4. Velencei Tókerülő Kerékpáros-Futó Találkozó

Ahogy az utóbbi két évben, idén is, az egyik utolsó hosszabbnak mondható túrám, a Velencei tóhoz vezetett. Az idei, már a 4. Velencei Tókerülő Kerékpáros-Futó Találkozó volt.

Mivel Reni (a főszervező), már tavaly is "rágta a fülem", hogy ne "kolbászoljak" minden felé az éjszaka közepén biciklivel, idén egy nappal hamarabbra terveztem az indulást, így eltérően az eddigiektől, még aludni is tudtam volna a tókerülés előtt!

Szállás ugyan lett volna, de mégsem tudtam elindulni péntek délután/este, így maradt a szombati indulás, hogy vasárnap reggel 10-re, az agárdi szabadstrand parkolójához érjek, a tókerülő rajtjára!

Az időjárás előrejelzés nem volt túl kecsegtető. Egész héten 20-25 celsius fokos délutánok voltak, felhőtlen napsütéssel, de vasárnap délutántól már esőt jósoltak. A tókerülés 15 óráig tart, tehát azért még bíztam benne, hogy nem fog el nagyon az eső.

Az esővel igazán nem is lenne bajom, nyáron, számtalanszor volt részem elázásban, volt hogy teljes túranapokon át, reggeltől estig esett. Viszont most nem 25 celsiusos melegekben jönne a csapadék, hanem átlagosan 10 fokos levegő hőmérsékletnél, ami valljuk be, nem mondható kellemesnek.

Pár plusz váltóöltözet és élelem bepakolása után, szombat délután 6-kor indultam útnak Szegedről a Mérnöki Kar Kollégiumából. (Azért nem otthonról, mert túl kevés idő lett volna, a hazaérkezés után, még áttekerni Szegedre, hogy kedden már iskolába menjek.) 

Lámpákkal, tartalék villogókkal szokás szerint bőségesen felszerelkeztem, hisz minden évben sűrű köd fogad, mikor a tó felé tekerek. Az elég sok helyet foglaló hálózsákomat sem voltam rest beledobni a táskába, ha nagyon hideg lenne, ráérek egy buszmegállóban aludni (hazafelé). :D Ehhez hozzá tartozik, hogy a családi túra másnapján hétfőn, ünnepnap, október 23-a volt, tehát nem kellett siessek iskolába.

Az útvonalam Szegedről indult, az 55-ös út mentén Bajára, majd innen a Duna töltésén Fajszig. Itt kitértem az 51-es főútra, és Soltig meg sem álltam. Tovább haladtam Dunavecsére, ott pedig át a Pentele hídon, a Duna felett. 

Az 55-ös úton, nagyon jól haladnak az útfelújítással, amellyel együtt a mellette húzódó bicikliutat is végig kiépítik. Pár hónapon belül így már, Bajától Szegedig, végig kerékpárúton lehet majd haladni!

Egész jó hőmérséklet volt az 53-as úti körforgalomig (Tompa-Kiskunhalas leágazás), odáig simán lehetett rövidnadrágban tekerni. Itt azért már felöltöztem kicsit hosszabb ruházatba. Kissé felhős volt az ég, de egyre több csillagot láttam Baja irányába, ami nagyon biztató volt, hisz nem várt eső arra felé. Néhány autós lelassított, hogy beazonosíthassa, biztosan nem egy ismeretlen Földönkívüli civilizáció tagját látja-e, a bicikliúton suhanni.
Októberhez képest, meglepően kellemes időjárás volt még este 10 után is. Szinte teljes szélcsend, 10-12 celsius fok, néha-néha a Duna töltésén már ködfoltok.

Fajszig haladtam zavartalanul a töltésen kijelölt biciklis útvonalon, innen a főúton mentem tovább. Mondanom se kell, milyen "sok" járművel találkoztam az úton. Ez az egyik szépsége az éjszakai tekerésnek, óránként 2-3 autós a teljes forgalom, főleg ilyenkor, ősszel.
Megemlíteném, hogy én sokkal jobban szeretek éjszaka tekerni. Bármennyire is veszélyesnek tartják egyesek, én épp az ellenkezőjét vallom, sokkal biztonságosabb mint nappal. Persze ez csak akkor igaz, ha megfelelően fel van rá készülve az ember!
Nem elég látni éjszaka, látszódni is kell. A kettő nagyon nem ugyan az. Hiába van egy nagyon erős első lámpád, ha azt távolról nem látják.

A kép még nyáron készült, azóta kiegészültem egy teljesen láthatósági anyag felülettel ellátott mellénnyel is!

Egy szeptemberi éjszakai kerékpártúra előtt készült kép!
Itt már rajtam volt a már említett mellény! Nem is tudom, sejtitek melyik lehetek én?! 

Na, de térjünk vissza az utazásra. Haladtam a sötét éjszakát beragyogó "karácsonyfa" fogatommal. Solton se találkoztam sok emberrel, e kellemes időpontban. Zökkenőmentesen értem el a Pentele hidat, amelyen átkeltem a Dunán, majd a kicsit rázós kavicsos úton megközelítettem Dunaújvárost. Átkerekeztem az ipari zónán és kellemes volt látni, hogy sokan biciklivel mentek munkába a ködös reggelben 5-6 óra körül. Néhányan intettek is, jó utat kívántak. A városból kihaladva, a ködös reggel tényleg egyre "ködösebb" lett. Pár perc alatt a látótávolság, szinte nullára csökkent. Olykor-olykor látni lehetett az aszfalt út bal szélét is, de többnyire csak a sáv szélét jelző vonalakat követtem. Átlagosan, 5 méter körül volt a látótávolság. A ködlámpa felelősöm - "Buci Maci" -, ekkor döntötte el, hogy ideje bekapcsolni, az összes tartalék villogót, lámpát.  Tehát a karácsonyfa, még egy fokkal feljebb fejlődött. Az engem megelőző autósok, szinte felszívódtak a ködben abban a pillanatban, hogy megelőztek. Páran biztosan örültek a díszkivilágításnak, mert néha 3-4 fős kocsi sorok követtek perceken át. Gondolhatták, hogy én biztos tudom merre megyünk, mert ők már rég elvesztek. Azért minél gyorsabban el akartam érni a Zichyújfaluba vezető főúti leágazást, mert ilyenkor is lehetnek fenegyerekek a főutakon, akik ész nélkül mennek a ködben.
Szerencsésen lekanyarodtam, így már karnyújtásnyira kerültem a tóhoz.
Még egy gyors bolti pihenőt ejtettem, hogy valami meleg reggelit ehessek. 8 óra magasságában érkeztem meg az agárdi szabadstrand területére, ahol már mozgolódott a "kemény mag", a korai érkezők és a rendezvényt támogató Vital Klub Kerékpáráruház csapata.

Pár perc tekerés nélkül és már kezdtem is érteni, miért kérdezgették a bolt előtt, hogy fázom-e. Igen, hideg volt, de haladás közben ezt nem éreztem. Egy plusz réteget magamra vettem, nem lenne túl jó már most megfázni, lesz rá lehetőség még a hazaúton is.

Szépen lassan szaporodtak a résztvevők. Egyre több ismerős arc érkezett meg, köztük a főszervező Reni is. Lejelentkezés, élek és virulok, nem fagytam meg, senkit sem ütöttem el. Az ismerősök között gyorsan telt az idő, s lassan elérkezett a rajt, 10:00! Előtte gyorsan még átvettem a rajtszámom és már indult is a móka. Szépen szervezetten odatömörültünk a rajtvonal mögé, elől a gyorsabbak, majd a túrázósabb tempójúak, a családosok és végül a futók.

Nem túl sokat, de egy leheletnyit talán emelkedett a hőmérséklet a tókör elejére, viszont a Nap nem sütött ki. Probléma mentesen haladtunk el, a tó nyugati végére, mindössze egy személynek álltam meg pumpázni és utólag sem hallottam, hogy lett volna defekt. Néhányan azt hitték, a 001-es rajtszámból és kis fogatomból ítélve, hogy szervezőként, valami féle szervizes leszek a mezőnyben és már indulás előtt érdeklődtek, hogyan tudnak majd elérni ha problémájuk akad. Nekik nem szegtem lelkesedésüket, készségesen megadtam a telefonszámomat. (persze ez a 3-4 személy, kivétel nélkül hölgy volt :D )

2 kört tettem meg a tó körül, ami elég is volt "pihenésnek" a hazaút előtt. Szokás szerint új ismerősöket szereztem. Voltak akik "csak" biztattak, miközben elsuhantak mellettem, voltak, akikkel résztávokon együtt is tekerhettem. Elnézést azoktól, akiknek szóban nem köszöntem vissza! Falusi gyerek révén, felénk mindenki köszön mindenkinek, de mivel így esetenként 10-15 másodpercenként is néha köszönnöm kellene, mikor otthon biciklizem, újabban visszaintek, integetek, bólintok egyet. Főleg, ha én is kicsit gyorsabban tekerek, nem szívesen esnék ki a ritmusból. :)

A kör végén, a célvonalat "át gurulva", megkaptam a kiérdemelt jutalom érmet, a teljesítésért és egy kis ajándékcsomagban is részesültem, mint a legmesszebbről érkező résztvevő, a Vital Klub Kerékpáráruház jóvoltából.

Most azért jött egy kis, tényleges, kerékpározás mentes pihenő is. Nagyjából 13:15-kor értem célba és mivel másnap, hétfőn nem volt iskola, nagyon ráérősen elbeszélgettem a rajt/cél területen. Nyugodtan ebédeltem, amihez "Totya" barátom és később Reni is csatlakozott, s közben buzdítottuk a célba érkezőket.

Csak egészségesen! Nem is részletezem jobban a képen látható "dolgokat"! :D 

Szinte indulásra készen állt már a fogatom, de még jól elvoltam a társasággal, amikor az időjárás vészjelző esőcseppekkel zavarta meg a hangulatot. Nem is gondolkodtam sokat, nem volt túl sok kedvem 10 fokban ázni, összekaptam magam, s búcsút intettem a 4. Velencei Tókerülő Kerékpáros-Futó Találkozónak!

Indulás haza: Klikk IDE!

Az első fél óra szárazon telt, majd megérkezett a hűsítő élvezet, elkezdett esni. Vártam negyed órát egy buszmegállóban Seregélyesen, hátha eláll, de sajnos csak jobban rákezdett. kicsit variáltam az öltözetemmel, és a gyorsan átázó, esőkabátnak is csúfolt szélkabátomat vettem fel. Még 3 váltás felső ruházatom volt, amivel kalkulálni tudtam, hogy a megállásokkal ne kockáztassak egy nagyobb megfázást. Nadrágból, cipőből sajnos nem sok lehetőség volt. Zoknicsere, de mivel az úton vízátfolyások, tócsák vannak, nem sokat érek el vele, így is úgy is beázik a cipőm. A lábszár melegítőmre egy vékony vízlepergető (nem vízálló!!!) anyagú nadrágot tudtam húzni, és mivel semmi más váltás nadrágom nem volt, ez maradt a hazaérkezésig. Kicsit lassabb tempóval, de haladtam az esőben Dunaföldvár felé. A Dunán átérve csendesedni kezdett az eső és Soltra érve teljesen el is állt! Itt fedett, szélcsendes helyen álltam meg átöltözni, kajálni és egy hosszabb pihenőt tartani.

Mire továbbindultam melegebb lett a levegő is és persze nem esett már az eső. Meg is volt az öröm, milyen jó lesz. Szélcsend, nem esik, "meleg" van, ez így tűrhető éjszaka lesz Szegedig. Na de soha nem szabad előre örülni. A szokásos útvonalon Soltról Akasztó felé haladtam, majd Kiskőrösön át, elértem Soltvadkertre. Ahogy kiértem a településről ismét elkezdett esni, nagy örömömre. Kiskunhalast valamikor este 11 óra éjfél körül értem el, de ekkor már annyira esett az eső, hogy muszáj volt megállnom. Ismét "kibéreltem" egy buszmegállót magamnak. Elég sokáig elidőztem itt, bízva benne, hogy legalább gyengébb intenzitással esik a továbbiakban. Sajnos most is hiába vártam. Fogtam tehát magam, s tovább indultam Szegedre. Szakadó eső, hűvös-, de legalább gyenge szél, kis mellékút, sötétség, nulla, azaz nulla forgalom. Ebben lehet legjobban elálmosodni! Hamar rá is untam a dologra és ismét egy buszmegállóban kötöttem ki valahol Zsana után. Ugyan nem terveztem, de még el is aludtam a pihenő alkalmával, tehát jó 1-1,5 órán át húztam a lóbőrt. Ébredés után nagy meglepetésre, minden maradt a régiben. Én még mindig vizes voltam deréktől lefelé, az eső még mindig esett, de kegyetlenül. Ugyan ott volt a hálózsákom, de ha lefekszem rendesen aludni és még nappal is esni fog, akkor csak még rosszabb lesz tovább indulni, szóval felpattantam a vasparipára és eveztem, akarom mondani tekertem tovább. Szépen át evickéltem Üllésen, majd átszeltem a temérdek pocsolyát Bordányon a buszra várakozók előtt, akik valószínűleg, "kicsit sem néztek hülyének!"
Az utolsó 15 km hozta a leghevesebb esőzést, de ekkor már mindegy volt nekem. Nézzük a pozitív oldalát, a szél nem fújt és legalább nem fáztam, ... amíg meg nem álltam.

Nagy titok, de nem saját kép! :D 

5:55-kor végre megérkeztem szeretett kollégiumom udvarába.

Épp portás váltás volt és az éjszakás emberke motorral indult haza. Mivel elég jól ismerjük egymást, érdeklődött, tán otthonról jövök ilyen korán. Gyors, laza válaszom: "Á nem, csak a Velencei-tónál voltam!". Megkérdezte, hogy akkor egész éjjel tekertem, s attól, hogy ismer, elég meglepődött, furcsa arcot vágott. Viszont még most jött a nagy megdöbbenés, mikor elmondtam, hogy szinte egész éjjel esett az eső. Ezek után már nem nagyon tudott megszólalni, s én is csak valami ilyesmit tudtam hozzátenni: "Ugye, inkább ne is mondjam tovább?!".

Végül a teljes út 503,45 km-rel zárult, amelyben 2 "pihenő" tókör is beletartozik.
A program most is csodás volt, ahogy mindig és ha időm engedi, természetesen jövőre sem hagyom ki!

Még egyszer hatalmas köszönet, elsősorban Csóra Reninek és persze mindenkinek, a támogatóknak, s a résztvevőknek egyaránt, akikkel találkozhattam!