Tour de Kotor - 1. rész

Ahogy egy túránál, ennél az írásnál is a legnehezebb dolog elkezdeni!

Tavalyi trieszti utamról hazaérve, rögvest számtalan jövőbeni célpont került fel a képzeletbeli "bakancslistámra". Ez a lista akár 5-10 évre is elegendő lenne és persze állandóan bővül, elég csak valaki megemlítsen egy távoli szép helyet, de az is közre játszhat, ha az ember megismerkedik két kedves leányzóval és már meg is van az új célállomás!

Valahogy így, egy pillanat alatt született meg az ötlet, irány a Kotori-öböl!

Az útvonal tervezést nem vittem túlzásba, de azért az eddigiektől egy kicsit hamarabb rápillantottam a térképemre. Ez mit is takar? 

Túraútvonalaimnál induláskor, csak a végállomást tudom, az is elég meglepő, ha tudom előre, 2 nap múlva épp merre leszek. Most viszont néhány látnivalót előre feljegyeztem a térképemre. Szóval az útvonal még így sem derült ki, de az biztos volt, hogy ezt a néhány helyet meg kell látogatnom! Ezek pedig: Mostar, a Bosna- és Buna folyók forrása, természetesen a célállomás Kotori-öböl, ide sorolható még a Njegoš mauzóleum is.

Na, de ne ugorjunk ennyire előre! Szép sorjában, kezdjük az indulással, pontosabban az előkészületekkel.

Indulás előtt pár perccel!

Hogyan készülök el egy ilyen "hosszúnak" nevezhető útra?

Igazából semmi extra felkészülést nem igényel! Indulás előtt pár nappal, még Békés megyében, a Körös-vidéki Túrakerékpáros Találkozón vettem részt, majd egy alvás nélküli éjszakán még áttekertem Kiskunhalasra városnapra!

Az indulást megelőző nap tekinthető igazán felkészülésnek. Áttekertem délelőtt a szomszéd városba, Kanizsára, hátha tudok pénzt váltani, hogy ne Boszniában kelljen ilyennel vacakoljak. Szerencsére ez sikerült is. Beszereztem még egy új "napló" féleséget, az út közbeni jegyzeteléshez, kommunikáláshoz. Vettem még néhány zacskós levest és nagyjából ennyi is volt. Délután még egy gyors lánc kenés, majd kezdődhet a pakolás, hogy most az egyszer, végre ne hagyjak otthon semmit!

Természetesen ilyenkor jönnek az, "Úr Isten! Nekem nincs ilyenem és nem is kértem kölcsön senkitől!" mondatok, de a "Vennem kellett volna!" is elég gyakori! Ekkor már nincs mese, majd lesz valahogy!

Bepakolás után még azért csak-csak rápillantottam a térképemre, hogy legalább az 1. nap útvonalát tudjam. Azért csak el húzódtam késő estig és várt rám a reggeli korai kelés.

Május 9. Kedd

217,79 km - 9 óra 49 perc
48,3 km/h csúcssebesség

Elérkezett a nagy nap. Reggel 7-kor útra keltem. Első utam szokás szerint, a faluban lévő artézi kúthoz vezetett, hogy feltankoljak.

Ezután Topolyáig meg sem álltam. Itt benéztem a (Capriolo) kerékpárom gyártójához, mivel tönkrement a km-órám konzolja és ígértek nekem egy újat. Amíg a cég udvarában várakoztam a csere konzolra, az épp szünetet tartó dolgozókkal beszélgettem, akik elismerésüket fejezték ki.

A Capriolo cég udvarában. Előkerültek a "híres", Oromhegyes képeslap/névjegykártyák is! :)

Megkaptam tehát az órámhoz szükséges tartozékot -amit még egyszer köszönök a Caprolonak- és tovább indultam, Kula (szerb kiejtés: kúla!) irányába. Innen a Duna vonala felé haladtam. Nagy örömömre, a borús, hűvös idő ellenére, fantasztikus hátszelem volt. Gyorsan el is értem Bačka Palanka-t, ahol átléptem Horvátországba. Itt csak néhány km-t töltöttem el és már ismét Szerbiában találtam magam. A bejegyzés végén lesznek térképek, amelyről érthetőbb lesz az útvonal!

A Fruška Gora nyugat szélének köszönhetően, ez a nap sem volt teljesen sík. Kaptam egy kis ízelítőt, hogy mi vár majd rám, az elkövetkezőkben. Elértem a Szávát és vele együtt a boszniai országhatárt. Semmi meglepő a határátlépésnél, mindenki kedves, nem problémáznak. Sokan Boszniától féltettek, mikor meghallották, hogy az ország közepén akarok átvágni a tengerpartig. Volt aki nem finomkodott. Kaptam ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket: "Ha meg akarsz halni, menj csak!; Ha fel akar robbanni, had menjen!; Taposó aknák közé én nem szívesen mennék, de ha te ezt akarod..." !

A határátkelő után nem sokkal egy kis áztató esőt kaptam. Bijeljinán haladtam át, majd sátorhely keresésbe kezdtem. Elég nagy feladatnak bizonyult, mert a városból kiérve, a következő települések egymást érték és még kicsit, az eső is megmutatta magát. Útközben egy focicsapat edzését is megállították, hogy biztató fütty szóval köszöntsenek. 19 óra körül táboroztam le, Ruhotina előtt, egy fa bódé/istálló féleségben, az úttól körülbelül 200 méterre.

A szállodai szobám!

Tágas, "egy ágyas szoba"!

Most pedig azokhoz szólnék, akik szerint brutálisan veszélyes hely Bosznia, ahol csak bombák, aknák várják a turistákat és soha nem akarnak ide menni, mert a világ egyik legveszélyesebb helye.
Bosznia, a következő három ott töltött nap tapasztalatai alapján, az általam eddig meglátogatott országok közül a legjobb, a legbarátságosabb, a legbiztonságosabb! Az összes boszniai rendszámú kamionos köszönt, dudált, integetett nekem és türelmesen vártak mögöttem, amíg nem előzhettek nagy ívben mellettem. A gyalogosok, rendőrök, is nagyon barátságosan segítenek bármiben és az autósok sem akarnak "megölni" szemből jövet sem! A gyerekek, ahogy minden felé, rögtön lekapcsolnak a boltok előtt a kíváncsiságukkal. Bosznia egy csodálatos, gyönyörű és biztonságos hely! Biciklizni, itt a legbiztonságosabb, ezt még sokáig fogom emlegetni!
Hogy egy példával éljek rögtön! Egyetlen egy veszélyes előzési szituáció volt az egész túra alatt. Ehhez képest pár napja Zentáról jöttem haza, ami oda-vissza 30-35 km és ki kellett hajoljak az út mellé, hogy a szemből jövő kombi ne ajándékozzon meg a visszapillantó tükrével!

Május 10. Szerda

152,74 km - 9 óra 4 perc
47,85 km/h csúcssebesség

Reggel nem siettem, mivel elég jó alvóhelyem volt, ahol biztos nem zavarnak. Ugyan hűvös volt még fél 7-kor, de végre nem volt sok felhő az égen. Napsütéses reggelem volt. Nem voltam nagyon betárazva élelemmel, szóval csak ettem egy kis otthonról hozott "tartalék" kolbászt és 8 óra előtt 10 perccel elindultam.

70-80 perc tekerés után egy pékség előtt álltam meg, hogy egy rendesebb reggeli szünetet tartsak. A helyiekkel is megismerkedtem, "beszélgettem". Innen tovább indulva pár perc múlva egy lengyel autós magyar szavaira figyeltem fel, aki szerencsés utat kívánt nekem!
A Drina vonalán haladtam tovább délnek, a szerb-boszniai határ mentén. Kostijerevo után nyugatnak fordultam, Szarajevó felé. Most kezdődtek csak igazán az emelkedők és a térképemen zöld színnel jelölt "festői táj" útvonalai. 

Vlasenicán egy nagyobb boltban bevásároltam, majd a hegyoldalban megálltam vízért és ebédeltem.

Ebéd a hajtűkanyar pihenőjénél!

Ebéd után jó sok mászás következett, elvétve kisebb fennsíkokkal. Mint falusi gyerek, nem nagyon lepődöm meg tehenek láttán az úton, út mellett. Erre felé viszont, még is kicsit néztem én is, hogy a település központjában, a benzinkútnál is legelésztek a tehenek, ahol épp kedvük tartotta. Ez még sem okozott problémát senkinek. A közlekedők is anyázás, ordibálás nélkül lelassítottak és úgy mentek a tehenek közelében. Azt ezek után ne is emlegessem, hogy ma is minden kamionos köszönt nekem és elvétve gyerekek, járókelők is integettek.

Fennsíkon, kellemes felhőzettel, eső nélkül!

Nem mertem kockáztatni! Inkább nem fordultam el jobbra, nehogy haza kerüljek!
Akinek nem lenne egyértelmű: A táblán az áll, hogy "Trešnjevac 5,5 km-re van", én pedig trešnjevaci vagyok! 

Következett még erre a napra pár óra emelkedés, majd Mrkoljin áthaladva, egy erdő szélén sátoroztam le. Sajnos már itt a nap végén észrevettem, hogy az agydinamós lámpám nem működik tökéletesen. Nem világít állandóan és ha ad is fényt, az halványabb, mint amilyen szokott lenni! Nem nagyon foglalkoztam vele, mivel nincs túl sok javítható dolog rajta. Felállítottam a sátramat és fél 8 - 8 órára beköltöztem. Majd levesfőzés és naplóírás után lefeküdtem aludni.

Május 11. Csütörtök

158,31 km - 8 óra 1 perc
60,97 km/h csúcssebesség

Reggel fél 5-kor ébredtem, de nem a telefonom ébresztőjére, hanem arra, hogy fázom. A hálózsákom 0 celsiusig elvileg bírja a hideget, ezt már teszteltem, tehát ez csak azt jelenthette, hogy már mínuszokban vagyok. Kicsit begyújtottam a gázomat a sátorban és felhúztam egy hosszú ujjú öltözetet, majd így feküdtem vissza aludni. Most jöttem csak rá igazán, hogy miért kell sürgősen bővítsem egy felfújható derékaljjal a felszerelésemet! Nem túl kellemes fagypont alatt hálózsákban aludni úgy, hogy az alatt csak a sátor alsó ponyvája van és egy úszó matrac, ami nem sokáig tartja magában a levegőt! Aludtam még 6 óráig, majd fél 7-kor merészkedtem ki az odúmból. Kulacsaim a biciklin voltak. Virslit akartam reggelire főzni, de először a kulacsokból kellett kiszedjem a vizemet!

Azt hiszem nem kell megmagyarázzam, mi láthat a képen!

Sátorbontás után, a táborhelyem!

A kellemes hőmérsékletnek köszönhetően 9 óráig vártam az indulással. Ekkor már érezni lehetett a Nap erejét. Rögtön az első bácsikával az út mentén meg is tárgyaltuk, hogy a leghidegebb ponton -5 fokot mértek. Nem kellett sokat haladjak, az első rajongókig. Egy enyhe emelkedőn haladtam felfelé, amikor egy csapat út karbantartó állított meg. Néhány fénykép és pár szó erejéig megálltam nekik. Ezután végre lejtő következett, szinte végig Szarajevóig. A kis alagutakban ismét észrevehető volt, hogy egyre gyengébben világít az agydinamós első lámpám és néha ki is kapcsol, hol ott nem is lehet kikapcsolni! Szarajevó előtt pár km-rel találkoztam egy utánfutós svéd párral, sajnos elkövettem azt a hibát, hogy a nevüket nem írtam fel.

Egyébként, azt itthon vettem észre, hogy azért ők ilyen elektromos rásegítéses bringákkal nyomják az ipart!

Megérkeztem Szarajevóba. Nem nézelődtem nagyon. A főutcán vágtáztam végig, néha kinn a "soksávos" úton, de ez nem zavart senkit, még itt is többségében köszöntek, integettek nekem. A célom a város túl végén levő forrás volt, a "Vrelo Bosne". Könnyedén oda is találtam. A forrást egy gyönyörű parkkal építették, kerítették körül. 1 euró a belépő, de nagyon megéri körülnézni ott. A biciklimet is bevihettem, nem kellett kinn hagyni. 

A park bejáratához vezető út. Autóval tilos behajtani. Az út elejénél lovas hintók várják a turistákat, amikkel pár euróért el lehet kocsikázni a bejárathoz.

A település ugyan egybelóg Szarajevóval, de ez már valójában Ilidža!

Körülnéztem a parkban, majd Mostar felé folytattam az utazást. Pár km-en autóút táblákba ütköztem, de ahogyan eddig nem, úgy most sem zavarta a közlekedőket, hogy ott tekerek. Most kezdett csak előjönni a "tényleges" Bosznia. Már másztam eleget előző nap, amit most visszakaptam egy 9 %-os, jó hosszú lejtő formájában. 

Tükörsima, három sávos út. 2 fel, 1 le. Itt már lehetett ereszteni a sebességet. Persze csak ésszel, amikor belátható előre az út. 60-nál lőttem be a limitet, a fölé semmiképpen, mert nem akarok elszállni a kanyarokban, na meg előttem se mentek az autók gyorsabban. Ugyan a kormánycsapágyam is elkezdett kattogni, de a sima úton megkockáztattam, hogy 60 körüli tempót tartsak. Azóta is kattog szegény, de jobban csak a kavicsos utakon. Nem kell aggódni, pár nap múlva kicserélem, mert kaptam újat hozzá.

40 km-re Mostártól brutális szélbe ütköztem. A hőmérséklet nagyon kellemes volt, de lejtőn, ráhajtással nem sűrűn megyek 15-tel! A zászlóimat is összehajtottam, mert majdnem leszakadtak a széltől.

Mikor azt hinnéd, biztos nem lesz szél, hisz minden oldalról hegy van ...

Sátrazás Mostár előtt 10 km-rel!

Mostárba már nem akartam behaladni, mert ha sokáig nézelődöm rám sötétedik, ezért 6 óra előtt már táborhelyet kerestem. Találtam is egy jó eldugott helyet, Potoci település előtt. Gyenge, kis eső felhők sodródtak felém az égen, de amíg ébren voltam nem esett az eső. 

Folytatás Mostártól, a következő bejegyzésben!

Egy kis összegzés az első 3 napról:
1. nap: 217,79 km / 9 óra 49 perc; max sebesség 48,3 km/h
2. nap: 152,74 km / 9 óra 4 perc; max sebesség 47,85 km/h
3. nap: 158,31 km / 8 óra 1 perc; max sebesség 60,97 km/h

Az első három nap alatt megtett táv.
A piros jelölések, az alvó helyek!

Támogatókat keresek, elsősorban felszerelés bővítésre, a következő túráimhoz!

Elsődlegesen a következőket szeretném beszerezni mielőbb:
- derékalj / felfújható túramatrac
- Bike2USB_V4S agydinamóra kapcsolható USB átalakító (USB-s töltő)
- kerékpáros esőkabát

Ezen felszerelések beszerzése, sajnos túllépné a következő, Lengyelországba vezető két hetes túrám teljes költségvetését! Ugyan eddig is ezek nélkül utaztam, de nagyban megkönnyítenék a túranapjaimat!

Bármilyen segítséget elfogadok, hasznos tanácsokat is meghallgatok!
Akár magánszemélyként, akár cégként támogatnál vagy csak ismersz olyat, aki szívesen támogatna engem, kérlek jelezd felém, email-ben, telefonon vagy személyesen!
Cserébe reklámfelületet tudok nyújtani, néhány zászló még elfér a biciklimen és persze legalább egy képeslapot a távoli utamról!

CEP Fehérvár Félmaraton, I Bike Budapest

Tudom, elég régen jelentkeztem már bejegyzéssel. Néhány beígért írással már tartozom, igyekszem mindet pótolni!

Az idei évre, már 2-3 több napos túrát tudhatok magam mögött. Pár napja átléptem ez évi 5000. kilométeremet is.

Február elején volt két csodás vendégem, akik Lengyelországból kerékpároztak Athénba, majd vissza. Velük tekertem egy hosszabb egy napos távot, majd voltam fenn Budapesten és később a két lengyel lány elé tekertem, a hazaútjukon. Ezt majd egy másik bejegyzésben részletezem.

Most a legutóbbi, hosszabb túrámról mesélnék, amely az I Bike Budapest felvonulásra, majd másnap a III. CEP Fehérvár Félmaratonra vezetett!

A történet ott veszi kezdetét, hogy valamikor 2016 decemberében, egy eseménykiírást láttam, egy székesfehérvári félmaratonról. Ki tudta ráérek-e majd a tavaszi időpontban, de bejelöltem, hogy érdeklődök az esemény iránt.

Skoff Gábor barátom (akit egy régebbi túrámon ismertem meg) keresett fel egy üzenettel, mi szerint ő az egyik fő szervező és feltétlenül menjek el a versenyre!

Gyorsan fel is jegyeztem a naptáramba!

Teltek a hónapok, persze a hideg ellenére sem pihent a bringám. Márciusban már láttam, a ráérésem a következő hónapra, eldöntöttem, biztosan ott leszek!

Közben az I Bike Budapest idei évre kitűzött időpontja is felkerült a világhálóra. A félmaraton előtt levő nap! Nem is kellett sokat gondolkodni rajta, kettő légy egy csapásra!

Még soha nem voltam fenn Budapesten bringás felvonuláson, mivel általában a szegedivel van azonos időpontban, talán 1 nappal előbb, ahogyan most is. Mivel azonban most eldöntöttem, hogy a CEP félmaratonra megyek, a CM Szeged felvonulás kiesett a naptárból, mert azonos időpontban voltak. Ha már ez kimaradt, pótoltam a pesti felvonulással.

Hogy átláthatóbb legyen:
CM Szeged: Április 23. Vasárnap
I Bike Budapest: Április 22. Szombat
CEP Félmaraton: Április 23. Vasárnap

Szóval a már megszokott szegedi bringázás helyett, idén egy kis változatosságot eszközöltem.

Nálam általában a biciklitúra fogalom, azt takarja, hogy otthonról biciklivel indulok el, ha valamilyen rendezvényre megyek, akkor is, tehát nem vonattal, autóval jutok el a Start pontig.

Ezt most is így akartam csinálni.

Sajnos az időjárás nem volt túl kedvező, de ha menni kell, menni kell!

Az első változat az volt, hogy 21-én délelőtt elindulok, majd félúton sátrazom és másnap megyek tovább Pestre. A viharos szél miatt, azonban úgy döntöttem tolom egy kicsit az indulást, másnaptól ugyanis már gyengébb szelet "jósoltak"!

Végül így az indulás április 22. 00:00 óra lett, tehát szombat első pillanataiban keltem útra. Péntek reggeltől voltam ébren, ne tudom, egyesek hogyan tudnak egész délután aludni, egyszerűen nem jött össze nekem! Próbálkoztam délután 5-kor lefeküdtem, hogy este 9-ig aludjak, de még az sem segített, hogy egy jó kis altató filmet raktam be. Na mindegy, feladtam. Majd alszom holnap!

Elindultam hát. Tervezés, bepakolás indulás előtt 1 órával, tehát nem vittem túlzásba az útvonal tervezéssel töltött időt, majd kialakul az úton, ahogy szokott!

Szélcsendben, néhol gyenge oldalszéllel indultam útnak. A hőmérséklet 0 celsius körül volt. Márciusban már leégetett a Nap, nem gondoltam, hogy ezen a tavaszon még elő kell vegyem a téli bringás nadrágomat, de kénytelen voltam abban menni. A legrosszabb ebben az időjárásban, hogy nappalra meleget mondtak, tehát kénytelen voltam +1 váltás ruhát vinni, tavaszi, nyári és téli öltözetet is.

Szabadkáig egész rendben volt a túra, viszont a határátlépést követően, egyre élénkebb széllökések következtek. A városban még "megtankoltam"  pljeskavicával és suhantam is tovább. A már jól bejárt útszakasz következett Kiskunhalasra. Szokásomhoz híven, a központban tartottam pihenőt, a főtéren lévő "pávánál", amely most sem (ahogy az elmúlt 2 alkalommal sem) világított. Minden alkalommal benézek rá, mikor erre járok, remélem legközelebb már fényben fog úszni, elég szép látvány!

Sajnos, csak a fogatom fényét csodálhattam, a madaram szárnyai, nem voltak "felkapcsolva" :(
Aki nem tudná miről van szó. A térkövekkel középen egy páva van kirakva, aminek a szárnyai végig vannak rakva színes világító testekkel!

Sebaj, egy kis kajálás után tovább indultam a hűvös éjszakában, amely lassan reggellé kezdett válni. Soltvadkert után már minden percben az eget néztem, mikor bukkan elő a Nap, hogy végre "izzadhassak" a melegtől!

Sajnos, nagyjából 10 percig örülhettem a napfénynek, majd elbújt a felhők mögé. A hőmérséklet nem sokban változott 3-4 celsius, de napfény nélkül nem tűnt melegebbnek, mint este. A szél ereje sem akart kedveskedni nekem, erősödő széllökések tarkították az utamat, de sajnos egyszer sem hátulról!

Solton tartottam következő pihenőmet. A bolt előtt leparkolva, egy ismerős járművet vettem észre. Piros Suzuki, a tetején egy Gepida túrabiciklivel. Azért a nyakamat nem tettem volna rá, hogy Török Robi az, de pár perc múlva már jött is ki a boltból. Mindig jó távoli bringás ismerősökkel összefutni. Ő Szegedre tartott, az ottani Critical Mass-ra és Csongrád megyében bringázott még pár napot. Sajnos a régóta várt fekvő bringája még nem érkezett meg, de reméljük, pár héten belül már az is itt lesz! ;)

Robi fényképe.
Én a túra alatt, nem voltam valami nagy fényképész, összesen 3 nap alatt, talán 4-5 képet csináltam :D 

Ugyan a legrövidebb úton mentem, az időjárásra való tekintettel, de még így is volt elég sok km-em Pestig. Az eső is elkezdett néha esni, ami a hőmérséklet és szél duójához, nagyon nem hiányzott! Lassabban is haladtam a tervezettnél, de még reggel volt, ráértem a délutáni rajtig! Az éjféli indulásnak köszönhetően, nem éreztem át annyira a reggel fogalmát, úgy éreztem, mintha már lassan este következni, mivel a Napot nem láttam a felhőktől.
Haladtam tovább északnak. Aki dudált, villogott, integetett, persze nem maradt visszaköszönés nélkül! Nem tudom, lehet velem van a gond, de sok bringástól hallom, hogy nem szereti ha dudálnak rá, meg rögtön szidja az autóst. Felénk a dudálásnak nem az a jelentése, hogy "szeretnék közelebbről érintkezni anyukáddal", nálunk ez a köszönés. Persze nem szeretem, ha az előzés megkezdésének pillanatában nyomják rám a kürtöt, de mindenkinek integetek! Kis túlzással, még soha nem dudáltak rám úgy, hogy azt "szidásnak" kelljen minősítsem! Nekem így köszönnek és én ezt nagyon is kedvelem! Elismerésként veszem! Remélem ezzel többen így vannak és nem mindig a, lassan már ok nélküli, "ő autós, mi biciklisek vagyunk" vitát praktizálják!

Végre elértem Ráckevét, ahol egy kis napfénnyel is megáldottak. A hőmérséklet is kezdett kellemesebb lenni, hiszen már délután volt. Lecseréltem a téli nadrágot! Erre vártam már reggel 5 óta! Tavaszi öltözetben haladtam tovább. Kicsit megcsúszva az idővel, de 14:30-kor, már a Duna parton haladtam Budapest belvárosa felé.
16:00-kor volt az "I Bike BP" rajtja, de még várt rám egy kis kerülő. Legutóbbi pesti látogatásomkor, Árpinál és Zitánál marad a kedvenc törülközőm, - 360fokbringa; Ők kerülték meg 4 éves nászút keretében a Földet, fekvőbringákkal - tehát mivel időm még engedte és már szóltam nekik, hogy megyek, átrágtam magam a városon, hogy beugorjak a törülközőért.
Tényleg csak egy gyors látogatás lett, mert az óra ketyegett és vissza akartam még érni a felvonulás kezdetére is. Pár perc pihenőre azért csak be mentem. Egy kis beszélgetés, majd a "Törülköző küldetés" sikeres teljesítése után búcsú és már suhantam is a rajt helyszínére. Ekkor már 255 km-nél járt az órám, erre a napra.

Zita, Én és persze a paripám. Hogy is mondjam, a kép alapján azt hiszem mindenki látja, milyen "szomorú" a hangulat!

A belvárosban, gyorsan le is "kapcsoltam" az első bringást akit megláttam, hátha ő is a rendezvényre siet. Ő is oda igyekezett, kicsit késve, csatlakoztam tehát hozzá, hisz csak jobban ismeri a várost, mint én. Pár perc múlva már minden felől biciklisek jöttek, s mindenki ugyanarra igyekezett, a felvonulásra. Új ismerősömmel, Zolival érkeztem meg az indulás helyszínére 10 perccel késve, de a tömeg vége még ekkor is egy helyben várta, hogy mikor tud csatlakozni, a már percekkel korábban elindult I Bike BP felvonuláshoz! Több ezer kerékpáros volt itt, tehát összesen kb. 30 percig tartott az elindulás, mire az utolsó bringás is kigurult a Start helyszínéről.

Az indulásra várva!

Elejében még gyalog is gyorsabban lehetett volna haladni, mint a tömeggel. 10-15 perc múlva viszont széthúzódtunk annyira, hogy okkal-móddal, lehetett tekerni a járgányokkal. Az útvonalat ne kérdezzétek. Jártunk Budán is Pesten is, olyan helyeken, ahol egyébként biciklivel nem mehetnénk.

A rendezőkkel, járókelőkkel pacsiztunk, fergeteges volt a hangulat. 1,5-2 óra felvonulás után érkeztünk meg a végállomásra, a Városligetbe. Még hátra volt a bicikli emelés, de ezt már nem vártam meg, mivel a tömeg vége még a cél közelében se volt és én haladni akartam tovább Székesfehérvár felé.
Elindultam hát Budára és a Duna vonalán a város végét vettem célba. Pár km után leszólítottam egy másik bringást, aki szintén a rendezvényről tartott haza és mivel láttam, hogy egy darabig még biztosan ugyanarra megyünk, megkérdeztem csatlakozhatok-e hozzá. Egy idegenvezetővel azért csak jobban halad az ember. Ez a nap a Zoltánoké volt, ugyanis őt is így hívták. Jól elbeszélgettünk útközben. Ő Budafokig ment, én nagyjából a Velencei Tó környékéig akartam még estig elmenni. Felajánlotta ugyan, hogy aludjak náluk, de reggel nagyon korai ébresztő lett volna, hogy másnap időben Fehérvárra érjek, mivel 10 órakor volt a félmaraton rajtja.
Névjegykártyát cseréltünk, és biztos, hogy látjuk még egymást. Persze megköszöntem az addigi idegenvezetést is.

Érdnél ismét kaptam egy kis esőt, pedig már azt hittem, a mai napra megszabadultam tőle. Mivel elállni nem nagyon akart és már fél 10 volt, Martonvásár előtt sátoroztam le, közvetlenül az út mentén. Néhány fa és magas bokrok biztosítottak tökéletes takarást, így nyugodt éjszakám volt.


Április 23. Szombat

Persze marad a korán kelés, de a közel 40 óra éberség után, amibe belefért 317 km biciklizés, az este 10-től reggel 5-ig alvás tökéletes volt! Egy kis reggeli, majd sátorbontás és indulás. Ismét téli öltözetben indultam útnak, de közel sem volt olyan felhős az ég, mint előző nap. Másfél órával a rajt előtt, már Fehérvár belvárosában voltam. Kértem még egy kis útbaigazítást, hogy megtaláljam a félmaraton gyülekezőhelyét és könnyedén, már oda is értem.
Jól időzítettem a megérkezőst, rögtön találkoztam is Gáborral, de csak egy gyors köszönésre volt időnk, mert mindenhol szükség volt rá.

Rajtszám beszerzés után, átvedlettem magam, kerékpárosból, futóba. Végre egy kis napsütés és rövidnadrág. Rajt előtt még volt egy kis bemelegítés, melyet másik kedves ismerősöm, Reni tartott.

Számára meglepetés volt a jelenlétem. A színpad előtt levő bemelegítő futók között, eléggé elől álltam, pontosabban ugráltam. Pár perc elteltével egyszer csak az eddigi mosolya kiszélesedett, majd lázas mikrofon keresésbe kezdett. Kiszúrta, "ezt"(engem) a szerencsétlenkedő fickót a többiek között és persze rögtön hívott fel a színpadra, hogy tornázzak vele ott. Köszöntem szépen, de inkább nem éltem a lehetőséggel. 3 csinos hölgy mellé, én már nagyon nem hiányoztam ott fenn :D 

Bemelegítés után, azért csak felmentem, köszönni!

Reni és Én

Már nem találhatok kifogást, mivel megígértem, hogy idén is ott leszek a Velencei-Tó kerülésen is Októberben. Ha addig nem is, ott biztosan találkozunk! ;)

Bemelegítés után tehát elrajtoltunk. A félmaratoni távot soknak tartottam, mivel tudtam, hogy biciklivel jövök majd, ezért "csak" a 14 km-es távra neveztem. Ez 2 kört jelentett, amit 1:18:50-es idővel teljesítettem, amivel több, mint elégedett vagyok! A második kör utolsó kilométerén visszavettem a sebességből és sétálni kezdtem. Ugyan még volt energiám, de a verseny közben is szeszélyes volt az időjárás, napsütés, jégeső, mindent kaptunk, amit csak "kívántunk". Tudtam tehát, hogy esélyes ez a csodás idő a hazautamra is, amit szintén biciklivel teszek meg, ezért inkább energia tartalékolásba kezdtem. Ekkor ért be két "lufis emberke". A félmaraton 2 órás iramfutói. Gyors kis beszélgetés menet közben és a társaságuknak köszönhetően, befutottam a célig. Ha nagyon fáradt leszek a hazaúton, inkább, többször pihenek, de nem sétálva megyek már be a célba! Sikeresen teljesítettem tehát a III. CEP Fehérvár Félmaraton 14 kilométeres távját, a már feljebb leírt időeredménnyel!
Még egyszer köszönet Skoff Gábornak! Az ő meghívásának köszönhetően indult el ez a túra!

Remélem, azért bicikli nélkül is megismertek?!

Futás után, persze hosszú pihenőt és ebédszünetet tartottam. Megvártam még az eredményhirdetést, a tombolát, ahol nyertem is. Meglepő módon, épp egy kerékpáros ajándékcsomag ütötte a markomat!
Elköszöntem Gábortól és elindultam, hogy nagyjából Soltig elérjek és ott letáborozzak.

A Velencei-tó felé indultam ki a városból, de rájöttem, hogy a Dunaújváros felé vezető tükörsima, új úton az első településig megengedett a biciklis közlekedés és ráadásul azon a szakaszon teljes hátszelem lesz. Semmi gondolkodás nem kellett tehát, "Hátszél" barátommal úgy döntöttünk arra megyünk, úgysem mentem még azon az úton.
Végre felhőtlen napsütés következett 30 km-en át. Utána sem sokáig, de el-el bújt néha a Nap. Villámgyorsan megérkeztem a Dunához és mivel nagyon szép idő volt, a szél sem túl zavaró, haladtam tovább, hazafelé. Azt azért éreztem, hogy a tegnapi biciklizés és a mai futás után nem kell túlvállalnom magam, ráérek ám holnap hazaérni. Eszembe jutott egy nagyon jó kis sátorhely Kiskőrös előtt, ahol egyszer már vad kempingeztem pár éve. A távolság ideális volt, hogy még sötétedésig oda érjek. 9 óra után pár perccel már a hálózsákomba bújva vacsoráztam. Leadtam az elengedhetetlen, életben vagyok "Minden OK" SMS-t anyukámnak és már várt rám a nyugodt pihenés.


Április 24. Hétfő

Reggel nagyon ráérősen keltem fel. Teljesen világos volt már, napsütés és nem kellett induláskor a téli biciklis kabát! Valamivel 7 óra után indultam el. Első megállóm egy bolt volt, mert nem volt már nálam reggeli. Bevásároltam és Kiskőrös központjában egy padon megreggeliztem. Ha meglátnátok útközben valahol, ne nevessetek ki nagyon, de alma helyett mostanában rákaptam a sárgarépára. 2-3 darab a hátsó zsebemben és ha kicsit is megéhezem, tekerés közben elrágcsálok néhányat :D ! Két nap alatt 1 kg-ot így elkoptatok :D. Kiskunhalason még beköszöntem az ismerőseim egy részének. (*mindenkihez nem ugrom be útközben, mert soha nem érnék haza)

Tóth "Totya" Zolit is meglátogattam a bicikli szervizben, megnéztem milyen is az ember élete, ha még a munkája is a hobbijához köti! Gyors köszönés Laci bácsinak és az elhagyott töltő "összeszedése", majd vágta tovább haza. A város szélén még ismerős hang kiáltott rám. Bajtai András kísért ki biciklivel a városból.

Gurultam a határ felé. Tompa központjában álltam még meg ebédszünetet tartani. Közvetlenül mellette, a szép időnek köszönhetően kinn tartottak tornaórát a közelben levő iskola diákjainak. Tanár úr persze kifaggatott, honnan jövök, merre megyek, stb., tehát tartottam egy kis rögtönzött beszámolót a gyerekeknek az elmúlt pár napomról és persze úgy általánosságban a bringázásról. Teljesítményem elismeréseként persze egy osztálynyi vastapsot is kaptam. Jól feldobták vele a napom! Ebéd után már csak pár perces megállók vártak rám, a többi "féktelen" biciklizés, így a délután közepére, már haza is értem.

Számokban összegezve az eltelt 3 nap:

1. nap: 317 km, 16 óra 41 perc biciklin töltött idő

2. nap: 151 km, 7 óra 40 perc biciklizés + 14 km futás

3. nap: 118 km, 5 óra 43 perc bringázás

Összesen tehát: 586 km, 30 óra és 4 perc kerékpáron töltött idővel
... és persze 14 km futás 1 óra 19 perccel

Szinte nem is fényképeztem a túra alatt. Az I Bike Budapesten végig vette a felvonulást a kamerám a sisak tetején. A felvételeket még nem vágtam össze, de ami késik, nem múlik...
Aki esetleg megörökített Pesten vagy talál rólam képet bárki más oldalán, megköszönöm ha elküldi nekem :)

A következő pár napban Békéscsaba közelébe megyek túrakerékpáros találkozóra, majd szombaton már Kiskunhalason erősítem a biciklis "mezőnyt", mivel vasárnapra muszáj hazaérnem!
Jövőhéten pedig már úton leszek Crna Gora irányába. Itt sincs pontos úti terv, viszont néhány látnivalót már kiszemeltem, amit feltétlenül útba ejtek. Néhány közülük: Blagaj település (Bosznia), ahol a Buna folyó forrása található, amely Európa legbővizűbb forrása másodpercenként 43.000 liter vizet "szabadít fel"; Kotori öböl és a közeli Lovćen hegytetőn levő Njegoš mauzóleum;... és még sok más látnivaló, amiről majd hazaérkezésem után mesélek, érdemes lesz várni!

Buna folyó forrása, Blagaj (Bosznia és Hercegovina)

3. Velencei Tókerülő Kerékpáros - Futó Találkozó 2016. október 23.

Az idei év, talán utolsó többnapos túráját teljesítettem a múlt hétvégén. A Velencei tónál került megrendezésre, a "3. Velencei Tókerülő Kerékpáros - Futó Találkozó ", melyen tavaly jártam először, de nagyon hangulatos, emlékezetes túraként maradt meg bennem. A szervezőkkel és több résztvevővel is barátságot kötöttem első látogatásomkor, így nem meglepő módon, sokan emlékeztek rám, vártak az idei tókerülésre is. A szervezők azzal is megtiszteltek, hogy fenntartották számomra a 001-es rajtszámot, köszönet érte még egyszer.

Na, de idén sem választottam a könnyebbik utat, most is kerékpárral indultam útnak otthonról, jelen esetben Szegedről. A rendezvény előtti napokban szinte csak az eső volt az úr, az ország java részén, tehát úgy készültem, hogy az indulásomkor sem lesz túl kellemes az időjárás. Szerencsére kellemeset csalódtam! Szombat reggel 5 órakor indultam el, ugyan még előtte este is szakadt az eső, de az indulásomra teljesen elállt. Az aszfaltot sok helyen sík víz borította, de inkább a tócsákban bringázom, mint a szakadó esőben. Az utam első része Kiskunhalas felé vezetett, ahol Tóth Zoli barátom várt, hogy tekerjen velem pár km-t. 

Zolival Kiskunhalason, az első 55 km-es táv után!

Egy pékség előtt álltunk meg pihenni, s tartottam egy kis reggeli szünetet, hogy legyen energiám tovább menni. Zoli javaslatára Soltvadkert felé folytattam az utazást. Eredetileg Imrehegy felé akartam menni és úgy Kecelre, de jobb verzió lett az új útvonal. Ugyan 2-3 km-rel talán hosszabb, de tükörsima úton jutottam Kecelre. Zoli még eltekert velem Kiskunhalas határába, majd elköszöntünk egymástól.

Kecel után Kalocsára mentem, ahol beköszöntem fekvőbringás barátomhoz, Misihez. Sajnos negyed órával megcsúsztam a tervezett időtől és mivel így már lekéstem volna a kinézett paksi kompot, pihentem Misinél, majd újult erővel folytattam a kerekezést. Reni, a rendezvény egyik szervezője, már előző nap biztosított, hogy el van intézve a jó idő a hétvégére. Biztosan sok teendőt kívánt, de valahogyan tényleg megoldotta a napsütést. Egy felhő sem volt az égen és már az út is teljesen száraz volt. Tehát kellemes, tavaszias időben indultam tovább.

Sajnos így is lett egy hosszabb kényszerpihenőm, mivel fél 1-kor már Géderlakon voltam, majd pár perc múlva már a Duna parton. A komp óránként jár, kivéve 12-14 óra között, tehát 13:00-kor nincs! Megebédeltem és pihentem, sajnos volt rá elég sok időm. Fél kettőkor kezdtek szaporodni az autósok is, már nem csak én vártam a Dunán való átkelésre. Végül 14:20-14:30-ra sikeresen átértem a paksi oldalra. Közel két órát álltam haszontalanul, igyekeztem ezt az időt visszahozni és 1-2 km/órával növeltem az átlagtempómat. Ennek nem sok látszata lett, hisz egyre több emelkedő következett az útvonalamban és persze szükségem volt pár óránként pihenőkre is.

Paksról Cece felé indultam útnak, majd innen egyenesen Szabadbattyánra vezetett az útvonalam, így számomra új területeken tekertem.

A következő nagyobb célállomás Várpalota volt. Mire megközelítettem rám sötétedett, de így gyönyörű látványt tárt elém a város a távolból. Azt azonban nem láthattam, mit "rejteget" a városból "kifelé" vezető útszakasz. Tés irányába haladtam. A környékbelieknek gondolom nem sok újat árulok el azzal, hogy itt egy "picit" hosszas emelkedő van. Talán úgy 1 órán át csak felfelé mentem, bár lehet volt az több idő is. Persze tudtam, hogy jó dolog a hosszú emelkedő, mert előbb vagy utóbb egy hasonló hosszú lejtő fogja meghálálni, hogy "felmásztam". A lejtőre már szükségvolt egy plusz réteg ruhára is, mert a szél szinte átfújt rajtam 50-60 km/óra körüli tempónál.

Bakonyszombathely irányába folytatódtak a kalandok, ahol sajnos az út legmeglepőbb történése következett. A tervezetthez képest 2 óra csúszásban voltam. Ezért nem szeretek előre tervezgetni, majd ahogy kialakul útközben úgy a legjobb mindig, hiszen mindig közbejöhet valami. Tehát itt már láttam, hogy nagyjából egy óra múlva elérem Császárt, ahol elvileg aznap este alvóhelyem lenne. Értesítettem az ismerősöm, hogy nagyjából mikorra érkezem, meg bocsánattal tartozom, hisz elég sokat késtem. Erre jött a meglepetés, mivel ő nem volt otthon. Voltak kisebb egyeztetési problémák, de nem is rágódnék tovább ezen a témán, bőven van benne hiba a saját részemről is.

Mivel az eső nem esett, az öltözetemhez kellemesnek mondható, 5 fokos volt a levegő, úgy döntöttem, tekerek "egy kört" éjszaka, hisz mostanában úgysem járok már erre.

Erősen gondolkodtam egy Tatabányára való kitérőről is, de mivel a térképem nem volt nálam, ezt kihagytam. Maradtam a memóriámból könnyebben felidézhető településneveknél, útvonalaknál, mivel sötétben álmosan könnyedén elszalaszthatok egy kanyart és már is rossz irányba megyek. Szóval maradtak az ismerősebb útvonalak. Erre se jártam még soha, de ezeket az utakat, valamelyest átnéztem térképen még otthon. Császár, Oroszlány, majd ismét egy hosszabb emelkedős szakasz következett Csákvár irányába. Útközben elég sokszor megálltam pihenőt tartani, néha kicsit meg is szunnyadtam. Persze mindig zárt buszmegállóknál pihentem, hogy ne hűtsön le a szél, amíg nem mozgok. Csákvártól Velence felé már jártam nappal, tehát ismerős útszakasz következett. Csákváron a központban azért még megálltam egy nagy térképnél, megnézni, hogy biztos jó irányba menjek. Lovasberény után Napadra, a tó felől levő oldalra egy elég brutális emelkedős rész vezet át a Velencei hegységen, amit nem szívesen másztam volna meg a Napfelkeltében. Szerencsére a térképen láttam egy kerülőutat, amit még ajánlanak is kerékpárosoknak. Két új település és persze fele annyi emelkedés, pont erre volt szükségem "reggelire". Sajnos azonban Lovasberénynél mégis sikerült benézzek egy kanyart. Az rémlett, hogy balra kell majd forduljak Vereb felé, de valami oknál fogva egy kereszteződéssel hamarabb fordultam le, így a Bicske felé vezető 811-es úton találtam magam. 4 km után kezdett "leesni", hogy rossz felé megyek, mert az út még mindig a hegység mellett halad, holott, már át kellett volna vezessen egy enyhébb emelkedőn délkeletre. A felkelő Nappal már könnyen láthattam, hogy bizony rossz felé megyek és mikor végre befutottam Vértesacsára már biztos volt, hogy nem kellene haladjak. Visszafordultam tehát, ismét Lovasberényen voltam és láss csodát, még továbbhaladva Velence felé, egyszer csak szépen ki volt táblázva balra, Vereb. Az időmbe még belefért a kitérő és talán időben sem lett több az út, hiszen ugyan kerülő volt, de fele annyi emelkedővel, tehát jóval gyorsabban tudtam menni. Agárd felé haladva jöttem rá, hogy nincsenek nyitva a boltok az ünnep miatt, de szerencsére találtam egy pékséget, ahol be tudtam vásárolni. 9:15-kor végre megérkeztem a rajt helyszínére. A kis esti "kiruccanással" együtt 407 km-nél tartott ekkor a km órám. Mivel a nevezésnél a sor nagyon hosszú volt, ráérősen leültem a parkolóban enni, s közben Tóth Zoli barátom is rám talált, mivel nem túl nehéz engem kiszúrni a tömegben. Hozott nekem jó forró teát, ami nagyon jól esett az éjszakázás után. Kajáltam, majd beálltam én is a sorba, a rajtszámomért. Ekkor már a fogyatkozó sorból kiszúrt engem Reni. Már nagyon vártak rám, nem is kellett volna sorba álljak. Átvettem a rajtszámomat, egy kis ajándékot is kaptam a rendezői "bandától", de nem is beszélgettünk hosszasan, mert már el is érkezett a hivatalos rajt ideje. Közben feltűztem a különleges rajtszámom "001", és gyorsan bepakoltam a táskámba, hogy én is elinduljak a  körömre. Még a Vitál Club Kerékpáráruház is köszöntött engem egy kis ajándékkal és útra keltem.

A rajtom pillanata (VIDEO)

Az első köröm elején elég gyors tempóval indítottam, sikerült befognom 2 országútis személyt és a szélárnyékukban egészen a Dinnyés előtti kilátóig, 35 km/óra feletti tempót nyomtam én is. Ebből azonban az a pár perc elég is volt, mivel tudtam, hogy számomra még messze a nap vége. Visszaálltam tehát a 25-ös tempómra és folytattam a tókerülést. Sokan rám köszöntek útközben, akik emlékeztek rám tavalyról. Egy hölgynek a tóparton még a fékpofáin is állítottam, mert 5-10 perc mögötte haladás után, már nekem "fájt" hallgatni, hogy az egyik fékpofa állandóan fékezi a hátsó kerekét. A rajt/cél-ba érve meg sem álltam, haladtam tovább a 2. körrel, hogy később több időm legyen folyamatos pihenésre, a hazaindulásom előtt. Ekkor csatlakozott hozzám egy szegedi ismerősöm Rudi. Az első frissítőpontig vele haladtam, majd a "szegedi banda" többi tagja is beért minket, így velük haladtam tovább ebben a körben. Kellemes kiránduló tempóban gyűrtük a kilométereket, s közben beszélgettünk. 

Szegedi különítmény a célba érkezést követően. Gémes András lemaradt a képről, mivel ő fényképezett, de megígértem neki, hogy "hatalmas" Paint szerkesztői képességem be fogom vetni, hogy ő is szerepelhessen a képen :D

A célba érkezést követően, egy kedves ismerős lépett oda hozzám. A tavalyi tókerülésen is szinte egyszerre értünk be és idén is. Nagyon emlékezett rám, főleg, hogy a tavalyi nagyon jó hangulatú riportomnál ott ült mellettem :) Sajnos a nevét idén sem sikerült a fejembe vésnem :( Remélem találkozunk jövőre is ;) 

Rudival, akinek egy kedves bringás ismerőse csatlakozott volna hozzám a felvezető útra, de ezt sajnos az utolsó héten le kellett mondanom, saját problémáim miatt. Kicsit "tönkre tettem" így az ő hétvégéjét, de már megbeszéltük, amint tudjuk, bepótoljuk a közös tekerést! 

A szegedi különítmény még hívott egy közös ebédre, de ezt kihagytam, mivel én az ellenkező irányba indultam később haza és nagyon elnyúltam volna, ha még vissza megyek velük, no meg Dinnyésnél még be akartam iktatni egy kis forralt borozást is, hogy feltöltődjek a hazaútra.

A célba érkezést követően még maradtam egy kis beszélgetésre és végre megtaláltam Skoff Gábort is a főszervező trió másik tagját, akivel az induláskor nem találkoztunk. A trióból sajnos Feri nem tudott eljönni a rendezvényre. Egy kis ajándékkal próbáltam meghálálni nekik a rendezvénybe vetett sok munkájukat és persze, hogy mennyire vártak engem. 

Kézzel festett bögrék Magyarkanizsáról!

Gábornak nagyon bejött a bögre :) 

Ezután nem volt más hátra, mint előre. Elköszöntem mindenkitől, még egy kis pumpázás, olajozás, a bringa szerviz jóvoltából és el is indultam, hogy mielőbb Szegedre érjek és még forralt borozni is legyen időm.

Dinnyésnél tehát megálltam még egy kis borozásra. Ebben a hidegben nagyon jól esett, hisz reggel óta, nem lehetett látni erőteljes Napsugarakat. Egy kedves kis család ült le a mellettem lévő asztalhoz. Apuka 3 kisgyerekkel, a legidősebb talán óvodás lehetett. Két kislány és egy fiú. Kis biciklikkel, kerülték ők is a tavat. Akaratlanul is egy telefonbeszélgetést hallottam meg a férfi és felesége között. Elmondta, hogy elszakadt a lánc a biciklijén, nem sokkal az indulásuk után. Itt jön a rész, amiért hatalmas tisztelet jár az apukának. Ahelyett, hogy lazán megmondta volna a gyermekeinek, hogy elmarad a bringázás, a két nagyobb előtte bringázott, a legkisebb mögötte ült gyerekülésben és a férfi "futóbicikliként" használva a járművét, haladt a gyerkőcökkel. Ilyen azt hiszem egy igazi apuka!

Miután befejezte a telefonbeszélgetést, rákérdeztem, hogy megvan-e még a lánc és hogy elég hosszú-e, mert akkor tudok segíteni, pár perc alatt megszerelem. Nagyon megörült, szerencsére a láncot eltette, nekem meg volt szerszámom a szétszedésére. Néhány perc alatt, sikerült is ismét összerakni a láncot, néhány szemben ugyan látható volt egy kis görbület, de tökéletesen lehetett tovább tekerni vele. Ezután én tovább indultam Seregélyes felé, ők pedig végre rendesen tudták folytatni a tókerülésüket, remélem sikeresen be is fejezték!

A hazautamnak, a legrövidebb útszakaszt választottam, elég volt az előző napi 407 km után egy enyhébb hazatekerés is. Egyenesen Dunaföldvár irányába haladtam, itt keltem át a Duna felett Soltra. Soltig nagyon jó tempót tudtam menni. A szél lecsendesedett és a lenyugvó naptól is kaptam egy kis melegítő sugarat. Az indulásomkor még úgy gondoltam, kb. 9 órára érhetem el a Beszédes József hidat, de olyan jól haladtam, hogy ekkor már Solton vacsoráztam. 

Azonban, ami ennyire jól indul, biztosan rejteget még meglepetéseket. Vacsora után, ahogy tovább indultam, Soltvadkert felé, Egyre sűrűbb köd lett. Mire kiértem a városból, a látótávolság 5-10 méterre csökkent! Tehát rendkívül sűrű ködben kellett haladnom, szerencsére ismertem ezt az útszakaszt, többször is jártam már erre. Forgalom rajtam kívül nem nagyon akadt. Minden tartalék lámpám bevetésre került, hogy már aránylag messziről észrevegyenek. Tehát elől világított az agydinamós menetfényem, egy tartalék villogó lámpa és a kormányomon lévő zseblámpám. Hátul az utánfutóm erős fényein kívül még kapcsoltam egy piros villogót a sisakomon, illetve a nyeregcsövemen is. Általában a sávok közepén szoktam haladni, s amikor látom a tükrömben, hogy közel érnek mögöttem, csak akkor közelítem meg az út szélét jelző vonalat. Most azonban inkább a szélső vonalon haladtam és ha láttam/hallottam hogy valaki közeledik, félreálltam az útról. Volt, hogy néhány autós lassabban haladt mint én. A sűrű ködben, szinte tapogatva vezetett mindenki, hiszen néhol még a kanyarok is elvesztek a fehérségben. 1-2 kivétel persze akadt, gondolom ők nap mint nap erre járnak. Kamionokkal, szinte szlalomozva kerültek ki mindenkit és kb. olyan sebességgel mentek, mintha köd se lenne. 

Egyre fáradtabb, álmosabb lettem a ködtől. Sűrűn tartottam pihenőt, de éreztem már, hogy kellene egy kávé vagy egy energiaital, ha nem akarok elaludni. Már 1-2 éve nem ittam ilyesmit, tehát gondoltam, annyi hatása lesz, hogy legalább 1 órán át ne aludjak el. Ez mind szép is lett volna, de nem volt nyitva semmi. Szerencsére Kiskőrösön megtaláltam az egyetlen 0-24 órán át dolgozó benzinkutat, amiben persze egy kis vegyesbolt is van. Vettem 2 energiaitalt, néhány csokit és még pizzát is. Volt még ugyan egy tartalék csokim, amit még Pataki Attila adott a tókerülés után, de soha nem árt a plusz tartalék és ki tudja, talán máshol már nem találok nyitva benzinkutat. Így is lett. Az energiaital szerencsére tett róla, hogy ne is gondoljak az alvásra. Teljesen fitten indultam tovább. Kipróbáltam a Soltvadkert és Kiskunhalas közötti új utat is, ami tükörsima. Erre már egyre jobban nőtt a látótávolság. 50, néhol már 100 méterre is el lehetett látni. A városban még tartottam egy rendesebb kajaszünetet. Bementem megnézni milyen ködben "a páva" fénye, de sajnos ilyenkor már a fényjátéka nincs beüzemelve.

Az utolsó 50 km-em következett, Zsanán át Szegedre. Ennek az útszakasznak, az utolsó másfél órája marad nagyon emlékezetes.

Kezdtem ismét kicsit álmos lenni. 1-2 alkalommal le is kapattam az első kerekem az út mentén a fűbe, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mondván hogy csak fáradt vagyok, majd jobban figyelek. Még 2-3 alkalommal megtörtént, de úgy, hogy inkább nem korrigáltam, hanem kieresztettem a fogatomat a fűre, nehogy elcsússzak. Elértem Üllést és a bringautat, ami már pár km kivételével, Szegedig tart. A bringaúton is sikerült, lekanyarodnom egyszer az út mellett levő, nem túl mély vízelvezető "árokba". Talán fél méteres lehet, amin még elesni sem tudtam, hiszen rögtön "megült" az utánfutóm és a két oldala megtámaszkodva megtartotta egyenesen a bringát. Ekkor már beletörődtem, hogy egyszerűen "nem tudok" biciklizni! Hiába a fáradság, 1-2 alkalmat még ráfogok, de 6-7 alkalomnál már nem lehet. Még jobban visszalassítottam és mondogattam magamban, hogy oda figyelek, oda figyelek. Több ilyen mellé kacsázás már nem volt Szegedig. Kicsit jobban be kellett húzzam az első fékem, pedig pár napja állítottam rajta, de még ez sem volt a fáradt fejemnek feltűnő. Végül 6:30-kor érkeztem meg a kollégiumhoz ahol lakom. Két nap alatt összesen 663 km-t tettem meg. 

Megérkezésem után, végre csak megnéztem, hogy miért mozdulhattak el annyira az első fékpofáim. Ekkor jöttem rá, hogy miért is kacsáztam annyiszor le az útról. Az első kerekem gyors záras és ugyan a gyors zár "be volt csukva", de valahogyan a másik oldalon az anyacsavar meglazult. Tehát az utolsó 1,5 - 2 órában, lötyögő első kerékkel közlekedtem! :D Szerencsére nem lett belőle semmi bajom, de legközelebb tudom, hogy inkább még +1-szer megállok egy akaratlanul útról való lekacsázás után és megnézem, hogy mi lehet a baj ahelyett, hogy a fáradtságomra fognám!

Az egyik legjobb ajándék, amit szó szerint minden túrámra magammal viszek! ;)

Összességében idén is egy fantasztikus programot élhettem át veletek. Köszönet mindenért Csóra Reni, Pantocsik Feri, Skoff Gábor és persze minden támogatónak és segítőnek a rendezvényről.

Köszönöm még Tóth Zolinak, hogy szokásához híven, most is elém jött egy kis társaságot biztosítva.
Persze a szegedi "Roncsabroncs" baráti kört sem felejtem ki, a közös, tó körüli bringázás egy élmény volt veletek.

Sokakkal találkoztam útközben és a tó kerülése közben is. Remélem senki nem haragszik meg akit név szerint nem említettem meg, de túl hosszú lenne a lista! :D

Köszönet tehát mindenért és persze, ha ráérek (igyekszem ráérni), találkozunk a Velencei tó körül jövőre is!

A hozzávetőleges útvonalam (a két tókör nélkül) ide kattintva tekinthető meg: KATT IDE

Aki pedig kíváncsi rá, hogy az utóbbi 3 és fél évben merre jártam, a következő térképen tekintheti meg, ahol az általam bejárt települések vannak bejelölve és az évente megtett km-ek feljegyezve:

Ugrás a Google térképre