Kezdek kicsit visszahűlni a hidegben, még egy kabátot húzok. Lassan majdcsak megérkeznek a lányok... ,de ez egy másik történet!
Most egy kicsit Star Wars-os megoldás lesz, először a nyári történetet mesélem el, majd később, jöhetnek az előzmények!
Ugrunk tehát június közepére!
Májusban sikeresen lekerekeztem az Adriai-tengerre, kaptam egy kis ízelítőt az albániai emelkedőkből, majd néha bőrig ázva, a végén pedig egy kis hasmenéstől gyötörve hazaértem.
Akkor most jöhet a pihenés, sokan mondták, mikor május 20-án hazaértem. Persze jöhet! Számomra a biciklizés a pihenés, a szórakozás, a barátkozás, a felfedezés. Tehát ha úgy vesszük, az egész út a pihenés volt, csak most kicsit kevesebb napi km-rel folytatom pár napig.
*Aki lemarad a Tour de Kotor túrámról, itt bepótolhatja:
*Aki lemarad a Tour de Kotor túrámról, itt bepótolhatja:
- 1. rész: https://kerekparozasanagyvilagban.blogspot.hu/2017/06/tour-de-kotor-1-resz.html
- 2. rész: https://kerekparozasanagyvilagban.blogspot.hu/2017/06/tour-de-kotor-2-resz.html
- 3. rész: https://kerekparozasanagyvilagban.blogspot.hu/2017/06/tour-de-kotor-3-resz.html
- 4. rész: https://kerekparozasanagyvilagban.blogspot.hu/2017/06/tour-de-kotor-4-resz.html
Tehát már meg is volt a következő úti cél, Lengyelország. Februárban járt nálam két lengyel hölgy, akik Athénba tekertek, télen.... Igen, télen! Én vagyok a bolond, ugye?! Róluk majd az előzmény történetben!
Lényeg a lényeg, megígértem nekik, hogy meglátogatom őket nyáron. "Az ígéret szép szó, ..." kezdődik a mondás!
Sok tervezgetést ez az utazás sem igényelt. Pontos indulási időpontot, most kivételesen, már két héttel indulás előtt is tudtam. Június 15. Miért is volt fontos ez a dátum?
Június 17-én, szombaton rendezték Kazincbarcikán, a Spartan Super akadály/terepfutó versenyt, amelyre még az év elején beneveztem. Mikor felvetődött az ötlet, hogy Lengyelországba tekerek, azonnal összekötöttem a kettőt, hisz pont útba esik Kazincbarcika.
Tehát időjárástól függetlenül, kénytelen voltam, legkésőbb csütörtök reggel elindulni, hogy szombat reggel, már a startra várhassak, a tőlem 370 km-re levő, Barcikán!
Lényeg a lényeg, megígértem nekik, hogy meglátogatom őket nyáron. "Az ígéret szép szó, ..." kezdődik a mondás!
Sok tervezgetést ez az utazás sem igényelt. Pontos indulási időpontot, most kivételesen, már két héttel indulás előtt is tudtam. Június 15. Miért is volt fontos ez a dátum?
Június 17-én, szombaton rendezték Kazincbarcikán, a Spartan Super akadály/terepfutó versenyt, amelyre még az év elején beneveztem. Mikor felvetődött az ötlet, hogy Lengyelországba tekerek, azonnal összekötöttem a kettőt, hisz pont útba esik Kazincbarcika.
Tehát időjárástól függetlenül, kénytelen voltam, legkésőbb csütörtök reggel elindulni, hogy szombat reggel, már a startra várhassak, a tőlem 370 km-re levő, Barcikán!
A túra előtti utolsó napon, egy váratlan támogató is meglepett engem segítségével, a Tisacoop vállalat, amely több napi élelemmel látott el.
Kopó alkatrész csere ezúttal, a túra után lett esedékes, bár egyesek szerint, már előtte sem ártott volna, de erről, majd a szlovákiai napnál olvasni fogtok bővebben. A csere alkatrészeket pedig, a topolyai Capriolo kerékpárgyár biztosította, ahonnan már korábban is kaptam pár alkalommal segítséget!
Kopó alkatrész csere ezúttal, a túra után lett esedékes, bár egyesek szerint, már előtte sem ártott volna, de erről, majd a szlovákiai napnál olvasni fogtok bővebben. A csere alkatrészeket pedig, a topolyai Capriolo kerékpárgyár biztosította, ahonnan már korábban is kaptam pár alkalommal segítséget!
Jó néhány fontosabbnak mondható felszerelésem hiányzott, amire már, a túra költségvetéséből nem volt lehetőségem kiemelni pénzt, nehogy túl szűkös legyen útközben. Ilyen például, egy plusz esőkabát vagy egy felfújható derékalj, mivel eddig csupán a sátor alsó ponyva rétege, na meg a hálózsákom védett meg a hideg talajtól.
Felmerült az ötlet, ha már Lengyelországig elmegyek, megnézhetném a tengerpartot is, vagy esetleg Svédországot. Az utóbbi azonban nagy többletköltségű út lenne, mivel csak komppal tudok átjutni, ami oda-vissza 90 eurós utazás lenne, amely szinte a teljes túraköltségem!
Az ember viszont, soha nem kell megfeledkezzen a barátairól, akik elég csak egy apró utalást halljanak, az őrült ötletekről, máris egy kis gyűjtésbe kezdenek.
Erre az utazásra tehát sok segítséget kaptam, sok felől!
Mindenkinek jár a köszönet, lehet csak egy dudálással biztattál útközben, vagy fordítottál nekem pár sort angolra, hogy valami értelmeset is közölni tudjak másokkal, beszálltál a költségekbe, vagy épp megbíztál egy fontos feladattal! Ez mind segített, hogy teljesüljön ez a kis biciklis kör!
Köszönöm: Capriolo-Topolya, Tisacoop-Magyarkanizsa, Magyarkanizsai Természetjáró Egyesület, Benda Zsolt, Sörös Ervin, Berec Sándor, Szarvas Klaudia, Tóth Zoltán (és rajta keresztül nagyon sok ismerős, ismeretlen, barát), Hubai Ervin, Nikol Kowalik, Harkányi Árpád, Gyömbér Rudi, Forgó József, Andrej Krawczyk, Dawid Sosiński, Koller Kálmán, ...
Erre az utazásra tehát sok segítséget kaptam, sok felől!
Mindenkinek jár a köszönet, lehet csak egy dudálással biztattál útközben, vagy fordítottál nekem pár sort angolra, hogy valami értelmeset is közölni tudjak másokkal, beszálltál a költségekbe, vagy épp megbíztál egy fontos feladattal! Ez mind segített, hogy teljesüljön ez a kis biciklis kör!
 |
| A konzerv torony és a ZabÁlom domb, a Tisacoop felajánlása, amellyel jó néhány étkezésemet megoldották! |
Köszönöm: Capriolo-Topolya, Tisacoop-Magyarkanizsa, Magyarkanizsai Természetjáró Egyesület, Benda Zsolt, Sörös Ervin, Berec Sándor, Szarvas Klaudia, Tóth Zoltán (és rajta keresztül nagyon sok ismerős, ismeretlen, barát), Hubai Ervin, Nikol Kowalik, Harkányi Árpád, Gyömbér Rudi, Forgó József, Andrej Krawczyk, Dawid Sosiński, Koller Kálmán, ...
Június 15. csütörtök
203,22 km / 9 óra 55 perc menetidő
Elérkezett tehát, az első nap. Reggel 7 órakor keltem útra. Gyors búcsú otthon, majd még megtankoltam az artézi kútnál a faluban és már róttam is a kilométereket, a magyar határ felé.
 |
| Indulás előtt pár perccel! |
A már jól megszokott, számtalanszor bejárt, Oromhegyes - Kiskunhalas távval kezdődött a napom. A határátkelőnél nem problémáztak, csak jó utat kívántak. Átgurultam Tompán, majd Halasra érve, már várt rám Tóth Zoli barátom. Egy gyors befizetés a bankkártyámra, hogy ne kelljen sok pénzt átváltsak. Zolinál ebédeltem és egy küldetést is kaptam. Egy kedves barátnője leveleit adta át nekem, melyek közel negyven évvel ezelőttiek. A "küldetés" a következő volt. Ha véletlenül útba esne a város, ahol lakik, megkeresem és egy régi barát üdvözletét adom át neki. Hogy ez végül sikerült-e, hamarosan megtudjuk.
Ebéd után Tázlár irányába indultam tovább, Zoli barátom kíséretében. Bugacpusztaházáig kísért engem, majd egyedül folytattam az utazást.
Kecskemét, majd Cegléd következett az útvonalamban. Kecskeméten még megmentettem egy elszabadult lufit. Egy kislány aludt el anyukája mögött a kerékpáron, persze a bekötözött gyerekülésben. Így az addig szorongatott lufi szépen "landolt" a kerékpárúton, amit az anyuka is csak fél perc múlva vett észre. Felkaptam és visszafordultam vele. A kis mentőakció után, már tényleg Cegléd felé haladtam. A várost elhagyva pár km-rel, egy tarlót vettem birtokba, alvási célokra. Egy kis erdő féleség tökéletes takarást biztosított, a főúton közlekedők elől. A földeken dolgozó traktoristákat sem zavartam. Jó néhányan elhajtottak a "parcellám" előtt, de az integetésen kívül, semmi egyebet nem kaptam, tehát tényleg elfogadták az egy éjszakára szóló jegyemet!
Június 16. péntek
173,10 km / 8 óra 44 perc
Csodás napsütésre ébredtem, valamivel 6 óra után. Reggeli, majd pakolás következett, és 7 után tovább indultam, félmeztelenül! Tehát már reggel sem volt hideg, ezután könnyű kitalálni milyen hőmérséklet lehetett délután.
Jászberény, Jászapáti, Heves útvonalon haladtam. Kicsit fogyóban volt a kenyér készletem, de Heves, nem épp annak a helynek tűnt, ahol szívesen megáll az ember a boltnál úgy, hogy a teljes felszerelését kinn kell hagyja.
Következett Tenk, ahol csodás, tükörsima és nem mellesleg nagyon széles kétsávos út vitt. Mellette egy járda szerű dolog, amit még meglepetésre kerékpárúttá is koronáztak, noha sétára se volt valami alkalmas. Néha ugyan le akartak táblákkal "zavarni" az útról, de nem hagytam magam! Nem akarok ezzel provokálni senkit, de kényelmesen elfértem kinn, az autósok, sőt még a kamionosok is sávon belül meg tudtak előzni úgy, hogy még kellő hely is maradt közöttünk! A járdán csak a kiugró gyalogosok, no meg a pocsék útminőség várt volna. Köztudott, hogy azért ahol a forgalmat feltartanám, egy tiltott részen, ott a legpocsékabb bicikliútra is rá szoktam menni. Ilyen kis előzékeny vagyok, nem keresem a bajt, főleg a hosszabb utak során!
Fél 1-kor, Makláron álltam meg ebédelni, a "Pihenő Park"-ban. Nagyon szép, rendezett hely, sajnos épp erről nem csináltam fényképet.13:15-kor érkeztem meg, az Eger táblához. Gyűltek már felettem a felhők, de esőtől még nem kellett tartanom. Körülnéztem a belvárosban, majd folytattam utamat.
Balaton mellett elhaladva, Szilvásvárad volt a következő megállóm. Pihentem pár percet és milyen meglepő, falatoztam is egy kicsit. Később, Tardona felé lendültem tovább, egy kis, csekély forgalmú, fákkal dúsított útszakaszon. Szép, rendezett település, de az útjai elég kátyúsak. De az útminőség, csak a hab lenne a képzeletbeli tortánkon, hisz a táj, a nyugodtság, kárpótolja az embert. A Kazincbarcika előtti utolsó településről kiérve, már csak egy feladat maradt erre a napra, a sátorhely keresés.
A szép kis felhőkből egyszer csak az eső is eleredt. Mivel bőven ráértem, még 7 óra sem volt, nyugodtan megálltam egy nagyobb lombú fa alatt, hogy ne ázzak el nagyon. Ekkor még nem is gondoltam, hogy a túra során, nem egyszer kapok még ilyen csodás égi áldást, ami jóval bőségesebb lesz.
10 perc után, a már csak gyengén szemerkélő esőcseppekben, elindultam. Olyan túl nagy táv, már nem választott el Barcikától ezt jól tudtam, de pár perc tekerés után még is nagyon meglepő volt a város kezdetét jelző tábla. Szerencsére épp ekkor lettem figyelmes, egy régen használatban lévő-, ma már csak kis ösvényre hasonlító útra, a bokrok, fák között. 10-15 métert beljebb haladva, egy tökéletes sátorhely tátongott előttem. Nem is gondolkodtam sokat az esőben, felállítottam a lakosztályomat és élveztem a kiérdemelt pihenőmet, a másnapi futás előtt.
Június 17. szombat
Csodás napsütésre ébredtem, valamivel 6 óra után. Reggeli, majd pakolás következett, és 7 után tovább indultam, félmeztelenül! Tehát már reggel sem volt hideg, ezután könnyű kitalálni milyen hőmérséklet lehetett délután.
Jászberény, Jászapáti, Heves útvonalon haladtam. Kicsit fogyóban volt a kenyér készletem, de Heves, nem épp annak a helynek tűnt, ahol szívesen megáll az ember a boltnál úgy, hogy a teljes felszerelését kinn kell hagyja.
Következett Tenk, ahol csodás, tükörsima és nem mellesleg nagyon széles kétsávos út vitt. Mellette egy járda szerű dolog, amit még meglepetésre kerékpárúttá is koronáztak, noha sétára se volt valami alkalmas. Néha ugyan le akartak táblákkal "zavarni" az útról, de nem hagytam magam! Nem akarok ezzel provokálni senkit, de kényelmesen elfértem kinn, az autósok, sőt még a kamionosok is sávon belül meg tudtak előzni úgy, hogy még kellő hely is maradt közöttünk! A járdán csak a kiugró gyalogosok, no meg a pocsék útminőség várt volna. Köztudott, hogy azért ahol a forgalmat feltartanám, egy tiltott részen, ott a legpocsékabb bicikliútra is rá szoktam menni. Ilyen kis előzékeny vagyok, nem keresem a bajt, főleg a hosszabb utak során!
Fél 1-kor, Makláron álltam meg ebédelni, a "Pihenő Park"-ban. Nagyon szép, rendezett hely, sajnos épp erről nem csináltam fényképet.13:15-kor érkeztem meg, az Eger táblához. Gyűltek már felettem a felhők, de esőtől még nem kellett tartanom. Körülnéztem a belvárosban, majd folytattam utamat.
Balaton mellett elhaladva, Szilvásvárad volt a következő megállóm. Pihentem pár percet és milyen meglepő, falatoztam is egy kicsit. Később, Tardona felé lendültem tovább, egy kis, csekély forgalmú, fákkal dúsított útszakaszon. Szép, rendezett település, de az útjai elég kátyúsak. De az útminőség, csak a hab lenne a képzeletbeli tortánkon, hisz a táj, a nyugodtság, kárpótolja az embert. A Kazincbarcika előtti utolsó településről kiérve, már csak egy feladat maradt erre a napra, a sátorhely keresés.
A szép kis felhőkből egyszer csak az eső is eleredt. Mivel bőven ráértem, még 7 óra sem volt, nyugodtan megálltam egy nagyobb lombú fa alatt, hogy ne ázzak el nagyon. Ekkor még nem is gondoltam, hogy a túra során, nem egyszer kapok még ilyen csodás égi áldást, ami jóval bőségesebb lesz.
10 perc után, a már csak gyengén szemerkélő esőcseppekben, elindultam. Olyan túl nagy táv, már nem választott el Barcikától ezt jól tudtam, de pár perc tekerés után még is nagyon meglepő volt a város kezdetét jelző tábla. Szerencsére épp ekkor lettem figyelmes, egy régen használatban lévő-, ma már csak kis ösvényre hasonlító útra, a bokrok, fák között. 10-15 métert beljebb haladva, egy tökéletes sátorhely tátongott előttem. Nem is gondolkodtam sokat az esőben, felállítottam a lakosztályomat és élveztem a kiérdemelt pihenőmet, a másnapi futás előtt.
 |
| A bejáratom! |
Június 17. szombat
26,13 km / 1 óra 39 perc + Spartan Super futás
Meglepően jó időre ébredtem. 7 óra előtt el is indultam a verseny helyszínére, a 2017-es kazincbarcikai Spartan Super Race-re. Ott láttam meg, hogy nyugodtan elmehettem volna a helyszínre előző este, mivel jó néhány szlovák versenyző ott sátrazott. Késő bánat...
Regisztráltam, majd összeismerkedtem Kálmánnal, aki szervezőként, az egyik információs sátorhoz volt beosztva. Beszélgettünk, segítettem neki a gyerek rajtszámok előkészítésével és egyéb teendőkkel, mivel ráértem a 12:00-ás rajtomig.
Egész délelőtt esett, majd negyed óra napfény és ismét esett. Ilyen váltakozás maradt szinte délig, amikor elrajtoltam.
A pálya eleje, igazi "sár tenger" volt, ráadásul hosszas emelkedőn. Az akadályok igazán, pálya második felén örvendeztettek, továbbá a cél előtt sokasodtak fel. Nagyon jól ment az akadályok teljesítése, az eső és sár ellenére is. A váltópont a cölöpöknél jött. Egy cölöpsoron kellett átjutni. Ha jól rémlik 8-10 cölöp volt leszúrva a földbe, amelyen át kellett volna gyalogolni. Az előző egyensúlyozós feladat rendkívül jól és gyorsan sikerült, tehát itt is arra törekedtem, hogy minél gyorsabban, nagy lendülettel haladjak át az akadályon. A feléig egész jól haladtam, de itt közbeszólt a sárral teljesen megrakodott cipőm. Egy jó tanács! Ha lassan több sár van a cipődön, mint a cipőd súlyának 2-szerese és előtted van egy sor vizes cölöp, még véletlenül se próbálkozz, gyors léptekkel átkelni rajtuk! Tehát, az akadály felénél, megcsúszott a lábam az egyik cölöp tetejére érkezve, lassítani persze ekkor már nem volt esélyem, és lendülettel nem a sor mellé, hanem a sorban levő következő cölöpre estem, a mellkasom felső részével.
Mondanom sem kell, nagy lett a rémület körülöttem, mivel a földön maradtam. Pár másodperc eltelt, kezdtem levegőt kapni. Egy 4-5 fős csapat rajzott körém, hogy minden rendben van-e, mit tudnak segíteni. Felkeltem, s nem sok kérdésem volt, nagyjából ennyi: "Vérzik?". Jött a válasz, hogy nem, de elég csúnya zúzódásaim vannak. A combom is lehorzsolódott egy kicsit, de legalább maradandó emlékem lett az akadályról. Mivel nagyjából kaptam már levegőt és megerősítették, hogy semmi vérzésnek nincs nyoma, mentem szépen a büntető zónába, lenyomni a 30 Burpee-t, magyarul mondhatnánk, hogy egy kicsit felturbózott négyütemű fekvőtámasz. Az el nem végzett feladatok után járt ez a büntetés, szóval mindenki törekedett rá, utolsó leheletéig, hogy sikeresen teljesítse az adott akadályt.
Kicsit meggyötörve, de folytattam a versenyt, viszont a tempót vissza vettem, nagyrészt gyalogoltam futás helyett. Kötélmászás, szögesdrót alatt sárban kúszás, tó átúszás, falmászás, s még jó néhány feladat várt az utolsó pár száz méteres távon összesűrítve. Ez az, ami már igazán kimerítette a résztvevőket. Az utolsó akadályok közé került, a verseny talán legnehezebben teljesíthető feladata, amelynek "Spartan rig" a neve. magyarázkodás helyett, egy videón szemléltetem mi is ez.
Átázva, sárosan vizesen, kimerülve, a célkaput már látva egy ilyet betesznek eléd. Azt hiszem nem túlzok azzal, hogy az egész versenytávon, ennél az akadálynál voltunk legtöbben a büntetőzónában, főleg, hogy csak egy próbálkozás engedélyezett. Tehát már el is árultam, ez a másik akadály amit nem tudtam teljesíteni, helyette jöhetett ismételten a 30 Burpee.
Végül, valami bő 3 órás szintidővel értem célba. Nem az eredményért jöttem, hanem a teljesítésért, tehát számomra ez tökéletes volt. Összesen 60 Burpee-vel megúsztam az egészet, tehát elég jól sikerült a sérülés ellenére a táv "végigjárása".
Jöhetett a pihenés. Megkerestem Kálmánt, aki még lőtt nekem pár fényképet, majd segített megtalálni a spártai fürdőző helyet, ahol egy jó hideg zuhanyt vettem. Utána még beváltottam az ingyenes sör kuponomat, hogy legyen energiám tovább tekerni. A túra óta egyébként leszokóban vagyok az alkoholos italokról, de ez is egy másik, "érdekes" történet lesz!
Szóval búcsút intettem a Spartan Supernek és haladtam tovább a messzi célom, Zamęty (Lengyelország) felé. Kazincbarcikán, még sokan ráköszöntek erre az őrült gyerekre. Kellemes, de felhős időbe, Felsőnyárádig mentem el, csak hogy ez a nap se teljen el tekerés nélkül. Az ezt követő település előtt, egy kaszáló végében táboroztam le, körbálák és fák társaságában.
Meglepően jó időre ébredtem. 7 óra előtt el is indultam a verseny helyszínére, a 2017-es kazincbarcikai Spartan Super Race-re. Ott láttam meg, hogy nyugodtan elmehettem volna a helyszínre előző este, mivel jó néhány szlovák versenyző ott sátrazott. Késő bánat...
Regisztráltam, majd összeismerkedtem Kálmánnal, aki szervezőként, az egyik információs sátorhoz volt beosztva. Beszélgettünk, segítettem neki a gyerek rajtszámok előkészítésével és egyéb teendőkkel, mivel ráértem a 12:00-ás rajtomig.
 |
| Új ismerősöm, barátom, Kálmán! |
Egész délelőtt esett, majd negyed óra napfény és ismét esett. Ilyen váltakozás maradt szinte délig, amikor elrajtoltam.
A pálya eleje, igazi "sár tenger" volt, ráadásul hosszas emelkedőn. Az akadályok igazán, pálya második felén örvendeztettek, továbbá a cél előtt sokasodtak fel. Nagyon jól ment az akadályok teljesítése, az eső és sár ellenére is. A váltópont a cölöpöknél jött. Egy cölöpsoron kellett átjutni. Ha jól rémlik 8-10 cölöp volt leszúrva a földbe, amelyen át kellett volna gyalogolni. Az előző egyensúlyozós feladat rendkívül jól és gyorsan sikerült, tehát itt is arra törekedtem, hogy minél gyorsabban, nagy lendülettel haladjak át az akadályon. A feléig egész jól haladtam, de itt közbeszólt a sárral teljesen megrakodott cipőm. Egy jó tanács! Ha lassan több sár van a cipődön, mint a cipőd súlyának 2-szerese és előtted van egy sor vizes cölöp, még véletlenül se próbálkozz, gyors léptekkel átkelni rajtuk! Tehát, az akadály felénél, megcsúszott a lábam az egyik cölöp tetejére érkezve, lassítani persze ekkor már nem volt esélyem, és lendülettel nem a sor mellé, hanem a sorban levő következő cölöpre estem, a mellkasom felső részével.
 |
| Késődélután, sátorállítás után, már csak kisebb piros foltok jelezték a cölöp "támadását"! Itt már a légzésemmel sem voltak komolyabb gondok! |
Mondanom sem kell, nagy lett a rémület körülöttem, mivel a földön maradtam. Pár másodperc eltelt, kezdtem levegőt kapni. Egy 4-5 fős csapat rajzott körém, hogy minden rendben van-e, mit tudnak segíteni. Felkeltem, s nem sok kérdésem volt, nagyjából ennyi: "Vérzik?". Jött a válasz, hogy nem, de elég csúnya zúzódásaim vannak. A combom is lehorzsolódott egy kicsit, de legalább maradandó emlékem lett az akadályról. Mivel nagyjából kaptam már levegőt és megerősítették, hogy semmi vérzésnek nincs nyoma, mentem szépen a büntető zónába, lenyomni a 30 Burpee-t, magyarul mondhatnánk, hogy egy kicsit felturbózott négyütemű fekvőtámasz. Az el nem végzett feladatok után járt ez a büntetés, szóval mindenki törekedett rá, utolsó leheletéig, hogy sikeresen teljesítse az adott akadályt.
Kicsit meggyötörve, de folytattam a versenyt, viszont a tempót vissza vettem, nagyrészt gyalogoltam futás helyett. Kötélmászás, szögesdrót alatt sárban kúszás, tó átúszás, falmászás, s még jó néhány feladat várt az utolsó pár száz méteres távon összesűrítve. Ez az, ami már igazán kimerítette a résztvevőket. Az utolsó akadályok közé került, a verseny talán legnehezebben teljesíthető feladata, amelynek "Spartan rig" a neve. magyarázkodás helyett, egy videón szemléltetem mi is ez.
Átázva, sárosan vizesen, kimerülve, a célkaput már látva egy ilyet betesznek eléd. Azt hiszem nem túlzok azzal, hogy az egész versenytávon, ennél az akadálynál voltunk legtöbben a büntetőzónában, főleg, hogy csak egy próbálkozás engedélyezett. Tehát már el is árultam, ez a másik akadály amit nem tudtam teljesíteni, helyette jöhetett ismételten a 30 Burpee.
Végül, valami bő 3 órás szintidővel értem célba. Nem az eredményért jöttem, hanem a teljesítésért, tehát számomra ez tökéletes volt. Összesen 60 Burpee-vel megúsztam az egészet, tehát elég jól sikerült a sérülés ellenére a táv "végigjárása".
 |
| A legutolsó akadály, a célvonal előtt! |
Jöhetett a pihenés. Megkerestem Kálmánt, aki még lőtt nekem pár fényképet, majd segített megtalálni a spártai fürdőző helyet, ahol egy jó hideg zuhanyt vettem. Utána még beváltottam az ingyenes sör kuponomat, hogy legyen energiám tovább tekerni. A túra óta egyébként leszokóban vagyok az alkoholos italokról, de ez is egy másik, "érdekes" történet lesz!
Szóval búcsút intettem a Spartan Supernek és haladtam tovább a messzi célom, Zamęty (Lengyelország) felé. Kazincbarcikán, még sokan ráköszöntek erre az őrült gyerekre. Kellemes, de felhős időbe, Felsőnyárádig mentem el, csak hogy ez a nap se teljen el tekerés nélkül. Az ezt követő település előtt, egy kaszáló végében táboroztam le, körbálák és fák társaságában.
Folytatás hamarosan...
Összegzés az első 3 napról:
- 1. nap: 203,22 km / 9 óra 55 perc
- 2. nap: 173,10 km / 8 óra 44 perc
- 3. nap: 26,13 km / 1 óra 39 perc + Spartan Super futás
 |
| Az első három nap útvonala! Csak egy hozzávetőleges térkép, a távolsági adat, pontatlan! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése