztem ugyan, hogy kavarog a gyomrom, de haladni kell. Az emelkedők kétszer olyan meredeknek tűntek, mint amilyenek ténylegesen voltak. Gondolom nem kell elmagyarázzam, milyen sok "energiát" ad az embernek, egy ilyen állapotban levés. Gyógyszer persze nem volt nálam. Az első gyógyszertárra, még 1,5 órát kellett tekernem. Ez idő alatt még egyszer meg kellett állnom.

Közben összefutottam egy másik túrázóval is.

Jacubus Van Meer, aki Hollandiából jött le a Balkán félszigetre túrázni. 6 nyelven beszél, plusz még néhányon, ilyen nagyon alapvető szinten. Lassú nézelődős tempóval halad, szinte minden templomot, kolostort megnéz útközben. Általában egyik évben biciklivel túrázik, a rákövetkezőben pedig gyalog.

Többször túrázott már Afganisztánban, Iránban és még sok más Ázsiai országban.

Végre elérkeztem egy gyógyszertárhoz. Sikerült gyógyszert szerezzek. Igaz, nem olyat amit akartam, a fickó szerint Szerbiában olyan nincs. Adott tehát másfajtát, jó drágán. Az első fél órában talán segített is valamit, de nem volt hosszútávú hatása, szinte felesleg volt megvenni.

A nap további része tehát nem a városok, a táj nézéséről szólt. Első sorban azt néztem az emelkedősebb részeken, hogy ha most hirtelen vécéznem kellene, hol is tudok megállni. A városnézések helyett is, inkább kerültem a központokat.

Tegnap este még a vendéglátóim jelölgették a térképemen, miket érdemes útba ejtenem. Ezeket is kihagytam, csak azt néztem meg, ami útba esett.

Kragujevacig jutottam el, de itt is csak minél gyorsabban átvágtam a városon, mert éreztem, jön a szapora. A városból kihaladva, egy kis erdős terület szélén sátoroztam le.

Május 19. Péntek

183,11 km - 10 óra 31 perc
58,44 km/h csúcssebesség

A reggel is "kellemes" vécézéssel kezdődött. Inkább másztam volna megint, Albánia végeláthatatlan emelkedőin. Azért már nem volt olyan vészes, mire elindultam 7:30-kor, már egész kellemesen voltam, igaz picit legyengülve. Még mindig elsődleges menüként, a száraz üres keksz szerepelt.

Nézelődés továbbra is csak visszafogottan volt, elsődlegesen a WC feliratokra vadásztam, hogy minél közelebb haladjak mellettük.

Kisebb utakat néztem ki Smederevó irányába, ott akartam átkelni a Dunán. Valahol aztán csak elkerültem egy leágazást és így végül Belgrád irányába kerültem.

Ugyan visszafordulhattam volna, de ha már erre indultam el, hátha olyan kellemesen csalódok a fővárosunkban, mint Boszniában. Már az odaúton kisebb problémák adódtak. ismét sok emelkedős szakasz lett, ez ilyen kissé még elgyengült szervezettel, elég keménynek bizonyult. De a meglepetés még is az volt, amikor egy autópálya fizetőkapuhoz értem, holott, a térkép szerint, az nem kéne ott legyen. Itt tehát nem tudtam tovább haladni. Végül egy panoráma útvonalon haladtam be a fővárosba, az Avala hegység közvetlen közelében.

A város nem sok szépséget rejtegetett, csoda, hogy ezt a kis bicikliutat is megtaláltam.

A városról alkotott eddigi véleményem, a biciklis látogatásom során sem javult, sőt!

Személy szerint, én többé nem szeretnék Belgrádba menni, még gyalogosként sem. Persze van egy-két parkos szép része és a Duna part az, ami még szép turista hely, de a többi...., egy szeméttelep a város! Volt alkalmam bolyongani pár órán át a városban. A híd lábak teljes szemétben állnak. Sokáig figyeltem, hol lehet tűz, mert már km-ek óta csak nagy füstfelhőt lehetett látni a fővárosban. Mikor végre megtaláltam a Zrenjanin felé kivezető tranzit utat, megkaptam a választ. Csak az út két oldalán elterülő szemetet égették. Fényképezni, szinte csak a Dunánál vettem elő a gépemet, később csak örültem, hogy nem kapnak le, a barnább bőrű emberkék a biciklimről.

A városban levő információs helyek, délután 1-ig dolgoznak, utána már sehol nem tud a turista térképet, információt szerezni. Több gyalogos is rossz irányba navigált el, pedig erőltette, hogy ő tudja, merre kell menjek. Később már inkább csak az iránytűmre hagyatkoztam és egy fiatalokból álló társaságtól kértem, egy google maps-es, pillanatnyi tartózkodási helyet. 

Nem sok szép helyet találtam, ezért sok kép sincs. A durva helyeknél, meg nem is fényképeztem. Egy kis ízelítőt azért mutatok. Ez egy 2015-ös kép, a mostani helyzet még "szebb"!

Egy szép kétsávos tranzit út, ami a városból kivezető hídhoz visz!

Tehát legközelebb, inkább teszek nagyobb kerülőt, de nem itt kelek át a Dunán! Ha mégis erre kell mennem, most már legalább tudom, hogy a legegyszerűbb eljutni a hídhoz. ... és nyugodtan közlekedjetek biciklikkel is az utakon, a járdázás brutálisabb! :D

Jó, azért mindenki maga dönti el, mit akar megnézni. Én nem tanácsolom, hogy ne menjetek ide, csak a saját tapasztalataimat osztom meg. Merem remélni, hogy vannak olyanok, akiiknek tetszik ez a város, de azért ha már jártál itt, látogass el Budapestre is! Ég és föld, ezt szerintem nem is kell részleteznem!

Áthaladtam a Dunán és átrágtam magam Borcsán is. Elvétve azért találkozni lehet erre is biciklisekkel. Borcsán egy négysávos főúton követtem egy országútis egyedet. Tiltótábla volt, de járdázás helyett inkább ezt választottam, főleg, hogy láttam a helyiek is itt gyűrik a bringákat. Párszor oda vissza előztük egymást. Utolsó "találkozásunkkor" jó utat kívánt és kitartást!

Telefonon még megérdeklődtem, az otthoniaktól, mekkora lehet a legrövidebb Zrenjanin-otthon távolság, hogy menjek-e még egy kicsit sötétben vagy már bőven sátorozhatok, ha találok jó helyet. Meglepően kevés km adatot küldtek válaszban ezért az első buszmegállónál meg is álltam, hogy nyugodtan vacsorázzak. Levest főztem. Jó, nem főztem, csak felforraltam a vizet és beledobtam azt a levesnek nevezhető port. 4-5 gyerek termett mellettem, akik a buszmegálló mögötti erdőn átvágva jöttek ki az ott levő településről. Érdeklődtek ki vagyok, honnan hová megyek. Csodálva nézték, a fantasztikus vacsorakészítésemet!
Elmentek, én pedig addig nézelődtem, hogy eldöntöttem, maradok a buszmegállóba éjszakázni. Még nem pakoltam ki a hálózsákom, mivel a főváros felől elég sűrűn jöttek buszok, 20-30 munkással. Nyugodtan megvacsoráztam. Később még visszanéztek a gyerekek, nyomtunk pár selfit és jó éjszakát kívántak. Azt hiszem ők vágták a témát, hogy én kinéztem magamnak a buszmegállót!

Elég nagy buszmegálló volt. A fogatommal, körbezártam magam, beterítettem a hálózsákom és már kész is volt az 5 csillagos hotelszobám.

Éjszaka még párszor észrevettem, hogy megállt egy-két busz. Bevilágítottak, hogy várakozik-e valaki, de láthatták, hogy csak egy bolond van ott és tovább is mentek.

Május 20. Szombat

160,97 km - 8 óra 29 perc
34,18 km/h csúcssebesség

Reggel 4:20-kor már éledeztem. Belgrád közelében, egy buszmegállónál, már korai forgalom is lehet, ezért gyorsan szedtem a sátorfámat, ne lepődjenek meg sokan itt a korai órákban a látványomon. Összepakoltam és reggeliztem. Evés közben már érkeztek is az első buszra várakozók. Jó étvágyat kívántak, nem túl meglepett arccal, lehet elterjedt a hírem egy éjszaka alatt, az 1000 fős lakosságú faluban. 

Kellemes hűvös időben haladtam Zrenjanin irányába. Körülnéztem a központban, majd egy pékségnél uzsonna szünetet tartottam és mentem tovább, Kumán, Becse, Ada útvonalon.

Ada és Zenta között még összetalálkoztam Csaba barátommal, aki egy kis sörözős biciklizésen volt A kanizsai bandával. Gyors élménybeszámolás és folytattam az utolsó 20 km-es távomat, persze finom kis szembe széllel. Átgurultam még Zentán és 14:45-kor megérkeztem az Oromhegyes táblához. Hazaértem!

Még egy fagyira megálltam az egyik boltnál, ahol rögtönzött fél órás élménybeszámolót tartottam az ott levőknek.

Ez a nap lett végül az egyetlen, emelkedő mentes túranapom!

Színes egyéniség lettem. Vagy kétszínű ember lennék? :O 

Egy kis összegzés az utolsó 3 napról:

10. nap: 154,29 km / 8 óra 20 perc; max sebesség 53,22 km/h
11. nap: 183,11 km / 10 óra 31 perc; max sebesség 58,44 km/h
12. nap: 160,97 km / 8 óra 29 perc; max sebesség 34,18 km/h

Az utolsó 3 nap megtett útja!

Összegzés a teljes "Tour de Kotor"-ról:

Megtett táv, végül 1874,61 km lett. 12 nap alatt teljesítettem. Ez idő alatt bőven kaptam esőt, hideget, meleget, defektet, küllőtörést, kedvességet, túratársakat, emelkedőket, lejtőket, alagutakat, tengerpartot, ... , egy szóval, sok mindent. Próbáltam érthetően átadni az úti beszámolóban a történéseket, de persze nem esett szó mindenről.
Egy napi legnagyobb megtett táv: 217,79 km. A legtöbb kerékpáron töltött idő egy napon 11 óra 27 perc. Összesen pedig, 108 órát és 26 percet töltöttem a túra ideje alatt biciklizéssel!
Abszolút csúcssebesség 61,53 km/h!
... és majdnem lemaradt az, amire a legbüszkébb vagyok! Minden emelkedőre feltekertem! Egyszer sem kellett tolnom a gépcsodát! 

Aki még hallgatna történeteket a túráról és a következő, lengyelországi kalandjaimról, annak jó hírem van. Július 13-án Magyarkanizsán, majd augusztus közepén Szabadkán is tartok kisebb előadásokat. Részletek ezekről hamarosan!

A beszámolók sorban: 

- Tour de Kotor 1. rész

- Tour de Kotor 2. rész
- Tour de Kotor 3. rész
- Tour de Kotor 4. rész

Fényképek elérhetőek a Facebook oldalamon: facebook.com/tamavt; Tour de Kotor fénykép album

Az általam (kerékpárral) bejárt települések: Katt ide, a google térképért!

Csütörtökön, ismét útra kelek, ezúttal Lengyelország felé! Továbbra is:

Támogatókat keresek, elsősorban felszerelés bővítésre, a következő túráimhoz!

Elsődlegesen a következőket szeretném beszerezni mielőbb:
- derékalj / felfújható túramatrac

- Bike2USB_V4S agydinamóra kapcsolható USB átalakító (USB-s töltő)

Letesztelve, nagyon jól teszi a dolgát!

- kerékpáros esőkabát

Ezen felszerelések beszerzése, sajnos túllépné a következő, Lengyelországba vezető két hetes túrám teljes költségvetését! Ugyan eddig is ezek nélkül utaztam, de nagyban megkönnyítenék a túranapjaimat!

Bármilyen segítséget elfogadok, hasznos tanácsokat is meghallgatok!
Akár magánszemélyként, akár cégként támogatnál vagy csak ismersz olyat, aki szívesen támogatna engem, kérlek jelezd felém, email-ben, telefonon vagy személyesen!
Cserébe reklámfelületet tudok nyújtani, néhány zászló még elfér a biciklimen és persze legalább egy képeslapot a távoli utamról!

*Agydinamós USB töltőre érkezett felajánlás! Fel is tekertem érte Pestre! Így lett egy "rövidtávú", pontosabban egy másfél napos teljesítménytúra. Az első 24 órában 413 km-t tettem meg, összesen pedig 33 óra alatt 522 km-t teljesítettem, persze pihenőkkel együtt!
Az első 2 órában szakadó esővel, a továbbiakban Pestig szembe széllel közlekedtem. A fővárosban vettem térképeket és átvettem az agydinamós USB töltőt is, majd indultam haza.

Későbbiekben természetesen mindenkinek név szerint köszönetet mondok!!!