Július 18. Hétfő - 11.nap
Már szinte megszokottan, esőre ébredtem reggel. Szerencsére csak egy kisebb felhő volt felettünk, ami pár perc alatt tovább is állt. Az ég ugyan nem volt teljesen felhőtlen, de Napsütésben, fél 8-kor elindultunk. Indulás előtt még elbúcsúztam a "kis lakómtól", akit a bringámon találtam reggel.
Ennek a kaszáló területnek ,a belső sarkában sátoroztunk!
Az eddigiekhez képest, elég unalmas nap következett. Az emelkedőkből egyre kevesebb volt, átértünk teljesen sík vidékre. Az esőfelhők délre el is tűntek az égről és következett az egész napos, Napsütés.
Az út mentén tankoltunk vizet egy templomnál, majd egy buszmegállónál álltunk meg ebédelni. Sokan ránk dudáltak ebéd közben, köztük egyre több magyar rendszámú motoros!
Az út mentén tankoltunk vizet egy templomnál, majd egy buszmegállónál álltunk meg ebédelni. Sokan ránk dudáltak ebéd közben, köztük egyre több magyar rendszámú motoros!
Ebédünk helyszíne!
Ebéd után folytattunk utunkat, a "Drava bike tour" nyomvonalán. A nevéből gondolom már mindenki rájött, hogy a Dráva folyó mentén haladt ez a túraútvonal, bár nem nagyon nyílt rálátásunk a folyóra. Tartottunk néhány sörszünetet a nagy melegben, csak és kizárólag azért, hogy minél több fajta vitamint juttassunk a szervezetünkbe. :)
Donji Miholjac környékére terveztem az éjszakai pihenőt, a városon kívül azonban egy kis problémába ütköztünk. Ugye pár napja hatalmas vihar fogott el minket a tenger közelében, majd az onnan elvezető 2 napon, szinte egész napos eső volt. Sajnos erre sem volt jobb idő. Mindenhol sár és víz fogadott minket. Annyi eső esett, hogy a föld egyszerűen nem győzte elnyelni. Minden patak, csatorna, tavacska csordultig volt. Próbáltunk jobban behaladni a szántóföldek közé, de ott sem volt jobb a helyzet. Végül egészen Šagig haladtunk, ami már Eszéktől nincs messze. Megálltunk vacsorázni 20:45-kor az egyik út menti buszmegállóban. Az esőzéseknek köszönhetően nem csak mi vacsoráztunk, hanem a szúnyogok is. Evés után, a településről kifelé haladna, végre megpillantottuk a tökéletesnek tűnő sátorhelyet. Az út mentén egy temető volt, ami mellett egy alig kitaposott út vezetett be, a mögötte levő szántóföldekhez. A temető mögött egy-két fasor állt a főúttal párhuzamosan, tehát teljes takarást adtak és az ott lévő tarló és fák között pont volt olyan szélességű füves rész, hogy elférjünk.
Július 19. Kedd - 12.nap, a túra utolsó napja!
Reggel, ugyan elég erős volt a harmat, de végre nem arra ébredtem, hogy esőcseppek kopognak a sátram oldalán. 7:15-kor indultunk útnak, de először igénybe vettük a temető pumpás kútját, hogy feltöltsük a vízkészletünket.
Sátorhelyünk, a temető mögött!
Haladtunk Eszék felé. Átkeltünk Petrijevcin, majd rátértünk a 2-es útra. Semmilyen tábla nem jelezte, de 2-3 km után már kezdett gyanús lenni, hogy autóúton haladunk. Az út ugyanis, kiszélesedett 4 sávra, majd a 80-as táblát 100-as váltotta, később pedig 110-es! Legalább széles és sima volt. Senki nem dudált ránk, hogy rossz helyen megyünk. Azért biztosra ez az elképzelés akkor vált, amikor Eszékhez érve az első lejárónál lekanyarodtunk, majd ahogyan hátranéztem, a levezető sávnál. ott volt egy nagy tábla, hogy autóút és persze, hogy tilos biciklivel rámenni! :D Nembaj, megúsztuk büntetés nélkül.
Besorakoztunk a központ felé vezető út leágazására. A forgalmat elengedtem, majd jött a nap legszebb pillanata, amint elindultam. A pedálomra léptem, persze állva akartam megindulni, hogy minél gyorsabban kitudjak jutni a másik út jobb oldalára. Ahogyan tekertem egyet, az utánfutóm nagyon megbillent, éreztem, hogy valami nagyon nem oké. Félreálltam, rettegtem, hogy letört a tartócsavaranya, amiből csak 1 tartalékom van! Hisz hogyha egyik oldalról letöröm és nem állok meg azonnal, valószínűleg a másikat is lerántja, vagy minimum használhatatlanná görbíti. Persze egyedi anyákról beszélünk, tehát venni se tudnék sehol. Szerencsére az utánfutó és a felfüggesztése is sértetlen volt. Első ránézésre nem is tűnt fel, mekkora a probléma, de amint behúztam a hátsó féket és hozzáértem a kerékhez, rájöttem mi a baj. A kerék tengelye eltörött! Persze van nálam minden tartalék alkatrész, akár monoblokkot is tudnék cserélni, viszont mi nincs nálam, hát persze, hogy nincs nálam tartalék 100 dináros tengely! :D
Nem volt mese. Innen már kénytelen voltam betolni az első kerékpáros üzletig. 4-5 km-en át tehát toltam a fogatot. Kanyarokban óvatosan, hisz még véletlenül sem akartam letörni a tengely végére rögzített utánfutó tartó anyákat. Ahogy már írtam is, a legelső bringaboltig mentünk. Látszott már kívül, hogy nem épp a legolcsóbb hely, de szükség törvényt bont. Kikaptam a kerekem és bementem elmagyarázni, hogy "imam veliki problem"! A kis szervizes rögtön vágta a témát, hogy mit is kell csináljon és hogy ez nekem, kb. tegnapra kellene! persze az első kérdésem az ár volt. Egy papírra fel is írta, hogy 120 kúnába fog ez nekem fájni. Ennyi pénzért itthon egy komplett hátsókereket vennék, de hát ez van. Mondtam, hogy oké, csinálja.
Mit is mondjak?! Másfél óra elteltével már nagyon lestem, hogy mit tud ennyi ideig csinálni, mikor egy tengelycser maximum 15 perces munka, még nekem is. Néhányszor még kijött a bringámhoz, hogy belepróbálja a kereket, Azt magyarázta, erre azért van szükség, hogy centírozza a tengelyt, tehát egyenlően lógjon ki mindkét vége az agyból. Nem akartam beleokoskodni (no meg nem is tudtam volna ezt már elmutogatni neki), hogy én ezt otthon úgy oldom meg, hogy egyik felől is odarakom az ujjam, utána a másik felől is, és mikor nagyjából egyformán lóg ki akkor jó! Nem ő egy másik módot választott, amin a pupilláim rendesen kitágultak. Az új tengely néhány cm-rel hosszabb volt mint a régi. Örültem is neki, legalább jobban rácsavarhatom a zárt anyáimat, jobb lesz a tartásuk. Szóval, a fickó, hogy is oldotta meg, hogy központos legyen a tengely? Elfűrészelte mindkét végét! :O
Hát szóhoz sem jutottam! Mikor kihozza, hogy kész és majdnem rövidebb, mint a régi, enyhe szívroham. :D Felrakta, még a küllőimen is húzott, hogy ne legyen túl nagy nyolcasom. Bementem vele az üzletbe, hogy rátérjünk az anyagiakra. Már a küllőigazításnál nagyon pislogtam, hogy biztos azért is számol munkadíjat, de jó fej volt. Végül 96 kúna kerül a számlára! Nagyon szépen megköszöntem és még próbáltam elkérni a régi tengelyt, hogy legalább egy képem legyen róla. Ez több, jól van inkább kevesebb sikerrel zajlott. Mivel hirtelen nem jutott eszembe az "osovina" szó, mutogatni próbáltam neki, no meg magyarázni, hogy az kellene nekem, ami az enyém volt és eltörött. Már beengedtek a műhelybe is, hogy ott mutassam mit is akarok. Tengelyt sehol se láttam, szóval kerékagyakra mutogattam, hogy annak a közepében ami van és az enyém volt, arra lenne szükségem. Kapcsolt a csávó és kiszedte nekem a kukából :D, majd elköszöntem.
Ezek után újult erővel, a hosszas várakozás után elindultunk Eszék központjába. Itt rájöttem, tolhattam volna még a bringámat 1-2 km-t, mert volt benn Capriolo üzlet, ahol tudtam volna venni pontosan ugyanolyan tengelyt, amit én is ki tudtam volna cserélni. Az előző boltban is csak azért bíztam rájuk a cserét, mert ha veszek egy tengelyt, nem 100%, hogy olyan menetű mint a régi, bár később agyaltam rajta, hogy ezt igazán egyszerű lett volna elmagyarázzam, hisz csak fel kellett volna írnom egy lapra a méretet. Inkább nem kockáztattam, hogy a colos menetemnél 26-os lépésü helyett, talán 24-es vagy 22-est adjanak, amit elég könnyű eltéveszteni, ha nem túl pontos az ellenőrző szerszám! Egy kerék árából, de legalább tudtam folytatni az utat.
Még vadásztam a központban egy hűtőmágnest, majd nézelődés és információkérés után, elindultunk a városból keletre, a szerb határ irányába. A Dunán átkelve, Erdődnél (Erdut) léptük át a határt, majd megérkeztünk Bogojevo (Gombos) közelébe. Az első boltnál megálltunk frissítőért és az ott levő asztaloknál ebédszünetet is tartottunk, no meg persze, kicsit a mester után igazítottam a hátsó kerekemen is.
Ebéd után Kúla (Nem kula!!! a szerb "u" kiejtése: "ú" :D ) irányába folytattuk az utazást. Utána áthaladtunk Lipáron, ahol egy csodás új építésű templom mellett mentünk el.
Már a határvonaltól kezdve, az ismerős szerbiai tájon haladtunk. Használatlan legelők, véget nem érő puszták sokasága a települések között. Hatalmas látható különbség van Szerbia és Horvátország között. S bár Magyarországon is mindig csak azt mondják nekem, hogy oda ne menjek, gondolkodjak inkább a nyugati országokban, aki még nem járt vagy nem sokszor jár Szerbiában, annak elárulok egy titkot, hogy Szerbiához képest, Magyarország nagyon is jó hely! Sokszor mondják, hogy semmi jó lehetőség nincs a Magyar gazdaságban, ha ehhez kell viszonyítsak, azt mondanám, akkor Szerbiának nincs is gazdasága! De inkább hanyagolnám a témát, mert nagyon bele tudok melegedni! :D
Szóval haladtunk tovább és nemsokára, már ismerős területen tekertünk vagyis inkább csak a magam nevében beszélnék, hisz az elmúlt hónapokban sokszor megfordultam biciklivel Topolyán. Negyed 6 körül volt, mikor elértük a várost, úgy hogy elhatároztuk, hogy bármi történhet most már, a mai napon befejeződik a túra. Egy kávézónál még megálltunk energiagyűjtésre!
"Tankolás" után még megálltunk vízért és elindultunk az utolsó 33 közös kilométerünkre. Útközben még tartottunk egy burek szünetet Zentagunarason, majd Felsőhegynél külön folytattuk az utazást, az utolsó km-ekkel. Nekem még 10 km volt hátra, Attilának pedig 25.
8 óra 8 perckor megálltam még, a minden túra végén kötelező fényképre, a lakhelyem táblájánál és a kezdődő naplementében hazatekertem!
Az utolsó két nap alatt letekert kilométerek:
11. nap: 2016.07.18. Hétfő - 195,03 km / 9 óra 5 perc
12. nap: 2016.07.19. Kedd - 182,80 km / 8 óra 41 perc
Útvonalak:
11. nap
12., utolsó túranap!
Ez a mese itt véget is ér, de persze ez nem azt jelenti, hogy a túrázás is!
Egy kis összegzés a végére:
A túra teljes távja, 1743,28 km, amit 93 óra és 55 perc alatt tekertünk le, így lett az átlagsebességünk, 18,562 km/óra, amivel teljesen elégedett vagyok!
1. nap: 185,53 km / 8 óra 26 perc
2. nap: 202,75 km / 10 óra 7 perc /* max sebesség: 64,48 km/óra
3. nap: 158,47 km / 8 óra 17 perc
4. nap: 161,11 km / 8 óra 43 perc
5. nap: 155,23 km / 9 óra 30 perc
6. nap: 108,24 km / 7 óra 5 perc
7. nap: 87,20 km / 6 óra 27 perc
8. nap: 112,77 km / 7 óra 22 pec
9. nap: 56,37 km / 3 óra 19 perc
10.nap: 137,78 km / 6 óra 53 perc
11.nap: 195,03 km / 9 óra 5 perc
12.nap: 182,80 km / 8 óra 41 perc
Tekertünk hidegben, melegben, Napsütésben és esőben. Voltak heves zivatarok, meredek emelkedők és hosszú lejtők. Jártunk a tengerparton, de hegytetőkön lévő erdőkben is. Fürödtünk patakban, tengerben, de néha rendes fürdőszobában is! Összességében, kijelenthetem, hogy mindkettőnk számára felejthetetlen élményt nyújtott ez a hihetetlen 12 nap! Aki eddig nem indult útnak bringával, de megtehetné, az ne várjon tovább. Az elindulás nehéz, de utána visz a "lendület" tovább!
Aki élőben is kíváncsi erre és még sok más történetre, tanácsra, az meghallgathat szeptember 16-án 18 órától Magyarkanizsán, a Cnesa pincehelyiségében, a "Két keréken a tengerre - Túrakerékpározás a nagyvilágban" című élménybeszámolón, amit a Magyarkanizsai Természetjáró Egyesülettel, az Európai Mobilitás Hét nyitónapján szervezünk meg. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!