Július 14. Csütörtök - 7. nap
Nem tudom, este mikor is állt el az eső, mivel sikerült pár órát ülve aludnom. Reggel 6 órakor merészkedtem ki a sátorból, biztató. felhőtlen égbolt fogadott, de elég hideg volt a levegő. A vizes cuccokat, tehát szinte mindent, kiteregettem és visszabújtam, az odúmba. Főztem teát és benn a sátorban kortyolgattam. Attilával megbeszéltük, kivárjuk itt, hogy kicsit feljebb menjen a Nap és akkor valamennyire száradhatnak a ruháink. Úgyhogy egy hosszas reggeli után, nyugodtan pakolgattam a csomagjaimat. Szortíroztam, átnéztem, hogy mi úszta meg szárazon. 8 óra után, végre kezdtük érezni, hogy a Nap sugarai egyre melegebbek. Nem száradt meg semmi teljesen, de lassan elkezdtünk csomagolni és 9 órakor elhagytuk a táborhelyünket.
Már az első kilométereken meglepődtünk, hisz a térképen úgy tűnt és még az esti távoli fényekről is azt hittem, hogy egy alagútban jutunk majd át a hegycsúcson. Tévedtem! Néhol 15-17%-os meredekségű emelkedőn kellett feljutnunk. Szerencsére háromnegyed óra után, egy forrás is volt az út mellett, ekkor már az Učka nemzeti park területén tartózkodtunk. Megtöltöttük a kulacsainkat, bár nem sokat bírtunk inni, mert nagyon hideg volt a víz, ahogy a levegő hőmérséklete se volt 15 fok fölött!
Ne tévesszen meg senkit a "lejtő", csupán hátrafordultam fényképezni :D
Josip bácsi "megcsorgatta" a kulacsainkat!
Ez sem "lejtő" nekünk!
Még egy órán át tekertünk felfelé, míg végül elértük az Učka hegy tetejét. Sajnos a kilátóhoz csak gyalogos túraút vezet az erdőben, így azt most kihagytuk.
Kilátás a hegyről vagy inkább "lelátás" ?! :D
Nézelődés közben felhúztam még egy réteg ruhát, mert felfelé ugyan izzasztó volt mászni, a 10-15 fok ellenére is, de most már csak lejtő következett egy jó darabon. Vásároltam még 1-2 képeslapot és elindult a hosszas gurulás.
Igen, ezen már nem kellett hátra forduljak, hogy fényképezzek!
A kellemes gurulás után, a lejtő aljához érve már egyre melegebb lett. Mire leértünk és kezdett vízszintes lenni az út, volt vagy 35-40 fok. Megálltunk és gyorsan le is vedlettük a felesleges ruhákat. Már Fiumében (Rijeka) voltunk, de sajnos városnév táblát nem találtunk, így a kép elmaradt. A kikötő volt az a hely, ahova okvetlenül el akartam menni, mert találhatók még itt magyar emlékek, a kikötő vascölöpjein, hiszen az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején ez a terület még Magyarország része volt. Fiume városa és kerülete sokak számára (tévesen!) a Nagy-Magyarország 64. vármegyéjeként van említve, de valójában egy önálló közigazgatási terület volt. De nem mennék bele jobban a történelemben, mert a viták, érvek-ellenérvek sora, hosszabb lenne mint az egész túrabeszámolóm.
Tehát elmentünk a kikötőbe körülnézni. Időközben egy kerékpáros boltnál is megálltunk, mert az első villámon, a jobb oldali kulacstartó megadta magát. Még a májusi esésemnél repedt meg és eddig bírta a terhelést. Tehát bementem és vettem egy másikat. Továbbindultunk a kikötő felé, s feljebb mentünk, a gyalogos övezetben is körülnéztünk és szereztem egy térképet az információs irodában.
A központban csak találtam egy táblát, amin végre, nagyban is írták a város nevét!
Kifelé haladva a városból!
Folytatódott az utazásunk déli irányba, Krk szigete felé. Bakar és Kraljevica között, egy szép öbölkerülést tettünk meg, mivel egyenesen nem volt át híd.
Bakar városa, lenn az öbölben!
Bakar felett megálltunk az út mellett egy kis pihenő pontnál, ahol csodás panorámaképeket lehetett csinálni. Egy kicsit újraterveztem az utazásunkat. Egy az, már jó délután volt és eredetileg Zengg városig akartam a tengerparti úton menni, de akkora forgalom volt, hogy nem lett volna ez a legjobb döntés. Szeretek bringázni forgalomban is, de ami itt volt, az már nekem is kezdett túlzás lenni, főleg amiatt, hogy nem tudtam akárhol félreállni, mert nem volt hely az út mellett, a forgalom meg nem tudott volna kikerülni, ha hirtelen megállok valahol. Tehát egy kis tervezés után arra jutottam, hogy a Krk szigetére vezető híd után, elfordulunk keletre és nekiindulunk a hegyeknek, mivel a forgalom is nagy lenn a parton, meg sátorhelyet is elég necces lehet találni a tengerpart közelében.
Ekkor még nagyon jó ötletnek tűnt ez. Később sem bántam meg a döntést, mivel tudtuk, hogy a tengerszintről, csak felfelé vezethet az út. Azt viszont nem gondoltam, hogy ezek után 3 órán át, még felfelé fogunk menni. Bizony, kb. 22 km-t tettünk meg 3 óra alatt, 3-4 pihenővel. Felfelé menet nagyon sokáig gyönyörű rálátásunk volt a tengerre. mindig mire azt mondta, most már nem fogjuk látni a tengert, pár kanyar múlva ismét felbukkant. Az emelkedőn töltött 15 km után kezdett egyre jobban fújni a szél és a levegő hőmérséklete is rohamosan kezdett esni. Mivel 3 órán másztunk, kezdett kicsit elegünk lenni a viharos hideg szélből, tehát nézelődtünk, hogy ha találnánk egy szélvédett helyet, ott most már megállnánk sátorozni. Meg is lett. Nem túl messze az úttól, de fák között voltunk és a szél sem volt ott olyan erős.
Ez a nap tehát egy erős emelkedővel indított, majd visszakaptuk ajándékban, egy hosszas lejtő formájában. Nagyon turistás, nézelődős tempóban átrágtuk magunkat Rijekán és befejezésként, szélviharban és hidegben, emelkedtünk 3 órán át.
Július 15. Péntek - 8.nap
Reggel heves, viharos szélre ébredtem. Amint kicsit kicipzároztam a hálózsákom észrevettem, hogy "nem szabad" a sátrat elhagyni. A levegő hőmérséklete, valahol 5 fok körül lehetett reggel 6-kor. Azért csak kimentem, csináltam szárítókötelet, a gumipókjaimból és a nedves/vizes ruháimat, törölközőmet kiterítettem, hisz a szél elég gyorsan képes volt ruhaszárításra. Reggelit főztem, közben megegyeztünk, hogy várunk 9 óráig az indulással, hátha felmelegedik a levegő. Sajnos nem nyertünk sokat a várakozással. Az indulásig 1-2 fokot emelkedett a hőmérséklet és a szél erőssége megmaradt. Elővettem tehát a téli hosszú ujjú kesztyűimet és azokban indultam útnak. Fél óra tekerés után lemelegedtek a kezeimről, ekkor váltottam vissza a rövid ujjúra.
Sátorhelyünk
Tomboló szélben és hidegben tekertünk tehát a délelőtt folyamán. Sajnos egy óra tekerés után az eső is elkezdett esni. Közben a térképemen felfigyeltem egy útra, ami Mrkopalj felé átvág délnek és rávisz arra az útra, amit eredetileg is tervbe vettem, tehát nem kell olyan nagyot kerüljünk, mivel itt a rövidebb út. Letértünk tehát a 3-as számú főútról és elindultunk Mrkopalj irányába. Szinte semmi forgalom, alig pár száz lakosú településeken át vezető út. Ráadásul az eső is kezdett csendesedni és egyre melegebb lett. Kell ennél jobb?!
Mrkopaljban még megálltunk a gyengéd esőben vásárolni egy kisboltnál, majd továbbgurultunk Begovo Razdolje felé. Ismét egy elég hosszas emelkedő következett, ami egyre meredekebb lett és lassan össze is szűkült egy sávra. Mikor felértünk ezen emelkedő tetejére, az út a hegy belsejébe, már kavicsosra váltott. Cseppet sem zavart és még csak gyanús sem volt, mivel a túra alatt már találkoztunk ilyesmi úttal, ami tényleg az volt, amit a térkép is ábrázolt. Szóval bátran folytattuk az utazást a hegy belsejében. Ahogy mentünk, egyre többet kellett felfelé haladni és már benn is voltunk a felhőkben vagy talán már az alacsonyabb felhők felett. A hőmérséklet is drasztikusan csökkent. Egy olyan emelkedőt is sikerült találnunk, ahol egyszerűen nem tudtam feltekerni, mert a hátsókerék elkapart a kavicsos meredek úton. Kénytelen voltam tehát tolni. Az út ismét kezdett vízszintben lenni, amikor is egy csodás elágazáshoz értünk.
Hogy mi is volt a meglepő? A térkép szerint itt egy citromsárga, tehát városokat összekötő, közepes forgalmú út kéne legyen, ami egyenesen előre vezet az elágazásnál! Hát, nem kicsit lepődtem meg, hisz akár hogy néztem, én csak azt láttam, hogy az út elmegy jobbra, meg balra. Mivel a jobboldali pár méter után kezdett visszaívelni délnek, arra indultunk el. 1-2 km-rel a következő lakott területtől, azonban meglepetés ért bennünket. Az út véget ért, s körülöttünk csak erdő volt. Mit tudtunk csinálni, visszafordultunk, és megnéztünk egy másik leágazást. Sajnos itt is pár km megtétele után, ugyanígy jártunk. Mivel sok időnk elment a hegyi utakon, s hideg is volt, elindultunk vissza, az aszfalt útra. Legalább most a sok mászásból lejtők lett. Így lett a tengeri túránkba egy kis hegyi bringázás is. Az aszfaltra érve, ismét Mrkopaljnál álltunk meg a kisboltnál, ahol ebédszünetet tartottunk és utána indultunk vissza, a nagyobb forgalmú főútra. Skradnak haladtunk tovább, néhol teljesen átlehetett látni Szlovéniába.
Ott a távolban, a hegyek között, már Szlovénia van!
Kupjak és Skrad között, még mindig kicsit felfelé ívelt az út, de szinte észrevehetetlen volt. Az eső már nem esett és nem volt túl hideg sem. Egyre több biciklissel találkoztunk szemből. Talán 70-80 fő is elment mellettünk percek alatt. Mindenkinek köszöntünk, s mindenkitől kaptuk a köszönést, integetést vissza is.Többen integettek, hogy forduljuk vissza és menjünk velük. Néhány km után rájöttünk miért is viccelődtek. Egy lejtő következett, aminek a végét nem is láttuk a távolban. Most érkeztünk tehát meg tényleg a "hegytetőre", amire már a tenger óta, szinte csak felfelé másztunk. A lejtőt azonban nem sokáig élvezhettük. Megálltunk az út mentén, egy kis pihenőnél ahol voltak WC-k. Pár perc után ismét eleredt az eső. Vártunk egy kicsit, de nem állt el, tehát esőben indultunk tovább és így már biztos volt, hogy a túra 64 km/órás csúcssebességét nem fogjuk átlépni, mivel vizes úton, már óvatosabba ereszkedünk. Az esőben egyre sűrűbben kezdtük nézegetni az apartman/hotel/motel-es táblákat. Egy elfogadható helyet találtunk, de zárva volt és később már láttuk, hogy nem is lett volna nekünk való, hisz a bejáratánál virított a 3 csillag. Mentünk tehát tovább. Találkoztunk még hasonló szellemiségű egyénekkel. Szintén két túrázó tekert az esőben, mindenük zacskóban. Ők átérezték 100%-ban a helyzetünket. Áthaladtunk még néhány "iči" illetve "ići"-s településen és végül Vučinići után, táboroztunk le. Sátorhelyünk egy szűk bejáratú kaszáló terület volt az út mellett, teljesen fák takarásában. Szerencsére sátorállításra az eső is elállt, bár tudtuk, valószínűleg kapunk még bőven égi áldást, hisz nagyon borult volt az ég.
Sátorállítás után, tehát rögtön esőmentesíteni kezdtem, a fontosabb dolgokat bezacskóztam, hogy ne éjszaka kapkodjak. Ezzel elkészültem, majd még egy kicsit jegyzeteltem, hogy mik is történtek velünk a nap folyamán és lefeküdtem aludni.
A beszámoló folytatódik, hamarosan...
7. nap: 2016.07.14. Csütörtök - 87,20 km / 6 óra 27 perc
8. nap: 2016.07.15. Péntek - 112,77 km / 7 óra 22 perc
Útvonalak:
7. nap
8. nap
Egy kis erdős barangolással, 1100-1200 méter magasan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése