Tour de Trieszt - 6. (befejező) rész

Július 18. Hétfő - 11.nap

Már szinte megszokottan, esőre ébredtem reggel. Szerencsére csak egy kisebb felhő volt felettünk, ami pár perc alatt tovább is állt. Az ég ugyan nem volt teljesen felhőtlen, de Napsütésben, fél 8-kor elindultunk. Indulás előtt még elbúcsúztam a "kis lakómtól", akit a bringámon találtam reggel.

Ennek a kaszáló területnek ,a belső sarkában sátoroztunk!

Az eddigiekhez képest, elég unalmas nap következett. Az emelkedőkből egyre kevesebb volt, átértünk teljesen sík vidékre. Az esőfelhők délre el is tűntek az égről és következett az egész napos, Napsütés.
Az út mentén tankoltunk vizet egy templomnál, majd egy buszmegállónál álltunk meg ebédelni. Sokan ránk dudáltak ebéd közben, köztük egyre több magyar rendszámú motoros!

Ebédünk helyszíne!

Ebéd után folytattunk utunkat, a "Drava bike tour" nyomvonalán. A nevéből gondolom már mindenki rájött, hogy a Dráva folyó mentén haladt ez a túraútvonal, bár nem nagyon nyílt rálátásunk a folyóra. Tartottunk néhány sörszünetet a nagy melegben, csak és kizárólag azért, hogy minél több fajta vitamint juttassunk a szervezetünkbe. :) 

Donji Miholjac környékére terveztem az éjszakai pihenőt, a városon kívül azonban egy kis problémába ütköztünk. Ugye pár napja hatalmas vihar fogott el minket a tenger közelében, majd az onnan elvezető 2 napon, szinte egész napos eső volt. Sajnos erre sem volt jobb idő. Mindenhol sár és víz fogadott minket. Annyi eső esett, hogy a föld egyszerűen nem győzte elnyelni. Minden patak, csatorna, tavacska csordultig volt. Próbáltunk jobban behaladni a szántóföldek közé, de ott sem volt jobb a helyzet. Végül egészen Šagig haladtunk, ami már Eszéktől nincs messze. Megálltunk vacsorázni 20:45-kor az egyik út menti buszmegállóban. Az esőzéseknek köszönhetően nem csak mi vacsoráztunk, hanem a szúnyogok is. Evés után, a településről kifelé haladna, végre megpillantottuk a tökéletesnek tűnő sátorhelyet. Az út mentén egy temető volt, ami mellett egy alig kitaposott út vezetett be, a mögötte levő szántóföldekhez. A temető mögött egy-két fasor állt a főúttal párhuzamosan, tehát teljes takarást adtak és az ott lévő tarló és fák között pont volt olyan szélességű füves rész, hogy elférjünk.

Július 19. Kedd - 12.nap, a túra utolsó napja!

Reggel, ugyan elég erős volt a harmat, de végre nem arra ébredtem, hogy esőcseppek kopognak a sátram oldalán. 7:15-kor indultunk útnak, de először igénybe vettük a temető pumpás kútját, hogy feltöltsük a vízkészletünket. 

Sátorhelyünk, a temető mögött!

Haladtunk Eszék felé. Átkeltünk Petrijevcin, majd rátértünk a 2-es útra. Semmilyen tábla nem jelezte, de 2-3 km után már kezdett gyanús lenni, hogy autóúton haladunk. Az út ugyanis, kiszélesedett 4 sávra, majd a 80-as táblát 100-as váltotta, később pedig 110-es! Legalább széles és sima volt. Senki nem dudált ránk, hogy rossz helyen megyünk. Azért biztosra ez az elképzelés akkor vált, amikor Eszékhez érve az első lejárónál lekanyarodtunk, majd ahogyan hátranéztem, a levezető sávnál. ott volt egy nagy tábla, hogy autóút és persze, hogy tilos biciklivel rámenni! :D Nembaj, megúsztuk büntetés nélkül.

Besorakoztunk a központ felé vezető út leágazására. A forgalmat elengedtem, majd jött a nap legszebb pillanata, amint elindultam. A pedálomra léptem, persze állva akartam megindulni, hogy minél gyorsabban kitudjak jutni a másik út jobb oldalára. Ahogyan tekertem egyet, az utánfutóm nagyon megbillent, éreztem, hogy valami nagyon nem oké. Félreálltam, rettegtem, hogy letört a tartócsavaranya, amiből csak 1 tartalékom van! Hisz hogyha egyik oldalról letöröm és nem állok meg azonnal, valószínűleg a másikat is lerántja, vagy minimum használhatatlanná görbíti. Persze egyedi anyákról beszélünk, tehát venni se tudnék sehol. Szerencsére az utánfutó és a felfüggesztése is sértetlen volt. Első ránézésre nem is tűnt fel, mekkora a probléma, de amint behúztam a hátsó féket és hozzáértem a kerékhez, rájöttem mi a baj. A kerék tengelye eltörött! Persze van nálam  minden tartalék alkatrész, akár monoblokkot is tudnék cserélni, viszont mi nincs nálam, hát persze, hogy nincs nálam tartalék 100 dináros tengely! :D

Nem volt mese. Innen már kénytelen voltam betolni az első kerékpáros üzletig. 4-5 km-en át tehát toltam a fogatot. Kanyarokban óvatosan, hisz még véletlenül sem akartam letörni a tengely végére rögzített utánfutó tartó anyákat. Ahogy már írtam is, a legelső bringaboltig mentünk. Látszott már kívül, hogy nem épp a legolcsóbb hely, de szükség törvényt bont. Kikaptam a kerekem és bementem elmagyarázni, hogy "imam veliki problem"! A kis szervizes rögtön vágta a témát, hogy mit is kell csináljon és hogy ez nekem, kb. tegnapra kellene! persze az első kérdésem az ár volt. Egy papírra fel is írta, hogy 120 kúnába fog ez nekem fájni. Ennyi pénzért itthon egy komplett hátsókereket vennék, de hát ez van. Mondtam, hogy oké, csinálja. 

Mit is mondjak?! Másfél óra elteltével már nagyon lestem, hogy mit tud ennyi ideig csinálni, mikor egy tengelycser maximum 15 perces munka, még nekem is. Néhányszor még kijött a bringámhoz, hogy belepróbálja a kereket, Azt magyarázta, erre azért van szükség, hogy centírozza a tengelyt, tehát egyenlően lógjon ki mindkét vége az agyból. Nem akartam beleokoskodni (no meg nem is tudtam volna ezt már elmutogatni neki), hogy én ezt otthon úgy oldom meg, hogy egyik felől is odarakom az ujjam, utána a másik felől is, és mikor nagyjából egyformán lóg ki akkor jó! Nem ő egy másik módot választott, amin a pupilláim rendesen kitágultak. Az új tengely néhány cm-rel hosszabb volt mint a régi. Örültem is neki, legalább jobban rácsavarhatom a zárt anyáimat, jobb lesz a tartásuk. Szóval, a fickó, hogy is oldotta meg, hogy központos legyen a tengely? Elfűrészelte mindkét végét! :O

Hát szóhoz sem jutottam! Mikor kihozza, hogy kész és majdnem rövidebb, mint a régi, enyhe szívroham. :D Felrakta, még a küllőimen is húzott, hogy ne legyen túl nagy nyolcasom. Bementem vele az üzletbe, hogy rátérjünk az anyagiakra. Már a küllőigazításnál nagyon pislogtam, hogy biztos azért is számol munkadíjat, de jó fej volt. Végül 96 kúna kerül a számlára! Nagyon szépen megköszöntem és még próbáltam elkérni a régi tengelyt, hogy legalább egy képem legyen róla. Ez több, jól van inkább kevesebb sikerrel zajlott. Mivel hirtelen nem jutott eszembe az "osovina" szó, mutogatni próbáltam neki, no meg magyarázni, hogy az kellene nekem, ami az enyém volt és eltörött. Már beengedtek a műhelybe is, hogy ott mutassam mit is akarok. Tengelyt sehol se láttam, szóval kerékagyakra mutogattam, hogy annak a közepében ami van és az enyém volt, arra lenne szükségem. Kapcsolt a csávó és kiszedte nekem a kukából :D, majd elköszöntem.

Nem tudni mi okozta a törést. Talán a hegyi úton repedhetett el, vagy csak a sok km-től? Lehet, hogy csak szimplán megunta velem az "életet" és inkább "derékba törte a karrierjét"?!

Ezek után újult erővel, a hosszas várakozás után elindultunk Eszék központjába. Itt rájöttem, tolhattam volna még a bringámat 1-2 km-t, mert volt benn Capriolo üzlet, ahol tudtam volna venni pontosan ugyanolyan tengelyt, amit én is ki tudtam volna cserélni. Az előző boltban is csak azért bíztam rájuk a cserét, mert ha veszek egy tengelyt, nem 100%, hogy olyan menetű mint a régi, bár később agyaltam rajta, hogy ezt igazán egyszerű lett volna elmagyarázzam, hisz csak fel kellett volna írnom egy lapra a méretet. Inkább nem kockáztattam, hogy a colos menetemnél 26-os lépésü helyett, talán 24-es vagy 22-est adjanak, amit elég könnyű eltéveszteni, ha nem túl pontos az ellenőrző szerszám! Egy kerék árából, de legalább tudtam folytatni az utat.

Még vadásztam a központban egy hűtőmágnest, majd nézelődés és információkérés után, elindultunk a városból keletre, a szerb határ irányába. A Dunán átkelve, Erdődnél (Erdut) léptük át a határt, majd megérkeztünk Bogojevo (Gombos) közelébe. Az első boltnál megálltunk frissítőért és az ott levő asztaloknál ebédszünetet is tartottunk, no meg persze, kicsit a mester után igazítottam a hátsó kerekemen is.

Ebéd után Kúla (Nem kula!!! a szerb "u" kiejtése: "ú" :D ) irányába folytattuk az utazást. Utána áthaladtunk Lipáron, ahol egy csodás új építésű templom mellett mentünk el. 

Már a határvonaltól kezdve, az ismerős szerbiai tájon haladtunk. Használatlan legelők, véget nem érő puszták sokasága a települések között. Hatalmas látható különbség van Szerbia és Horvátország között. S bár Magyarországon is mindig csak azt mondják nekem, hogy oda ne menjek, gondolkodjak inkább a nyugati országokban, aki még nem járt vagy nem sokszor jár Szerbiában, annak elárulok egy titkot, hogy Szerbiához képest, Magyarország nagyon is jó hely! Sokszor mondják, hogy semmi jó lehetőség nincs a Magyar gazdaságban, ha ehhez kell viszonyítsak, azt mondanám, akkor Szerbiának nincs is gazdasága! De inkább hanyagolnám a témát, mert nagyon bele tudok melegedni! :D 

Szóval haladtunk tovább és nemsokára, már ismerős területen tekertünk vagyis inkább csak a magam nevében beszélnék, hisz az elmúlt hónapokban sokszor megfordultam biciklivel Topolyán. Negyed 6 körül volt, mikor elértük a várost, úgy hogy elhatároztuk, hogy bármi történhet most már, a mai napon befejeződik a túra. Egy kávézónál még megálltunk energiagyűjtésre!

"Tankolás" után még megálltunk vízért és elindultunk az utolsó 33 közös kilométerünkre. Útközben még tartottunk egy burek szünetet Zentagunarason, majd Felsőhegynél külön folytattuk az utazást, az utolsó km-ekkel. Nekem még 10 km volt hátra, Attilának pedig 25.

8 óra 8 perckor megálltam még, a minden túra végén kötelező fényképre, a lakhelyem táblájánál és a kezdődő naplementében hazatekertem!

Az utolsó két nap alatt letekert kilométerek:

11. nap: 2016.07.18. Hétfő - 195,03 km / 9 óra 5 perc

12. nap: 2016.07.19. Kedd - 182,80 km / 8 óra 41 perc

Útvonalak:

11. nap

12., utolsó túranap!

Ez a mese itt véget is ér, de persze ez nem azt jelenti, hogy a túrázás is!

Egy kis összegzés a végére:

A túra teljes távja, 1743,28 km, amit 93 óra és 55 perc alatt tekertünk le, így lett az átlagsebességünk, 18,562 km/óra, amivel teljesen elégedett vagyok!

Napokra bontva:
1. nap: 185,53 km / 8 óra 26 perc
2. nap: 202,75 km / 10 óra 7 perc /* max sebesség: 64,48 km/óra
3. nap: 158,47 km / 8 óra 17 perc
4. nap: 161,11 km / 8 óra 43 perc
5. nap: 155,23 km / 9 óra 30 perc
6. nap: 108,24 km / 7 óra 5 perc
7. nap:  87,20 km / 6 óra 27 perc
8. nap: 112,77 km / 7 óra 22 pec
9. nap:  56,37 km / 3 óra 19 perc
10.nap: 137,78 km / 6 óra 53 perc
11.nap: 195,03 km / 9 óra 5 perc
12.nap: 182,80 km / 8 óra 41 perc

Tekertünk hidegben, melegben, Napsütésben és esőben. Voltak heves zivatarok, meredek emelkedők és hosszú lejtők. Jártunk a tengerparton, de hegytetőkön lévő erdőkben is. Fürödtünk patakban, tengerben, de néha rendes fürdőszobában is! Összességében, kijelenthetem, hogy mindkettőnk számára felejthetetlen élményt nyújtott ez a hihetetlen 12 nap! Aki eddig nem indult útnak bringával, de megtehetné, az ne várjon tovább. Az elindulás nehéz, de utána visz a "lendület" tovább!

Aki élőben is kíváncsi erre és még sok más történetre, tanácsra, az meghallgathat szeptember 16-án 18 órától Magyarkanizsán, a Cnesa pincehelyiségében, a "Két keréken a tengerre - Túrakerékpározás a nagyvilágban" című élménybeszámolón, amit a Magyarkanizsai Természetjáró Egyesülettel, az Európai Mobilitás Hét nyitónapján szervezünk meg. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Tour de Trieszt - 5.rész

Július 16. Szombat - 9.nap

Reggel korán ébredtem, 5 órakor, hisz valami furcsa kopogásra lettem figyelmes. Persze, mi is lehetett az, elkezdett esni az eső. Milyen meglepő!? Főztem egy kis teát, így legalább a hőmérséklet kicsit tűrhetőbb lett a sátorban. A vizet szépen levezettem a sátor egyik sarkába, így "kényelmesen" tudtam várni az eső végét. Sajnos hiába vártunk. Fél 10-kor kénytelenek voltunk elkezdeni pakolni és 10 óra után pár perccel elindultunk. Még indulás előtt felfedeztem, hogy a bringás cipőm öntudatra ébredt és új szellőzőnyílásokat hozott létre. Biztosan nem tetszettek neki a "finom illatok"!

A Napnak sajnos semmi nyomát nem láttuk. Esőben folytatódott tehát a túra. Sok autós dudált, integetett nekünk. Biciklisekkel nem is találkoztunk, csak olyanokkal, akik autóval szállították a járművüket. Természetesen az elkövetkező településeken mindenki megbámulta ezt a két eszelőst, akik az esőben tekertek. Stubica-nál válasz úthoz értünk. Itt kellett volna leforduljunk déli irányba, hogy a Plitvicei-tavak felé haladjunk. Mivel az időjárás semmit sem javult, úgy döntöttünk, megyünk tovább Karlovac irányába és ha eláll addig az eső, még mindig ott a lehetőség, hogy elinduljunk Plitvicére. Tovább haladtunk tehát a haza vezető úton. Karlovacra értünk, de még mindig esett az eső és hideg is volt. A legjobb párosítás! Megálltunk egy boltnál enni. Mivel már nem volt túl sok száraz ruhánk és felszerelésünk, eldöntöttük, hogy fedett szállást keresünk a városban. 

A központban, egy információs irodában irányítottak el minket, a Hostel Na Putu diákszállásra. Mondanom se kell, milyen sokat kellett beszélnem a hölgynek. Amint beléptem az irodába, ronggyá ázva, vacogva, már lengette is a Hostel szórólapját és magyarázta, hogy itt van az épület pár méterre vissza. Megtaláltuk a szállást. Körbevezettek minket, lepakoltunk és már jöhetett is a frissítő zuhanyozás. Épp ideje volt már. Szinte luxusban éreztük magunkat, hiszen használhattunk mosógépet, volt egy jól felszerelt konyha, közösségi tér, TV és persze WC és tusoló, nem is egy! :)

Tusolás után jöhetett a jól megérdemelt pihenés, az esős tekerés után. Volt időm a csomagjaimat teljesen kipakolni, mindent megszárítani és ismét rendszerezve visszapakolni. Nem kellett tartanunk tőle, hogy éjszaka beázik a sátor! Késődélután még elmentünk bevásárolni, hogy itt tudjunk reggelizni. Mindent elkészítettem a reggeli indulásra, mivel 7-en voltunk egy szobában, nem akartam reggel 6-kor pakolni, hogy mindenkit felébresszek.
Fél 10-re már bújtunk is a kényelmes ágyakba. A lakók egy nagyobb csoportja, még ekkor kezdett el moziestet tartani, de szerencsére nagyon jó hangszigeteltek voltak a szobák.
Mire lefeküdtünk, az eső is kezdett végre elállni. Tehát ezen a napon, reggel 5-től 21:30-ig folyamatosan esett!

Július 17. Vasárnap - 10.nap

Reggel, persze mi ébredtünk fel elsőkként. Kipakoltunk mindent a konyhába és nekiültünk reggelizni. Meglepően kellemes idő fogadott minket kint, a tegnapihoz képest. Kicsit még borult volt az ég, de biztató volt, hogy már reggel fél 8-kor olyan meleg van, mint előző nap délután. Felkészítettük a bringákat az útra. Már csak a kulcsokat és az ágyneműt kellett (volna) leadnunk, de nem volt kinek leadjuk. A recepción nem találkoztunk senkivel. Valószínűleg később kezdtek dolgozni. Megvártuk a 8-órát, de még ekkor sem volt ott senki, de mivel előre fizettünk már az érkezéskor, a kulcsokat és az ágyneműt a recepción hagytuk egy széken. 

Ha valaki Karlovacon jár és aránylag olcsó szállást szeretne, merem ajánlani ezt a helyet. 15 euróba került fejenként az egy éjszaka. Viszont ezért úgy gondolom mindent megkaptunk, amire szükségünk volt! A konyhában, az előző vendégek által ott hagyott tartós élelmiszerek, teák, tészták, akár felvágottak, stb., mind szabadon felhasználhatóak/elfogyaszthatóak! Egy szállodával ellentétben annyi, hogy itt egy szobában 7-8 fő alszik, viszont ennyi pénzért, nem hiszem, hogy találni lehet szállodai szobát!

8 órakor tehát elindultunk, végre teljesen szárazon! A város szélén azért még csak megálltunk egy boltnál, mert rájöttünk, hogy vasárnap van és nem akartunk kockáztatni, hogy nyitva lesznek-e később a boltok.

Az esőnek már csak kisebb nyomai voltak, de a Plitvicei-tavakhoz való kitérőről lemondtunk, hisz ott kis ösvényeken kellett volna bejárnunk hatalmas területet, ami valószínűleg ennyi idő alatt nem száradt fel! Helyette inkább módosítottam az útvonalat és Zágráb irányába indultunk.

Szélcsendben, újult energiával volt, hogy hosszabb időn át is, az eddigiekhez képest nagy tempót nyomtunk, elég könnyedén, erőlködés nélkül. A fővároshoz közeledve, egyre sűrűbben érték egymást a települések, tehát nem volt unalmas az utazás. Fél 12-kor végre megpillantottuk a nagy Zagreb táblát! Egyre kevesebb felhő volt az égen és nem volt panaszunk a hőmérsékletre se, ami közelített a 30-hoz! 

Rögtön az első bevásárlóközpontnál finom illatok "csaptak" meg. Egy csevapos büfé üzemelt a parkolóban. Vettem is egy nagy adag csevapot ebédre. Haladtunk tovább a belváros felé. Hogy egyszerűbb legyen a tájékozódás, a Száva töltésén tekertünk, ami mentén a város nagyobb zöld övezetei voltak, elkerülve a betondzsungelt. 

Jelenleg a két fasor között folyik a Száva és a vízszint még ettől a két fasortól is jó pár méterrel lejjebb helyezkedik el. Volt olyan év, ahogyan a képen is látható, hogy csak pár cm választotta el a Szávát a kiöntéstől!

A királyi ebéd! Persze a csevap gyorsabban fogyott, mint ez a vastag tortilla szerű dolog!

A folyóparton több helyen is padok voltak körbe rakva, tehát megálltunk ebédelni. Közben a sátrakat is ki tudtuk teríteni, hogy végre megszáradjanak. Ebéd közben egy bringás pár jött oda hozzánk. A férfinak ki volt lazulva a hajtókarja. Sajnos imbuszos anya fogta fel neki, amihez nem volt szerszámom, mivel az enyémhez sima csőkulcs kell. Azért megköszönte, hogy átnéztem a szerszámaimat, hátha tudok segíteni, majd elköszöntek tőlünk. Ebéd után, sátorhajtogatás, majd indultunk is tovább. Egy ideig még a töltésen mentünk, majd kénytelenek voltunk a város szívébe, kicsit beljebb menni, hogy ott kijuthassunk a külvárosa, Sesvete felé. Útközben persze találtunk "játékszereket" amiket muszáj volt kipróbálnunk.

Sajnos a hajtás része már nem működött túl jól, szinte semmi ellenállást nem produkált a hátsó kerék, egyik "bringán" sem :(

  

Ezután következett egy kicsit hosszas, unalmas városból való kijutás. Egy egyenes utcán haladtunk, de már vagy 8-10 km óta és még mindig kőkeményen a városban voltunk! A töltéstől való lekanyarodásunk és Zágráb külvárosának végéig kb. 20 km-t tettünk meg, azt hittük már soha sem lesz vége a városnak! 

Az utunk további részében már nem sok nyoma volt a hegyvidéknek, egyre inkább síkabb területekre érkeztünk. A távolban azért még mindig látszott, hogy lesznek kisebb emelkedők, de koránt sem olyanok, mint a tengerpartnál.

Mivel a jó időnek köszönhetően elég jól haladtunk, Bjelovar irányába, fél 7 körül megpillantottam az útról egy nagyon jó sátorhelyet, ahol meg is álltunk és rögtön le is táboroztunk. A kaszáló terület ugyan közel volt a következő településhez (Rovišće) és az úttól sem volt túl távoli, de jó takarást biztosítottak, a környező kukoricások és fák, hogy még világosban sátrat állíthassunk.

Volt azonban egy váratlan meglepetésünk. Alig, hogy végeztünk a sátorállítással, egy nagy csapat kecskét tereltek el közvetlen mellettünk. 4-5 kisgyerek és egy felnőtt volt ott, természetesen köszöntünk nekik és mivel kedvesen vissza köszöntek, már nem is kérdezgettem, hogy probléma-e, hogy itt vagyunk. Ha zavarta volna őket, valószínűleg, rögtön el lettünk volna zavarva, de így arra jutottunk, hogy most már maradunk ezen a helyen éjszakára. Gumipókokból szárítókötelet is csináltam és a délutáni napfényben még kiteregettem.

Folytatás az utolsó résszel, pár napon belül!

... és a beígért Agárdi Rekus Találkozós beszámoló is hamarosan olvasható lesz!

A 9. és 10. napon gyűjtött kilométerek:

  9. nap: 2016.07.16. Szombat - 56,37 km / 3 óra 19 perc

10. nap: 2016.07.17. Vasárnap - 137,78 km / 6 óra 53 perc

Útvonalak:

9. nap

10. nap
Természetesen városnézés és hasonlók nincsenek megjelölve a térképen!

Tour de Trieszt - 4.rész

Július 14. Csütörtök - 7. nap

Nem tudom, este mikor is állt el az eső, mivel sikerült pár órát ülve aludnom. Reggel 6 órakor merészkedtem ki a sátorból, biztató. felhőtlen égbolt fogadott, de elég hideg volt a levegő. A vizes cuccokat, tehát szinte mindent, kiteregettem és visszabújtam, az odúmba. Főztem teát és benn a sátorban kortyolgattam. Attilával megbeszéltük, kivárjuk itt, hogy kicsit feljebb menjen a Nap és akkor valamennyire száradhatnak a ruháink. Úgyhogy egy hosszas reggeli után, nyugodtan pakolgattam a csomagjaimat. Szortíroztam, átnéztem, hogy mi úszta meg szárazon. 8 óra után, végre kezdtük érezni, hogy a Nap sugarai egyre melegebbek. Nem száradt meg semmi teljesen, de lassan elkezdtünk csomagolni és 9 órakor elhagytuk a táborhelyünket.

Már az első kilométereken meglepődtünk, hisz a térképen úgy tűnt és még az esti távoli fényekről is azt hittem, hogy egy alagútban jutunk majd át a hegycsúcson. Tévedtem! Néhol 15-17%-os meredekségű emelkedőn kellett feljutnunk. Szerencsére háromnegyed óra után, egy forrás is volt az út mellett, ekkor már az Učka nemzeti park területén tartózkodtunk. Megtöltöttük a kulacsainkat, bár nem sokat bírtunk inni, mert nagyon hideg volt a víz, ahogy a levegő hőmérséklete se volt 15 fok fölött!

Ne tévesszen meg senkit a "lejtő", csupán hátrafordultam fényképezni :D

Josip bácsi "megcsorgatta" a kulacsainkat!

Ez sem "lejtő" nekünk!

Még egy órán át tekertünk felfelé, míg végül elértük az Učka hegy tetejét. Sajnos  a kilátóhoz csak gyalogos túraút vezet az erdőben, így azt most kihagytuk.

Kilátás a hegyről vagy inkább "lelátás" ?! :D

Nézelődés közben felhúztam még egy réteg ruhát, mert felfelé ugyan izzasztó volt mászni, a 10-15 fok ellenére is, de most már csak lejtő következett egy jó darabon. Vásároltam még 1-2 képeslapot és elindult a hosszas gurulás.

Igen, ezen már nem kellett hátra forduljak, hogy fényképezzek!

A kellemes gurulás után, a lejtő aljához érve már egyre melegebb lett. Mire leértünk és kezdett vízszintes lenni az út, volt vagy 35-40 fok. Megálltunk és gyorsan le is vedlettük a felesleges ruhákat. Már Fiumében (Rijeka) voltunk, de sajnos városnév táblát nem találtunk, így a kép elmaradt. A kikötő volt az a hely, ahova okvetlenül el akartam menni, mert találhatók még itt magyar emlékek, a kikötő vascölöpjein, hiszen az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején ez a terület még Magyarország része volt. Fiume városa és kerülete sokak számára (tévesen!) a Nagy-Magyarország 64. vármegyéjeként van említve, de valójában egy önálló közigazgatási terület volt. De nem mennék bele jobban a történelemben, mert a viták, érvek-ellenérvek sora, hosszabb lenne mint az egész túrabeszámolóm. 

Tehát elmentünk a kikötőbe körülnézni. Időközben egy kerékpáros boltnál is megálltunk, mert az első villámon, a jobb oldali kulacstartó megadta magát. Még a májusi esésemnél repedt meg és eddig bírta a terhelést. Tehát bementem és vettem egy másikat. Továbbindultunk a kikötő felé, s feljebb mentünk, a gyalogos övezetben is körülnéztünk és szereztem egy térképet az információs irodában.

A központban csak találtam egy táblát, amin végre, nagyban is írták a város nevét!

Kifelé haladva a városból!

Folytatódott az utazásunk déli irányba, Krk szigete felé. Bakar és Kraljevica között, egy szép öbölkerülést tettünk meg, mivel egyenesen nem volt át híd.

Bakar városa, lenn az öbölben!

Bakar felett megálltunk az út mellett egy kis pihenő pontnál, ahol csodás panorámaképeket lehetett csinálni. Egy kicsit újraterveztem az utazásunkat. Egy az, már jó délután volt és eredetileg Zengg városig akartam a tengerparti úton menni, de akkora forgalom volt, hogy nem lett volna ez a legjobb döntés. Szeretek bringázni forgalomban is, de ami itt volt, az már nekem is kezdett túlzás lenni, főleg amiatt, hogy nem tudtam akárhol félreállni, mert nem volt hely az út mellett, a forgalom meg nem tudott volna kikerülni, ha hirtelen megállok valahol. Tehát egy kis tervezés után arra jutottam, hogy a Krk szigetére vezető híd után, elfordulunk keletre és nekiindulunk a hegyeknek, mivel a forgalom is nagy lenn a parton, meg sátorhelyet is elég necces lehet találni a tengerpart közelében.

Ekkor még nagyon jó ötletnek tűnt ez. Később sem bántam meg a döntést, mivel tudtuk, hogy a tengerszintről, csak felfelé vezethet az út. Azt viszont nem gondoltam, hogy ezek után 3 órán át, még felfelé fogunk menni. Bizony, kb. 22 km-t tettünk meg 3 óra alatt, 3-4 pihenővel. Felfelé menet nagyon sokáig gyönyörű rálátásunk volt a tengerre. mindig mire azt mondta, most már nem fogjuk látni a tengert, pár kanyar múlva ismét felbukkant. Az emelkedőn töltött 15 km után kezdett egyre jobban fújni a szél és a levegő hőmérséklete is rohamosan kezdett esni. Mivel 3 órán másztunk, kezdett kicsit elegünk lenni a viharos hideg szélből, tehát nézelődtünk, hogy ha találnánk egy szélvédett helyet, ott most már megállnánk sátorozni. Meg is lett. Nem túl messze az úttól, de fák között voltunk és a szél sem volt ott olyan erős. 

Ez a nap tehát egy erős emelkedővel indított, majd visszakaptuk ajándékban, egy hosszas lejtő formájában. Nagyon turistás, nézelődős tempóban átrágtuk magunkat Rijekán és befejezésként, szélviharban és hidegben, emelkedtünk 3 órán át. 

Július 15. Péntek - 8.nap

Reggel heves, viharos szélre ébredtem. Amint kicsit kicipzároztam a hálózsákom észrevettem, hogy "nem szabad" a sátrat elhagyni. A levegő hőmérséklete, valahol 5 fok körül lehetett reggel 6-kor. Azért csak kimentem, csináltam szárítókötelet, a gumipókjaimból és a nedves/vizes ruháimat, törölközőmet kiterítettem, hisz a szél elég gyorsan képes volt ruhaszárításra. Reggelit főztem, közben megegyeztünk, hogy várunk 9 óráig az indulással, hátha felmelegedik a levegő. Sajnos nem nyertünk sokat a várakozással. Az indulásig 1-2 fokot emelkedett a hőmérséklet és a szél erőssége megmaradt. Elővettem tehát a téli hosszú ujjú kesztyűimet és azokban indultam útnak. Fél óra tekerés után lemelegedtek a kezeimről, ekkor váltottam vissza a rövid ujjúra. 

Sátorhelyünk

Tomboló szélben és hidegben tekertünk tehát a délelőtt folyamán. Sajnos egy óra tekerés után az eső is elkezdett esni. Közben a térképemen felfigyeltem egy útra, ami Mrkopalj felé átvág délnek és rávisz arra az útra, amit eredetileg is tervbe vettem, tehát nem kell olyan nagyot kerüljünk, mivel itt a rövidebb út. Letértünk tehát a 3-as számú főútról és elindultunk Mrkopalj irányába. Szinte semmi forgalom, alig pár száz lakosú településeken át vezető út. Ráadásul az eső is kezdett csendesedni és egyre melegebb lett. Kell ennél jobb?!

Mrkopaljban még megálltunk a gyengéd esőben vásárolni egy kisboltnál, majd továbbgurultunk Begovo Razdolje felé. Ismét egy elég hosszas emelkedő következett, ami egyre meredekebb lett és lassan össze is szűkült egy sávra. Mikor felértünk ezen emelkedő tetejére, az út a hegy belsejébe, már kavicsosra váltott. Cseppet sem zavart és még csak gyanús sem volt, mivel a túra alatt már találkoztunk ilyesmi úttal, ami tényleg az volt, amit a térkép is ábrázolt. Szóval bátran folytattuk az utazást a hegy belsejében. Ahogy mentünk, egyre többet kellett felfelé haladni és már benn is voltunk a felhőkben vagy talán már az alacsonyabb felhők felett. A hőmérséklet is drasztikusan csökkent. Egy olyan emelkedőt is sikerült találnunk, ahol egyszerűen nem tudtam feltekerni, mert a hátsókerék elkapart a kavicsos meredek úton. Kénytelen voltam tehát tolni. Az út ismét kezdett vízszintben lenni, amikor is egy csodás elágazáshoz értünk.

Hogy mi is volt a meglepő? A térkép szerint itt egy citromsárga, tehát városokat összekötő, közepes forgalmú út kéne legyen, ami egyenesen előre vezet az elágazásnál! Hát, nem kicsit lepődtem meg, hisz akár hogy néztem, én csak azt láttam, hogy az út elmegy jobbra, meg balra. Mivel a jobboldali pár méter után kezdett visszaívelni délnek, arra indultunk el. 1-2 km-rel a következő lakott területtől, azonban meglepetés ért bennünket. Az út véget ért, s körülöttünk csak erdő volt. Mit tudtunk csinálni, visszafordultunk, és megnéztünk egy másik leágazást. Sajnos itt is pár km megtétele után, ugyanígy jártunk. Mivel sok időnk elment a hegyi utakon, s hideg is volt, elindultunk vissza, az aszfalt útra. Legalább most a sok mászásból lejtők lett. Így lett a tengeri túránkba egy kis hegyi bringázás is. Az aszfaltra érve, ismét Mrkopaljnál álltunk meg a kisboltnál, ahol ebédszünetet tartottunk és utána indultunk vissza, a nagyobb forgalmú főútra. Skradnak haladtunk tovább, néhol teljesen átlehetett látni Szlovéniába.

Ott a távolban, a hegyek között, már Szlovénia van!

Kupjak és Skrad között, még mindig kicsit felfelé ívelt az út, de szinte észrevehetetlen volt. Az eső már nem esett és nem volt túl hideg sem. Egyre több biciklissel találkoztunk szemből. Talán 70-80 fő is elment mellettünk percek alatt. Mindenkinek köszöntünk, s mindenkitől kaptuk a köszönést, integetést vissza is.Többen integettek, hogy forduljuk vissza és menjünk velük. Néhány km után rájöttünk miért is viccelődtek. Egy lejtő következett, aminek a végét nem is láttuk a távolban. Most érkeztünk tehát meg tényleg a "hegytetőre", amire már a tenger óta, szinte csak felfelé másztunk. A lejtőt azonban nem sokáig élvezhettük. Megálltunk az út mentén, egy kis pihenőnél ahol voltak WC-k. Pár perc után ismét eleredt az eső. Vártunk egy kicsit, de nem állt el, tehát esőben indultunk tovább és így már biztos volt, hogy a túra 64 km/órás csúcssebességét nem fogjuk átlépni, mivel vizes úton, már óvatosabba ereszkedünk. Az esőben egyre sűrűbben kezdtük nézegetni az apartman/hotel/motel-es táblákat. Egy elfogadható helyet találtunk, de zárva volt és később már láttuk, hogy nem is lett volna nekünk való, hisz a bejáratánál virított a 3 csillag. Mentünk tehát tovább. Találkoztunk még hasonló szellemiségű egyénekkel. Szintén két túrázó tekert az esőben, mindenük zacskóban. Ők átérezték 100%-ban a helyzetünket. Áthaladtunk még néhány "iči" illetve "ići"-s településen és végül Vučinići után, táboroztunk le. Sátorhelyünk egy szűk bejáratú kaszáló terület volt az út mellett, teljesen fák takarásában. Szerencsére sátorállításra az eső is elállt, bár tudtuk, valószínűleg kapunk még bőven égi áldást, hisz nagyon borult volt az ég.

Sátorállítás után, tehát rögtön esőmentesíteni kezdtem, a fontosabb dolgokat bezacskóztam, hogy ne éjszaka kapkodjak. Ezzel elkészültem, majd még egy kicsit jegyzeteltem, hogy mik is történtek velünk a nap folyamán és lefeküdtem aludni.

A beszámoló folytatódik, hamarosan...

A 7. és 8. napon gyűjtött kilométerek:

7. nap: 2016.07.14. Csütörtök - 87,20 km / 6 óra 27 perc

8. nap: 2016.07.15. Péntek - 112,77 km / 7 óra 22 perc

Útvonalak:

7. nap

8. nap

Egy kis erdős barangolással, 1100-1200 méter magasan!