Meghívó túra - 1.rész

Ígérgetem már egy ideje a történeteket, le is vagyok maradva jó néhánnyal! Szóval most kénytelen vagyok előcsalni, a belső Petőfi énemet!

A "Megívó túra". Miről is szólt, miről is fog szólni?

Csak, hogy ez legyen a bejegyzés borítóképe! :D
Később a mesélés során még felbukkan a kép! 

A magyarkanizsai Természetjáró Egyesület, idén nyáron megszervezi, a 4. Barátság kerékpártúrát, melynek fedőneve: "Mozdulj velünk!". A túrán magyarkanizsai és testvérvárosainak kerékpárosai vesznek majd részt. A városok név szerint: *Röszke, Királyhelmec(SK), Felsőzsolca, Ferencváros, Budaörs, Tata, Nagykanizsa, *Sepsiszentgyörgy(RO). De mégis, hogy alakult ki ebből a túrám? Gondolom már nem nehéz kitalálni. Az eseményről meghívók formájában értesítettük az érintett településeket. Ha már biciklitúrára hívogatunk, azt stílusosan is lehetne csinálni. Így alakult, hogy eltaláltuk, majd én eltekerek a meghívókkal Magyarkanizsa testvérvárosaiba.

Iskola mellett nincs túl sok egybefüggő "szabadnapja" az embernek, tehát az első leküzdendő akadály az volt, hogy valahogyan 8-10 nap ráérést biztosítsak magamnak. Ebben nagy segítségemre szolgált a Pünkösd hétfő és az előtte lévő érettségi szünnapok. Ezekkel együtt már 4 biciklizésre beáldozható napot kaptam, amit a hétvégével kibővítve már 6-nap is mondhattam. Mivel a kisgyerek (mármint én) még nem hiányoztam egy napot sem, most eljött az ideje, hogy bevetésre küldjem a "szülői igazolásaimat", amivel 3 napot legálisan iskolán kívül tölthetek. Ezzel együtt tehát már több, mint 9 napot számláltam, de hogy biztosan visszaérjek iskola "kezdésre" és persze számoljak az útközben felmerülő problémákkal, hétfő helyett, szombati indulásban gondolkodtam, ami így még plusz két napot jelentett. Tehát addig osztottam szoroztam, hogy összejött 11 "szabadnap" május 12-i indulással.

Kivételesen az útvonal tervezésre is rá kellett szánjak egy kis időt, most nem lehetett a szokásos, ahogy esik úgy puffan útközben bolyongás. Azért most sem kell gondolni pontos útvonalra, csak nagyjából ránéztem a települések közötti távolságokra, hogy ha esetleg jeleznénk előre érkezésemet, mégis mikorra saccoljuk azt. Így alakult ki, hogy az első állomás, ahol átadom az ominózus meghívót, Királyhelmec. Sajnos nagyon szerencsétlenül jött ki az időpont, mivel a tervek szerint vasárnap délután érkezem oda. De térjünk is rá az utazásra, a részletek meg majd kiderülnek útközben. 

Hozzávetőleges útvonal kigondolás.
Ha valaki így tervezi útjait, érdemes a távolsághoz hozzáadni 1-2 száz km-t!

Május 12. szombat. Reggel 5:45-kor útra keltem a felpakolt szerelvényemmel, hogy határnyitásra már a röszkei közúti átkelőnél legyek. 7 óra után pár perccel, már át is léptem magyar földre és az 5-ös úton száguldottam Szeged felé, jó erős szembe széllel. Szombat reggel esélytelen lett volna polgármestert találni Röszkén, és amúgy is minden héten útba esik nekem, az oda szóló meghívót letétbe helyeztem a táskám mélyén, hogy majd egy kicsit "ép eszűbb" időpontban adjam át (ezért kapta a kis csillagot Röszke az előbbi felsorolásban). Volt még egy külön megjelölt település, méghozzá Sepsiszentgyörgy. Sajnos annyi szabadidőt nem tudtam összegyűjteni, hogy Erdélybe is el tudjak jutni, hisz az még oda-vissza egy 6 napos túra lett volna!

Tehát gurultam tovább, átrágtam magam Szegeden, majd megnéztem közelről is, az új hiper-szuper Hódmezővásárhelyt elkerülő új út, felhőkbe magasló körgyűrűjét. Ha már ilyen eget rengető fejlesztésekre képesek, igazán csinálhatnának valamit a Vásárhelyre vezető bicikliútnak nevezett dologgal is, mert még járdának nevezni is túlzott bók lenne, az úton meg persze büntetlenül nem biciklizhetek.

Tavaly Békéscsabára tekertem május elején és akkor is sikerült egy kis bepillantást nyerjek, az "Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok"-ra Hódmezővásárhelyből kifelé menet, ezt most is jól sikerült időzítsem, hisz épp a megnyitó napján gurultam el közvetlenül előtte. Szikrázó napsütés és továbbra is erős szembe szél várt rám, ahogy Békés megyéhez közeledtem. 

Pár biztató dudaszót még kaptam Békéscsabáig. Csaba után az utam enyhén északra fordult, Mezőberény irányába, de ez sem segített sokat rajtam, hisz az északkeleti szél még így is bőven az arcomnak mutogatta erejét és később az út is kezdett visszatérni északkeleti irányúra.

Mezőberényben álltam meg egy kicsit hosszabb kajaszünetre, a városháza melletti parkban. Mivel már napfény túltengésem volt, igyekeztem árnyékos helyen megállni. Gyorsan ki is szúrtam egy árnyékban lévő padot. Nem nézelődtem tovább, éhes voltam már. Leparkoltam ott és szépen előkaptam többek között a nutellámat, meg a kilós kenyeremet.
Persze szeretek társalogni útközben, főleg, ha még közös nyelvet is beszélek az érdeklődőkkel. Két nénike ült a velem szemben lévő padon és rögtön "lecsaptak" rám, ahogy elkezdtem kajálni. A szokásos honnan jössz, hová mész jellegű kérdésekkel bombáztak, közben pedig az éhségemet próbáltam csillapítani. Egyikük régebben nagyon sokat utazgatott Európa szerte a férjével és sokat jártak át Csantavérre is, Mezőberény testvér településére, Vajdaságba. Megboldogult férje, valami tűzoltó parancsnok féle volt, ebből kifolyólag ápoltak nagyon jó viszonyt a csantavéri tűzoltósággal. Micsoda véletlen, hogy a testvérem épp Csantavéren él.
Gyorsan elmeséltem hova is megyek és mi is a feladatom a túra során. Közben azt is megtudtam, hogy a beszédesebb néni 5 unokával büszkélkedhet. Azért próbáltam enni is közben, mert már vagy negyed órája szóval tartottak, de mikor már harmadszor kérdezték meg, hogy akkor van-e testvérem, hol ott már párszor megbeszéltük a témát kezdtem kicsit ráunni a beszélgetésre. Még pár percenként balesetmentes, szerencsés utat kívántak, amíg elpakoltam. Azért egy-egy névjegykártya képeslapot a lakhelyem Oromhegyesről kiérdemeltek, majd frissült lendülettel tovább indultam.

Még mindig erős északi, északkeleti szél diktálta a tempót, ami kezdett már fárasztó lenni. A nap végéig tekertem. Már bőven rám is sötétedet, de legalább szélcsend lett, így tekertem még egy órát az éjszakában is. Berettyóújfalu után kanyarodtam le a szántóföldek közé és egy kis kaszálón vertem fel a sátramat. Az első nap így elég hosszú, 249 km-nyi szembe szél után ért véget. 

Reggel, napfelkelte után éledeztem, ébredeztem. Sátrat bontottam és elmentem az első buszmegállóig, s ott reggeliztem. Debrecenben még beiktattam egy kis utó reggelit, ropogós friss sajtos pereccel, majd Nyíradony irányába haladtam tovább. Ez a nap is a kánikuláról és a szembe szélről szólt. Nem vagyok egy nagyváros rajongó, ezért Nyíregyházát inkább kihagytam, helyette a hangulatosabb kisebb falvakon átvezető utak mellett döntöttem.

Nevemhez hűen, elég szép "vörös" voltam már, mire megközelítettem a Szlovák határt. A határtól már csak bő 5 km választott el Királyhelmectől, az aznapi végállomástól. Mivel tudtuk előre, hogy vasárnap fogok érkezni, már előre egyeztettünk, hogy lesz-e aki fogad engem, akinek átadhatom majd a meghívó levelet. A Természetjáró Egyesület korábbi elnöke Berec Sándor, aki most is nagyban kiveszi részét a szervezésekben, előásta korábbi kapcsolatainkat a testvérvárosokból, így ismerhettem meg Szabó Nándort.

Rácsörögtem telefonon, mikor átléptem a határt és elém is jött autóval. Egy buszmegállóban talált rám, mivel időközben a nagy meleget megtörve, leszakadt az ég. Egy jó 10 percig szakadt az eső, de inkább kivártam szárazon a végét, egy fedett kis buszmegállóban. Innen az utolsó pár kilométerre Nándi volt a felvezető autósom, mintha valami híresség lennék! Kaptam szállást, ahol végre zuhanyozni is volt lehetőségem, később pedig vacsorázni is elvitt másodmagával, egy biciklis barátjával, Rolival. Vasárnap révén, elég nehezen találtunk nyitva éttermet, végül pizzázásba fajult a dolog. Nagyon kellemes estét töltöttünk el, itt is köszönöm még egyszer a vendéglátást!

A meghívót Nándornak adtam át a városházánál így vasárnap este, aki azt továbbította a polgármesternek.

A meghívó átadása!

Másnap reggel (Május 14. hétfő) 6-kor indultam tovább. Nándi még kikísért a település széléig, hogy a várostáblával is szülessen néhány fénykép, majd elváltak útjaink. Végre nem szemből fújt a szél. Ez a nap is melegnek ígérkezett. A szlovák oldalon Nagykövesdig kerekeztem el, majd itt átléptem ismét Magyarországra. Pácin, Karos, Vajdácska, majd Sárospatak következett. Innen az útvonalam délnyugati irányt vett. Végre egy kis hátszél is társult hozzám az Eurovelo biciklis túraútvonalat követve. Más bringásokkal is találkoztam Tokajhoz közeledve, akik emlékeztettek rá, milyen "kellemes" is volt az első két napot szembe széllel végig tekerni. Tokajig nem tekertem el, Tarcal, Prügy, Gesztely volt a további haladási irány, majd kora délután megérkeztem Felsőzsolcára, ahol ismét át tudtam adni egy meghívót.

A városba érve gyorsan megérdeklődtem egy buszmegállóban, merre is találom a városházát. Épp időben érkeztem. A polgármester 10 perccel később akart indulni Miskolcra. A levelet átvette, s egy kis teával, pogácsával is vendégül látott. Nagy szeretettel fogadta a meghívást, azt mondta, akár még ő is ellátogat pár napra, a nyári túrára.

A pihenő után elköszöntem, majd Nyékládháza után egy kicsit tilosban is tekertem a 3-as úton, mivel az 5 km-re levő Emődre kellett tovább haladnom, ahova más úton nem tudtam eljutni. Mivel az út mellett elég jól ledöngölt kavicsos rész volt, valójában nem is tekertem tilosban, mert nem mentem rá az aszfaltra! Bár ha megállítottak volna útközben, ezt az 5 km-t baloldalon tolva is letudtam volna, a 40 km-es kerülő helyett.

Probléma nélkül beértem a településre. Innen egy földutas szakasz következett Csincsére, majd onnan már aszfalton tovább Szentistvánra. Kajaszünetet tartottam és feltankoltam a vízkészletemet.

Ezután Mezőkövesden fogadott egy nagyon kedves gesztus. A várostáblánál megálltam megnézni a térképemen, merre is haladjak majd tovább Pest felé. Egy autó állt meg szemből. A sofőr megkérdezte tud-e valamiben segíteni. Adott egy kis útbaigazítást, de ennyivel nem elégedett meg. Ő még segíteni akart. Végül, itt is kaptam autós felvezetést. Megfordult a kocsijával, hogy ő bizony elkísér engem a központba és meghív kajálni. Látszólag mindenki ismerte, akivel csak találkoztunk. Hogy végül is ki volt ő, azt nem tudtam meg, mivel még a nevét sem árulta el, csak annyit mondott: "Én csak egy névtelen senki vagyok!". Tehát ő, a "névtelen senki", aki feldobta a napomat a kedvességével!

Hevesig tartott aznap az utazásom. Boconád irányába tekertem tovább. Egy gyümölcsös után, egy heretábla közepén tanyáztam le. Ez a nap se a legrövidebbek közé került be, a maga 239 kilométerével.

Másnap reggel, a negyedik napomon, meglepő módon esőre ébredtem. Nem volt mese, haladni kell. Szedtem a sátorfámat és útra keltem. Ekkor még nem volt vészes az eső sem. Csak 10-15 perc kellett neki és már ömlött is rendesen. Ekkor már mindegy volt, mindenütt vizes voltam. Egy boltban csak kénytelen voltam megállni, hogy kenyeret vegyek, de utána a megállás nélküli tekerés volt a cél, hisz addig nem fázik az ember, amíg mozog.

Így is lett. Megállás nélkül tekertem a szakadó esőbe, ronggyá ázva, de legalább nem fázva. Nyáron, nem is szoktam rossz néven venni, ha elkap egy kis eső, mert hát meleg van, de ekkor már a 20 fokot elég gyengén érte el a hőmérő higanyszála. 3 órán át volt türelmem az esőben tekerni. Már nagyon éhes voltam, és azért, az időjáráshoz képes egész jól haladtam, szóval egy nagyobb, fedett buszmegállónál megálltam. Átöltöztem, ettem és vártam a csodát, hátha eláll. 1-1,5 órát pihentem itt, mire csendesedett az eső intenzitása. Arra felesleges volt várni, hogy elálljon, ott ülhettem volna még legalább ennyi időt. Szóval száraz immáron száraz ruhában, elindultam. A hőmérséklet egyre melegebb lett, s szépen lassan, az eső is elállt. Mire Hatvanba értem, az esőfelhők elköszöntek. Sajnos az úton álló tócsák, még rejtettek meglepetéseket.

Itt már csendesedett, lassan tovább indultam! :D 

Megérkeztem Hatvanba, s mivel teljesen át áztam korábban, mit sem számított, hogy kerülgetem a tócsákat vagy simán áttekerek rajtuk. Simának tűnt az út. Gondoltam csak azért áll annyira a víz az úton, mert ott épp egy kicsit oda lejt minden. 25 km/órás tempónál kellemes volt megtapasztalni, hogy ott bizony egy rohadt nagy és mély úthiba, kátyú van. A meglepetés erejével tehát, tiszta erőből belecsattantam. Elesni nem sikerült, de arra épp jó volt a dolog, hogy tönkretegyem, az amúgy sem teljesen egészséges agydinamómat. Az utánfutóm kis kerekében lévő agyról van szó. Egyszer már kiszakítottam a belső tekercsből kijövő vezeték szálat, amit ugyan megoperáltam házilag, de ez közel sem olyan jó megoldás, mintha egy egész szál új vezetéket húzna ki az ember az agy belsejéből. Ez a probléma viszont most megoldódni látszik, mivel a tócsába hajtáskor, egy apróbb "robbanó" hangot adott ki az agy. Azóta néha gondol egyet és menet közben behúzza a kéziféket! Tehát véletlen szerű időpontokban, egyszerűen foglya magát és elkezd zúgni, s közben fékezni is. De nézzük a pozitív oldalát, áramot még a "baleset" óta is termel, tehát a világításommal nincs gond.

Megálltam a városban bevásárolni és egy-két ruhadarabot ledobni. Gödöllő dombjain átvágva magam, szinte már meg is érkeztem Budapestre. Amilyen egyszerű volt bejutni bicikliúton a városba, olyan értelmetlenül egyszer csak vége is lett a kitáblázott útvonalnak. 

Zugló révén, egy kis kérdezősködés után megtaláltam a Mexikói utat, amerre már jártam párszor. Innen tehát már el tudtam jutni a Stefánia útra, ami a Városligetbe vezet, a Hősök terétől meg már gyerek játék biciklivel lejutni a Duna partra. 

Ferencváros volt a következő megállóhelyem. Megálltam egy TourInform irodában, hogy azért pontosítsuk már, hol is lesz majd a városháza. Megkaptam a pontos helyet térképen. Gyorsan meg is találtam, de sajnos polgármester nem tudott fogadni. Gyanúsan egy helyettes, senki sem ért rá, nem volt ott, de hát ez van, ha az ember nem szól előre az érkezéséről. Végül csak a portásnak tudtam átadni a levelet, hogy továbbítsa majd a polgármesternek. 

Aznap estig Budaörsre kellett érjek, mivel sikerült szállást intézzenek nekem, a Csíki Pihenőkertben, a jó baráti kapcsolatoknak köszönhetően. Fél 8 után el is értem a Budaörs táblát. Végigkerekeztem a városon, a városházát reggelre hagyva. A város végén pedig megpillantottam a Csíki Pihenőkertet, a pihenőhelyemet.

Györfi Albert fogadott, aki körbe vezetett, kicsit bemutatta a "tábort". Közben megismertem dr. Mester Editet is, aki a pihenőkert igazgatója. Egy jurtát kaptam éjszakára, ami az esős reggel után nagy megkönnyebbülés volt, mivel a sátramat kénytelen voltam, vizesen elcsomagolni.

Az este maradék részében tábortűznél sütögettem Alberttel és figyeltem az ott levő iskolás csoport "farkas vadászatát". ...na meg, ismét tudtam zuhanyozni úgy, hogy nem az eső jelentette ezt a felfrissülést!

Az első 4 nap utazásom ekkor 820 km-nél tartott, ami idő alatt átadtam a meghívó leveleket Királyhelmecnek, Felsőzsolcának és Ferencvárosnak!

Folytatás a következő részben! Túl hosszú lett volna egyben leírjam az egészet! A végét már a "kutya" se olvasta volna el! :D

Az első 4 nap útvonala vázlatosan!