Tour de Polska - 5. rész

Június 30. Péntek

153,49 km / 9 óra 23 perc 

Kicsit elhúztam a reggelt, bár az eső már nem esett. 8:45-kor startoltam el. Brutálisan erős DDNY-i szél fújt, persze én is pont abba az irányba haladtam tovább, tehát nem volt mese, szembeszél várt rám. Wrocławot végül csak elkerültem. A nagyváros helyett inkább kis falvakat választottam útiránynak. Egy benzinkútnál tartottam ebédszünetet, amelytől a többi kút is bőven tanulhatna, és átvehetne pár embercsalogató dolgot. Ilyen például az, hogy egy elég nagy fedett rész volt asztalokkal padokkal ellátva. Éjszakai világítással, konnektorokkal. Ingyenes WC használat és persze a pihenőhely mellett egy csap amiit bárki használhat. 

Valamit épp el akart "lopni" tőlem a szél, azért izeg mozog össze-vissza a fényképezőgép a kezemben, próbáltam elkapni! :D 

Egész nap maradt az erős szél. A síknak nevezhető területet, egyre inkább kezdi felváltani az emelkedő-lejtő páros. Ugyan még csak dombocskáknak csúfolnám, de egyre meredekebbek és hosszabbak, ahogy haladok "lefelé". A lánc és hátsó racsnis lánckerekeim kezdik feladni a küzdelmet, az emelkedőknél nem sokat számít már az erőm, csak lendülettel, meg lassú áttételekkel tudok haladni recsegés, lánc ugrálás nélkül. Azért reménykedem benne, hogy hazáig már kibírják!

Ma is rengetegen köszöntek nekem, autóból is, de számos gyalogos is a segítségemre volt. Egy bácsika például németül igazított útba. Kitti a te kedvedért hozzáteszem, németül se tudok, de azért még mindig inkább németül szóljon hozzám valaki, mint angolul.

Żelazno után, még haladtam pár km-t, s az út mentén körbálák mögött táboroztam le.

Július 1. Szombat

167,12 km / 10 óra 8 perc

Ezen a reggelen se igyekeztem túlságosan. Ezért nem szabad több egymást követő pihenőnapot tartani, utána "ellustul" az ember. Azért reggelivel együtt, 7 órakor már úton voltam, de azért elég látható helyen tanyáztam le és ekkorra már teljesen világos van! Szelesen indult ez a nap is, de legalább meleg volt. Még délelőtt elhagytam Lengyelországot és Csehországba értem, ami a 12.-ként iratkozott fel, a biciklivel meglátogatott országok listájára.

Délután kisebb 10-15 perces esőzések késztettek pihenésre. A hőmérséklet maradt kellemes 25 celsius felett, tehát nem bántam a már jól megszokott esőt. Az első ilyen kényszer megállásomkor találkoztam össze egy 15-20 autóból álló baráti társasággal. Nem tudom merre jártak, vagy hova igyekeztek, de nekik se jött túl jól az eső, ugyanis jobbnál, jobb, márkásabbnál, márkásabb "kabriókkal rótták a kilométereket és kénytelenek voltak megállni, hogy "feldobják" a tetőt az autókra. Ekkor persze én se tudtam, hogy csak pár percig fog esni. Gondolom ők is ismét megálltak, amint elállt. 

Éjszakai szállásnak nagyon jól jött volna az esős estékre, egy ilyen buszmegálló.

A következő adag eső!

Pihentem tehát pár percet, majd folytattam az utat, másztam tovább. Felértem a dombtetőre, ahonnan egy jó hosszas lejtő következett. Sajnos épp felújítás alatt állt, így a teljes felülete fel volt marva. Közben elhaladtam az autós bandám mellet. Egy út menti pihenőhelyen álldogáltak, nézték, hogy tetővel, vagy tető nélkül kéne tovább indulniuk. Kavarogtak a felhők felettünk.

Alig, hogy elhagytam őket, már el is dőlt a kérdés, mert ismét esőcseppek csapódtak rám. Néhányan már meg is előztek. Többen kameráztak, integettek előzés közben. Kiértem az erdős részből és egyre jobban elkezdett esni. A száguldozásnak lőttek. A felmart út is elég lett volna, hogy rájöjjek, nem lesz nagy sebességű ereszkedés, de az eső még tudta ezt tetőzni, mivel még csúszóssá is tette, az amúgy is vibráló, rázkódó útfelületet.

Egyébként a csehek, Csehország, hogy úgy mondjam, "nagyon rajta van" a biciklis témán. Elég jól ráépülnek, ráépítenek a kerékpárosokra. Bicikliutak, kijelölt útvonalak. Az út sokszor sportpályák mellett húzódik el, ahol ingyen tudja használni az ember a WC-t, zuhanyzót. A következő képen az látható, hogy a régi kétsávos aszfaltút mellé egy újabbat csináltak, ezáltal a régebbi már használaton kívülinek lett minősítve. Na és, vajon mit kezdenek egy ilyen útszakasszal a csehek? Bicikliúttá nyilvánítják! Gyönyörűen tábla jelezte, hogy ez bizony bicikliút és oszlopok védték a szakaszt az illetéktelen autós felhajtóktól, az út kezdeténél.

Az emelkedők meredekségét, egyre jobban jelezte a láncom. Egyre lehetetlenebb áttételeket kényszerültem használni, hogy legalább felfelé ne kelljen tolnom. Például, amit egyébként még nézni is rossz, ha meglátok egy biciklist, mikor elől a legnagyobb és hátul is a legnagyobb lánctányéron fut a lánc. Egy új láncot ezzel szinte azonnal halálra lehet ítélni. Hogy a laikusok is értsék, megpróbálom egyszerűen elmagyarázni, miért is probléma, a példában említett áttétel.

Az én 3x7, vagy nevezzük 21 sebességes biciklimre nézve. Ami valójában nem 21 sebesség, épp azért, mert van néhány, ilyen lehetetlennek nevezhető áttétel, amelyet bűn használni.

És akkor a magyarázat. Ugye azt mondtam, elől és hátul is a legnagyobb lánckereket akarom használni. Ez esetben, a képen narancssárgával jelölt láncvonalat kapom meg, ami persze, még átfut a két lánctányéron is. Nem üresjáratban, mivel felfelé haladnék, jó nagy erőátvitellel "húznám", fordítanám át, a hátsó kereket a a lánctányérok kapcsolatával. A láncunk ugyan tud egy kis mértékben kanyarodni, tehát nem kell teljesen egy vonalban legyen az első és hátsó (lánc)kerék, de ebben az esetben, ez már akkora "kanyar" a láncnak, hogy csak a kopását segítjük, a mihamarabbi elszakadását. Az enyém ekkor már, a "neki mindegy" kategóriában volt, örültem, hogy van még olyan mászáshoz való áttételem, amin nem ugrik át a láncom. Szólhatnának itt közbe a műszakilag, a kerékpárokhoz kicsit jobban értők, hogy jó, de miért nem használtam az első hajtómű legkisebb kerekét?! 

A lánc kopása itt már akkora volt, hogy a legkisebb kerék fogaiban, egyszerűen nem kapaszkodtak meg a szemek. Túl kicsi volt már az átmérő és így kevés fog tudott "rendesebben" belekapaszkodni. A középső tányér fogai már ki voltak hegyezve elég jól, tehát a legjobb megoldás, a még tűrhetőnek nevezhető, legfelső tányér volt.

Ennyi elég is volt a műszaki rizsából. Nem is kellett volna így belemélyedni, inkább az útról mesélnék tovább.

Brno irányába haladtam. A pihenőnapokon gondoltam ki, hogy majd benézek a Zetor kiállító termébe, tudniillik, itt található a Zetor traktorok központi gyára. Azzal viszont nem kalkuláltam, hogy épp másnap, tehát vasárnap érkezem a városba, és persze, hogy vasárnap zárva van. Erről a programról, tehát le kellett mondjak, mivel nem akartam csak ezért egy plusz napot téblábolni a városban.

Visszatérve azért még a szombatra. Nem is volt olyan egyszerű Brnoba jutni. Útfelújítások minden felé, terelőtáblák, fantasztikus. Biciklivel se tudtam átosonni, mivel magas kerítéssel zárták el az utat, nehogy a kis kíváncsi turista átjusson. Maradt tehát az emelkedősebb hegyi, erdei út. Mondhatnám, a festői útvonal. Igazából jobban is jártam ezzel, mintha a főúton mentem volna. Sokkal hanglatosabb, nyugodtabb volt.

Elég közel voltam már Brno-hoz, ami azért nem épp kisváros. 8 óra körül el is kezdtem sátorhelyet keresgélni. Gyorsan rá is bukkantam egy megfelelő helyre, a következő kis falu előtt. A szemfülesek ugyan megláthattak, de kicsit beljebb húzódtam a fák közé. Jó meleg volt, gondolkodtam, egy sima sátor nélküli, hálózsákos éjszakázáson, de csak előkaptam a sátrat is.

Július 2. Vasárnap

210,72 km / 11 óra 44 perc

Jó döntésnek bizonyult előző este a sátor. Esővel indult a reggel. Fél 8 körül indultam útnak, szinte teljesen el is állt az eső. A hőmérséklet nem sokat változott, tehát fázni nem fáztam, de inkább mentem volna szárazon tovább.

Brnoban nem sokat fényképeztem. Normálisnak nevezhető képek, csak a város látképéről vannak. óriási területen fekszik. Annak nagyon örültem, hogy semmi tiltó táblával nem zavartak le a jó széles több sávos utakról. Nem sokat bóklásztam a városban, szinte csak a tranzit útszakaszokat használtam, mert egyre jobban eleredt az eső. Mire ki kászálódtam a város másik szélére, jött is az égi áldás, mint ha egyenesen engem locsolnának fentről. 

Ahogy már említettem, Csehországban elég jól ki vannak jelölve a biciklis útvonalak. Az EuroVelo nemzetközi kerékpáros túraútvonal hálózatát is könnyedén megtaláltam. Nem kizárólag aszfalt utakon vezet, de kihagyhatatlan tájakra vezeti el az embert. Érdemes rátérni, és a papírtérképet is a táskába lehet száműzni, mert a nagyobb csomópontjainál térképek is vannak az útjelző táblák mellett.

Mondhatnám, hogy unalmas, "csak" a gabonamezők között gurulni a kijelölt úton, de a nyár közepén, aratás
időben, itt nagyon hangulatos még falusi létemre is tekerni. Az eső is pozitív irányba spékeli meg a történetet.
A frissen vágott búza illata, az esővel vegyülve úgy, hogy már több, mint 2 hete túrázik az ember, valami fantasztikus.
Otthon, erről az illatról csak a munka jutna eszembe, de itt valahogy nagyon más volt.

Egész délelőtt esett. Ahogy közeledtem Ausztriához, kezdett tisztulni az ég. A gabona táblákat, a szőlősök váltották fel. Az "EV9" nyomvonal felvitt teljesen a szőlősök közé, néhol kis kavicsos ösvényeken, de többségében egy szűk sávnyi szélességű aszfaltozott útra, ami a szőlősgazdák privát útja volt, de kerékpárral engedélyezett volt rajta haladni. Sűrűn kis, fedett pihenő helyek is voltak az út mentén. Dél előtt egy kicsivel, végre teljesen elállt az eső.  

A szőlősökből kiérve, ráfordultam a fűútra Mikulov felé, majd Ausztriába érve, az E461-es főúton, Bécs irányába haladtam tovább. Nem volt már túl sok kaja tartalékom, gondoltam majd Bécs előtt, vagy legkésőbb ott megállok bevásárolni.

Az út kezdetben nagyon forgalmas volt. A leendő autópálya ezzel az úttal párhuzamosan visz, de még nincs végig kész. Nagyon széles, akár 4 sávos is lehetett volna az út, de 2 kijelölt sáv húzódott, így könnyedén elfértek mellettem. Az utolsó 2-3 km, az autópálya kész szakaszáig, ahol végre fel tudtak hajtani az autósok, már elég szűkös volt. Éppen csak a két sáv, emelkedőkkel tarkítva. Az egyre betegesebb láncommal alig alig tudtam felfelé rendesen tekerni. Nagyon vártam már, hogy legalább az egymást érő autósor eltűnjön mellőlem. Amint elhagytam az autópálya felhajtót, szinte nulla lett a forgalom. Az eddigi egymást érő autóknak nyoma se volt, mindenki húzott fel a pályára, az enyém lett a teljes út szélessége. Az időjárás kedvező volt, de azért riogattak a felhők. 

Ez már, a Bécsbe bevezető kerékpárút!

Még a cseh-osztrák határnál említettem, hogy bevásárlást is kéne iktassak a mai napba. Emlékeztetőül vasárnap van. Még hétköznapokon is van egy teljes napi "tartalék" kaja a táskámban és figyelek is, hogy a hétvégi nyitva tartásokkal nehogy megjárjam. Na most sikerült. Még a benzinkutak is, amik mellett elmentem, zárva voltak. 

Még nem búsultam, hisz egy fővárosba megyek, majdcsak nyitva lesz egy üzlet. Az első meglepetés, a forgalom volt. Az alábbi képen látható, milyen hatalmas volt a forgalom Ausztria fővárosában. Pár km után a bicikliútnak vége lett, így hát az óriási forgalom láttán, nem járdázni kezdtem, hanem kimentem az útra.

Volt ott később "sok" sávos út is. Így történt, hogy benéztem egy kereszteződést. Egyenesen akartam menni. Mellettem a jobbra kanyarodó sáv, várom a zöldet. Előre piros, de jobbra egyszer csak felvillan a zöld. Várok türelmesen, jobbról mellettem mennek is el, de mögöttem nagy dudálás. Emberből vagyok én is (ki hitte volna), két jobbra vezető sáv volt, és persze, hogy én is abban álltam be. Kicsit kopott volt a festése, de azért egyértelműen látszott. Gyorsan felpattantam és elindultam jobbra, ne tartsam már fel még jobban a forgalmat. Ismét feltűnt egy bicikliút, gyorsan rá is tértem, nem hiányzik a belvárosi "soksávos" közlekedés biciklivel.

A nagyobb üzletek, bevásárlóközpontok zárva voltak, éttermeket láttam ugyan nyitva, de arra ráment volna a gatyám is! Nem kezdtem fejvesztve üzletek keresésébe. Vacsorám még volt, meg egy szűkös reggeli. Hétfőn már csak nyitva találom a kisebb üzleteket is reggel.

6 óra körül értem el a Dunát, majd mondjuk úgy, Bécs "szívét". Oly nagyon nem ájultam el Bécstől. Valahogy másra számítottam. Oké, hozzátartozik, hogy nem csináltam semmi brutál nagy városnézést. Nem volt se népkert, se schönbrunni kastély. Erre legalább 2 teljes napot rá kellett volna szánni! Tehát egy kis nézelődés után, megindultam a Duna vonalán a város széle felé. Persze ez több órába telt. Valamivel 8 óra után hagytam el a bécsi repteret, végre kezdett egy kis lakatlan terület a szemem elé kerülni. A nyugvó Nap utáni félhomályban kezdtem sátorhely keresésbe. Nem volt a látóteremben sok takarást biztosító dolog. A Duna felőli oldalon elég nagy bozótos volt. Közel is volt a főúthoz, meg nehéz lett volna biciklivel odajutni, csak gyalogosan néztem meg. Az úttól jobbra szántóföldek voltak. Azon az oldalon már tovább be lehetett látni, egész a vasútig, ami nagyjából 1 km-t jelentett. Utána volt még az autópálya és szépen látni lehetett a landoló repülőket is.

Elindultam a földek közötti kavicsos úton, csak lesz kukoricás, vagy bármi ami egy kicsit is takar a forgalom szeme elől, vagy csak jó sokáig megyek és a sötétben már úgysem látnak, reggel meg a szokásos korán kelés lesz.

Találtam is egy, az igényeimnek megfelelő tarlót. Épp kukorica volt az út felőli oldalon, de ekkor már lényegtelen volt. Nagyjából 7-8 száz métert eljöttem az úttól, tehát teljesen kihaladtam közlekedők látószögéből, továbbá egy-két sor fa is vezetett a földek közötti út mentén, ami szintén jó takarást biztosított. 

Folytatás az utolsó, azaz befejező
epizóddal, hamarosan...

(még az idei évben :) )

Az elmúlt napok összegzése:

• 16. nap: 153,49 km / 9 óra 23 perc 
• 17. nap: 167,12 km / 10 óra 8 perc
• 18. nap: 210,72 km / 11 óra 44 perc

Nagy vonalakban, hogy merre is jártam, ezen a három napon!