Elég rég jelentkeztem már bringás kalandjaimmal. Nem is tudom ezt a "mesét" hol is kezdjem el, szóval csak belevágok.
Valamikor március-április tájékán felvetődött bennem egy nagy terv az idei nyárra nézve. Egy szép kis biciklitúra, Magyarország délnyugati részén át, eltekerni Szlovéniába, ott átgurulni a teljes országon, egészen az olaszországi Triesztig. Majd innen le délnek, a Milleniumi vasútvonalon, amelyet átalakítottak kerékpáros túraútvonallá. Fiume városát érintve, még tovább délnek, egészen a Plitvicei-tavakig, itt egy nagyobb pihenő, talán egy teljes napos nézelődés és irány északkeletnek át Horvátországon Eszék felé és végül vissza Szerbiába, haza.
Ez körülbelül 1500-1600 km-t jelentene, amelyhez ha hozzá tesszük, hogy nem síkságról beszélünk, nagyjából 10-14 napot rá kell szánni.
Ebből kifolyólag jött az elhatározás, hogy ha ezt meg szeretném csinálni és a Balatont is meg szeretném kerülni idén is, ahogyan azt az elmúlt 3 évben tettem, valamely túrát tavasszal le kell tudnom, mivel annyi szabadidőt és pénzt nem tudok rászánni a dolgokra csak a nyári hónapok alatt.
Időközben április végén láttam meg, hogy május 21-re, Velencei-tó kerülő családi napot szerveznek. Rögtön elindult a gondolkodás, hogy ez nagyon kapóra jön. A felvezető úton elmegyek Velencébe, megkerülöm a tavat, majd utána indulok a Balaton kerülésre és haza. Két legyet egy csapásra!
A vizsgaidőszakomat sikerült úgy beosszam, hogy legyen egy bő szabad hetem, tehát már csak azt kellett eldönteni, merre is induljak útnak, és pontosan melyik napon is, hogy a szervezett programra is odaérjek időben.
A facebookon közben ismét egy érdekes eseményre bukkantam. Boros Balázs és Fadgyas Enikő, vagyis a "Magunk útján" biciklis kalandorok, tavalyi év márciusában elindulva, egy éves út keretében, kerékpárokkal eljutottak Ázsiába és kalandjaikról egy előadás keretében mesélnek Verőcén, május 20-án. Több se kellett! Arra, a számomra messzi északon még nem tekertem, rögtön beleraktam ezt is az útvonalamba.
Sajnos az indulásom előtt két nappal kaptam az értesítést, hogy a Velencei-tavi programot átrakták vasárnapra a nagy érdeklődés miatt, szóval arról lemondtam, mert nem húzhattam tovább a túra idejét, mivel időre vissza kellett érjek haza, egyetemi ügyintézésekre és a vizsgaidőszakra.
Végre kezdődjék a túra!
Május 19.
Kissé borult csütörtök reggelre ébredtem. A nem túl sokat tervezett túra első látszata, hogy nem sok mindent készítettem el előre, szóval öltözködés, és még fél óra pakolás várt rám. Csomagok fel a bringára, elbúcsúzás a szülőktől és indulás. Még egy megálló a faluban az ártézi kútnál, hisz a hazai víz a legjobb. Kulacsok megtöltése közben azonban rájöttem, törölközőt nem hoztam pedig nem ártana. Haza ekkor már azért nem mentem, utánam hoztak egyet. Mivel főként hűvös, akár hosszas csendes esőkre készültem, jó pár váltás ruhával indultam útnak. Bár esőre készültem, azért a nem épp vízállónak mondható sátramhoz nem szereztem be egy külső ponyvát, de ez egy másik nap története lesz!
Tehát valamikor 8:30 körül végre tényleg elindultam. Magyarkanizsán és Törökkanizsán át, a tiszaszigeti határátkelő felé vettem az irányt.
A határ magyar oldalán, rögtön egy hosszas beszélgetés vette kezdetét, az egyik magyar határőrrel.
Mikor elmondtam hova is megyek és még hány km-t tervezem a mai napon letekerni, rögtön a hülye, bolond,... és hasonló, már szokásosnak mondható jelzőket vártam, de ezzel ellentétben a "Terminátor" becenevet kaptam meg tőle. Körbenézte a bicajomat, nagyon kedves volt, mert a szépen bepakolt táskák közül egyet se kellett neki szétbontsak, hogy turkálhasson benne. Még párszor jó utat kívánt és biztató szavakkal elbúcsúztunk egymástól.
Ugyan indulás előtt ettem pár falatot, de elérkezett az ideje a reggelinek. Ezt a közelben lévő Mélypont táborhelynél tartottam meg.
A túra alatti étkezéseimről annyit kell tudni, hogy kb. így alakultak:
- reggeli
- tízórai
- ebéd előtti uzsonna
- ebéd
- uzsonna
- vacsora előtti csipegetés
- vacsora
- + néha egy kis "hajnali" terítés
Reggeli után újult erővel indultam tovább Szegedre.
Már közel két éve tanulok Szegeden, szóval mondhatom, hogy a már jól megszokott és bejárt úton eljutottam Szegedre, majd gyorsan át is haladtam rajta. Algyőre érve már annyira sütött a Nap, hogy elérkezett az idő, az alá öltözet levetésére. Tehát szikrázó napsütésben folytattam az utam, Hódmezővásárhelyről Szentesre, Mártélyt, Mindszentet és Szegvárt érintve.
Már közel két éve tanulok Szegeden, szóval mondhatom, hogy a már jól megszokott és bejárt úton eljutottam Szegedre, majd gyorsan át is haladtam rajta. Algyőre érve már annyira sütött a Nap, hogy elérkezett az idő, az alá öltözet levetésére. Tehát szikrázó napsütésben folytattam az utam, Hódmezővásárhelyről Szentesre, Mártélyt, Mindszentet és Szegvárt érintve.
Az Algyő és Szeged közötti új bicikliúton
Hódmezővásárhely belvárosában
Szentesen tartottam egy nagyobb ebédszünetet, majd városnézés után elindultam Csongrád irányába.
Szentesi városnézés
Ezután jött az első "eltévedés". Egy ideig a főúton haladtam, majd leterelt egy tábla. Semmi gond, hiszen egy EuroVelo-s tábla mutatta az irányt, a főúttal párhuzamosan bevitt Csongrád városába egy bicikliút. Eddig minden tökéletes, de hogy miért is kell majd beszerezzek egy iránytűt? A belvárost bejárva feltűnő helyeken könnyedén követhetőek az EuroVelo-s táblák. Igen ám, de általában két ellentétes nyíl van a táblákon. Az én logikám alapján biztosan nem arra kell folytatni az utat, amerről bejövök a városból, hisz nem vissza haza akarok menni. Szóval szépen folytatódott az utazás egy töltésen. Minden szép és jó, gyanúsan keleties irányba haladok, de á, biztos rosszul nézem, majd fordul az út. És hopp egyszer csak hol találom magam? A képen látható sárga pontban!
Szóval mi is történt? A 451-ről letértem, majd egy tábla mutatta, hogy az EuroVelo-s nyomvonal, a sárga pöttytől, az általam kéken jelölt úton folytatódik. Nos igen. Az az út is a városba vitt, viszont a tábla eredetileg, a pirosan jelölt Tisza töltés felé mutatott volna. Valaki nagyon ügyesen elfordította és így tettem még egy kört Csongrád mellett!
Soha ne bízz meg teljesen egy ilyen táblában! :D
A plusz kerülőnek köszönhetően, viszont láthattam egy csodaszép pávát. (ott a kis zöld tető alatt)
Az utazás folytatódott, Tiszaalpáron, majd Lakiteleken át, Tiszakécskére, ahol egy kis zápor is elkapott, de jól is jött már a nagy melegben. Kécskén egy csodás táborozásra alkalmas helyszín fogadott, majd a központban ismét kaja szünetet tartottam.
A kiszemelt, sátrazásra alkalmas rész
A túra folytatásaként "átkopogtattam" Pest megyébe, pontosabban Jászkarajenőre. Ekkor már fél 8 felé járt az idő, úgyhogy úgy döntöttem, nem Cegléd, hanem Szolnok lesz a nap végi megálló.
Lecseréltem hát Pest megyét, Jász-Nagykun-Szolnokra. Átkeltem még Tiszajenőn, Tiszavárkonyon és Tószegen, míg nem, megérkeztem Szolnok ipari telepéhez.
Pár éve még a családom tenyésztett Magyar szürke szarvasmarhákat, de sajnos már meg kellett válnunk ezen hobbi állatainktól, de mindig megállok gyönyörködni bennük, ha útközben látok egy csordát
Szolnok ezen vége, nem épp turistáknak való látványosságokat mutat magából, hisz itt található a város összes nagy gyárépülete. Mivel töltésen hoz be a bicikliút, rengeteg sátorozásra alkalmas terület van itt, azonban aki itt akar éjszakázni, annak tűrnie kell a "finom illatokat", ugyanis itt az út mellett találhat valamilyen szennyvíztisztító telep, legalább is az illatokból ezt állapítottam meg.
Egy kis városban való bolyongás után megállapítottam, hogy Szolnok sokkal nagyobb mint azt gondoltam. Kilenc órakor értem be a városba, 1 óra városnézés után már a kiutat keresgettem észak felé, hogy gyors táborhely keresés után jöhessen az esti szieszta.
Ez egyszerűnek hangzott, azonban nagyon nem volt az. Páran útbaigazítottak, mint utólag kiderült, nem túl jó, mert egy lakópark végébe jutottam. Itt intett le Zoltán és cimborája az út mellett, hogy segítsenek nekem, hisz látták, hogy biztosan nem tervezetten keringek a lakótelepen. Először még kissé bizalmatlanul beszélgettem velük, hiszen ki teregetné ki az egész életét két idegennek, egy kocsma(/dohánybolt?) előtt este tízkor?! Viszont kellemesen csalódtam pár perc beszélgetés után, ugyanis Zoltán haverjától elkérte kerékpárját és eljött velem kicsit körbevezetett, s mivel említettem, hogy majd sátrazni akarok, ha sikerül kijutnom a városból, Szolnokon belül mutatott nekem olyan "eldugott" helyeket, ahol nyugodtan tudok aludni. Reggel induláskor még ez eszembe se jutott volna, de Szolnokon belül, egy parkban állítottam sátrat és fél 11 körül itt tértem nyugovóra.
Így ért tehát véget az első túranapom.
- Megtett út: 249 km
- Tekeréssel töltött idő: 11 óra 32 perc
Folytatás a második nap történéseivel, hamarosan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése