Tour de Kotor - 2. rész

Folytassuk tehát ott, ahol az előző részt abbahagytam.

Május 12. Péntek

160,92 km - 8 óra 52 perc
53,7 km/h csúcssebesség

Az esti szürke kis felhőkből kaptam egy kis esőt éjszaka, de semmi nagy dolog. A sátor ponyvámon volt észrevehető és kicsit vizes volt a fű, még levegő frissítésnek is gyenge. 7 órakor már úton is voltam, de már ekkor sem kellett semmi melegítő öltözet. Sajnos az agydinamós lámpám ekkor már semmi kis fényt nem akart adni, ami kicsit idegesített, mert mi van ha szükség lesz rá?! Megálltak hát, amint felértem az aszfaltra, hátha tudok művészkedni annyit, hogy legalább 50%-kal működjön!
Hamar meguntam a szerelést és inkább tovább indultam, mivel volt nálam nem egy elemes tartalék lámpa. Nem sok kellett, és már el is értem Mostart, bár erre csak a város közepén jöttem rá, mert nem találkoztam sehol, "a" Mostar táblával!

Ki korán kel, aranyat lel! Esetemben turista mentes övezetet!

Megkerestem tehát a híres neves hidat. Körbe jártam az egész várost és még a hidat is volt lehetőségem biciklivel megközelíteni. 8 óra előtt pár perccel érkeztem a nevezetességhez, így rajtam kívül még nem téblábolt ott senki. Ennek köszönhető, hogy a biciklimet is el tudtam tolni, egészen a hídig. Pár fotó, nézelődés. Visszafelé menet kezdtek éledezni, a szuveníresek. Páran leszólítottak, hogy mindjárt 8 óra és nyitnak, nyugodtan menjek be nézelődni, már vásárolhatok. Volt aki csak jó utat kívánt. Egy-két képeslapot azért csak szereztem, mert hát ezért jöttem idáig. Kerestem még egy utat le a folyó mellé, onnan nyílt még igazán jó kilátás.

Gurultam tovább, egy otthon kinézett célpont, a Buna folyó forrása felé.
Amit érdemes tudni róla. Ez a forrás Európa legnagyobb forrása. Hogy is értsd ezt? A legbővizűbb, közel 43000 liter víz folyik ki másodpercenként. A víz természetesen kristálytiszta. Konkrétan a parton levő vendéglők teraszánál az emberek a poharukat merítik meg, hogy igyanak. Én sem szégyenlősködtem, minden kulacsomat feltöltöttem a friss vízzel. A biciklimet az egyik árus mellé leparkoltam és gyalog indultam felfedezni a forrást.

Egy dolgot azért hiányoltam. Képeslapok! Számtalan árus van az ide vezető út mentén, de képeslapot szinte egy sem árul. Már kezdtem is lemondani róla, amikor az utolsó bódénál megláttam, hogy árulnak 3-4 fajtát. Ugyan még épp kipakolás közben volt a hölgy, de mondta hogy válogassam nyugodtan, már nyitva van! Vásárlás után egyszer csak egy felpakolt bringás parkolt le mellettem. A neve Lars és Svédországból jött. Jó, nem úgy mint én, ő repülővel jött Tuzlába és onnan indult el biciklivel Bosznia, Horvátország (tengerpartja), Montenegró körbejárására. 

Új barátom, "Lársz"!

Próbálkoztunk beszélgetni egymással. Jó kérdés, hogyan is "beszélget" egy vajdasági magyar biciklis, aki csak magyarul tud és egy svéd túrázó, aki svédül és angolul is boldogul?!
Ezt addig nem fogjátok átérezni, amíg nem keveredtek hasonló szituációkba. Elő a térkép, a kis notesz, ceruza. Alapvető angol szavak mennek. Általános információk megtárgyalása biciklisek között, amit bármilyen nyelven megért minden túrabicajos. Honnan hova mész, volt-e valami probléma a járműveddel, mennyit mész naponta, milyen sebességgel haladsz, miket nézel meg, na meg, hogy mennyire tetszik az adott ország, ajánlasz-e valamit, amit nézzek meg, esetleg tudsz valami jó, kihagyhatatlan útvonalat, kemping helyet?! Tehát mutogatva, "beszélgetve", térképezve mindent el tudtunk magyarázni egymásnak, majd szétváltak útjaink.
Ismét a tenger irányába haladtam. Egy óra tekerés után egy Medjugorje tábla "zavarta" meg a túrázásomat. A tábla szerint ugyan is szűk 20 km-re volt tőlem a híres zarándok hely. Előttem jó hosszan, végre teljesen sík útszakasz következett volna, de ha Medjugorje felé megyek, rögtön egy hatalmas szikla falra kell "felmásszak". Aki ismer sejtheti merre indultam tovább. Persze, hogy a mászás felé. Ha már Boszniában járok épp ide ne menjek el, mikor röpke 50 km kerülő csupán és rengeteg szint emelkedés?!

Kitérő nélkül ott mentem volna lenn, a folyó völgyében.
De hát ez a túra az emelkedőkről szól, miért pont most mennék síkon, azt otthon is megtehetem!

Megérkeztem Međugorjeba. Turisták minden felé, elég zsúfolt volt a templom környéke. Szuvenír amíg a szem ellát. Mondjuk kerékpárosok ritkán járhatnak erre. Engem is úgy néztek néhányan, mintha Szűz Mária jelent volna meg előttük. Találkoztam magyarokkal is. Egy csoport csak messziről köszönt utánam, mikor már tovább indultam, de István (remélem jól emlékszem a nevére) útbaigazítást is adott, miközben egy ottani hagyományos lakodalom mellett haladtam el. 

Megérte mászni, a folyó völgy helyett, hiszen egy jó hosszas lejtőn haladhattam tovább az Adria felé. 

Čopljinán tartottam ebédszünetet egy bolt előtt. Nagyon bökte már a csőrömet az első lámpám, ezért durvább módszerekkel próbáltam megjavítani. Pár percig működött is majd ismét semmi fényt nem adott. Szenvedtem vele majd 1 órán át a bolt előtt, erre mikor elindultam fél perc múlva egy bicikli szervizhez értem.

Megálltam, hátha van valami ötletük a javításhoz, amivel még nem próbálkoztam. A tulajdonos nagyon kedves volt. Ugyan nem volt másik csatlakozója, ami illett volna a lámpámba, de legalább segített kiszedni a vezetékeket a régiből, hogy a műanyag nélkül rakhassam rá a lámpa kis tűire. Láss csodát, így működött a lámpa. Örültem, mint majom a farkának. Ugyan nem volt egy eget rengető művelet, de azért megkérdeztem, mivel tartozom. Csak legyintett egyet és mondta, hogy semmivel. Névjegykártyát cseréltünk, majd pár fénykép után ismét útra keltem.

Az öröm most sem tartott sokáig. Pár perc múlva ismét "meghalt" a lámpa. Igazából csoda, hogy addig is működött. Itt már feladtam, majd megnézem mit lehet vele csinálni, ha haza érek.

Térképemről kinéztem, hogy a Neretva folyó egészen a tengerig folyik, tehát a mellette levő útszakaszt követtem. Átkeltem a határon Horvátországba és a folyó mentén szépen "lecsorogtam" a tengerpart menti útra. 

A Neretva mellett. Brutálisan jó hátszéllel!

A "tengerpart menti" út!

Egész útion idáig, azt gondoltam, milyen jó lesz majd, mikor elérem a tengert. Végig a part menti úton megyek majd, így másznom sem kell sokat. Nagyot tévedtem! A part menti út, nagyon emelkedős. Ezt ugyan megnézhettem volna otthon előre, de akkor hol lett volna ilyen csodás meglepetés?!
Haladtam még egy kicsiit, de lassan sátorhely keresésbe kellett kezdeni. Elég rosszul jött ki az időzítés. Ahol nem volt szikla, ott már beértem a következő városba, a másik irányból pedig csak a tenger volt. Nincs mese, haladni kell tovább. Beértem ismét Boszniába, az ország kis tengerparti részére. Itt csak egy nagyváros Neum van, majd utána a part mentén ismét Horvátország kezdődik.

Ekkor már kezdett sötétedni, agydinamós lámpa nélkül pedig nem sok kedvem volt tovább haladni. A határátkelő előtt találtam tökéletes sátorhelyet, viszont tisztán ráláttak az átkelőtől, tehát jegeltem az ötletet. Borús, szeles idő volt, mikor beértem Horvátországba. Végső búcsút vettem Boszniától, ahol ezen a napon sem csalódtam az emberekben, ahogy azt már az előző részben bővebben kifejtettem.

Határátlépés után már nagyon sátraztam volna, de balról sziklafal, jobbról mélyen tenger volt. Pár perc alatt csak találtam egy kis ösvényt, hely ugyan nem sok volt, és minden felé tüskös bokrok vettek körül, de sikerült "bepréseljem" az ágak közé a sátramat.

Azért ha lett volna rendes erős világításom inkább továbbmegyek.
Problémám ugyan nem lett belőle, de határövezetben nem tanácsolom a vadkempingezést!

Május 13. Szombat

140,00 km - 8 óra 54 perc
59,02 km/h csúcssebesség

Határövezet miatt, inkább korán keltem. Reggel 6-kor már úton voltam. Borús, párás idő volt. Elég rossz látási viszonyok, de meleg és az eső se esett, hogy a jó oldalát nézzük.

Nem találkoztam eggyel se :(

Ilyen időm volt egész délelőtt!

Ekkor már konkrétan a tenger part mellett ment az út, végig itt haladtam tovább. Azt sejtettem, hogy Dubrovnikig nem javul az időjárás, bár amúgy sem mentem volna le a várfalig, mert csak kora reggel lett volna esélyem turistamentesen, biciklivel eljutni odáig.
Dubrovniknál aztán jött a meglepetés!
Már rálátásom volt a városra. Épp a hídra felvezető úton mentem. Mögöttem egy kamionos és néhány autós. Szemből is elég nagy forgalom. Egyszer csak elkezdett csattogni a hátsó fékem. Esélytelen félreállni, főleg mivel emelkedő, a kamion sem tudott volna kikerülni. Szétakasztani nem tudtam menet közben, tehát fel tekertem még 100 métert, ott épp volt egy félreálló lehetőség. Első pillantásra elkönyveltem, hogy vége a felnimnek, eldurrant. Azért később csak megkönnyebbültem, mikor megláttam ezt!

Ez bizony itt ment be! Ha ezt más mondja, el sem hiszem!
A gumi defektvédelme fogta meg, hogy ne menjen tovább, csak hát belülről :D !

Szépen belevágott a fékpofába, azért csattogott!
Végül is nem lett nagy baja, azóta is ezt használom!

Ő a bűnös! De nem nyilatkozott, hogy még is, hogyan tudott oldalról támadni!

Szét kaptam tehát a kereket. Ragasztással nem bajlódtam, mivel két lyuk is lett a gumin, ráadásul átlósan épp a gumi pereménél, ott nem túl célszerű folttal bajlódni. Elővettem egy tartalék belsőt. Volt nálam egy új és egy ragasztott. Persze az a ragasztott volt, amin még egy lyukat szabadon hagytam, hogy majd  be lesz foltozva! Csak, hogy ezt én elfelejtettem!
Beleraktam azt, felpumpáztam és tovább mentem. Elértem a hidat. Érezhetően kicsit lapos lett a gumim. Vettem két képeslapot, felpumpáztam, pár fénykép és mentem is tovább.

Dubrovnikot végül csak így, fentről néztem meg!

Sajnos pár km után be kellett ismernem, hogy sikerült lyukas tartalék gumira cserélnem, a frissen kiszúrtat. Egy gyorsabb ereszkedés után, az első buszmegállónál meg álltam, hogy ismét gumit cseréljek. Egy olasz rendszámú busz pihentette utasait előttem. Mint kiderült ők is épp Kotorba igyekeztek, a másnap megrendezett, Ocean Lava Montenegro 2017 elnevezésű triatlon versenyre. Miközben elkezdtem a hátsó kerekemet leszedni, egy ismerős arc bukkant fel. Lársz barátom volt, aki Dubrovnikból jött. Vele kicsit jobban el tudtak beszélgetni az olaszok, mivel angolul tudtak ők is. Ekkor kezdtem már szégyellni magam, hogyan is lehetek ekkora analfabéta, hogy nem tudok még alap szinten sem angolul!?
Egy kis pihenő után Lársz és a buszos társaság is tovább indult, én pedig befejeztem a szerelést, végre rendes belső gumival!

Szerelés közben!

Tovább gurultam. Végre probléma mentesen! A montenegrói határ előtt megálltam egy jeges teára. Az ég kitisztult, kánikula lett. Megebédeltem, s mire indultam volna, ismét csak találkoztam Lársszal. Ő azt hitte én a másik irányba haladok, mikor a buszmegállónál megállt. Innen tehát együtt mentünk tovább. Montenegróba érve, még volt egy fix úti célom. Vissza át Horvátországba, a Punta d'Ostro erődhöz. Nem fogok történelem leckét tartani, akit nagyon érdekel mi történt itt, majd rákeres!
Tehát ehhez az erődhöz akartam eljutni, amihez először is egy hosszas mászás vezetett a kis határbódéhoz, ahol csak 1! határellenőr van!
Felvetettem a tervet Lársznak, hogy én mindenképp oda akarok menni kitérővel, ha jön velem, ha nem! Úgy döntött akkor ő is velem tart. Szerencsére a határbódékon gyorsan át haladtunk.

Magyarok minden felé! Aki rákeres a helyszínre, megtudja a történelmi jelentőségét, hogy mit is keres itt a koszorú!

Én és Lars

Persze légi felvételről a legszebb a hely!

Körülbelül a határvonaltól így látszik a hely. Oda kerekeztünk ki a legvégére!

Visszaindultunk ismét a határ bódékhoz, hogy haladhassunk tovább a Kotori öbölbe!
A horvát oldalon egy autós volt előttünk, itt gyorsan átjutottunk, de a montenegrói bódénál, teljes káosz fogadott minket.

Erre illik igazán a "kishatár" jelző! A maga egy személyes szolgálatával!

Tehát a montenegrói oldalon eluralkodott a káosz. A szembe jövő kb. 20-25 autós/kombis sem haladt, illetve a mi oldalunkon lévő 5-6 autós sem! A probléma persze abból adódott, hogy hirtelen sokan lettünk és egy személyes ellenőrzéssel, rendkívül lassan haladt, ráadásul, az az egy személy kezelte a be- illetve a ki menő sort is. Egy kombinál ez még hosszasabb munka, 7-8 ember iratait beszkennelni... Várakozás közben két FatBike-os emberke is odaparkolt mellénk. Ők csak Herceg Noviból tekertek át és most jöttek visszafelé. Lőttünk egy közös várakozós szelfit, majd 45-60 perc várakozás után végre átjutottunk. És ami arrafelé nagy emelkedő volt, az most legalább jó lejtővé vált. 

7 órára már bőven átkeltünk Herceg Novin és lassan sátorhely keresésbe kezdtünk. Sajnos nem sok jóra számíthattunk, mert település ért települést. Párszor megálltunk, Lars a bringákkal maradt, én pedig megnéztem a gyanúsnak tűnő helyeket, hátha alkalmasak két sátornak. Az első két lehetőség nem jött össze, de harmadszorra sikerült egy jó helyet találni, településen belül. Egy nádas bozótos terület, ami teljesen takarta a sátrakat, az út mellett. Egy gyalogos ösvény vezetett be. Tökéletes volt! 8 órára már le is táboroztunk.

Május 14. Vasárnap

123,04 km - 9 óra 1 perc
61,53 km/h csúcssebesség

Kellemes időre ébredtünk. Sátorbontás és 6:45-re már úton is voltunk. Az első boltnál akartam megállni, de kicsit becsapott a boltot jelző tábla, ezért végül csak Kotor előtt néhány településsel, Risanon találtunk boltot, egyben reggeliző helyet.

Fantasztikus időjárás várt ránk, már reggel is!

Reggeliztünk majd tovább indultunk. Ekkor már triatlonosok között tekertünk mi is. Ezen a napon rendezték az Ocan Lava triatlont, amiről már szó esett a defektemnél. Már reggel óta minden felé piros pólós segítőket, frissítő állomásokat láttunk. Mint kiderült, nem volt teljes útlezárás, ezért tudtunk a versenyzőkkel együtt tekerni. Útközben néhány helyen megkaptam a "Safety Car" becenevet és persze ugyanolyan biztatásban volt részem, mint a versenyzőknek.

Lars kicsit lassabban haladt mint én, ezért néha előre mentem, majd fényképezgettem és megálltam bevárni. A triatlonon persze engem is fényképeztek, de sajnos ez idáig csak egy fotót találtam, azon is csak "háttérként" szerepelek! 

***NYEREMÉNYJÁTÉK***

Aki talál rólam fényképet, ami az OCEAN LAVA MONTENEGRO 2017 rendezvényén készült, küldje el nekem. Jutalma egy üveg bor és egy Medjugorje képeslap, persze nem a sarki trafikból!

Ez a kép nem nyerő, mivel ezt találtam én! De legalább ott vagyok, mint jól felismerhető háttér elem!

A verseny érdekessége itt még nem ért véget. Egy későbbi emelkedőn, semmi nagyzolás, de elkerültem egy versenyzőt. Lihegve, nyeregből kiállva tekert fel, én pedig nagyon jó lendületben voltam és ülve szépen el surrantam balról. Tudom, nem tempóznak ők se, ami a csövön kifér, mivel utána még lenyomnak egy félmaratont is, de akkor is f@sza volt, így beelőzni. Persze azonnal váltogatni kezdett, hogy eltempózzon mellettem, hisz még is, hogy néz már ki, hogy én a 75 kilogramm körüli fogatommal megelőzöm, az ő kigrammozott, precíziós, szuper könnyű, talán 8-10 kg-os járgányát?!

A kis előzgetős játék után végre beértem Kotorba. Itt volt a triatlon célvonala is. Egy lejtő alatti éles balos kanyar volt a cél, de az én utam egyenesen vitt tovább, vagy is én egyenesen akartam menni. A lejtő tetején már sípszó és integetés, hogy fékezzek, rendben, visszaintettem. Attól, hogy nem versenyzem, betartom a szervezők szabályait, pedig lehetett volna ereszteni rendesen. A lejtő alján viszont, a szurkolók elég keményen elállták az egyenesen haladó sávot és nekem is lelkesen integettek, hogy a cél felé kanyarodjak. Kis gondolkodás után és mivel nem álltak félre előlem elkanyarodtam a célba. Egy szervező rögvest ott termett, és a "wrong way" kiáltást nem kellett lefordítsa senki, megértettem, esélytelen, hogy egy gyors célfotóra tovább mehessek. Visszafordultam tehát, hogy tovább haladhassak. Fordulás közben azért még egy kedves felszólalás hangzott el a cél felől. Az úton már találkoztam magyarokkal, akik versenyeztek, minden találkozásnál, a "hajrá magyarok" és egy intés is lejátszódott köszönés képp. Na most ezt tetőzték a szurkolók ezzel a mondattal: "Engedjétek má' be!" ! Nem vártam meg, lesz-e esetleg eredménye a felszólalásnak, haladtam tovább, Kotor "ó városa" felé. A bejáratnál megvártam túrázó cimborámat és körül néztünk a régi falakon belül is. 

Ismét válasz út elé állítottam, a frissen szerzett barátomat. Ugyan Budva felé akartam haladni, de egy jó nagy kitérővel, mivel a Lovćen nemzeti park kis turista útjain akartam haladni, fel az 1660 méteres csúcson levő Njegoš Mauzóleumba, majd onnan Cetinjén át és úgy vissza a tengerre. Azt mondta jön velem, de figyelmeztettem nem lesz piskóta a mászás!

Haladtunk szépen felfelé és egyre szebb kilátás nyílt Kotorra és az öbölre, majd lassan már a tenger is belenyúlt ebbe a kilátásba. Lars-nak kezdett sok lenni a mászás. Percekig tartó diskurálás után értettem meg, mit is szeretne elmagyarázni. Azt hitte ugyan itt akarok majd visszafelé is jönni. Rakjam le a csomagokat, másszak fel és majd megvár itt. Elmagyaráztam neki, hogy még hosszabb kerülő úton akarok menni, de ha nem akar jönni megértem, mivel elég őrült ötlet, de nálam ez már nem meglepetés. Azért csak tovább indult velem. Az ő lesi fotói, viszont bőven a legjobb túrafotók lettek. Legalább is nekem ezek tetszenek legjobban!

* A képeket nem rég küldte át, egy magyarul!!! megírt email-ben! Nem kicsit lepődtem meg!

Folytatódott tehát tovább a mászás. Szinte semmi forgalom, néha egy autós. Most következett a 25 darab hajtű kanyar, amely igazán az emelkedést jelentette. Nem fotóztam le, de minden kanyar szépen be volt számozva! Ez persze csak akkor tetszett jobban, mikor már 21-et láttam!

Njeguši előtt, egy étterembe ültem be egy hideg sörre, jutalmul, hogy már 1000 méteren járok és, hogy megvárjam Lars-t, aki lemaradt egy kicsit. Nem hiába panoráma étterem!!!

Halványan látható egy fém kötél középen! 10 euróért át lehetett siklani egy több szár méter mély szakadék felett!
"Zip Line Kotor" a vállalkozás neve, így utólag már sajnálom, hogy nem szántam rá azt a tízest!
Minden vágyam egy kötélugrás (bungee jumping), mivel még soha nem repültem, de lehet beértem volna ezzel is!

Itt egy videó, akit érdekel! Ezek a motorosok nem sajnálták rá a pénzt! Azt megígérem, ha legközelebb ilyet látok, muszáj lesz kipróbálnom! Nem fog érdekelni mennyibe kerül!

A kötélpályát elhagyva, egy jobb kanyarral beléptünk a Lovćen nemzeti park területére. Itt egy fejenként 2 eurós belépő várt ránk. Sok apróm volt, Lársszét is kifizettem, ha már ilyen hatalmas kitérőkre csaltam el. A sorompó kezelőtől azért kitudakoltam, jó irányba haladunk-e, nehogy véletlen elkerüljük a csúcsot. Lársz most is hamar lemaradt, de mivel egy út van, gondoltam én felmászok a mauzóleumig, ő meg alatta a kereszteződésben megvárhat, mivel teljesen nem akar feljönni. Itt már tényleg csak túrázók közlekedtek, nem is nagyon találkoztam autósokkal. És mikor már azt hinnéd a csúcsig nem lesz kilátás, rájössz, tévedtél!

Egy kis fennsíkon áthaladva, már előttem a célpont, a mauzóleum!

Még mielőtt fel érnék, itt egy térkép, hogy milyen kerülő utat is találtam, hogy ide jussak!

A "P22"-es úton lehetne legrövidebben eljutni Budvára. Ehelyett én a piros nyomvonalat választottam, rengeteg mászással, a csúcsig! Persze a piros csak vázlatos vonal, a tényleges az a csodás fehéres, kanyargós út, a nemzeti park bejáratától pedig már nem is jelöl utat a térkép, csak a másik irányból, Cetinje felől!

A Lovćen felirattól jobbra levő "U" elágazásnál lehet tovább menni Cetinje felé, gondoltam majd itt megvár a túratársam, amíg én még feljebb mászom. Minden autós köszönt felfelé menet, nyilván nem sűrűn jönnek ilyen biciklis őrültek erre! Fenn volt egy kis meglepetés, a kánikula ellenére!

Az bizony, nem mű hó!

Felértem a parkolóig. Bringa leparkol, épp felújítás zajlott, ezért erről nincs kép, egy szép kör alakú parkoló van fenn, ami nyilván még szebb lesz! 461 lépcsőfok várt még rám, amíg felértem a mauzóleumhoz. Csodás kilátás a bejárat előtt, de a mauzóleum mögött van a rendes kör alakú kiépített kilátó. Itt jött egy kis csalódás! 3 euró a belépő, amit pár perc alatt meg is bántam kifizetni! A mauzóleum nem sok mindent rejtett belülről, a másik oldalon levő kilátó pedig nem érte meg azt a 3 eurós belépőt, mivel az épület előtt is szinte ugyanaz a kilátás fogad! Tehát ha csóró vagy mint én, hagyd a fenébe a mauzóleumot. Persze ez az én személyes véleményem, lehet valakinek leesik az álla 25-30 kg aranyból kirakott plafontól, meg a rengeteg márványtól, de engem annyira nem vonzott a dolog. Ízlések és pofonok! Na, de jöjjenek a képek, hogy miért is jöttem ide fel!

A túra legmagasabb pontja! 1660 méter tengerszint felett!

Körülnéztem, majd elindultam lefelé. Szélkabát emberek! Kánikula ide-oda, Több mint fél óra, szinte teljesen lejtős szakasz jön! Egy megfázás pedig sose jön jól! A csúcs alatti elágazásnál, ahol tovább tudok haladni Cetinje vagy Kotor felé meglepetés várt. A meglepetés pedig, hogy senki sem várt! Kicsit rosszul esett, hogy én mindig megvártam Lars barátomat, amikor lemaradt, erre ő tudta, hogy felmegyek még a csúcsig, ami + 1,5 óra volt, ez idő alatt, pedig vígan beérhetett és mégsem várt meg. Annyira azért nem búslakodtam, de kicsit még is rosszul esett. A nemzeti park ezután már végig a városig lejtő volt számomra. A rendkívüli mászás után, jobban élveztem, mint bármikor! A park végén, a sorompónál még lelassítottam egy, "gyönyörű volt, köszönöm"-re, a sorompós emberkénél!

Cetinje belvárosában még végig sétáltam, begyűjtöttem egy újabb hűtőmágnest, majd egy kis bevásárlás következett. A bolt parkolójában két általános iskolás gyerekkel beszélgettem el, megmutatták merre a legegyszerűbb Budva felé induljak és már útra is keltem.

A lemenő Naptól jobbra, az a kis piszok a csúcson, na onnan jöttem! 

A városból kifelé haladva egy stoppos kiáltott rám elismerően, majd kezét nyújtva lepacsiztunk! Nagyon jól esett ez az aprócska, még is nagyszerű gesztus tőle! Mentem tovább Budva irányába és már figyeltem, hogy ha megtetszik egy kis bozótos, füves terület, letáborozok! Már kezdtem rálátni a tengerpartra, tehát jobban figyeltem, mert lenn biztos nem találok sátorhelyet. Sokan rám köszöntek, mivel az utánfutómon tökéletesen működtek az agydinamóra kötött LED elemek, amelytől UFO-nak is tűnhetek. Egy kis út felújítás volt Budva felett, de már ráláttam a városra. Egy sávra terelték a forgalmat, jelző lámpával. Tehát szép sorban jöttek a fényem után az emberek és mindenki dudaszólóval, integetéssel előzött meg. Mire kezdtem lemondani a sátorhelyről, a félhomályban (fél 9 múlt már) egy füves feljáróra lettem figyelmes az út mellett! Bicikli letesz és gyalog mentem fel körülnézni. Egy látszólag lakatlan ház, szép nagy, sima füves udvarral. Azért csak elkezdtem kiabálni, hogy van-e otthon valaki, de miután semmi válasz nem érkezett, zseblámpával megközelítettem a házat. Bevilágítva örömmel fedeztem fel, hogy por, pókháló takar mindent, bár egy fél üveg bor is az asztalt díszítette. Tovább már nem akartam menni. Az udvar legbelső sarkába letáboroztam és korai ébresztőt állítottam, nehogy azét reggel mégis megérkezzen egy lakó. Vacsora és jegyzetelés után, jöhetett a jól megérdemelt alvás.

Folytatás Budvától, a következő bejegyzésben!

Egy kis összegzés a 4.-5.-6. napról:

4. nap: 160,92 km / 8 óra 52 perc; max sebesség 53,7 km/h
5. nap: 140,00 km / 8 óra 54 perc; max sebesség 59,02 km/h
6. nap: 123,04 km / 9 óra 1 perc; max sebesség 61,53 km/h

Most aztán feladtam a leckét a google maps-nek is! Sokszor olyan utakon közlekedtem, amit még a gyalogos módban sem ismer fel a térkép! Ez vagyok én! Itt látható, hogy tényleg nincs semmi előre megtervezve, ahogy esik úgy puffan!
A 4.-5.-6. nap útvonala, vázlatosan persze!

Volt nálam egy GPS-es autós nyomkövető berendezés, ami 10 másodpercenként frissítette az aktuális helyzetemet. Sajnos erre már nem sűrűn volt térerő (Sim kártyával működik), így az nem tudta utólag kirajzolni az útvonalat és pár nappal később le is merült. A kevés kis áramomat meg sajnáltam rá pazarolni a töltésére! Erről majd egy külön bejegyzésben mesélek, mert amúgy nagyon jó dolog amikor van térerő és persze ha van lehetőség 7-8 naponta rendesen feltölteni!

*még mindig:

Támogatókat keresek, elsősorban felszerelés bővítésre, a következő túráimhoz!

Elsődlegesen a következőket szeretném beszerezni mielőbb:
- derékalj / felfújható túramatrac

- Bike2USB_V4S agydinamóra kapcsolható USB átalakító (USB-s töltő)

- kerékpáros esőkabát

Ezen felszerelések beszerzése, sajnos túllépné a következő, Lengyelországba vezető két hetes túrám teljes költségvetését! Ugyan eddig is ezek nélkül utaztam, de nagyban megkönnyítenék a túranapjaimat!

Bármilyen segítséget elfogadok, hasznos tanácsokat is meghallgatok!
Akár magánszemélyként, akár cégként támogatnál vagy csak ismersz olyat, aki szívesen támogatna engem, kérlek jelezd felém, email-ben, telefonon vagy személyesen!
Cserébe reklámfelületet tudok nyújtani, néhány zászló még elfér a biciklimen és persze legalább egy képeslapot a távoli utamról!

*Agydinamós USB töltőre érkezett felajánlás! Csütörtökön már fel is gurulok érte Pestre!
Ha valakinek van csomagja, amit hozni/vinni kellene Pestre/Pestről, szóljon nyugodtan, elfuvarozom szívesen!

Későbbiekben természetesen mindenkinek név szerint köszönetet mondok!!!

Keresési eredmények

Tour de Kotor - 1. rész

Ahogy egy túránál, ennél az írásnál is a legnehezebb dolog elkezdeni!

Tavalyi trieszti utamról hazaérve, rögvest számtalan jövőbeni célpont került fel a képzeletbeli "bakancslistámra". Ez a lista akár 5-10 évre is elegendő lenne és persze állandóan bővül, elég csak valaki megemlítsen egy távoli szép helyet, de az is közre játszhat, ha az ember megismerkedik két kedves leányzóval és már meg is van az új célállomás!

Valahogy így, egy pillanat alatt született meg az ötlet, irány a Kotori-öböl!

Az útvonal tervezést nem vittem túlzásba, de azért az eddigiektől egy kicsit hamarabb rápillantottam a térképemre. Ez mit is takar? 

Túraútvonalaimnál induláskor, csak a végállomást tudom, az is elég meglepő, ha tudom előre, 2 nap múlva épp merre leszek. Most viszont néhány látnivalót előre feljegyeztem a térképemre. Szóval az útvonal még így sem derült ki, de az biztos volt, hogy ezt a néhány helyet meg kell látogatnom! Ezek pedig: Mostar, a Bosna- és Buna folyók forrása, természetesen a célállomás Kotori-öböl, ide sorolható még a Njegoš mauzóleum is.

Na, de ne ugorjunk ennyire előre! Szép sorjában, kezdjük az indulással, pontosabban az előkészületekkel.

Indulás előtt pár perccel!

Hogyan készülök el egy ilyen "hosszúnak" nevezhető útra?

Igazából semmi extra felkészülést nem igényel! Indulás előtt pár nappal, még Békés megyében, a Körös-vidéki Túrakerékpáros Találkozón vettem részt, majd egy alvás nélküli éjszakán még áttekertem Kiskunhalasra városnapra!

Az indulást megelőző nap tekinthető igazán felkészülésnek. Áttekertem délelőtt a szomszéd városba, Kanizsára, hátha tudok pénzt váltani, hogy ne Boszniában kelljen ilyennel vacakoljak. Szerencsére ez sikerült is. Beszereztem még egy új "napló" féleséget, az út közbeni jegyzeteléshez, kommunikáláshoz. Vettem még néhány zacskós levest és nagyjából ennyi is volt. Délután még egy gyors lánc kenés, majd kezdődhet a pakolás, hogy most az egyszer, végre ne hagyjak otthon semmit!

Természetesen ilyenkor jönnek az, "Úr Isten! Nekem nincs ilyenem és nem is kértem kölcsön senkitől!" mondatok, de a "Vennem kellett volna!" is elég gyakori! Ekkor már nincs mese, majd lesz valahogy!

Bepakolás után még azért csak-csak rápillantottam a térképemre, hogy legalább az 1. nap útvonalát tudjam. Azért csak el húzódtam késő estig és várt rám a reggeli korai kelés.

Május 9. Kedd

217,79 km - 9 óra 49 perc
48,3 km/h csúcssebesség

Elérkezett a nagy nap. Reggel 7-kor útra keltem. Első utam szokás szerint, a faluban lévő artézi kúthoz vezetett, hogy feltankoljak.

Ezután Topolyáig meg sem álltam. Itt benéztem a (Capriolo) kerékpárom gyártójához, mivel tönkrement a km-órám konzolja és ígértek nekem egy újat. Amíg a cég udvarában várakoztam a csere konzolra, az épp szünetet tartó dolgozókkal beszélgettem, akik elismerésüket fejezték ki.

A Capriolo cég udvarában. Előkerültek a "híres", Oromhegyes képeslap/névjegykártyák is! :)

Megkaptam tehát az órámhoz szükséges tartozékot -amit még egyszer köszönök a Caprolonak- és tovább indultam, Kula (szerb kiejtés: kúla!) irányába. Innen a Duna vonala felé haladtam. Nagy örömömre, a borús, hűvös idő ellenére, fantasztikus hátszelem volt. Gyorsan el is értem Bačka Palanka-t, ahol átléptem Horvátországba. Itt csak néhány km-t töltöttem el és már ismét Szerbiában találtam magam. A bejegyzés végén lesznek térképek, amelyről érthetőbb lesz az útvonal!

A Fruška Gora nyugat szélének köszönhetően, ez a nap sem volt teljesen sík. Kaptam egy kis ízelítőt, hogy mi vár majd rám, az elkövetkezőkben. Elértem a Szávát és vele együtt a boszniai országhatárt. Semmi meglepő a határátlépésnél, mindenki kedves, nem problémáznak. Sokan Boszniától féltettek, mikor meghallották, hogy az ország közepén akarok átvágni a tengerpartig. Volt aki nem finomkodott. Kaptam ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket: "Ha meg akarsz halni, menj csak!; Ha fel akar robbanni, had menjen!; Taposó aknák közé én nem szívesen mennék, de ha te ezt akarod..." !

A határátkelő után nem sokkal egy kis áztató esőt kaptam. Bijeljinán haladtam át, majd sátorhely keresésbe kezdtem. Elég nagy feladatnak bizonyult, mert a városból kiérve, a következő települések egymást érték és még kicsit, az eső is megmutatta magát. Útközben egy focicsapat edzését is megállították, hogy biztató fütty szóval köszöntsenek. 19 óra körül táboroztam le, Ruhotina előtt, egy fa bódé/istálló féleségben, az úttól körülbelül 200 méterre.

A szállodai szobám!

Tágas, "egy ágyas szoba"!

Most pedig azokhoz szólnék, akik szerint brutálisan veszélyes hely Bosznia, ahol csak bombák, aknák várják a turistákat és soha nem akarnak ide menni, mert a világ egyik legveszélyesebb helye.
Bosznia, a következő három ott töltött nap tapasztalatai alapján, az általam eddig meglátogatott országok közül a legjobb, a legbarátságosabb, a legbiztonságosabb! Az összes boszniai rendszámú kamionos köszönt, dudált, integetett nekem és türelmesen vártak mögöttem, amíg nem előzhettek nagy ívben mellettem. A gyalogosok, rendőrök, is nagyon barátságosan segítenek bármiben és az autósok sem akarnak "megölni" szemből jövet sem! A gyerekek, ahogy minden felé, rögtön lekapcsolnak a boltok előtt a kíváncsiságukkal. Bosznia egy csodálatos, gyönyörű és biztonságos hely! Biciklizni, itt a legbiztonságosabb, ezt még sokáig fogom emlegetni!
Hogy egy példával éljek rögtön! Egyetlen egy veszélyes előzési szituáció volt az egész túra alatt. Ehhez képest pár napja Zentáról jöttem haza, ami oda-vissza 30-35 km és ki kellett hajoljak az út mellé, hogy a szemből jövő kombi ne ajándékozzon meg a visszapillantó tükrével!

Május 10. Szerda

152,74 km - 9 óra 4 perc
47,85 km/h csúcssebesség

Reggel nem siettem, mivel elég jó alvóhelyem volt, ahol biztos nem zavarnak. Ugyan hűvös volt még fél 7-kor, de végre nem volt sok felhő az égen. Napsütéses reggelem volt. Nem voltam nagyon betárazva élelemmel, szóval csak ettem egy kis otthonról hozott "tartalék" kolbászt és 8 óra előtt 10 perccel elindultam.

70-80 perc tekerés után egy pékség előtt álltam meg, hogy egy rendesebb reggeli szünetet tartsak. A helyiekkel is megismerkedtem, "beszélgettem". Innen tovább indulva pár perc múlva egy lengyel autós magyar szavaira figyeltem fel, aki szerencsés utat kívánt nekem!
A Drina vonalán haladtam tovább délnek, a szerb-boszniai határ mentén. Kostijerevo után nyugatnak fordultam, Szarajevó felé. Most kezdődtek csak igazán az emelkedők és a térképemen zöld színnel jelölt "festői táj" útvonalai. 

Vlasenicán egy nagyobb boltban bevásároltam, majd a hegyoldalban megálltam vízért és ebédeltem.

Ebéd a hajtűkanyar pihenőjénél!

Ebéd után jó sok mászás következett, elvétve kisebb fennsíkokkal. Mint falusi gyerek, nem nagyon lepődöm meg tehenek láttán az úton, út mellett. Erre felé viszont, még is kicsit néztem én is, hogy a település központjában, a benzinkútnál is legelésztek a tehenek, ahol épp kedvük tartotta. Ez még sem okozott problémát senkinek. A közlekedők is anyázás, ordibálás nélkül lelassítottak és úgy mentek a tehenek közelében. Azt ezek után ne is emlegessem, hogy ma is minden kamionos köszönt nekem és elvétve gyerekek, járókelők is integettek.

Fennsíkon, kellemes felhőzettel, eső nélkül!

Nem mertem kockáztatni! Inkább nem fordultam el jobbra, nehogy haza kerüljek!
Akinek nem lenne egyértelmű: A táblán az áll, hogy "Trešnjevac 5,5 km-re van", én pedig trešnjevaci vagyok! 

Következett még erre a napra pár óra emelkedés, majd Mrkoljin áthaladva, egy erdő szélén sátoroztam le. Sajnos már itt a nap végén észrevettem, hogy az agydinamós lámpám nem működik tökéletesen. Nem világít állandóan és ha ad is fényt, az halványabb, mint amilyen szokott lenni! Nem nagyon foglalkoztam vele, mivel nincs túl sok javítható dolog rajta. Felállítottam a sátramat és fél 8 - 8 órára beköltöztem. Majd levesfőzés és naplóírás után lefeküdtem aludni.

Május 11. Csütörtök

158,31 km - 8 óra 1 perc
60,97 km/h csúcssebesség

Reggel fél 5-kor ébredtem, de nem a telefonom ébresztőjére, hanem arra, hogy fázom. A hálózsákom 0 celsiusig elvileg bírja a hideget, ezt már teszteltem, tehát ez csak azt jelenthette, hogy már mínuszokban vagyok. Kicsit begyújtottam a gázomat a sátorban és felhúztam egy hosszú ujjú öltözetet, majd így feküdtem vissza aludni. Most jöttem csak rá igazán, hogy miért kell sürgősen bővítsem egy felfújható derékaljjal a felszerelésemet! Nem túl kellemes fagypont alatt hálózsákban aludni úgy, hogy az alatt csak a sátor alsó ponyvája van és egy úszó matrac, ami nem sokáig tartja magában a levegőt! Aludtam még 6 óráig, majd fél 7-kor merészkedtem ki az odúmból. Kulacsaim a biciklin voltak. Virslit akartam reggelire főzni, de először a kulacsokból kellett kiszedjem a vizemet!

Azt hiszem nem kell megmagyarázzam, mi láthat a képen!

Sátorbontás után, a táborhelyem!

A kellemes hőmérsékletnek köszönhetően 9 óráig vártam az indulással. Ekkor már érezni lehetett a Nap erejét. Rögtön az első bácsikával az út mentén meg is tárgyaltuk, hogy a leghidegebb ponton -5 fokot mértek. Nem kellett sokat haladjak, az első rajongókig. Egy enyhe emelkedőn haladtam felfelé, amikor egy csapat út karbantartó állított meg. Néhány fénykép és pár szó erejéig megálltam nekik. Ezután végre lejtő következett, szinte végig Szarajevóig. A kis alagutakban ismét észrevehető volt, hogy egyre gyengébben világít az agydinamós első lámpám és néha ki is kapcsol, hol ott nem is lehet kikapcsolni! Szarajevó előtt pár km-rel találkoztam egy utánfutós svéd párral, sajnos elkövettem azt a hibát, hogy a nevüket nem írtam fel.

Egyébként, azt itthon vettem észre, hogy azért ők ilyen elektromos rásegítéses bringákkal nyomják az ipart!

Megérkeztem Szarajevóba. Nem nézelődtem nagyon. A főutcán vágtáztam végig, néha kinn a "soksávos" úton, de ez nem zavart senkit, még itt is többségében köszöntek, integettek nekem. A célom a város túl végén levő forrás volt, a "Vrelo Bosne". Könnyedén oda is találtam. A forrást egy gyönyörű parkkal építették, kerítették körül. 1 euró a belépő, de nagyon megéri körülnézni ott. A biciklimet is bevihettem, nem kellett kinn hagyni. 

A park bejáratához vezető út. Autóval tilos behajtani. Az út elejénél lovas hintók várják a turistákat, amikkel pár euróért el lehet kocsikázni a bejárathoz.

A település ugyan egybelóg Szarajevóval, de ez már valójában Ilidža!

Körülnéztem a parkban, majd Mostar felé folytattam az utazást. Pár km-en autóút táblákba ütköztem, de ahogyan eddig nem, úgy most sem zavarta a közlekedőket, hogy ott tekerek. Most kezdett csak előjönni a "tényleges" Bosznia. Már másztam eleget előző nap, amit most visszakaptam egy 9 %-os, jó hosszú lejtő formájában. 

Tükörsima, három sávos út. 2 fel, 1 le. Itt már lehetett ereszteni a sebességet. Persze csak ésszel, amikor belátható előre az út. 60-nál lőttem be a limitet, a fölé semmiképpen, mert nem akarok elszállni a kanyarokban, na meg előttem se mentek az autók gyorsabban. Ugyan a kormánycsapágyam is elkezdett kattogni, de a sima úton megkockáztattam, hogy 60 körüli tempót tartsak. Azóta is kattog szegény, de jobban csak a kavicsos utakon. Nem kell aggódni, pár nap múlva kicserélem, mert kaptam újat hozzá.

40 km-re Mostártól brutális szélbe ütköztem. A hőmérséklet nagyon kellemes volt, de lejtőn, ráhajtással nem sűrűn megyek 15-tel! A zászlóimat is összehajtottam, mert majdnem leszakadtak a széltől.

Mikor azt hinnéd, biztos nem lesz szél, hisz minden oldalról hegy van ...

Sátrazás Mostár előtt 10 km-rel!

Mostárba már nem akartam behaladni, mert ha sokáig nézelődöm rám sötétedik, ezért 6 óra előtt már táborhelyet kerestem. Találtam is egy jó eldugott helyet, Potoci település előtt. Gyenge, kis eső felhők sodródtak felém az égen, de amíg ébren voltam nem esett az eső. 

Folytatás Mostártól, a következő bejegyzésben!

Egy kis összegzés az első 3 napról:
1. nap: 217,79 km / 9 óra 49 perc; max sebesség 48,3 km/h
2. nap: 152,74 km / 9 óra 4 perc; max sebesség 47,85 km/h
3. nap: 158,31 km / 8 óra 1 perc; max sebesség 60,97 km/h

Az első három nap alatt megtett táv.
A piros jelölések, az alvó helyek!

Támogatókat keresek, elsősorban felszerelés bővítésre, a következő túráimhoz!

Elsődlegesen a következőket szeretném beszerezni mielőbb:
- derékalj / felfújható túramatrac
- Bike2USB_V4S agydinamóra kapcsolható USB átalakító (USB-s töltő)
- kerékpáros esőkabát

Ezen felszerelések beszerzése, sajnos túllépné a következő, Lengyelországba vezető két hetes túrám teljes költségvetését! Ugyan eddig is ezek nélkül utaztam, de nagyban megkönnyítenék a túranapjaimat!

Bármilyen segítséget elfogadok, hasznos tanácsokat is meghallgatok!
Akár magánszemélyként, akár cégként támogatnál vagy csak ismersz olyat, aki szívesen támogatna engem, kérlek jelezd felém, email-ben, telefonon vagy személyesen!
Cserébe reklámfelületet tudok nyújtani, néhány zászló még elfér a biciklimen és persze legalább egy képeslapot a távoli utamról!

CEP Fehérvár Félmaraton, I Bike Budapest

Tudom, elég régen jelentkeztem már bejegyzéssel. Néhány beígért írással már tartozom, igyekszem mindet pótolni!

Az idei évre, már 2-3 több napos túrát tudhatok magam mögött. Pár napja átléptem ez évi 5000. kilométeremet is.

Február elején volt két csodás vendégem, akik Lengyelországból kerékpároztak Athénba, majd vissza. Velük tekertem egy hosszabb egy napos távot, majd voltam fenn Budapesten és később a két lengyel lány elé tekertem, a hazaútjukon. Ezt majd egy másik bejegyzésben részletezem.

Most a legutóbbi, hosszabb túrámról mesélnék, amely az I Bike Budapest felvonulásra, majd másnap a III. CEP Fehérvár Félmaratonra vezetett!

A történet ott veszi kezdetét, hogy valamikor 2016 decemberében, egy eseménykiírást láttam, egy székesfehérvári félmaratonról. Ki tudta ráérek-e majd a tavaszi időpontban, de bejelöltem, hogy érdeklődök az esemény iránt.

Skoff Gábor barátom (akit egy régebbi túrámon ismertem meg) keresett fel egy üzenettel, mi szerint ő az egyik fő szervező és feltétlenül menjek el a versenyre!

Gyorsan fel is jegyeztem a naptáramba!

Teltek a hónapok, persze a hideg ellenére sem pihent a bringám. Márciusban már láttam, a ráérésem a következő hónapra, eldöntöttem, biztosan ott leszek!

Közben az I Bike Budapest idei évre kitűzött időpontja is felkerült a világhálóra. A félmaraton előtt levő nap! Nem is kellett sokat gondolkodni rajta, kettő légy egy csapásra!

Még soha nem voltam fenn Budapesten bringás felvonuláson, mivel általában a szegedivel van azonos időpontban, talán 1 nappal előbb, ahogyan most is. Mivel azonban most eldöntöttem, hogy a CEP félmaratonra megyek, a CM Szeged felvonulás kiesett a naptárból, mert azonos időpontban voltak. Ha már ez kimaradt, pótoltam a pesti felvonulással.

Hogy átláthatóbb legyen:
CM Szeged: Április 23. Vasárnap
I Bike Budapest: Április 22. Szombat
CEP Félmaraton: Április 23. Vasárnap

Szóval a már megszokott szegedi bringázás helyett, idén egy kis változatosságot eszközöltem.

Nálam általában a biciklitúra fogalom, azt takarja, hogy otthonról biciklivel indulok el, ha valamilyen rendezvényre megyek, akkor is, tehát nem vonattal, autóval jutok el a Start pontig.

Ezt most is így akartam csinálni.

Sajnos az időjárás nem volt túl kedvező, de ha menni kell, menni kell!

Az első változat az volt, hogy 21-én délelőtt elindulok, majd félúton sátrazom és másnap megyek tovább Pestre. A viharos szél miatt, azonban úgy döntöttem tolom egy kicsit az indulást, másnaptól ugyanis már gyengébb szelet "jósoltak"!

Végül így az indulás április 22. 00:00 óra lett, tehát szombat első pillanataiban keltem útra. Péntek reggeltől voltam ébren, ne tudom, egyesek hogyan tudnak egész délután aludni, egyszerűen nem jött össze nekem! Próbálkoztam délután 5-kor lefeküdtem, hogy este 9-ig aludjak, de még az sem segített, hogy egy jó kis altató filmet raktam be. Na mindegy, feladtam. Majd alszom holnap!

Elindultam hát. Tervezés, bepakolás indulás előtt 1 órával, tehát nem vittem túlzásba az útvonal tervezéssel töltött időt, majd kialakul az úton, ahogy szokott!

Szélcsendben, néhol gyenge oldalszéllel indultam útnak. A hőmérséklet 0 celsius körül volt. Márciusban már leégetett a Nap, nem gondoltam, hogy ezen a tavaszon még elő kell vegyem a téli bringás nadrágomat, de kénytelen voltam abban menni. A legrosszabb ebben az időjárásban, hogy nappalra meleget mondtak, tehát kénytelen voltam +1 váltás ruhát vinni, tavaszi, nyári és téli öltözetet is.

Szabadkáig egész rendben volt a túra, viszont a határátlépést követően, egyre élénkebb széllökések következtek. A városban még "megtankoltam"  pljeskavicával és suhantam is tovább. A már jól bejárt útszakasz következett Kiskunhalasra. Szokásomhoz híven, a központban tartottam pihenőt, a főtéren lévő "pávánál", amely most sem (ahogy az elmúlt 2 alkalommal sem) világított. Minden alkalommal benézek rá, mikor erre járok, remélem legközelebb már fényben fog úszni, elég szép látvány!

Sajnos, csak a fogatom fényét csodálhattam, a madaram szárnyai, nem voltak "felkapcsolva" :(
Aki nem tudná miről van szó. A térkövekkel középen egy páva van kirakva, aminek a szárnyai végig vannak rakva színes világító testekkel!

Sebaj, egy kis kajálás után tovább indultam a hűvös éjszakában, amely lassan reggellé kezdett válni. Soltvadkert után már minden percben az eget néztem, mikor bukkan elő a Nap, hogy végre "izzadhassak" a melegtől!

Sajnos, nagyjából 10 percig örülhettem a napfénynek, majd elbújt a felhők mögé. A hőmérséklet nem sokban változott 3-4 celsius, de napfény nélkül nem tűnt melegebbnek, mint este. A szél ereje sem akart kedveskedni nekem, erősödő széllökések tarkították az utamat, de sajnos egyszer sem hátulról!

Solton tartottam következő pihenőmet. A bolt előtt leparkolva, egy ismerős járművet vettem észre. Piros Suzuki, a tetején egy Gepida túrabiciklivel. Azért a nyakamat nem tettem volna rá, hogy Török Robi az, de pár perc múlva már jött is ki a boltból. Mindig jó távoli bringás ismerősökkel összefutni. Ő Szegedre tartott, az ottani Critical Mass-ra és Csongrád megyében bringázott még pár napot. Sajnos a régóta várt fekvő bringája még nem érkezett meg, de reméljük, pár héten belül már az is itt lesz! ;)

Robi fényképe.
Én a túra alatt, nem voltam valami nagy fényképész, összesen 3 nap alatt, talán 4-5 képet csináltam :D 

Ugyan a legrövidebb úton mentem, az időjárásra való tekintettel, de még így is volt elég sok km-em Pestig. Az eső is elkezdett néha esni, ami a hőmérséklet és szél duójához, nagyon nem hiányzott! Lassabban is haladtam a tervezettnél, de még reggel volt, ráértem a délutáni rajtig! Az éjféli indulásnak köszönhetően, nem éreztem át annyira a reggel fogalmát, úgy éreztem, mintha már lassan este következni, mivel a Napot nem láttam a felhőktől.
Haladtam tovább északnak. Aki dudált, villogott, integetett, persze nem maradt visszaköszönés nélkül! Nem tudom, lehet velem van a gond, de sok bringástól hallom, hogy nem szereti ha dudálnak rá, meg rögtön szidja az autóst. Felénk a dudálásnak nem az a jelentése, hogy "szeretnék közelebbről érintkezni anyukáddal", nálunk ez a köszönés. Persze nem szeretem, ha az előzés megkezdésének pillanatában nyomják rám a kürtöt, de mindenkinek integetek! Kis túlzással, még soha nem dudáltak rám úgy, hogy azt "szidásnak" kelljen minősítsem! Nekem így köszönnek és én ezt nagyon is kedvelem! Elismerésként veszem! Remélem ezzel többen így vannak és nem mindig a, lassan már ok nélküli, "ő autós, mi biciklisek vagyunk" vitát praktizálják!

Végre elértem Ráckevét, ahol egy kis napfénnyel is megáldottak. A hőmérséklet is kezdett kellemesebb lenni, hiszen már délután volt. Lecseréltem a téli nadrágot! Erre vártam már reggel 5 óta! Tavaszi öltözetben haladtam tovább. Kicsit megcsúszva az idővel, de 14:30-kor, már a Duna parton haladtam Budapest belvárosa felé.
16:00-kor volt az "I Bike BP" rajtja, de még várt rám egy kis kerülő. Legutóbbi pesti látogatásomkor, Árpinál és Zitánál marad a kedvenc törülközőm, - 360fokbringa; Ők kerülték meg 4 éves nászút keretében a Földet, fekvőbringákkal - tehát mivel időm még engedte és már szóltam nekik, hogy megyek, átrágtam magam a városon, hogy beugorjak a törülközőért.
Tényleg csak egy gyors látogatás lett, mert az óra ketyegett és vissza akartam még érni a felvonulás kezdetére is. Pár perc pihenőre azért csak be mentem. Egy kis beszélgetés, majd a "Törülköző küldetés" sikeres teljesítése után búcsú és már suhantam is a rajt helyszínére. Ekkor már 255 km-nél járt az órám, erre a napra.

Zita, Én és persze a paripám. Hogy is mondjam, a kép alapján azt hiszem mindenki látja, milyen "szomorú" a hangulat!

A belvárosban, gyorsan le is "kapcsoltam" az első bringást akit megláttam, hátha ő is a rendezvényre siet. Ő is oda igyekezett, kicsit késve, csatlakoztam tehát hozzá, hisz csak jobban ismeri a várost, mint én. Pár perc múlva már minden felől biciklisek jöttek, s mindenki ugyanarra igyekezett, a felvonulásra. Új ismerősömmel, Zolival érkeztem meg az indulás helyszínére 10 perccel késve, de a tömeg vége még ekkor is egy helyben várta, hogy mikor tud csatlakozni, a már percekkel korábban elindult I Bike BP felvonuláshoz! Több ezer kerékpáros volt itt, tehát összesen kb. 30 percig tartott az elindulás, mire az utolsó bringás is kigurult a Start helyszínéről.

Az indulásra várva!

Elejében még gyalog is gyorsabban lehetett volna haladni, mint a tömeggel. 10-15 perc múlva viszont széthúzódtunk annyira, hogy okkal-móddal, lehetett tekerni a járgányokkal. Az útvonalat ne kérdezzétek. Jártunk Budán is Pesten is, olyan helyeken, ahol egyébként biciklivel nem mehetnénk.

A rendezőkkel, járókelőkkel pacsiztunk, fergeteges volt a hangulat. 1,5-2 óra felvonulás után érkeztünk meg a végállomásra, a Városligetbe. Még hátra volt a bicikli emelés, de ezt már nem vártam meg, mivel a tömeg vége még a cél közelében se volt és én haladni akartam tovább Székesfehérvár felé.
Elindultam hát Budára és a Duna vonalán a város végét vettem célba. Pár km után leszólítottam egy másik bringást, aki szintén a rendezvényről tartott haza és mivel láttam, hogy egy darabig még biztosan ugyanarra megyünk, megkérdeztem csatlakozhatok-e hozzá. Egy idegenvezetővel azért csak jobban halad az ember. Ez a nap a Zoltánoké volt, ugyanis őt is így hívták. Jól elbeszélgettünk útközben. Ő Budafokig ment, én nagyjából a Velencei Tó környékéig akartam még estig elmenni. Felajánlotta ugyan, hogy aludjak náluk, de reggel nagyon korai ébresztő lett volna, hogy másnap időben Fehérvárra érjek, mivel 10 órakor volt a félmaraton rajtja.
Névjegykártyát cseréltünk, és biztos, hogy látjuk még egymást. Persze megköszöntem az addigi idegenvezetést is.

Érdnél ismét kaptam egy kis esőt, pedig már azt hittem, a mai napra megszabadultam tőle. Mivel elállni nem nagyon akart és már fél 10 volt, Martonvásár előtt sátoroztam le, közvetlenül az út mentén. Néhány fa és magas bokrok biztosítottak tökéletes takarást, így nyugodt éjszakám volt.


Április 23. Szombat

Persze marad a korán kelés, de a közel 40 óra éberség után, amibe belefért 317 km biciklizés, az este 10-től reggel 5-ig alvás tökéletes volt! Egy kis reggeli, majd sátorbontás és indulás. Ismét téli öltözetben indultam útnak, de közel sem volt olyan felhős az ég, mint előző nap. Másfél órával a rajt előtt, már Fehérvár belvárosában voltam. Kértem még egy kis útbaigazítást, hogy megtaláljam a félmaraton gyülekezőhelyét és könnyedén, már oda is értem.
Jól időzítettem a megérkezőst, rögtön találkoztam is Gáborral, de csak egy gyors köszönésre volt időnk, mert mindenhol szükség volt rá.

Rajtszám beszerzés után, átvedlettem magam, kerékpárosból, futóba. Végre egy kis napsütés és rövidnadrág. Rajt előtt még volt egy kis bemelegítés, melyet másik kedves ismerősöm, Reni tartott.

Számára meglepetés volt a jelenlétem. A színpad előtt levő bemelegítő futók között, eléggé elől álltam, pontosabban ugráltam. Pár perc elteltével egyszer csak az eddigi mosolya kiszélesedett, majd lázas mikrofon keresésbe kezdett. Kiszúrta, "ezt"(engem) a szerencsétlenkedő fickót a többiek között és persze rögtön hívott fel a színpadra, hogy tornázzak vele ott. Köszöntem szépen, de inkább nem éltem a lehetőséggel. 3 csinos hölgy mellé, én már nagyon nem hiányoztam ott fenn :D 

Bemelegítés után, azért csak felmentem, köszönni!

Reni és Én

Már nem találhatok kifogást, mivel megígértem, hogy idén is ott leszek a Velencei-Tó kerülésen is Októberben. Ha addig nem is, ott biztosan találkozunk! ;)

Bemelegítés után tehát elrajtoltunk. A félmaratoni távot soknak tartottam, mivel tudtam, hogy biciklivel jövök majd, ezért "csak" a 14 km-es távra neveztem. Ez 2 kört jelentett, amit 1:18:50-es idővel teljesítettem, amivel több, mint elégedett vagyok! A második kör utolsó kilométerén visszavettem a sebességből és sétálni kezdtem. Ugyan még volt energiám, de a verseny közben is szeszélyes volt az időjárás, napsütés, jégeső, mindent kaptunk, amit csak "kívántunk". Tudtam tehát, hogy esélyes ez a csodás idő a hazautamra is, amit szintén biciklivel teszek meg, ezért inkább energia tartalékolásba kezdtem. Ekkor ért be két "lufis emberke". A félmaraton 2 órás iramfutói. Gyors kis beszélgetés menet közben és a társaságuknak köszönhetően, befutottam a célig. Ha nagyon fáradt leszek a hazaúton, inkább, többször pihenek, de nem sétálva megyek már be a célba! Sikeresen teljesítettem tehát a III. CEP Fehérvár Félmaraton 14 kilométeres távját, a már feljebb leírt időeredménnyel!
Még egyszer köszönet Skoff Gábornak! Az ő meghívásának köszönhetően indult el ez a túra!

Remélem, azért bicikli nélkül is megismertek?!

Futás után, persze hosszú pihenőt és ebédszünetet tartottam. Megvártam még az eredményhirdetést, a tombolát, ahol nyertem is. Meglepő módon, épp egy kerékpáros ajándékcsomag ütötte a markomat!
Elköszöntem Gábortól és elindultam, hogy nagyjából Soltig elérjek és ott letáborozzak.

A Velencei-tó felé indultam ki a városból, de rájöttem, hogy a Dunaújváros felé vezető tükörsima, új úton az első településig megengedett a biciklis közlekedés és ráadásul azon a szakaszon teljes hátszelem lesz. Semmi gondolkodás nem kellett tehát, "Hátszél" barátommal úgy döntöttünk arra megyünk, úgysem mentem még azon az úton.
Végre felhőtlen napsütés következett 30 km-en át. Utána sem sokáig, de el-el bújt néha a Nap. Villámgyorsan megérkeztem a Dunához és mivel nagyon szép idő volt, a szél sem túl zavaró, haladtam tovább, hazafelé. Azt azért éreztem, hogy a tegnapi biciklizés és a mai futás után nem kell túlvállalnom magam, ráérek ám holnap hazaérni. Eszembe jutott egy nagyon jó kis sátorhely Kiskőrös előtt, ahol egyszer már vad kempingeztem pár éve. A távolság ideális volt, hogy még sötétedésig oda érjek. 9 óra után pár perccel már a hálózsákomba bújva vacsoráztam. Leadtam az elengedhetetlen, életben vagyok "Minden OK" SMS-t anyukámnak és már várt rám a nyugodt pihenés.


Április 24. Hétfő

Reggel nagyon ráérősen keltem fel. Teljesen világos volt már, napsütés és nem kellett induláskor a téli biciklis kabát! Valamivel 7 óra után indultam el. Első megállóm egy bolt volt, mert nem volt már nálam reggeli. Bevásároltam és Kiskőrös központjában egy padon megreggeliztem. Ha meglátnátok útközben valahol, ne nevessetek ki nagyon, de alma helyett mostanában rákaptam a sárgarépára. 2-3 darab a hátsó zsebemben és ha kicsit is megéhezem, tekerés közben elrágcsálok néhányat :D ! Két nap alatt 1 kg-ot így elkoptatok :D. Kiskunhalason még beköszöntem az ismerőseim egy részének. (*mindenkihez nem ugrom be útközben, mert soha nem érnék haza)

Tóth "Totya" Zolit is meglátogattam a bicikli szervizben, megnéztem milyen is az ember élete, ha még a munkája is a hobbijához köti! Gyors köszönés Laci bácsinak és az elhagyott töltő "összeszedése", majd vágta tovább haza. A város szélén még ismerős hang kiáltott rám. Bajtai András kísért ki biciklivel a városból.

Gurultam a határ felé. Tompa központjában álltam még meg ebédszünetet tartani. Közvetlenül mellette, a szép időnek köszönhetően kinn tartottak tornaórát a közelben levő iskola diákjainak. Tanár úr persze kifaggatott, honnan jövök, merre megyek, stb., tehát tartottam egy kis rögtönzött beszámolót a gyerekeknek az elmúlt pár napomról és persze úgy általánosságban a bringázásról. Teljesítményem elismeréseként persze egy osztálynyi vastapsot is kaptam. Jól feldobták vele a napom! Ebéd után már csak pár perces megállók vártak rám, a többi "féktelen" biciklizés, így a délután közepére, már haza is értem.

Számokban összegezve az eltelt 3 nap:

1. nap: 317 km, 16 óra 41 perc biciklin töltött idő

2. nap: 151 km, 7 óra 40 perc biciklizés + 14 km futás

3. nap: 118 km, 5 óra 43 perc bringázás

Összesen tehát: 586 km, 30 óra és 4 perc kerékpáron töltött idővel
... és persze 14 km futás 1 óra 19 perccel

Szinte nem is fényképeztem a túra alatt. Az I Bike Budapesten végig vette a felvonulást a kamerám a sisak tetején. A felvételeket még nem vágtam össze, de ami késik, nem múlik...
Aki esetleg megörökített Pesten vagy talál rólam képet bárki más oldalán, megköszönöm ha elküldi nekem :)

A következő pár napban Békéscsaba közelébe megyek túrakerékpáros találkozóra, majd szombaton már Kiskunhalason erősítem a biciklis "mezőnyt", mivel vasárnapra muszáj hazaérnem!
Jövőhéten pedig már úton leszek Crna Gora irányába. Itt sincs pontos úti terv, viszont néhány látnivalót már kiszemeltem, amit feltétlenül útba ejtek. Néhány közülük: Blagaj település (Bosznia), ahol a Buna folyó forrása található, amely Európa legbővizűbb forrása másodpercenként 43.000 liter vizet "szabadít fel"; Kotori öböl és a közeli Lovćen hegytetőn levő Njegoš mauzóleum;... és még sok más látnivaló, amiről majd hazaérkezésem után mesélek, érdemes lesz várni!

Buna folyó forrása, Blagaj (Bosznia és Hercegovina)