III. balatoni bringatúra 2015 - 860,15 km

A most már hagyományként tekinthető balatoni bringatúra, úgy gondolom „beleégett” az agyamba. Minden év júliusában ezt várom legjobban, de a környéken lakók sem lepődnek már meg úgy, mint 2 éve, hogy „a gyerek körbe akarja biciklizni a Balatont”. Idén harmadik alkalommal jött létre a túra, tehát 2015-ben útnak indult a III. balatoni bringatúra, melyet idén is az induló ponttól kezdve két keréken teljesítettük. A kezdeti nagy érdeklődések, nagyszámú lehetséges jelentkezők (5-10 fő), szépen lassan elfogytak a tavaszi hónapok múlásával, így végül ketten maradtunk, tehát megismétlődött az I. balatoni bringatúra párosa, jómagam Vörös Tamás (Vajdaság - Oromhegyes) és Takács Krisztián (Vajdaság – Magyarkanizsa) felállással. A túra időpontja 2015. 07. 12–17.

Első nap: Oromhegyes – Baja – Szálka 168,8 km; kerekezéssel töltött idő 8 óra 3 perc

6:00, a biciklim felpakolva, utánfutó rögzítve, kulacsok megtöltve, a reggeli napsütés kezdi felmelegíteni a fagyos reggelt. Itt az indulás ideje. Az udvarunkból kigördülve, szülőktől elbúcsúzás és irány Magyarkanizsa. A megbeszélt találkozó, a megszokott indulóhely, volt középiskolám parkolója, a Beszédes József MMIK Magyarkanizsán. Reggelizés közben megérkeznek az első kísérők, volt osztályfőnököm, valamint két hölgy alkotta a kísérő csapatot. Krisztián pár percet elaludt, ezért elé mentünk és a kapujuktól vette kezdetét a túra a „teljes” mezőnynek. A Palicsi-tó volt első megállóhelyünk, volt osztályfőnökünk idáig tartott velünk, jó utat kívánt és visszafordult. Innen tehát négyen folytattuk az utat. A hölgyek Szabadka központjáig tartottak velünk, majd ők is leváltak a csapatból.

Palicsi tónál

Most már ketten róttuk a kilométereket, megnéztük a szépülő szabadkai központot, majd a határ felé indultunk. Nemsokára ismét bővült a csapat. Szabadka szélén Tóth Zoli csatlakozott hozzánk, aki Kiskunhalasról jött elénk, hogy velünk tekerjen Bajáig. Tehát a trió a határon átérve Baja felé vette az irányt. Egy kis településen, Csikérián megtöltöttük kulacsainkat az immár elég meleg időben. Bácsalmáson áthaladtunk, majd Bácsbokodon a parkban tartottunk ebédszünetet. Fél kettő körül tovább indultunk, s Bajáig meg sem álltunk. Itt egy jó hideg sör szünet következett, majd búcsút vettünk kedves bringás barátunktól Zolitól, s jó utat kívántunk egymásnak.

Kísérőnkkel, Zolival

Ezután Baján tartottunk még egy hosszabb pihenőt is a Gemenc Vándorponton, amely tökéletes hely a megfáradt utazók, vándorok szemében. Kissé eldugott helyen fekszik, nincs még nagyon elterjedve a híre, így a biztonsági emberen kívül csak mi voltunk ott. Frissítő zuhanyt vettünk e meleg délutánon, megbeszéltük az „őrrel”, hogy visszafele itt verünk majd sátrat, majd tovább gurultunk, hisz várt még ránk egy kis út, a Szálkai-tóig. A tóhoz elég sok emelkedő és kanyargós kis út vezetett, de a csodás tájért megérte. A tóparton egy asztalnál megvacsoráztunk és már elkezdtünk pakolni, hogy sátrat állítsunk, azonban ekkor egy idősödő férfi lépett oda hozzánk és azt mondta, hogy itt nem szabad sátrazni, mert ez magánterület. Felpakoltunk a bringákra és visszatekertünk még 3 km-t arra amerről jöttünk, ott pedig sikeresen lesátraztunk. Így utólag már bánom, hogy nem kértünk még csak egy személyigazolványt sem a férfitól, hiszen nem volt mivel bizonyítsa, hogy ott tényleg nem sátrazhatunk és hát ki sem volt táblázva, hogy tilos lenne. A furcsaság az, hogy ott vezetett egy gyalogos túraösvény és 5-10 méterenként asztalok és padok voltak a tó mellett. Azért én kicsit furcsállnám, ha mondjuk, az udvaromon át vezetne egy ösvény és ott ennének a turisták. Az ügyet részletesen leírva küldtem egy email a szálkai polgármesternek és jelenleg a válaszát várom, hogy ez hogyan lehetséges, és hogy ha legközelebb arra járnék, akkor tudjam, hogy még is hol szabad táborozni.
Így ért véget az első napunk, sátorhelyünk a Szálkai-tó partján volt.

Szálkán

Második nap: Szálka – Balatonvilágos 133,62 km; tekeréssel töltött idő 7 óra 9 perc

Reggel sajnos kellemetlen „zajra” ébredtem. Esik az eső. 7 órára beszéltük meg az indulást, de itt még csak 5 óra volt. Nem aludtam már vissza, hiszen a fantasztikus sátramon szépen lassan elkezdett becsöpögni a víz, szóval az egyik sarokba 1-2 nehezebb tárgyat tettem, hogy oda folyjék le a víz. Pakolás, majd 7 óra körül elstartoltunk. Esőkabátokban, csomagok bezacskózva és így nekivágtunk, hogy átguruljunk a borvidéken. A reggel is tartogatott még egy hosszabb emelkedőt, de végre jött a párja is, egy gyönyörű szép lejtő. A csendesedő esőben érkeztünk meg Szekszárdba ahol az eső miatt úgy döntöttünk, inkább most nem megyünk fel a kilátóhoz. A központban azért megálltunk egy-két fényképre, majd elindultunk a Bor utca felé, hiszen más úton kerékpárral nem lehet Szekszárdból úgy kijutni, hogy Tamási felé tudjunk menni. Egy kis kavicsos rázkódás, de legalább az eső elállt. Végre kiértünk a 65-ös útra és már róhattuk is a kilométereket Siófok irányába. Említésre méltó, hogy Kétynél megszületett túránk legnagyobb sebességi rekordja, mivel Krisztián az én 62 km/h-s sebességemet is átlépte és 65 km/h-val gurult le a lejtőn. Nem sokáig örülhettünk a napsütésnek, hisz Tamásiban már ismét esőkabátba burkolózva gurultunk be. Itt ebédszünetet tartottunk. Nemsokára az eső is alábbhagyott tehát esőkabát le és folytattuk az utazást. A terveim szerint ezen a napon még nem haladunk át Siófokon, szóval Ságvárnál lefordultunk Balatonszabadi felé és a kis, szinte „rejtett” utakon eljutottunk a 7-es útra, ahonnan már ismerős útvonalon, a balatonvilágosi kilátó volt az első megállónk a magyar tengeren.

Megérkeztünk Balatonvilágosra

 A „szeretett” balatonvilágosi lejtőnkön ugyan nem tudtunk leszáguldani, mivel felújítás alatt áll, de mellette egy gyalogos lejárón szépen le tudtunk jutni a Balaton partra, s letáboroztunk szokásos helyünkön, a szabad strandon. Egy balatoni lángos, vacsora, sátorállítás, majd fürdés volt a program. A hűsítő víz majdnem hidegnek bizonyult ekkor, tehát egy gyors kis csobbanás volt, majd alvásra került a sor.

Harmadik nap: Balatonvilágos – Szigliget 153,23 km; kerékpáron töltött idő 8 óra 43 perc

Első napunk a Balaton körül. Reggel napsütésre ébredtem, úgy tűnt az égről, hogy ma szárazon ússzuk meg az utazást. Reggeli után, 8 óra körül elrajtoltunk, s Balatonalmádi felé vettük meg az irányt. A tegnapi jó kis lejtő után, most kénytelenek voltunk tolva feljutni a dombtetőre. Első pecsételő helyünk a Bear Bike kerékpáros üzlet lett volna, azonban odaérve, csak egy lelakatolt felirat nélküli „bódét” találtunk. Továbbálltunk, s meg is lett első pecsétünk Balatonalmádiban, a Yacht Kemping jóvoltából. Itt egy kitérőt iktattunk be a kerülésbe, hiszen Szentkirályszabadja felé indultunk útnak. Nagy emelkedőkön sikerült feljussunk az Almádiban lévő kilátóhoz, körülnéztünk, majd kiderült, hogy fel sem kellett volna jöjjünk. Legalább most lejtők következtek. A bringaút szépen elvezetett minket a város végére, majd a következő város felé, fokozatos emelkedéssel. Végre elértük Szentkirályszabadját, pár per múlva pedig már a „szellemváros” köszöntött minket, amiért végül is ezt a kitérőt beraktuk a balatoni bringakörünkbe. Alaposan felfedeztük a régi várost, s az épületeket. Visszaindultunk a Balaton felé. Alsóörsnél tartottunk egy ebédszünetet, a Móló Cafe & Friss Pékségnél. Előkerültek a tavaly már jól megismert tejfölös csónakok, s az éhségnek már vége is lett.
Az ebéd után Tihany felé indultunk. Egy pecsét, s hideg sör után feltekertünk az apátsághoz, majd a hosszú lejtőn vissza le. Aszófőn sajnos a borászat 10 perccel az érkezésünk előtt zárt be, így a pecsétnek búcsút inthettünk, de ez nem is bántott, csak szerettem volna egy üveg bort is. Majd jövőre! Balatonudvarin megálltunk egy fényképre a szív alakú sírköveknél, átgurultunk Balatonakalin, majd a badacsonytördemici elágazásig meg sem álltunk. Szigliget felé egy kerékpáros pihenőhelynél állítottunk sátrakat a szúnyogok nagy örömére.

Csopaki diadalívnél

Szív alakú sírkövekkel

Negyedik nap: Szigliget – Balatonvilágos 121,1 km; tekerési idő 7 óra 17 perc

Reggel ébredés után egy kis es lepett meg minket, de szerencsére csak egy 5 perces zápor volt. A reggelit követően nekivágtunk Keszthelynek. Balatongyörökön még megnéztük a Szép kilátót, s már szinte meg is érkeztünk Keszthelyre. Szereztünk egy „rakás” pecsétet, és ezzel búcsút is intettünk a Balaton Északi részének. Következő megállónk a balatonberényi Beach Cafe volt, itt csak pecsétet kértünk, s a Gyufa lángosozóban tartottunk egy kis uzsonnaszünetet. A Lacika kisvendéglőben felfrissültünk a jó hideg fröccsöktől, majd meglátogattuk még a Kétkerekűek Oázisát. Ezután az út mellet közvetlenül a vízparton megálltunk ebédelni és fürödni, mert ekkor már megérkezett a kánikula. Innen szinte megálló nélküli út vitt minket Siófokra, de azért figyeltük, hogy a pecsételő helyeknél el ne suhanjunk. A Balaton „fővárosában” persze megnéztük a központot, a víztornyot. Megkerestük Czóbel Béla bácsit a főtéren, egy fotó erejéig „boldogítottuk”.

Czóbel Béla bácsival

Szuvenír vásárlás után Balatonvilágos felé indultunk. Benéztünk még pecsétért az Balatontourist Autós Kempingbe, de sajnos pár perccel előttünk zárt be a recepció. Balatonvilágosban pihentünk még egyet a Kerékpárbárban, egy meleg szendvics mellet, majd beértünk a szabad strandra, a Balaton kerülésünk induló helyére. A fürdés nem maradhatott el, a víz sem volt hideg. Sátrat állítottunk, majd a vacsorát követően nyugovóra tértünk.

Ötödik nap: Balatonvilágos – Baja 151,7 km; kerekezési idő 7 óra 52 perc

Reggel tikkasztó napsütésre ébredtem valamivel 6 óra után. Már ekkor sem volt hideg. Pakolás, sátorbontás és reggeli után, fél 9-kor elbúcsúztunk a magyar tengertől és útnak indultunk, mert hát egyszer haza kell menni.

Siófokon, egy TRIANONI emlékműnél

Ezen a napon a hőségé volt a főszerep. A közel 35-40 Celsius fokos melegben rengeteg vizet ittunk meg, süttettük a hátunkat útközben, de azt sem volt érdemes sokáig, az erős napsütésben. Találkoztunk néhány szintén túrázó bringással. Legnehezebb dolga, talán annak a hét hölgynek volt, akiknek egy emelkedő felénél köszöntünk. Ők is felfelé tartottak csak ekkor már tolva a bringákat, viszont ők hátitáskákkal vágtak neki az „ismeretlennek”, ami azért még a tavaszi hidegebb napokon is megizzasztja az embert. Egyszer csak egy vajdasági autós dudált ránk egy másik emelkedő közben. Egy újvidéki házaspár volt, akik megvártak minket az emelkedő tetején. Vízzel kínáltak minket, az elég gyenge szerb tudásunk révén, inkább mutogatva történt a kommunikálás, de a lényeg, hogy így is megértettük egymást. Pár perc „beszélgetés” után, jó utat kívántak, s elindultunk a kis pihenő után. Szekszárd felé haladtunk. Elértük a várost, s „felmásztunk” (itt is, ahogy sok helyen) a kilátóhoz. Rendkívül messzire el lehetett látni innen. Csodás kilátás tárult elénk. Továbbhaladva útközben, erre is egyre több bringás tűnt fel a szép tikkasztó napsütésben. Sokan kívántak jó utat nekünk, bíztattak minket, s persze minden bringásnak köszöntünk, akivel az utakon találkoztunk. 7 órakor végre megpillantottuk a Dunát, melynek elég alacsony vízszintjét rengeteg strandoló kiélvezte. Bajára érve első dolgunk volt a vacsora beszerzése, majd a Gemenc Vándorpontra vezetett az utunk, ahol aznap este aludtunk. Azt hiszem, még Poldi bácsi is megirigyelt volna bennünket, hiszen: "Az a szép zöld gyep...", annyira sima és sűrű volt, hogy egyáltalán nem volt szükség a hálózsákra alám. Az estét sem nevezném épp hűvösnek, de kellemesen jót aludtam az ágy simaságú füvön, ahova sátrainkat felállíthattuk.

Gemenc Vándorpontnál

Hatodik nap: Baja - Oromhegyes: 131,7 km; 6 óra 30 percet bicikliztünk az utolsó napon

Csodás volt itt ébredni, a pihenőponton. Finom reggeli a csodás közösségi épületben. Mivel előző nap hintaágyakat is láttunk kinn, csak a szúnyogokkal együtt inkább nem akartuk kipróbálni, most reggeli után a kedves biztonsági őrtől kértem kettőt, s lazán elhintázgattunk még indulás előtt. A bajai Gemenc vándorpont a világ legjobb helye! Csak ajánlani tudjuk mindenkinek! Hintaágy, nyugágy, wc, tusolás, vízforraló, hűtő, mikró, kenyérpirító, csodás bringatároló, a sima fű és még sorolhatnánk. Még nincs kitáblázva, hogyan is jut el ide az ember, ezért is lehetett az, hogy csak mi voltunk ott, de megfelelő reklámok után bizonyára elég forgalmas hely lesz a túrázók körében. Tehát csak ajánlani tudjuk. Ha erre jár valaki bringával, gyalog vagy bármivel keresse meg ezt a helyet, mert egyszerűen fantasztikus (a hídról könnyen meglátható, s a Tescotól nagyon egyszerű eljutni hozzá). Szóval búcsút vettünk a Vándorpont munkásaitól, akikkel elbeszélgettünk még reggeli előtt, s közben és elindultunk, hogy azért hazaérjünk egyszer. Az út további részén már nem történt velünk kiemelkedő érdekesség. A Tompai határátkelő előtt az utolsó boltnál álltunk meg ebédelni. Árnyék, zene, finom hideg sör, meg persze az ebéd. Jól jött egy kis hűsölés, bár az árnyékban sem fáztunk meg. Átértünk Szabadkára, a központban feltankoltunk vízből, majd a Palicsi tó felé tekertünk el. Persze itt is megálltunk vízért, mert 1-2 litert simán megittunk mire a városközpontból kiértünk és a nem is túl messze levő tópartot megpillantottuk. Még egy pihenőt tartottunk Kispiacon, s megérkeztünk Krisztián lakhelyére, Magyarkanizsára. Pihentem egy kicsit nála, majd továbbindultam, mert engem várt még 15 km. Pontosan 7 órakor értem kis településem, Oromhegyes táblájához, ahonnan még pár percre volt szükségem és hazaértem.

Hazaérkezés

Összességében egy nagyon jó kis balatoni túra jött össze idén is. Az eső ellenére nagyon szép időnk volt, hisz idén nem kellett minden nap csomagolnunk, nehogy elázzon mindenünk. Csodás volt a Balaton, a lángos, a fürdés és persze a hideg csapolt sör. A pecsételő helyeken, szinte egytől egyik teljes mértékben a segítségünkre voltak. Kedvesek voltak, segítőkészek, néhol még röviden el is meséltük, hogy honnan is jöttünk túrázni és eddig miket néztünk meg. Idén még csak egy defektünk sem volt, tehát kijelenthetem, hogy problémamentesen sikeresen végigkerekeztük a 860,15 km-es távot. Úgyhogy már most kijelenthetem, Balaton vigyázz! 2016-ban is meglátogatunk, s körbe tekerünk rajtad!

Végezetül Balatoni Bringakör Bizonyítványaink, a balatontipp.hu jóvoltából.

Okleveleink, mellyel bizonyítani tudjuk, hogy sikeresen megkerültük a magyar tengert:

Facebookon, elérhető a túrán készült összes fénykép!

Fényképek III. balatoni bringatúra /1

Fényképek III. balatoni bringatúra /2