IV. balatoni bringatúra és Magunk útján előadás - Verőce / 2. nap

Gyönyörű péntek reggelre ébredtem. Ha az ember egy nagyváros parkjában éjszakázik, reggel az első dolga, hogy minél hamarabb sátrat bontson, az esetleges problémák elkerülése végett. Én is így tettem, kicsivel fél 6 után ébredtem, majd gyors csomag összepakolás következett és nem sokkal 6 óra után már el is tűntem a parkból.

A közelben voltak padok asztalokkal, úgyhogy gyorsan meglett a reggeli helye is. Reggelivel együtt

elüldögéltem vagy 7 óráig és minő meglepetés, egyetlen egy embert láttam az környéken, tehát Zolinak nagyon igaza volt, hogy nyugodt környék és sátrazzak itt. Köszönet neki még egyszer!

Még egy kis nappali városnézés, majd északnak vettem az irányt Újszász felé. Már ekkor, a reggeli órákban érezhető volt, hogy ma se lesz hűvös napom!

Újszászon áthaladva, a város határában, egy fém lapot véltem felfedezni az útszélén. Gyorsan elsuhantam mellette, de rögtön le is fékeztem és visszaballagtam megnézi mi is az. Szegény kis alumínium "állatka" volt, akit elvesztett a gazdija. Nem hagytam szerencsétlent lefektetve az útszélén, hogy tovább tapossák az autósok, fel került a kicsike az utánfutóra.

Ugyan volt már rendszámom, de ez így már hivatalosabb :D

Tápiógyörgye felé haladtam és a településre érve első dolgom volt, hogy megkeressem a rendőrséget. Ebben egy kedves hölgy a segítségemre is volt. Sajnos a kihelyezett rendőrségi iroda zárva volt a Polgármesteri hivatalban, de nem búsultam, beszóltam egy másik irodába a "problémámmal". Kicsit értetlenül néztek rám a hölgyek, mikor elmondtam mi járatban vagyok. Már-már mondtam nekik, hogy jó oké, ha problémát jelent, majd leadom a következő településen a táblát. Ekkor mögülem előlépett egy másik ott dolgozó, aki rögtön el is vette a táblát és mondta, hogy majd odaadja a drága rendőrbácsinak, amint beér dolgozni :) . Remélhetőleg gyorsan megkerült azóta a tulajdonos!

A táblás történet után nagy lendülettel haladtam tovább. Át "gurultam" többek között, Nagykátán, Farmoson, majd Tóalmáson megálltam, egy kis "tankolásra" a szépen rendezett parkban.

Zsámbok, Dány és Isaszeg következett az ebédszünet után. Így érkeztem meg végre Gödöllőre. Már a város kezdeténél, konkrétan a várost jelző táblánál kellemes meglepetés köszöntött. Leálltam az út szélére egy táblás képet készíteni, kiraktam a kis állványomat, majd jött a fotó. Elindultam a kamerámért és már indultam is vissza a szerelvényemhez, de ekkor egy hangra lettem figyelmes. Egy országúti bringával a városból érkező emberke jött oda megkérdezni, hogy tud-e valamiben segíteni, minden oké-e?! Nagyon jól esett a kedvessége. Letisztáztuk gyorsan a helyzetet, hogy csak fényképezkedtem, szóval nyugodtan mehet tovább, intett egyet és már ment is.

A központba érve gyermekprogramokba futottam, nem tudom milyen ünnepség lehetett. Nagyon jól haladtam eddig a nap folyamán, szóval belefért egy hosszasabb városnézés egy kis uzsonnaszünettel.

Oromhegyesen, Zentától kb. 15 km-re lakom :)

A gödöllői pihenő után még beiktattam a város szélén egy jó hideg frissítő sörözést. Szadára érve egy kis időre elbújt a Nap, pár esőfelhő mögé és Veresegyházán meg is érkezett a frissítő zápor. Mondhatni dugó is volt, mivel szépen haladtam az autósokkal. Persze az emberek az eső megérkeztével mindenhol menekülni kezdtek, tetők, teraszok alá. Egy kivétel volt akit ez szinte semennyire se zavart. Persze ki? Hát a "hülye" biciklis, vagyis én :D. A hőségben, mondhatom jól is esett, szó szerint, ez a pár perc.

Ezután ismételten jött a boldog tekerés a napfényben, immáron enyhe emelkedők és lejtők párosával. Minden szép és jó volt egész Vácig, pontosabban az utolsó vasúti átjáróig Vác előtt. Ekkor jött a nap legrosszabb pillanata. Pont előttem zárták le a sorompót, a vonat elment. Okos biciklis ezután felpattant és szépen elindult. Igen ám de a sínek majdnem nagyon kiálltak és hiába mentem lassan, amint az első kerekem felért a sínre, rögtön elcsúszott, a kormány rögtön balra rántódott és már akadt is be a sínbe. Szerencsére már sikerült annyi tapasztalatot szereznem SPD használatban, hogy a bal lábam az esés közben már ki volt kapcsolva, így fej helyett, térdel tompítottam mindent, a bringa pedig kocsistól az útra feküdt. Ami még nagy szerencse, hogy a mögöttem lévő autós nem kezdett el előzni már az átjárón, mert pont elé estem volna. Összeszedtem magam, felálltam, nagy nehezen felállítottam a gépem és kirángattam a sínek közül, majd szépen áttoltam és félreálltam az út mellé, felmérni a sérüléseket. Én megúsztam pár karcolással és térd körüli vérzéssel, a bringának sem esett komoly baja, a küllőkön kellett picit húzni és a kulacstartóm görbült el. Ami nagyon meglepett, hogy a mögöttem összetorlódott 20-25 autós közül, egyetlen egy sem kérdezte meg, hogy rendben vagyok-e, esetleg kell-e segítség. Amíg útban voltam addig vártak, mikor sikerült lemenjek végre az útról, szinte tátott szájjal nézve elhaladtak mellettem. És hogy miért is állhatott ki több ujjnyit is a sín? "Gugli" barátom ezt most el is árulta:

Az említett átjáró

A 2014-es Google képen szépen látszik, hogy bizony volt ott szép átvezetés a síneknél, talán így nem estem volna el. Hogy ez miért tűnt el innen, az egy jó kérdés! Na de fátylat rá! Mivel nekem sem és a járgányomnak sem lett, szinte semmi baja, ezért 1 perc morgolódás után már, vissza is állt a vidámság szintem 100%-ra és már gurulhattam is tovább.
A csodás esésem után, az eddigi túráim legszebb településére érkeztem meg Vácra. Nagyon tetszett a belváros, az utcák, a főtér, a vízpart, egyszerűen minden. Ezért is, egyenlőre Vácé marad a Biciklitúráim legszebb városa cím.

Egy kis információgyűjtés után, már tekertem is tovább Verőcére, hisz 6 órára oda akartam érni az előadás kezdetére. Valamivel fél 6 előtt meg is érkeztem a településre. Megkerestem először is az előadás helyszínét, majd visszafordultam még egy fagyira, mert láttam belefér az időmbe és a település elején láttam egy kiírást, miszerint finom, házilag készített fagyi várja  a betévedőket. Fagyizni induláskor, már bele is botlottam Balázsba és Enikőbe. Egy gyors bemutatkozás, gyorsan a történetem honnan is jövök és merre megyek, de siettem is tovább, hogy még az eladás előtt megízlelhessem azt a hideg csodát.

Visszaértem, helyet foglaltam benn, s már kezdődhetett is a túrabeszámoló. Élvezet volt hallgatni a sok kalandot, amelyen keresztülmentek, a praktikákat, tanácsokat, a képekhez fűződő rengeteg történetet. Sajnos nem értünk a beszámolóval az útjuk végéig, hiszen már így is elhúzódott negyed 9-ig. Megígérték, hogy lesz folytatás, valamikor szeptemberben. Ha ráérek, mindenképp feltekerek, hogy meghallgassam kalandos útjuk végét is. Ezután jött még, a szinte kötelezőnek mondható kötetlen beszélgetés, kérdezgetés a két kalandorral. Reggelig is elhallgattam volna Balázs és Enikő történeteit, de mindenképp meg akartam nézni Budapestet éjszakai színeiben, amely mint később kiderült nem épp az a gyönyör amire számítottam, de erről pár sorral lejjebb. Tehát az előadásnak vége lett, majd a beszélgetés tengerbe kénytelen voltam közbe szólni, valamivel kilenc óra után. Kértem pár közös képet és már indultam is tovább, hogy mihamarabb Pestre érjek.

Az egyik világjáró gépezet, amely azzal büszkélkedhet, hogy a váz része, teljes egészében magyar készítésű acél csoda, amely a történetek hallatán strapa bírásból jelesre vizsgázott!

Boros Balázzsal és Fadgyas Enikővel, a Magunk Útján világjáróival

Mindig izgalmas és egyben érdekes új útvonalakat felfedezni. A Verőcétől Pest felé vezető kerékpáros útszakasz sok meglepetést rejtett, amit muszáj lesz egyszer nappal is megnéznem. Néhol szinte bele veszett, még az extra erős fényem is az erdő sötétjébe. Gödnél valahol el is vesztettem a fonalat. Rossz felé fordulhattam, úgyhogy innen a főúton folytattam az utazást, Dunakeszire. Azt kell mondjam, hiába volt térképem Budapestről, a fővárosba kerékpárral bejutni, egyszerűen művészet. Egy darabig még követhetőek a kerékpáros táblás jelölések, de egy idő után, mikor megszűnik a bicikli út, az aki még soha nem járt erre, egyszerűen járdán kívül nem nagyon tudja merre is menjen. Szóval annál a megoldásnál maradtam, hogy inkább tartom az irányt a járdákon, mintsem, hogy nagyon elkeveredjek. Majd egyszer csak az egyik utca végében, megpillantottam az utca nevet és az 5. kerület kiírást. Mire végre örül az ember, hogy igen, van Budapest térképe és kerékpáros Budapest térképe is, a mosoly gyorsan elillan amint ezt széthajtja. Azt a nagy titkot kell eláruljam kedves emberek, hogy a hivatalos, Tourinform irodából származó térképeimen nincs V. kerület :D . hát mi tévő legyek, haladtam tovább tartva az irányt, míg végre a XIII. kerületbe értem, ami szerepel a térképen és a bicikli út is előbukkant a semmiből, de hogy mi a alapján került a XIII. és az V. kerület egymás mellé ezt inkább meg se kérdezem :D . Szóval innen kezdve már gyerek játék a közlekedés, van bringás térképem, nappal már jártam erre, rémlik mi merre van.

Egy tényezővel nem számoltam, a péntek esti bulikkal. Valami brutális, ami péntek este/hajnalban fogadott Budapesten és ez az az ok, amiért nem ajánlom az esti turistáskodást a fővárosban. A létező összes szobor, ház, templom, híd, stb. illemhelyként szolgált a bulizni vágyóknak. Majd a részegektől zsúfolt utcák következtek, a piros lámpánál autók elé ugráló gyalogosok és még sorolhatnám. Azért ennek ellenére is bejártam sok szép helyet, nem sokat fényképeztem, mivel elég csúnya éjszakai képeket csinál a fényképezőgépem. A város nem mondható kicsinek, ezért is esett meg az, hogy mire bejártam a budai és a pesti látnivalókat, volt vagy hajnali 3.

Még egy nagyobb kajaszünet, és indultam ki a városból, hogy sátorhelyet keressek. Még időközben a város szívében, segédkeztem egy leánybúcsúban. Az enyhén már ittas arától vásároltam gumicukrot, ami a nyakláncára volt fűzve, innen kellett a vevő leharapja. A feladat teljesítésétől még elég messze volt, hiszen én voltam az első "vevő", szóval engem agyon dicsértek, mivel kis rábeszélés után belementem az üzletbe. Jó utat kívántak és már indultam is, hogy mihamarabb kivergődjek a városból. Amilyen "könnyen" jutottam be, na olyan "könnyű" volt a kifelé út is. Mivel már felkelt a Nap mire Érd közelébe értem és energiáim még jóval a normál szint felett teljesítettek az éjszakai pesti lángosozástól, úgy döntöttem nem állok meg aludni, folytatom az utazást amíg nagyon el nem álmosodom.

A második nap történetét itt be is fejezném és várlak vissza benneteket a 3. résszel.

Itt napra bontva nincs pontos érték, tehát a 2. - 3. nap értékeit osztom meg:

• Megtett út (2.-3. nap!!!): 488 km
• Bringán töltött idő, városnézéssel együtt: 26 óra 54 perc

Folytatás a harmadik nap történéseivel hamarosan...