Tour de Polska - 6. rész

Július 3. Hétfő
215,88 km / 11 óra 10 perc 

A képnek majd később, Esztergomnál lesz szerepe, de csak így engedi a "blogger.com",
hogy ez legyen a bejegyzés borítóképe!

Felhős reggelre ébredtem. Mivel szinte semmi reggelim nem volt, kissé éhesen, már fél 6-kor felpakoltam a paripámat és tovább indultam. Pár tekintet még elkapott a közelben elsüvítő vonatról, pakolás közben. 10 perc elteltével elkezdett esni. Jól indul ez a nap is.

Az első településen ahova begurultam, még semmi élet nem volt fellelhető. Lassan 6 óra volt, de csak 7 után nyitottak a pékségek, kisboltok. Kenyér híján, elég gyenge reggeli szünetet kellett tartanom, de inkább az, mint, hogy éhgyomorral induljak tovább. Nagyjából 20 dkg kakaós mogyorókrém lett tehát a reggelim és egy alma.

Egy óra eső után, végre kezdtek eltűnni a felhők, kitisztult az ég felettem. Egy Lidlt is találtam végre, amely már nyitva volt. Bevásároltam. Ez volt az egyetlen bolt, ahol vásároltam Ausztriában, de azért ezt is legszívesebben kihagytam volna, olyan "szép" árak fogadtak, főleg Lengyelországhoz képest.

Végre reggeliztem rendesen, s már át is léptem Szlovákiába, Pozsony felé, az EuroVelo kerékpáros nyomvonalon.

Pozsonyhoz közeledve, kezdtek teljesen eltűnni a felhők, a hőmérséklet, az eddigi kellemes melegből, a kánikula felé húzott. A városban felkészültek rám, nekem is tábláztak ki külön parkolóhelyet, biztos tudták, hogy jövök.

Nem időztem sokáig, egyszerűen nem volt kedvem felfedező körútra a nagyvárosban. Folytattam az utam az EV6-os nyomvonalon, ami ugyan elég kacskaringós volt. Sokkal hosszabb, mintha egyszerűen a közúton mennék Budapestre, de az érdekes helyek, úttalan utak vonzottak.

Egyre több biciklis emberkével is találkoztam. Néhányan csak a kirándulós, 1-2 napos túrázók, de voltak a hozzám hasonló, minden hájjal megkent, roskadásig felpakolt drótszamarasok is.

Győr belvárosában kicsit hosszabban elidőztem. Kora délután volt, tetőzött a kánikula. Hűsöltem, feltöltöttem a vízkészletemet és végre bevásároltam hazáig, hogy maximum csak kenyérért kelljen csak megálljak az elkövetkező pár napban.

Igen! Magyarországon nincsenek bicikliutak!
Amik vannak azok meg sz@rok, keskenyek, repedezettek, kátyúsak!

Továbbra is nagyon kalandos helyekre vitt el a biciklis túraútvonal. Nem mindig a legrövidebb út, a legjobb út! Bár, aki megrémül egy kis homoktól, vagy több kilométernyi rázós földúttól, az maradjon az aszfaltnál! ;)

Komárom után, a Duna mentén folytatódott az utazás. Süttőig jutottam el, ahol megpillantottam egy nagyon jó éjszakai táborhelyet, ami felért egy 5 csillagos szállodával, mivel fürödni is tudtam, és saját homokos strand állt rendelkezésemre.

Július 4. Kedd
123,5 km / 6 óra 45 perc 

Tegnap este, nagyjából fél 9-kor sátoroztam le a Duna parton. Egy kis ösvényen tudtam lemenni, a fogatomat is épp hogy, de le tudtam tolni. Felfelé persze már kicsit nehezebb volt a dolog, de megoldottam. 

Egy dologra azért nem figyeltem este. Elég közel volt hozzám a víz és nem túl nagy magasság különbséggel volt alattam. Mivel este szinte hullámokat se láttam, gondoltam jó ez a homokos hely a sátornak, nem megyek feljebb a fák alá.

Miután felébredtem furcsa látvány fogadott. A sátor közvetlen közelében, pár centiméternyit még a sátor alatt is vizes volt a homok. De még mindig nem hullámzik a víz, és minden felé száraz a homok, kivéve itt. Perceken belül megkaptam a választ. Egy kis ladikkal haladtak el a Dunán, értsd, nagy teherszállító hajóval, ami olyan hullámokat gerjesztett, hogy az elhaladása után, egy fél méteres sávban, szépen bekanyargott a víz, épp a sátor széléig. Szerencsére egyáltalán nem voltam beázás veszélyben, mivel a homok elitta a vizet és így csak néhány cm-nyit szivárgott a sátor alá. Azért szép meglepetés lett volna hajnalban, ha beköszön alulról a Duna.

Fél 6-kor bontottam tábort. Feltoltam a bringámat az útig, volt ott egy kis park szerű pihenőhely, padokkal, asztalokkal, közvetlenül Süttő település kezdeténél. Ott reggeliztem meg, majd folytatódott a kaland, tovább a folyó mentén.

Esztergomot már többször is volt alkalmam bejárni nappal és éjszaka is, ezért nem gondoltam itt sokat időzni. Átvágtáztam a városon. Az utolsó boltnál álltam meg egy kenyérért. Végül mégsem jutottam be.

A bejárat mellett parkoltam le és épp a bankkártyámat kutattam a táskámban, amikor egy autós állt meg mellettem. Beszélgetni kezdünk. 5 perc alatt úgy "bele melegedtünk", hogy József meghívott reggelizni, ott lakott a közelben a feleségével.

3 unokájuk épp náluk vendégeskedett, sajnos az ő nevükre már nem emlékszem, talán az egyikük Lilla volt.

Ők láttak tehát vendégül egy második reggelire aznap.
És nem, nem írtam el, 3 unokájuk volt ott, csak a kisfiú nem akart fényképezkedni.

De honnan is ez a nagy kedvesség, megértés?

József és felesége, a 80-as, 90-es években, a fiaikkal felszerelkezve, biciklikkel jártak nyaralásképp Európa szerte. Akkoriban a kerékpártúrázás még eléggé gyerekcipőben járt. Nem volt elterjedve olyan mértékben, mint napjainkban. Sokkal nagyobb kihívás, több nehézség várt rájuk, mintha manapság kelnének útra. Ők is nagyon kis összegből oldották meg a több napos, több hetes utazásaikat, szintén vadkempingezéssel, ahogyan én is. Tehát teljes mértékben hasonszőrűek voltunk. Nagy örömmel idézték fel reggeli közben a régi szép időket, az emlékeket. Élvezték az utazás minden percét, jóval, rosszal, mindennel együtt. Közös témából így nem volt hiány. A reggeli, és kellemes beszélgetés után, búcsút intettem, újdonsült ismerőseimtől és a szobi kompátkelőhöz tekertem.

A Duna keleti oldalán akartam megközelíteni Budapestet. A nap végi luxusszállásom Pestre volt tervezve, Árpi barátomékhoz. Nem siettem hát, mivel az eddigi napokhoz képest, elég rövid táv várt rám estig. "Bogi" segített a Dunán átkelni, s már hasítottam is a part menti bringaúton délre.

A Dunakanyaron áthámozva magam, a Verőce-Vác-Göd útvonalon volt már alkalmam tekerni, tehát én is nosztalgiáztam egy kicsit.

Megérkeztem Pestre. Van ugyan nálam általában egy Budapest kerékpáros térkép is, de már nincs is rá szükség, ha csak a főbb biciklis útvonalakon akarok közlekedni. Annyiszor jártam már Budapesten biciklivel, hogy kezdenek rögzítődni a fejemben az útvonalak. Konkrétan az idei évben, ekkor már vagy negyedszer voltam biciklivel Pesten. Tudjátok, közel lakom, röpke 250 km egy irányban, ezért sikerül ilyen sűrűn feltekerni ide. 

Duna part, Parlament, Hősök tere, a szinte kötelező dolgok minden alkalommal, na meg egy ropogós lángos az Erzsébet körúton. Pihentem egyet a Városligetben, néztem ahogy a következő generáció biciklisei gyakorolják a közlekedést, az oktató pályán.

6 óra közeledtével elindultam Árpiékhoz. Zita fogadott, Árpi még a fogorvosnál vendégeskedett. Zuhanyzás fürdőszobában, ágyban alvás, garázsban tárolt bicikli,.... Az elmúlt napokhoz képest több mint luxus. Persze szokás szerint a szöveg, csak úgy folyt belőlünk.

Július 5. Szerda
247,48 km / 11 óra 46 perc 

Elérkezett ez is. Ha problémám nem akad, ez lesz a túra utolsó napja. 6:50-kor keltem útra Árpival. Kerékpárral ment munkába, szokásához híven. A népliget után szétváltak útjaink. Már hamarabb is letérhetett volna, kicsit késésben volt, de elkísért idáig. Én folytattam az utam Szigetszentmiklós felé, a szokásos, Pestről legrövidebb hazavezető utamon, Árpi pedig az iroda felé gurult, amit ő csak úgy szokott emlegetni, hogy megy a "bányába".

Túl sok izgalmas dolog már nem várt rám. A láncom és én is nagyon örültem neki, hogy nincs több emelkedő, mert a combom hiába bírta, a láncom már a hirtelenebb megindulásoknál is ellenkezett, csak ugrált össze vissza, a kopott lánctányérokon. A szentlélek tartotta egyben, néha már hullajtotta alkatrészeit, a kis görgőket a szemeket összefogó csapszegekről.

Mióta megérkeztem Magyarországra, nyoma sincs az esőnek. Az egész túra java részét eső tette ki, erre Pozsonytól, vagy inkább Győrtől, már felhőt is alig látok. Végre lesz egy kis színem, bár a kánikula annyira nem hiányzott. Gyors fejszámolás útközben, mivel ráérek. Nagyjából 17 napon volt eső a túrám alatt. Néha csak 20-30 percre, de megesett, hogy reggeltől estig, folyamatosan. Ebből tehát leszűrhetjük, hogy csupán 4 olyan napom volt, amikor egyáltalán nem áztam el.

Füstmentesen robogtam az 51-es úton Soltra, majd az 53-as úton Akasztó, Kiskőrös, Soltvadkert következett. Gyorsan áthámoztam magam mindenhol. Fényképezőgépet szinte elő se vettem, annyiszor jártam már 4 év alatt erre, hogy a kátyúkat is ismerem. Akasztón álltam meg pihenni a központban. Itt ismerkedtem össze Szabó Bélával, aki független biztosítási alkuszként dolgozik már évek óta. Egy kis irodája van, ahonnan teljesen rálát a központi kis parkra, ahol megálltam ebédelni. Odajött köszönni, megkérdezni honnan jövök. Ha jól emlékszem, ő motorral rótta a kilométereket még fiatalabb korában. Hiába, az utazók úton útfélen, az idő elmúlásával is bele-bele botlanak a sorstársaikba. Ebéd után tehát még vagy fél órát beszélgettem vele, de utána gurultam is tovább, még estig haza akartam érni.

Megállás nélkül hasítottam tovább, s Kiskunhalason pihentem meg ismét. Megálltam a Koliken kerékpárboltban, ahol a szervizes Zoli barátomnál jelentkeztem le, visszatértem épen, egy darabban. Ő nevezhető a túra legfőbb támogatójának, de sajnos épp az általa kiadott "küldetést" nem sikerült teljesítenem. A szemfülesek talán már kitalálták mire is gondolok. Ha jól rémlik még az első részben taglaltam ki, hogy Zoli rám bízott néhány levelet, amelyek közel 40 évesek. Egy lengyel hölgy ismerőséhez köszöntem volna be velük, de sajnos nem esett végül útba a szóban forgó város, ahol esetleg meg tudtam volna keresni őt. Persze ez csak a hab lett volna a tortán, nagyon örült, hogy sikeresen megjártam a három hetes utat. Vetett még pár pillantást a bringámra, a használati időt bőven túllépő, de még használatos alkatrészeimre. Persze a történetmesélés nem maradhatott el.

Alapvetően azt mondanám, hogy elég csendes vagyok. Most talán néhányan hangos nevetésben törnek ki, ezen sorok olvasása közben. De tényleg. Ha valamihez nagyon nem értek, inkább csendben maradok. Ritkán vágok be oltári nagy "baromságokat", ha azt se tudom miről van szó (de persze megesik néha :D ). Az viszont tagadhatatlan, ha egyszer megered a nyelvem, elkap az ékszíj és még sorolhatnék pár szófordulatot rá, de ha elkezdek mesélni be nem áll a szám, egyszerűen le se lehet lőni. Van akikkel így órákon át el tudunk beszélgetni és észre se vesszük, már mióta - elnézést hogy így írom - "pofázunk" egymásnak!

Megköszöntem minden segítséget, támogatást, s nem időztem túl sokáig ott, hogy még aznap hazaérjek.

Ugyan eddig is megszokott volt az autósoktól a dudaszó, integetés, de most már egyre több ismerőst pillantottam meg a volán mögött az üdvözlés után. Egész nap szélcsend volt, tűző Napsütéssel párosítva.

Fél 7 után értem át az országhatáron. Átvergődtem Szabadkán, megálltam még egy jó pizzás burekot venni, s eltekertem a Naplementébe. Na jó Naplemente volt, de nem kolbászoltam már el nyugatnak, mentem haza a jól megszokott déli irányba, s 9 óra magasságában értem haza, Oromhegyesre.

Nyugi, még mindig nem össze-vissza beszélek. Csak megfordítottam a biciklit, azért néz északra,
az út másik oldalánál nem lehetett volna így az aszfalt mellé leparkolni!

... és akkor az utolsó 3 nap összegzése:

• 19. nap: 215,88 km / 11 óra 10 perc 
• 20. nap: 123,5 km / 6 óra 45 perc
• 21. nap: 247,48 km / 11 óra 46 perc

Az utolsó napok útvonala!

A teljes táv, végül 21 nap / 3069,9 km lett. Összesen, bő 170 órát töltöttem tekeréssel. A láncom és lánckerekeim is sikeresen túlélték a távot. Pár nappal hazaérkezésem után, ellátogattam a topolyai Capriolo gyárba, ahol megkaptam a csere alkatrészeket, tehát a túra után még 90 km-t kellett kibírjon a kopott alkatrészekkel a jármű és megkapta a régóta tartogatott váltás külső gumikat is, a lánccal és hozzá kapcsolódó alkatrészekkel együtt .

A 4 bar körüli nyomáson, az utolsó napokon, már kezdett ringatni a kicsike!

Felül a 114 szemből álló használt, alul a 116 szemes új lánc! A másik végük azonos helyről indul!

Két azonos típusú külső gumi. A különbség pedig: baloldali 0 km, jobb oldali 46 000 km!

A túrán fellépő legnagyobb problémát, a küllőtörésem és a csomagtartótörés jelentette. Nem is írok nagyobb összegzést, aki kíváncsi, az olvassa el az előző 5 részt is!

Mennyire is szaporodott meg a térképemen a bejárt települések listája, a következő képen láthatod! A térkép már tartalmazza, a következő hosszabb távot is, ami Erdélybe vezetett, július 20-i indulással! Valószínű, erről is költök majd egy rövid történetet!

Az eredeti, nagyítható térképért KATTINTS IDE!

... és a végén csak elárulok egy nagy titkot, hogy még is, hogyan vagyok képes ekkora távokat megtenni! A megfejtés, VONAT! Igen, bizony, az út nagy részén vonatoztam. A biciklim a mellettem lévő-, az utánfutó pedig a szemközti üléseken pihent! Az eső ugyan esett ahogy azt írtam is, de a vagonok nem áztak be! Tehát ennyi a titok. Busz, vonat és néha egy kis taxi is!

Vigyázat, ne görgess lejjebb! SPOILER veszély!

...azért remélem az utolsó sorokat senki nem hitte el!