Tour de Hongrie 2021 1. rész

Rég jelentkeztem utoljára. Már több mint másfél éve. Rengeteg dolog változott azóta az életemben, tervek, melyek már más tervek lettek, de a legnagyobb változás a lakhely. Lassan hozzászokom, hogy 2020 júliusa óta Kiskunhalason dolgozom, lakom, élek. Valamiért még mindig furcsa, ha megkérdezik akkor most mit nevezek otthonomnak? A vajdasági Oromhegyest vagy a magyarországi Kiskunhalast? Őszinte leszek, Én magam se tudom! Furcsa azt mondani Halasra, hogy "haza megyek", bár régen is sokat jártam a városba, de akkor, csak mint "vendég". Viszont olyan keveset járok "haza" Oromhegyesre, hogy már az is olyan furcsa ha azt mondom, oromhegyesi vagyok....

Térjünk át a túrára, még mielőtt nagyon belemerülök az élettörténetembe és röpködnek majd a "felesleges" oldalak.

Idén tavasszal, már kezdtem kicsit kiégni a munkahelyemen, nagyon kellett már egy kis kirándulás, hogy kiszakadjak a mókuskerékből. Nem is volt semmi nagyobb túrám, mióta beütött a vírushelyzet, majd hirtelen, egy éjszaka alatt átköltöztem Kiskunhalasra és munkába álltam. Mondhatni, már-már elvonási tüneteim voltak, hogy mennem kell valahova, több napra, vadkempingezni, buszmegállóban aludni, elázni, fázni, sátorozni, szenvedni felfelé az emelkedőkön, eltévedni....

Szóval rájöttem, muszáj kivennem egy hét szabadságot, hogy egy kicsit "éljek" is, ha már az anyagi oldalam teljesen helyre állt, sőt, dolgoztam, túlóráztam amikor csak lehetett, ideje volt "befektetni" valamibe.

Régóta olvasgattam, jegyzeteltem a Bakancslista Magyarország című könyvből olyan helyeket, amiket érdemes lenne meglátogatnom az országban. Persze rengeteg tétel került fel a listámra, melyek meglátogatására több hét, hónap se lenne elég, de így máskorra is marad úti cél.

A Magyar Vándor végig kísért az utamon és még most is itt pihen a polcon. Ő lesz ezentúl az útitárs.

Magyarország legkeletibb pontja volt az egyik főbb célpont, majd a legészakibb és keresgéltem, hogy, miket tudok még útközben beiktatni, meddig mehetek el legtávolabb, hogy a szabadságom utolsó napján még "haza" is érjek és talán aludni is maradjon időm. A megszokott, rögtönzött, spontán útvonaltervezésről persze nem mondtam le, csupán bejelöltem pontokat a térképen, melyek alapján útközben majd megtervezem, merre is menjek.

Május 23-án vasárnap vágtam neki az útnak. Bevallom őszintén, kissé elszoktam a biciklizéstől. Ugyan nap, mint nap kerékpározom, de 200 km feletti utam már jó régen nem volt, most pedig egy 1300-1500 km-es utat akartam összehozni 10 nap alatt. Ekkor egy dolgot tudtam biztosra, kelet felé kell meginduljak, hisz a legfontosabb célállomásom Garbolc, ahol megtalálom az ország legkeletibb pontját, a magyar-ukrán-román hármashatárnál.

Napsütéses, tavaszias reggel volt. Szoknom kellett, hogy ismét teljes hadi felszereléssel közlekedem. Nincs kormányrángatás, tartani kell a járgányt erősen, nem tud elfújni a szél, hisz a teljes menetfelszerelés, velem együtt van vagy 150-170 kg! Persze kérdezhetnénk, miért vittem a megszokott 13 liter vizemet, hisz itt országon belül, szerencsére sehol sincs vízhiány, a normál, 3 literes üzemanyagtartályom is elég lenne. Szerettem volna visszanyerni a régi kondíciómat, ezért úgy voltam vele, viszem a teljes hosszútávú felszerelést, amibe a víz is beletartozik. Már most elárulom, hogy az út kezdetétől, a legvégéig ugyanaz a víz utazott a hátsó 5+5 literes butykosokban. Tudom, ez műanyag kanna, vagy bármi más megnevezésű folyadéktároló, de nekem akkor is butykos!

Kiskunhalasról Kiskunmajsa irányába indultam el, lassú, bemelegítő tempóval az első kilométereken, majd fokozatosan kezdtek magukhoz térni a lábaim, visszaemlékezve, milyen is ezt a "tankot" megmozgatni alattam. Csengele, Tömörkény, Csongrád következett, s jött is az első hideg zuhany ahogy beértem Szarvasra. Bánhattam a lassabb megindulást reggel, mivel 10-15 percen múlt, hogy eláztam. Legalább végre hasznát vettem a nemrég vásárolt rendes vízálló biciklis kabátomnak. 7 évig halogattam a megvásárlását. Mindig sajnáltam rá a pénzt, most se volt olcsó, de hihetetlenül jó érzés, hogy végre egy felhőszakadás után száraz volt a mellkasom, a hátam, az egész felső testem. Lassan meggyőzöm magam, hogy esőnadrágot is vegyek, mert azért deréktól lefelé kaptam bőven a vizet, teljesen ronggyá áztam. Egy bolt fedett előteréhez húzódtam be, amíg lecsendesedett az idő. Majd a szemerkélő esőben tovább indultam. Vizes nadrágban folytattam az utat, nem akartam eláztatni a száraz, csere nadrágomat is, nem lett volna sok értelme a szemerkélő eső miatt.

A vihar okozott némi problémát. Ugyan már nem esett, de elég szép akadályt gördített elém, egy nagyobb ág formájában. Arrébb húzni sajnos nem tudtam, nem szakadt le teljesen a fáról. Visszafordulni nem akartam, sokat kellett volna menni, hogy ne legyen árok a bicikli út és a közút között. Legközelebb inkább visszafordulok. A fák mögötti szántóföldön tudtam megkerülni az út torlaszt, de egy ilyen kiadós eső után, a második lépésnél bokáig süllyedtem a porhanyós földben. Élvezet volt átrángatni a bringát rajta. Így utólag is bocsánat a mély lábnyomokért. A terményben igyekeztem nem kárt tenni.

Kavarogtak felettem a felhők, szóval inkább korábban tábort vertem, még Gyomaendrőd előtt. Eredetileg legalább 150 km-t akartam menni, ez így "csak" 137 volt. Végül is megelégedtem magammal. Még vissza kell nyerni a megfelelő erőnlétet, na meg nem sietek sehova. Nem azért megyek, hogy napi 200 km-t haladjak és ne legyen időm semmire, hanem azért, hogy menjek. Ez aztán a szép mondat. Azért megyek, hogy menjek. Egyszer olvastam valahol, vagyis már többször is belefutottam, hogy a tudósok szerint is, az utazás teszi igazán boldoggá az embereket. Akkor már nem is volt olyan hülyeség az előbbi mondat.

Másnap reggel, mily meglepő, esőre ébredtem. Mire reggeliztem, elállt, így szárazon indulhattam útnak. Első megállóm Körösladányban volt, egy második reggeli formájában. Mikor úton vagyok mindig eszek, ha megállok, kell az energia, nekem ez az üzemanyag, na meg a sok víz, amit megiszok. Amíg pihentem, egy kis csapat biciklis suhant el mellettem. Később utolértem őket, s meg nem mondom már miért, de beálltam én is egy kicsit mögéjük, olyan kis kirándulós tempóra. Elkezdtünk beszélgetni, és végül 25-30 km-en át együtt tekertem a 7 fős társasággal Körösladánytól egész Vésztőig.

Középen sárga pólóban Demeter Péter, akit Én most kinevezek a kis csapat vezetőjének. Ő lett később a "kapcsolattartó", mivel a csapat kíváncsian követte az utamat, hogy mikor merre járok. Naponta volt egy helyzetjelentésem. Tehát elváltunk, de azért teljesen mégsem. Ugyan ígértem, hogy még idén ellátogatok hozzájuk egy sütögetésre, ami aznap nélkülem zajlott le, de sajnos nem volt időm rá. Viszont ami késik nem múlik! Találkozunk Mi még!

Egyedül folytattam tehát az utam kelet-északkeleti irányba, hogy a román határ mentén haladjak kisebb utakon. Nagykerekit elhagyva egy BMW állt meg előttem, majd Jedlicska János tanár úr köszöntött a vidéken. Mint kiderült Ő is vajdasági származású. Ajánlott pár látnivalót, majd egy kis sós rágcsálnivaló társaságában bocsájtott útnak. 

Valaki magyarázza el, miért van annyi alpaka a keleti országrészben. Az elkövetkező napokban, a folyton ilyen kis elkerített részekbe botlottam, alpakákkal, őzekkel.

Mikre nem jó egy kormány szarv?! Így könnyedén fogyasztottam útközben.

Tanár úr említette, hogy a Nagykereki település szélén körbe tudok menni a Bocskai Várkastély körül is, de annyira azt néztem, hogy megtaláljam, hogy eszembe se jutott, hogy onnan majd egy kicsit visszafelé kell haladjak, hogy ismét északkeleti irányba haladjak. Az ég be volt borulva, tehát nem igazán segített így késődélután a Nap a tájékozódásban. A kastélykert zárva volt és picit elhanyagolva is, képeket se csináltam, csak gurultam tovább. Kiértem a településről a temetőnél, ahol egy szűk kis aszfaltút haladt, de valahogy nem raktam még össze a fejemben a képet, hogy miért kezdődött előröl az út szélén lévő kilométerkövek számozása. Eddig se túl nagy forgalmú utakon haladtam, nem is volt gyanús, hogy miért csak egy sáv szélességű az egész. Mikor pár kilométer múlva megérkeztem a térképemen nem szereplő Nagyzomlinba, már összeállt a kép, hogy rossz irányba haladtam, mert a pár házból álló település végén, megszűnt az út, ráadásul hegyeket véltem felfedezni a távolban, illetve őrtornyokat. Szóval egy az egyben sikerült nekihaladjak a román határnak. Ilyenkor jön az újra tervezés. Vissza az előző településig, majd egy földúton elindultam más irányba, mert házakat láttam a távolban.

Még ez sem bizonyult teljesen jó iránynak, mert itt egy tényleges, fizikai akadály mutatta, hogy ez bizony az országhatár. Ismét visszafordultam, majd Nagykerekiben az első emberkétől megkérdeztem, merre is kéne menjek. Nem tudom, hol kalandozhattak a gondolataim, mert még emlékeztem is rá, mikor ismét megláttam, hogy volt egy szép nagy nyíl, egy Debrecen jelzőtábla, majd ott elfordulva, pár méterrel később, már a soron következő kisebb falvak nevei is fel voltak tüntetve. Tehát ezt nagyon benéztem elsőre, de ismét a jó úton voltam.

Haladtam még egy bő órán át, mikor már a sátorállítás gondolata kellett volna keringjen a kobakomban, egy furcsa, de sajnos ismerős hang, műszaki hiba ütötte fel a fejét. Mintha egy nagyobb nyolcas lenne fékezéskor az első kerekemben. Szabályosan, ütemesen lüktető féktest, ahogy meg akarok állni. Ha visszaugrok másfél évet az időben, már is tudom milyen jelenség ez. Rögvest megállok, s a kerekemet forgatom, ujjamat a fékfelületen tartva. Eltört! Pontosabban "csak" megrepedt. Talán valami nagyobb felütés érte, hirtelen kátyúba hajtottam és a nagy súly alatt, egyszerűen elrepedt a felnim oldala. Legutóbb Bulgáriában volt ehhez hasonló problémám, még 2019 nyarán, akkor a hátsó kerekemmel. Tudtam, hogy ha szerencsém van, akár napokat is el tudok még tölteni tekeréssel, kerékcsere nélkül, viszont akkor első fékem nem lesz, s pár napon belül már elhagyom a síkabb vidékeket, akkor meg nagy szükség lenne rá!

Beletörődtem a problémába. Kihaladtam a faluból, tekintetem pedig a szántóföldeket pásztázta, hol lenne legalkalmasabb éjszakai alvóhelyet létesíteni?! Ekkor 1-2 km-re volt tőlem a román határvonal, mely nem is sejtettem milyen további problémát eredményezhet. Egy egész alkalmasnak tűnő dombos terület mellett haladtam el. Ugyan épp keletre volt tőlem a határ irányába, de csak egy kicsit akartam mögé jutni, hogy ne lássanak teljesen az útról.

Az előttem lévő bozótosnál egy földutat pillantottam meg, már nyújtottam is a kezem, hogy lekanyarodjak. Gyorsan le ellenőrzöm majd, hogy bírja a kerekem és még be is tudok sétálni az úton, vajon mennyire alkalmas a kinézett táborhelyem. Lekanyarodtam, megálltam. Ebben a pillanatban tudatosult bennem, mennyire rossz döntést hoztam. Egy rendőrautóval találtam magam szemben. Rápillantottam a törött kerekemre, kutakodtam egy kicsit a táskámban, mintha csak ezért álltam volna meg, s terveztem, hogy indulok is tovább, de kiszállt két rendőr az autóból. Nem volt mese, itt már meg kell várjam a kérdéseket. A táborhely ötletét már ki is vertem a fejemből. Igazoltatás. Hova megyek, miért megyek... Jugoszláviában születtem, gyorsan kiderült a személyimből, amire még több kellemetlen kérdés érkezett. Majd jött a kérdés, amire nem kellett volna őszintén válaszolni. Hol alszom este?! Rögvest rávágtam, hogy sátorozni akarok. Mire a rendőrök közölték velem, hogy közel van a határ, szóval itt ne akarjak sátorozni, mert itt jobban figyelnek a gazdák is és ha megtalálnak, a rendőrséget fogják értesíteni, amivel nekik és a kollégáiknak okozok majd problémát. Ennyitől még nyugodtan letáboroztam volna később, de ekkor visszakérték az igazolványomat, hogy felírják az adataimat, s majd figyelmeztetik rám a kollégákat. Hurrá! Örülök! Ennyit a vadkempinges tervekről. Annyi haszna lett a találkozásnak, hogy megtudtam, Létavértesen, ami még 7-8 km volt innen, van kerékpárszervíz, tehát ott másnap reggel tudnék szerezni új kereket. Nem is akartam ma már odáig eltekerni, csak aludni akartam. A rendőrök Ferenc atyához küldtek, hogy Ő majd tud nekem szállást adni. Eltekertem hát a településig, s megkerestem Ferenc atya házát. Este 9 óra volt. Mire megtaláltam a házat, majdnem fél 10. Nem égtek már a fények a házban, sem az udvarán. Bármennyire is jó lett volna, nem volt pofám, hogy felébresszem az atyát álmából, miszerint engem a rendőrök ide küldtek, de Én legszívesebben vadkempingeznék, továbbá nem szeretnék fizetni szállásért. Nem gondolkodtam sokat, tovább gurultam, a térképem szerint, egy erdősáv húzódik a városka szélén, ott számítottam menedékre. A helyi, kelleténél kicsit jobban napbarnított elit is kiszúrt magának. Szóltak, hogy majd intéznek nekem szálláshelyet. Igyekeztem lerázni őket, de egy ideig követtek autóval, de szerencsére rá(m) untak és a város szélétől már egyedül hagytak. Az első erdősáv nem hozott szerencsét, túl nagy volt az úthoz képest a szintkülönbsége, túl sokáig tartott volna, hogy több fordulóban felvigyem az összes csomagomat, így addig mentem, míg meg nem pillantottam egy kisebb, faköteléket, mely tökéletes takarást biztosított az út mellett.

Bementem, a földút, egy "zsákutcába" vezető ágán. Mivel kisebb "hajtóvadászatra" számítottam a rendőri találkozásom után, nem vergődtem sátorállítással, ha netán tényleg megtalálnak éjszaka, így gyorsabban tovább tudok állni. Fekhely alkotás után, negyed órával elkezdett esni az eső. Mit is mondjak. Már meg is bántam, hogy nem állítottam fel a vízálló sátramat. Helyette egy szigetelő, takaró ponyvát tekertem magam és a hálózsákom köré, mely közel sem volt olyan hatékony a vízzel szemben, mint azt vártam. Pár óra alvás azért csak összejött. A Nappal együtt, én is jó korán keltem. Nem zaklatott senki éjszaka. Összekapkodtam a csomagjaimat és visszatekertem a városkába, megkerestem a bicikliboltot, majd vártam. Vártam a nyitásra, hisz még kora reggel volt. 

Ugyan csak egy új felnit szerettem volna, de nem volt külön. Komplett kerék is csak egy darab akadt nekem, de legalább ott volt az az egy. Nem tudtam, mikor leszek kénytelen ismét sötétben is tekerni, ezért nem akartam lemondani az agydinamómról, ami a legjobb fényt biztosítja nekem sötétben. Fogtam hát az új kereket, elsétáltam a település központi teréhez, és nekiláttam, hogy a töröttből kibontsam a kerékagyat, s az újba beépítsem.

Egyszerű feladat lenne egy ilyen átfűzés, ha.... Ha tényleg csak egy ugyanolyan felnibe szeretném az agyat átrakni ugyanazon küllőkkel, de nem ez volt a felállás. Egy szögletesebb profilkeresztmetszetű abroncs volt az új, ami a régihez képest megkívánt volna 2 mm-rel hosszabb küllőket. Nem is lett volna még ez sem probléma, éppen elérték az anyákat a régi küllők, de arányosan elosztva volt régebbről pótolva a kerekemben pár küllő, amik vastagabbak voltak. Vastagabb küllőanyag, kicsit máshogy fekszik fel a kerékagyon, így vesztek vele 1-2 mm-t. Ez épp arra volt elég, hogy nem kapott rá a menet, így nem volt jó az a 6 darab küllő. Az új kerék küllői sehogy se akartam passzolni. Tehát volt a régi kerekemből 2 különböző vastagságú, azonos hosszúságú acélrudacskám, az új kerékből egy olyan hosszúság, amit kb. semmilyen módszerrel nem tudtam felhasználni, illetve tartalék küllőim a hátsó kerekemhez, melyek hossza szintén nem igazán passzolt sehogy. A boltba visszaloholva se jutottam előrébb, hisz nem volt igényeimnek megfelelő küllőjük. Bántam már, hogy annyira ragaszkodtam az agydinamómhoz. Tanulság: Télen, mikor kicsit (remélhetőleg) kevesebb lesz a forgalom a bicikliboltban ahol dolgozom, fűzök saját magamnak új kerekeket, első-hátsót, azonos küllő hosszokkal így elég lesz egy méretből tartalékot vinni magammal és, mivel bőven van tárolófelületem útközben, ezentúl csak úgy indulok el túrázni, hogy viszek magammal legalább egy tartalék felnit is!

A tanulságot félre téve, tehát szétszedtem a kerekemet, majd kísérleteztem a 4 különböző küllővel, hogy valahogy összehozzak egy új kereket magamnak. Közben jöttek-mentek az iskolás csoportok előttem. A Kisváros lakó már már ismerősként mentek el előttem, oly rég óta ott ücsörögtem a templom előtt, a tűző napon, a biciklimet szerelve. Kezdett összeállni a kerék. Változó vastagságú küllők, néhány csavart párú hosszabb küllő, de már szinte egyenesen kezdett futni a felni. Nem mondom, azért ugrott néhol, kisebb tojás és nyolcas formájában. 

A képet utólag készítettem a csodakerékről, a túra végeztével. Volt ezen minden.
Csavart küllőpárok, különböző hosszok, különböző átmérők, de bő 1000 km-t futott így.

Még finomítgattam a kerekem egyenes gördülésén, mikor odalépett hozzám egy bringás, Emil Debrecenből. Saját elmondása szerint sokat szokott erre tekerni, kis forgalmú út jön Debrecen felől, de még soha nem találkozott egyetlen sporttárssal se, nemhogy rögvest egy ilyen elvetemült túrázóval. Elbeszélgettünk, miközben még az utolsó simításokat végeztem. Elment, hozott nekem egy kézműves fagyit, s gyorsan megosztotta a fagyizóban is a történetet, milyen "beteg" ember szerel már órák óta a templom előtt lévő padon. Végül sikerült összehozzam a képen látható gördülő elemet, melyet úgy gondoltam 1-2 napig használok majd így, amíg nem találok egy olyan boltot, ahol tudok venni rendes küllőket bele. Végül is az egész túrán jól teljesített, még a 70 km/órás lejtőkön is. Azért otthon ne próbáljátok ki! 

Délután 1-kor sikerült útra kelnem. Egy "normális" napon, ekkor már 80-100 km van mögöttem. Most 5 km-nél állt az órám. Volt mit bepótolnom. Egy egész napsütéses délelőttöt egyhelyben töltöttem. Volt beszélgető társam Emil, de azért haladni is akartam, szerelni hétvégeken is tudtam munka mellett, de túrázni csak ekkor tudtam. 

Frissült erővel és lendülettel, aznap 110 megtett km-ig meg sem álltam. A Szamos folyó partjáig jutottam el, Fehérgyarmat határában. A folyó menti töltés, tökéletes helyet biztosított az esti pihenésre. Az esőfelhők ismét kavarogtak fölöttem, kisebb égi áldást adva, de nem húzódott el hosszasan, este már eső mentesen aludtam.

Reggelre teljesen kitisztult az ég. Korán útra keltem. Egy kis bevásárlás után betértem egy bicikliboltba. Vettem küllőket és egy tartalék kereket. Ezt a pazarlást. Két éve még megvertem volna magam egy ilyenért. Minek veszek már megint kereket. Bő 4-5 ezer forintot elpazarolok, hol ott semmi szükségem rá, de külön felni itt se volt, ezért megvettem a kereket, hogy én még egyszer nem kockáztatok, inkább legyen fenn hazáig érintetlenül az utánfutómon.

Kis falvakon át, még a délelőtt folyamán megérkeztem Garbolcra. Csak mentem és mentem, nem volt túl egyértelmű, melyik út is visz el az ország legkeletibb pontjára. A faluból kiérve az út végén már láttam egy katonai járművet. Egyenesen őket céloztam be, hogy biztos útbaigazítást szerezzek. Ők őrizték a garbolci ideiglenes határátkelő helyet, ami ekkor nem üzemelt. Gyors navigálást követően, már meg is volt, hol tudom megközelíten, az ország legkeletibb csücskét. 

A Túr folyó töltésén zötykölődtem keletre, később egy birkanyáj mellett csobbantam is egyet. Az út végén egy asztal fogadott két paddal, s az országhatárt jelző tábla.

A hármashatár pontról vannak emlékszobrok Magyarország, Románia és Ukrajna oldalán is. Bánom, hogy nem mentettem el, azóta se találom, de volt egy nagyon jó írás, amit egy tanár osztott meg a nagyérdeművel, melyben taglalja a tényleges határpont helyét, mely jó pár méterrel beljebb, Ukrajna irányában van, egy régi, kopott jelzőkő, oszlop személyében. Lenn a Túr szobor mellett, egy jól kitaposott ösvény visz be az erdőbe, mely Ukrajnába vezetne, de kedves szomszédaink, bizonyára megunták, hogy a turisták átjárkálnak az ukrajnai szoborig, ezért szögesdrót akadályokat emeltek. Ha vagy olyan elvetemül, hogy nem is az ukrán szobrot, hanem a korábban említett, kopottas határkövet keresed, mely ott lapul a bozótosban csak óvatosan tedd azt. A szögesdrótot még könnyedén, odafigyelve meg tudod kerülni, de ha ezen túljutottál, nyak magasságban, egy alig észrevehető zsineg várja, hogy egy figyelmetlen személy neki menjen és ez a zsineg egy rakéta, jelzőrakéta vagy valami hasonló robbanóanyag kioldó csapszegéhez (bocsánat, nem ismerem a pontos elnevezését) van rögzítve. Szóval figyelj oda, ha ilyen hülyeségbe kezdesz. Persze ezt, hogy ilyenek vannak ott, csak egy "ismerősömtől hallottam". A felfedező túra után, akarom mondani az Államhatár táblával való fényképezkedés után, búcsút intettem a keleti csücsöknek, s a töltésen folytatódott utazásom.

Gyorsan felkerestem még a legkeletibb pont kopjafáját is. Azt hiszem ezután kénytelen leszek begyűjteni mind a 4 kopjafát. Kelet tehát kipipálva. A túra további részében még észak is sorra kerülhet.

Eddig megtett táv: 588 km / 4 nap.

Következő rész: Tour de Hongrie 2021 2.rész

Csomagmustra

Házi karanténomat töltöm épp, ami lehetőséget ad olyan mutatványok kivitelezésére, melyre egyébként nem lenne időm, vagy egyszerűen soha nem volt még kedvem bajlódni vele, mert akár egy teljes napot is elvesz az életemből. Nem azért írom így, mert annyira élvezem, de ha már nem mehetek sehova, még biciklizni se, legalább kezdjek valamit a rengő szabadidőmmel. A következőkben bemutatom, milyen felszereléssel, csomagokkal szoktam utazni, mikor kerékpárral nekivágok a világnak.

A két képen teljesen ugyanazok a dolgok vannak, semmi különbség, csupán az, hogy az elsőn szétpakolva, a másodikon útra készen. Jó, egy kis eltérés csak akad, én lemaradtam a kész fogatról! Talán lehet nagyítani a teljes "Tetris Challenge" stílusú képet is, de szép sorban, táskáról táskára átvizsgáljuk, mit viszek, illetve mit érdemes vinni egy utazásra.

Azt már most leszögezném, amit élménybeszámolók elején is elmondok mindig. Én nem azt mutatom meg hogyan kell túrázni, én csak azt tudom megmutatni, én hogyan túrázom, esetünkben miket viszek magammal. A felszerelés nem egyezik meg teljes mértékben a nyári, "Tour de Georgia" fedőnevű utamra vitt cuccokkal. Van amit legközelebb már semmiképp nem tartalmaz a csomag, netán túl sokat vittem belőle, de olyan is akad, amit legutóbb itthon hagytam. Nagyjából ennyi felszereléssel indulok el egy 4 napos túrának és ugyanez a mennyiség szerepelne egy 2 éves túrán is. Hajlamos vagyok túl sok szerszámmal, vízzel és élelemmel utazni. Talán ruházatban is kicsit el vagyok kényelmesedve. Mivel nincs rendes esőkabátom, szeretem ha van elég száraz ruha nálam esős napokon is. Igen, esőben is szoktam tekerni. A képeken látható dolgok közül, a pár napi kaja mennyiség nem szerepel, illetve a táskákban való ruha eloszlás út közben dől el. Teljes mértékben időjárás függő a ruházataim eloszlása. Az elülső, kisebb táskákban kevés ruházat kap helyet. Azt a pár darabot tárolom itt, melyekre szükségem lehet napközben, így nem kell mindig a nagy táskát lebontani, kikeresni belőle amire épp gyorsan szükségem lenne. Kezdjünk is bele. A részletesebb képeken jobban el tudom magyarázni, mit miért, illetve min szeretnék fejleszteni még.

Először is itt van kikockázva a fenti teljes kép egésze. Ezek kerülnek majd bele a táskákba, utánfutóra, biciklire. Most itt csak a "Tetris Challenge" képet daraboltam szét. Utána jön a táskára bontott változat szöveggel, leírással!

Kezdetnek legalsó nagy piros táskámmal indítok. Tartalma többnyire szerszámok, alkatrészek, "hálószoba", a napközben nem feltétlenül szükséges dolgok.

A táska, az első komolyabb kategóriás túrafelszerelésem. Lassan 5 éve, hogy megvásároltam, ez már látszik is rajta, nagyon sokat használom. 49 literes űrtartalommal rendelkezik. Pontos típusa: Ortlieb Rack Pack L". Most hogy belegondolok, ez a legdrágább kiegészítőm, nagyjából 60 euróért vettem. Ebben kap helyet két szerszámos láda, ezekről lejjebb lesz kipakolt kép! A sátram, hálózsákom, derékaljam (matracom). Ezen felül még a kis kemping ásóm, védelmi célokra, illetve "wc üreg" kialakításhoz. Itt utazik a hétköznapi (nem biciklis) patikám, a téli kamáslim(cipő huzat ha úgy tetszik), a téli biciklis kabátom. A sima patika néha kívül van a csomagok tetején, attól függően, napközben szükségem van-e rá. A tartalék drótperemes külső gumikat a nyári hazaérkezésem után sikerült lecserélnek kevláros külsőkre, amelyeket így kisebb helyen, a táskában tudok tárolni. Valamint van nálam 1-2 méter buzsér (bowdenház) darabokban, és egy kisebb piros táskában tartalék alkatrészek: egy pár féktest komplett szerelékkel, egy normális (értsd: nem megy szét pár szorítástól az anyaga) kombinált fogó, különféle (lyukacsos) lemezek, amiket rögzítésekhez tudnék használni. Itt bővítettem egy pár tartalék váltókarral, továbbá szoktam még vinni egy pár pedált is, de sajnos karácsonykor eltörtem, az amúgy már agyon használt pedáljaimat, így életbe lépett a tartalék. Majd lassan pótolom egy rendesebb újjal. Van itt még egy nagyobb csomag gyors kötegelő (gyorskötöző, kábelkötöző). Oldható, nem oldható, hosszabb, rövidebb változatban, szinte bármire használható! 

Amin idővel jó lenne változtatni az a sátor illetve a derékalj mérete. Ezek olcsó kategóriások, nagyon jók, de sok helyet fognak. A tömeg nálam nem igazán számít, +-1-2 kg, semmiség, inkább a rakodási felület, amin szívesen csökkentenék. Drágább ugyan, de vannak fele ekkorára csomagolható sátrak, de ami hamarabb lesz egy sima felfújható derékalj. Ugyan épp most lyukasztottam ki a jelenlegi, önfelfújódó matrac alját, tehát  a lyukadás közvetlen halálos döfés a levegővel "dolgozó" derékaljaknak, mégis egy simán csak felfújható változattal, a jelenlegi méret egyharmadára csökkenhetne ez az összetevő.

Jobb átláthatóságért, összegzem mit is tartalmaz (majd a legközelebbi úton) ez a táska:

• sátor
• hálózsák
• derékalj
• szerszámok/szerszámos ládák, tartalék alkatrészek/gumik, buzsérok
• ásó
• gyorskötöző
• kamásli, téli kabát/téli nadrág

Felvetődhetett a kérdés, hogy ha nem itt tartom a tartalék küllőimet, akkor mégis hol? Nem azt írtam, hogy a szerszámok, alkatrészek többnyire itt vannak? Azokba a kis ládákba meg biztos hogy nem fér bele egy hosszú küllő!

Nem azért, hogy rejtegessek valamit, csupán leleményes helyfelhasználási célokkal, az utánfutó alsó 20 mm-es mélységű vagy magasságú nem kihasznált rakodó terét is használatba vettem. Szigetelő szalaggal vannak végig tekerve az alkatrészek, hogy talán így nem rozsdásodnak majd be, mivel elég sok vizet kapnak itt a kerekemről, ha esőben megyek. Kettő különböző keréktengely van itt, tengely anyákkal, kónuszokkal, továbbá 6 darab küllő és egy hosszú tengely, az utánfutó csukló részéhez. Így nem kell tartanom attól, hogy valamelyik is kiszúrná a táskámat és nem is szívesen használom őket. Ez már tényleg e nagyon vész tartalék, amihez nem szívesen nyúlok. Sajnos a küllőkből bővel használtam nyáron!

Ha már előjött az utánfutó, hátra kerül még a két fehér színű vizes kanna (szerintem butykos). Ez az útra kész biciklis képen látható.

Ehhez a kategóriához, pontosabban csomaghoz tartoznak még a szerszámos ládák, melyeket szintén teljesen kipakoltam.

A kisebb láda tartalma:

• ragasztó + foltok
• belső gumik (2 darab 26", 1 darab 16")
• 4 darab plasztik gumileszedő
• villáskulcsok: 13-14, 15-16
• pumpa hosszabbító cső, szelep átalakító fejek
• BearGrylls kombinált szerszám (fogó), nem eredeti, sajnos nem túl nagy a tűrőképessége, gyorsan kopik, de sok funkciója hasznos lehet, például, a toldalék csavarhúzó/imbusz fejek

Ez így jó ahogy van. Talán annyi, hogy a belsők számán lehet variálni, de ha megbízhatóak a külső gumik, ez a 2+1 darab a ragasztó szettel, sokáig elég kell legyen, persze bármikor szakadhat szelepnél is, vagy úgy, hogy ne lehessen ragasztani!

A fő "műhely". Sok szerszámmal járok, ezt én sem tagadom. Jobb félni, mint megijedni, tartja a mondás. Inkább legyen nálam valami, mint ne., ki tudja mikor lesz rá szükségem. Nézzük milyen kincsekre lehet itt lelni. A kopottas téglatest alakú dobozban vannak a célszerszámok, melyek többnyire egy műveletre használhatóak, speciálisan, arra tervezve. A felsorolásban ezt követi majd minden egyéb. A kis csavarokat már nem pakoltam ki egyesével,úgy érzem, elég elképzelni, hogy például ott van 8 darab M5-ös anya.

A nagy műhely leltára:

• A nagy ládán belüli kis doboz: monoblokk kihajtó szerszám, a kihajtó szerszámhoz egy menetes rögzítő szerszám, mellyel rögzíteni lehet, nem kell kézzel rátartani, racsni leszedő, univerzális küllőkulcs, első lámpa tartókonzol, 5-ös és 2-es imbuszkulcs, egyedi hátsó kerékanyák (utánfutó rögzítéshez), hajtómű lehúzó, láncbontó szerszám, apró méretű bicska, görbített küllő láncszereléshez
• egy kis senfes kupányi gépzsír
• alatta a másik senfes kupában tartalék csavarok igény szerint, ki miből használ legtöbbet (M5/M6 anyák + alátétek + csavarok 25-40 mm hosszban, lánc patent szem, hatókar csavarok, kábelvég csatlakozók, imbusz csavarok féktesthez és kulacstartóhoz, hátsó váltó kanálrugó)
• Hiltiszalag több méter, lyukacsos lemezek (bármilyen)
• szigetelő szalag legalább 1 tekercs
• smirgli papír
• fékpofák minimum 2 pár
• hátsó váltó legalább két darabba szétszerelve az egyszerűbb tárolásért
• bármilyen gépolaj
• villáskulcsok: 16-17, 22-24
• 1 darab sima menetes hátsó kerék tengely
• 2 darab hosszú gumileszedő (plasztik)
• buzsér vágó fogó (egyenesen, erősen vág)
• 2 fékszajla, 2 váltószajla, 1 méter váltó buzsér
• 1 pár vékonyabb munkás kesztyű (ajándékba kaptam Lengyelországban, azóta utazik velem, bár még soha nem használtam)
• pár méternyi 2 eres dinamó vezeték

Én is tudom, ezen bőven lehetne szűkíteni. Mi a francnak visz valaki racsni leszedőt magával vagy monoblokk kihajtót?! Racsnit például már többször is szedtem le túra közben, mivel a küllőtöréseim egytől egyik a hátsó kerék racsni felőli oldalán voltak, s az újat csak az eltávolításával lehet befűzni. Monoblokk kihajtót, mondjuk még soha nem használtam utazás alatt, de így egyesével nem szokásom válogatni a szerszámokat. Vagy viszem mindet, vagy egyiket se!

Az utánfutóban levő alsó táska ezzel meg is telt.

Jöhetnek a kisebb táskák a biciklin. Az első keréken lévő jobb oldalt láthatjuk itt felül. Fontos szerepe van annak, hogy melyik oldalról beszélünk. Ha megállok, nekem úgy kényelmes ahogy többségében a jobbkezes embereknek, balos, óramutató járásával ellentétes irányban döntöm meg a kormányt, így a bal oldali táska esik kezemre, onnan tudok leszállás nélkül kivenni dolgokat kényelmesen. Ezért is kerül a bal oldalra a fényképezőgép, térkép, stb.. Egyenlőre viszont térjünk vissza a jobb oldalra. Már korábban említettem, a ruházatok pakolását az időjárás határozza meg. Ha melegnek ígérkezik a másnap, akkor a váltás hosszú nadrág, melegebb öltözetek mennek hátra a nagy táskákba, míg a könnyebb hozzáférésű kis táskákban kevés ruhadarabot hagyok. A jelenleg látottat talán még a törülközőmmel bővítem sokszor, mivel nem akarok mindent lepakolni ha napközben fürdőhelyet találok. Folyómentén, térképről láthatóan patakok, folyók keresztezte utakon a törülköző mindig itt van a gyors elérés érdekében. A napközbeni kaja amennyi ide fér, gyümölcsök általában itt vannak legfelül, továbbá a bal oldali iker táskában, bár oda csak egy két almányi hely marad. 

Na, de nézzük a jelenlegi tartalmat:

• 2 szemüvegtartó doboz (egy éjjeli sárgás lencséjű és egy nappali sötét lencséjű szemüveget használok, általában egy a fejemen van, kivétel nagyobb eső, akkor mindkettő a táskában pihen)
• vésztartalék láthatósági mellény (ebből több táskában is van 1-1)
• láthatósági sárgában kis tornazsák (bevásárló zacskóként funkcionál)
• vízálló teljes felületén fényvisszaverő láthatóság mellény
• 1 csomag papír zsebkendő (WC papír helyett is zsebkendő van, könnyebb a tárolás, ez is előfordul több táskában is)
• 1 hosszúnadrág, vékony (állítólag) vízlepergető anyagú, amit én tapasztalatból mondok, nem igaz, rögtön átázik
• vízálló ponyva anyagú kis táska (iratoknak, telefonnak, anyaga olyan, akár a drága (persze kinek mi a drága) nagy táskámnak) 
• kis helyigényű eső/szélkabát (ez is átázik, de szélfogónak nagyon jó)
• 1 csősál, 1 pár karmelegítő (rövid ujjú felsőhöz hűvösebb reggelekre tökéletes)
• 1 vékony rövidnadrág (többnyire fürdésre)
• 1 rövid ujjú alá öltözet (a legelső technikai anyagú blúzom, amit már 6 éve használok, nyáron beújítok egy ugyanilyen újra, mert ez már bőven megszolgálta az árát, télen nyáron használom/használtam, Sensor Coolmax Fresh a pontos neve)
• 1 pár rövid szárú zokni
• 1 pár hosszú ujjú kesztyű
• 1 fejkendő (ugyan melegben is ajánlják, de én csak hűvösebben szoktam felvenni)
• 1 (jelenleg) üres, légmentesen lezárható fedelű kikirikis fém doboz (apróbb csemegének, kikiriki, mogyoró, mazsola)
• 1 piros lámpa, lábszárra, karra erősíthető fel
• 1 fényvisszaverő csuklópánt (nappal a táskán, sötétben a karomon)

Maga a táska idén tölti 3. születésnapját nálam. 100% vízhatlan, volt, amíg az egyiket egy szerb vámos, a másikat pedig én ki nem szúrtam. Talán ezért se kedvelem a vámosokat annyira. Szerencsére apró a lyuk, beragasztva nem feltűnő, de most már nem lehetne folyóban úsztatni a táskát szárazon. Márka, típus: Crosso Dry Small. Egyenként 15 liter térfogatú. Párban vásároltam, kb. 50 eurós áron. Jó vétel volt. Nem hiba csak észrevétel. Az akasztója alumínium, amire nem került semmi műanyag bevonat, így zöröghet, "csöröghet" a csomagtartóra akasztva. Én betekertem a csomagtartót a csatlakozási pontokon szigetelőszalaggal. Vékonyabb cső esetében, adnak hozzá 2-3 mm-es szilikon "betéteket", amiket ráragasztasz a csomagtartóra, így megfelelő vastagságú lesz a táskához és így a "fém a fémen" hang sem jön elő. Problémám nem volt velük, csak ajánlani tudom. Űrtartalomban van nagyobb változatban is, dupla ekkora (Crosso Dry Big), de az csak hátul használható, méretéből adódóan.

Baloldali első táska.

Bal oldali elülső táska. A könnyebb, gyorsabb elérésű dolgok tárháza, csekély mértékű éléskamra.

Felszerelés:

• 1 tornazsák zacskókkal (van benne otthonról néhány zacskó és útközben ide gyűjtöm amit már nem használok, majd innen jön a többszöri felhasználás vagy "újrahasznosítás" szemeteszsákként)
• 1 biciklis tavaszi hosszú ujjú "kabát" (a téli biciklis kabátom is olyan vékony, hogy kabátnak aligha nevezné bárki is rajtam kívül)
• 1 "normális" láthatósági mellény (nem az XXL-es kukás mellény stílus, ez testhez álló, két oldali tépőzárral derékon, a hátán 3 ledes világítás, nagyobb fényvisszaverő elemmel, ebben szoktam futni is, mivel inkább éjszakánként, sötétben szeretek mondjuk úgy inkább kocogni, mert nem vagyok egy sebes futó) - sötét ruházat esetén, nappal, jó látási viszonyok mellett is rajtam van!
• biciklis szél és vízálló (ez sem vízálló, Lidl-ben vásárolt ~5000 forint), saját zsebébe csomagolható kabát (ilyen átmeneti mindenes kabát, láthatósági zöld színben, kisebb fényvisszaverő elemekkel a karján, hátán)
• technikai anyagú (Tesco márkás) hosszú ujjú alá öltözet (volt vagy 2000 forint, de nagyon bevált, egész télen csak ez van rajtam a téli bringás kabát alatt)
• rövid ujjú póló szintén technikai anyagú, szinte már csak ilyeneket hordok magammal sportoláshoz, egyedül aludni van "normál" anyagú rövid ujjú a táskámban, jól látható, vibráló narancssárga, minél jobban próbálom mellőzni a fekete színt
• utazó szótárak (angol, orosz) - az angol mindig nálam, a többi országoktól függ
• csali pénztárca, nyomtatott játék pénzzel, lejárt bankkártyával (most az egyszer vittem, többet nem fogom, nem használtam - azt hittem majd ha veszélyesebb szituáció van, ezt kinn hagyom a bringámon és had vigyék, majd rögtön elmennek nagy örömmel, de végül nem próbáltam ki, nem kellett kipróbáljam és talán nem is lett volna célszerű ilyennel szórakozni)
• az útvonalam vázlata nagyjából A4 méretben, laminálva (nagyon jó ötlet volt, máskor is alkalmazom, bár sok helyen eltért a tényleges haladásomtól, de ahol mutogatva beszélgettem, tehát kb. mindenhol, ott nagyon jól megértethettem magam ezzel, hogy honnan jöttem, nagyjából merre megyek, nagyon szerették a helyiek)
• tolltartó, pár örökíróval, ceruzával
• egy A5-ös méretű kemény fedelű füzet, ami naplóként funkcionált (ebbe írom mindig az aznapi történéseket, haladásomat dokumentálom időben, távolságban)
• egy kis méretű zsebnotesz, a pénzügyek feljegyzésére, fontos telefonszámoknak, címeknek 
• névjegykártyáim (képeslapok)
• térkép (egyszerre csak az épp használatos országé, a többi a nagy narancssárga táska aljában várja sorát)
• Magyarkanizsa reklám könyvek pár darab, a többi a nagyobb táskákban (kaptam egy rakás könyvecskét Kanizsáról, környékéről, amit azok kaptak meg tőlem, akikkel beszélgettem, akiktől meghívást kaptam bármire - voltak nálam reklám kulcstartók, hűtőmágnesek, kerámia érmék is)
• fém bögre (köszönöm Nándi, reméljük sokáig útitársam marad, szép emlék, sok helyen tankoltam vele a forrásokból, kutakból)
• 1 fényvisszaverő csuklópánt, ahogy az előző táskánál itt is szintén láthatósági szerepben, világosban a táskán, sötétben a karomon
• 1 mici (baseball sapka) - (csak azért mert Capriolo felirat volt rajta, igazából egyszer se használtam, talán legközelebb nem is viszem magammal)
• fényképezőgép (ami érthető okokból nincs a képen) + fényképezőgéptáska + memóriakártya olvasó adapter + adatkábel
• "okos kártyák" (alapinformációval (nevem, hova megyek, bármit megeszek, szeretnék itt sátorozni ha szabad, stb..) ellátott, laminált, tenyérnyi, néha nagyobb lapok,  az érintett országok nyelvein, érthető fordítással)
• erről a képről lemaradt, a kis kézi táska tartalma (benne volt a kis notesz, a csali pénztárca, szuvenírek, illetve ami a következő képen lesz, magyar + szerb útlevél, személyiratok, bankkártya, telefon)

A záram kulcsát, amin egy síp is van, meg pár kulcstartó, csak lehagytam!

Amit még ez a fekete vörös (vagy bordó?) táska rejt(ett), az a költőpénzem egy része. Az apró pénz annyira nem volt érdekes, mivel abból kevés van. A pénzemet 5 különböző helyre raktam szét, mindig csak az adott ország költőpénze volt itt kéznél, abból se mind. Az útlevelek is többnyire külön táskákban pihentek. Határ közelben, illetve ahol sűrűn igazoltattak, ott volt legalább az az útlevél itt elől kéznél, amelyikkel az országba léptem. 

... még mielőtt elfelejteném, igen, ez "a" telefonom. Az itthoni, az utazós, a munkába járós, "a" telefonom!

Haladjunk tovább hátra felé a biciklin. A háromszög váztáska a soros. Még 2013-ban vettem, az első Balaton kerülésemen, ami az első több napos biciklitúrám volt. Azóta volt már cserélve rajta tépőzár, cipzár, de úgy tűnik az utolsókat rugdossa, megérett a cserére. Nem túl nagy a tárhelye, nem is arra van kitalálva, hogy fél disznót ebbe pakoljam. Legtöbbször a képen látható felszerelés kiegészül még 1-2 csokival, így útközben, megállás nélkül hozzáférek. Ha esetleg hívást várok telefonon, ami otthon is ritka, nem hogy kerékpározás közben, akkor a telefonom is itt van, továbbá határátlépéseknél itt a személyigazolványom/útlevelem.

A táskába kerülő dolgok:

• csavarhúzó, megfordítható szárral (lapos + kereszthornyú)
• imbuszkulcs készlet - marokszerszám (tartalmaz csavarhúzót is, a velencei tónál kaptam 3 éve, állandó útitárs nem csak túrán, a boltig is)
• "kanálgép" kempingező evőeszköz szett fém (kés, kanál + villa is volt eredetileg, de már új állja helyét, ezért is van kiegészítésként a két műanyag)
• műanyag kanál + műanyag villa
• 1 küllőkulcs
• 1 örökíró
• cukor, csoki, valami édesség mindig van benne
• rágó
• szőlőzsír (nyáron gyorsan kiszáradnak az ajkak, képes 1-2 nap alatt véresre "törni" a meleg + só + szél hatására)
• zsebkendő, nem újdonság, említettem sok táskában előfordul
• apró pénz 1-2 darab (bevásárló kocsihoz, többnyire minden országban passzol az 5 dináros, vagy ha gombelemmel működő lámpának kell lecsavarni a hátulját, általában pénzérmével a legkönnyebb)
• végül de nem utolsó sorban az elefántom, amolyan kabala vagy talizmán, nem is tudom minek kellene nevezni (Köszönöm Niki! Azóta is járja velem a világot!)

Néha a legkisebb dolgoknak van a legnagyobb története. Ami biztos, itt szinte mindennek megvan a maga története, emlékezetes túra pillanata. Ó, ha ezek mesélni tudnának...

A soron következő táska, a bicikli hátsó csomagtartóján tölt be fontos szerepet. A legutóbbi nyári túra első napján vásároltam, mert rájöttem nem tudom majd hova rakni az élelmemet, főleg ha több napra kell készülni belőle. Meg jó, ha van valami gyors elérésű táska, amiből rögtön megállás után, leszállás nélkül is lehet pakolni. A háromszög táskám, illetve az imént említett nem vízálló sajnos. Ő kapta meg a legfontosabb dolgokat, a tartalék élelmek, konzervek, méz szállítási jogot. Itt kap még helyet egy csomag nedves törlőkendő, és egy kis kitűző, mi szerint "Csak úgy suhanok!".

A táska tartalma:

• 1 bármire használható kis "tornazsák"
• kajás doboz (kristály cukornak, vagy bármi kajának)
• méz
• konzerv ételek
• tartalék sátorcölöpök (néha nappal esőben kifeszítettem egy festőponyvát ahhoz jött jól)
• szemeteszsákok, 1-2 zacskó
• 1 tartalék gumipók
• 1 fényvisszaverő csuklópánt
• biciklis kitűző

Oroszországban nagyon sokszor volt kitömve, az ott minden boltban kapható talán grillázzsal? Javítson ki nyugodtan, aki tudja ennek az édességnek a megnevezését. Valahogy én erről a "grillázs" dologról se igazán hallottam eddig, csak most "guglizgattam" rá az elnevezésre.

Ár érték arányban nagyon jó választás volt és nagyon rá is szoktam. Naponta több táblával is elfogyasztottam, amíg Oroszországban voltam. Más országokban már nem láttam a boltokban. Ez ilyen cukor masszával és/vagy mézzel összeragasztott rica (napraforgó) szemekből áll. Jó tömör, édes. Valaki erősítsen már meg benne, hogy is kéne ezt nevezzem. 5-6 táblákkal vettem egyszerre, nagy kedvenc lett nálam.

Erről a fekete csomagtartó táskáról még azt kell tudni, hogy oldalai lecipzározhatóak, vagyis lenyithatóak. Az így kapott két oldal rekesz is megpakolható, de teherbírásuk elenyésző. Más 1 kg is megterhelő neki. Többször is fel kellett varrjam, mert kezdett leszakadni, pedig csak 1-1 kenyér, vagy könnyebb dolgok voltak benne. A rázkódás viszont már a csekély súllyal is túl intenzíven kifejtette a varrásait. 4000-5000 forint körüli árat fizettem érte. Mint kis táska a csomagtartó tetejére, megfelel. Igazából meglepően nagyra lehet bővíteni a tároló kapacitását, jól kitömhető ~30x20x18 cm. Viszont az oldalra leereszthető táska részeit, csak fél kg terhelésig ajánlanám, na meg nem vízélló, bár kisebb esőknek ellenállt, csak a cipzároknál nedvesedett át. Konzerv, üvegek, csokik, nejlonos csomagolású termékek tárolására kiváló, azoknak nem árt a víz.

Megérkeztünk az utolsó nagy narancssárga táskámhoz. Egy kínai Naturehike nevezetű márka, 60 literes Camel Bag típusa. Olcsóbb mint a piros Ortlieb és talán még jobbnak is tartom a záró megoldását, ami ugyan nem teljes hosszában van, de egy plusz tépőzár is összeszorítja a táska nyitható oldalait az összegörgetésen kívül. Anyaga ugyan gyorsan elkoszolódik, nem marad meg a szép színe, ha fémhez súrlódik útközben, így az enyém olyan, mintha állandóan piszkos lenne, de kopásállósága, vízállósága tökéletesen megegyezik a drágább táskákkal. 35 euróért vásároltam. Nem mindig a legdrágább dolog a legjobb is egyben.

A nyitható/lezárható része egy-egy, bő tenyérnyi távval a táska széleitől kezdődik, legfelül kezdetként egy széles, erős tépőzárral.

Két külön képre bontottam az ebben lévő felszerelést, mert egyszerűen rengeteg dolog van itt. Ha nem tudnám, hogy ezt mind beleraktam a táskába, most a kép kedvéért is és úgy pakoltam ki, így talán minden belekerült ami egy túrán is, szerintem el se hinném, hogy ez mind belefért és még hely is maradt, például két sárgadinnyének.

Első felvonás, a ruhák. Mivel a táska hatalmas, egybefüggő térrel rendelkezik, kisebb táskákban szortíroztam a ruhákat, illetve a felszerelés egyéb részeit is, így például egy zokniért, nem kell áttúrni folyamatosan egy 60 literes teret. Szeretem ha mindennek van külön helye, bár spórolhatnék talán fél-egy kilogrammot is, ha a "rekeszként" funkcionáló külön táskákat nem használnám. Ha csak úgy belepakolnék egyesével mindent, zoknit, blúzt, nadrágot, poharat, batrikat, gázpalackot, gyújtókat, stb., szerintem csak nehezíteném az életemet, de ismétlem magamat, mindenki csinálja úgy ahogy ő szeretné.

Nézzük hát mit tartalmaz a ruha szekció:

• 2 darab "segéd" táska (a kesztyűk alatt)
• 1 pár téli sport kesztyű (pár hónapja fejlesztettem, a képen látható már egy teljesen vízhatlan típus), 1 pár egyszerű pamut kesztyű
• 1 mikroszálas törölköző (gyorsan szárad, kis helyen elfér, kiterített mérete 175x110 cm, csomagolt mérete ∅10x17 cm)
• 2 hosszú szárú zokni (sízoknik, olcsó fajták)
• 3 rövid szárú (akár boka) zokni
• 2 alsógatya (plusz az egy ami rajtam van)
• 1 csősál (Sepsiszentgyörgyön kaptam, bejön a jól látható sárga színe, azóta ez az első számú téli kellék)
• 1 sapka
• 1 nadrágszíj
• 1 alá öltözet hosszú nadrág (a korábbi Tesco-s felső rész párja, lásd feljebb, az egyik első kerék táskánál)
• 1 pár lábmelegítő (rövidnadrághoz végül is toldalék a hűvös napokra, kb. 15-5 fok között használom)
• 1 pár karmelegítő, szintén a hűvös időkre, rövid felsőhöz, vagy egy plusz rétegként hosszú felső alá
• 2 technikai anyagú rövid ujjú
• 1 vékony rövidnadrág
• 1 rugalmas anyagú majica (Lidlben vásárolt, nagyon jól nyúlik, sűrű, meleg szövésű, (trikó))
• 1 tartalék láthatósági mellény
• 1 váltás biciklis rövidnadrág
• 1 biciklis téli hosszú nadrág (nem használtam még ilyen "nyári" túrákon, 0-5 fok köröl szoktam beüzemelni)
• 1 koponyás vékony csősál
• 1 símaszk
• 1 sisakvédő vízálló huzat

Párnázott biciklis nadrágban szoktam tekerni (szövött anyaggal vagy géllel bélelt). Ezt elméletileg úgy tervezik, tervezték, hogy gatyát már nem kell hordjon vele az ember, csak simán ez a nadrág. Mikor az első ilyen ruhadarabomat vettem, kipróbáltam gatyával, majd gatya nélkül is. Meg lehet kövezni érte, de én gatyával használom. Azok se zavarnak akik gatya nélkül hordják, de nekem így vált be. Egyszerűen ha nincs már rajtam ami összeszedje az izzadságot, nagyon izzadós vagyok, akkor azért dörgöl ki, mert rám tapad. Sokan mondják, hogy azért dörgöli ki mert húz vele alsógatyát. Én mégis a gatyás párti vagyok, nekem jó ha van valami ami összeszedi az izzadságot és így nem dörgöl ki a nadrág. Lehetne ezen vitatkozni, de én teljesen elfogadom azt, hogy vagyunk akik gatyával, vagyunk aki gatya nélkül használják ezeket a nadrágokat.

Végül elérkeztünk az utolsó, ilyen táskás kipakolós képhez. A nagy narancs táskát ott hagytam a kép kedvéért, hisz még mindig az ebben fellelhető cuccokról lesz szó. Ha még nem írtam le világosan, ebbe a táskába kerül még sokszor plusz kaja, vagy olyan felszerelés, melyet nem használok feltétlenül napközben.

Baloldalon, a felső sarokban ismét a kis "segéd" táskák is láthatóak, továbbá ott középtájon az a zebrának álcázott fekete fogantyús táska is. Külön kölün táskák vannak úgy mint: konyha, füdöszoba, szépítkezés, zacskós "kaják"(leves, zabkása), technikai felszerelés. Minden felé van csoki, zsebkendő, ahogy már láthattuk, olvashattuk. Viszont itt van a nagyobb raktár. Itt van általában egy 100-as csomag zsebkendő és folyamatosan innen kerül át kisebb csomagokban a többi helyre. Ahogy hasonlóan a csokival is, de az épp nem használatos térképek, meg a nagyobb rakás ajándék/reklámtárgy tárolása is itt folyik.

A táska tartalma:

• 100-as csomag papír zsebkendő
• 1 konyharuha
• zacskósleves minimum 2 darab egyszerre "raktáron"
• zabkása (mondhatnánk milyen egészséges, magvakkal, ilyen olyan vitaminnal, viszont én azért eszem, mert szeretem az ízét, általában cukor mentesek, ezét is én felspékeltem legalább 1 evőkanál cukorral minden alkalommal, volt hogy kockacukor is volt mellette a táskában)
• 1 literes kemping főző edény
• 1 kis serpenyő, a főző edényre passzol fedőként is
• 3 dl-es kis fém bögre
• 1/2 literes műanyag tároló doboz, tetővel
• 1 mosogatószivacs
• 1 vagy 2 kemping gázpalack
• 1 mini gátrózsa a palackra
• 2 öngyújtó
• 1 műanyag étel tároló/hordozó 450 ml (legtöbbször kristálycukor tárolásra)
• 1 üveg eurókrém
• hűtőmágnesek, reklámérmék, reklám könyvek
• térképek
• Rainlegs, vízálló combvédő, eső ellen, fényvisszaverő anyagból
• 2 literes ivózsák (vizes szatyor)
• 1 plusz tekercs szigetelőszalag
• 1 tekercs széles vásznas ragasztószalag (Duct Tape; Američki Trake; és még számtalan néven futhat) - ha nézted a klasszikus MacGyver sorozatot, tudhatod, ez mindenre jó, olyasmi mint a gyorskötegelő, csak jobb (vagy mint a viccben, ha nem kell valami mozogjon akkor ez a ragasztószalag  a megoldás, ha mozognia kell, akkor meg a WD-40, mondjuk azt nem hordok magammal, még csak otthon se tartok)
• 1 elsősegélycsomag, amit inkább nem pakoltam még ki, mindenki tudja milyen alapvető elsősegély felszerelést tartalmazhat, ragtapaszok, fáslik, nyomókötések....
• 1 alkoholos fertőtlenítő spray
• 1 doboz láz- és fájdalom csillapító (meg nem használtam, csak azért fogy, mert szoktam osztogatni, ha épp valaki rászorul)
• 1 levél széntabletta (számomra hatástalannak bizonyult hasmenés ellen)
• 1 csomag zsebkendő (milyen meglepő)
• 1 kis kézi tükör
• mini varró készlet + extra tekercs cérna
• 1 mini szappan (egyszer valakitől kaptam, nem használom/használtam még soha ugyan, de hátha jól jön még egyszer valahol)
• 1 doboz óvszer (nem csak rendeltetésszerű használatra, akár garantáltan vízhatlan csomagolásként is, nyúlásából kifolyólag, szinte bármire)
• 1 körömcsipesz + 1 kis fém csipesz (akár pincetta, szemöldök igazításra, tüskök, szilánkok eltávolítására, sajnos utóbbira erdős, felfedezősdinél sűrűn akad példa, kézen, lábon, van hogy fejen is)
• legalább 1 tubus pillanatragasztó
• 1 borotva (a szakáll nem is, de a bajusz kicsit zavaró, így egy kis hideg vízzel a bajuszt pár naponta le szoktam vágni)
• 1 kis üveg parfüm (hátha nem zavarnak ki a boltokból, bár nem panaszkodtak még sosem a szagomra)
• 1 dezodor stift (Nem izzadásgátló! Hatalmas a különbség! - parasztosabban a "hónalj kenyőke" nevet is elfogadom)
• fogkrém + fogkefe
• 1 apró kiszerelésű sampon
• 1 doboz fültisztító pálcika
• 1-2 hagyományos, egyszerű grafit ceruza, 1 örökíró 
• 1 összehajtható napelem USB kimenettel
• 2 power bank (hordozható töltő; külső akkumulátor)
• igény szerint USB (töltő) kábelek lámpákhoz, akkutöltő egységekhez
• 1 batri (elem) töltő
• 1 fényképezőgép akku töltő + tartozéka (csak) konnektorba dugható tápegység
• 1 USB tápellátású laptop lámpa
• 1 konnektor USB csonk
• 4-5 tölthető batri (igény szerinti mennyiség)
• 1 fejlámpa
• 1 spirál biciklizár

Rögtön a végére ugrok a zárhoz. Biciklizár mindig van nálam, de nagyon ritkán használom, szinte felesleges felszerelés. Amikor használom, az is csak úgy néz ki, hogy lezárom a kerekemet, eltolás ellen, de ugyanúgy marad minden táska a biciklin, csak az irataim, fényképezőgép, esetleg napelem  (ha épp kívül van) jön velem be a boltokba.

Zacskós levesből, zabkásából legtöbbször este volt 1-2 fogyasztva, hogy minden napra jusson valami meleg, "főtt" étel. Persze felturbózva a leves sóval, a zabkása cukorral.

Az elsősegélycsomagot szerencsére, talán Ljubljanában használtam utoljára, mikor az orrom előtt gázoltak el egy bringást, lassan 4 éve.

A körömcsipesz ukrán "szuvenír". Történetét a "Kerékpárral a Kaukázuson át" írásokban meg lehet keresni.

Amin mindenképp fejleszteni akarok, több tölthető elemet vinni a fejlámpához. Esténként azt használtam a sátorban. A fényképezőgéphez beszerzek majd egy USB csatlakozású töltőt, ezzel teljesen függetlenné válok a konnektoroktól és egy jobb batritöltőre is szükség lesz.

Ami a hosszú utamon még nálam volt, az egy hajnyíró gép, viszont itt is felütötte a fejét a konnektor hiány. Összesen 2 alkalommal használtam, tehát szinte felesleges volt vinni, bár legalább kicsit rendezettebb volt így a kinézetem. Már kinéztem egy nem túl drága 6000 forintos szakáll és hajnyírót, amibe tudok tenni tölthető AAA batrikat, így a borotva otthon maradhat és legalább hetente egyszer tudok magamon "igazítani". Talán ez túlzás, de szerintem egy, a körülményekhez képest rendezett arc, nagyobb megértést sugároz az ismeretlen emberek felé. Talán könnyebben bizalmukba fogadnak, segítenek. Persze, meg lehet sajnálni a nagy szakállú, bozontos hajú utazót is, ez is csupán az én látásmódom, véleményem. Ahány ház, annyi szokás, de itt most inkább legyen az, hogy "Ahány ember, annyi szokás!". 

Ezzel pedig, végére is ért a pakolás. Igazából ilyen szinten, még soha nem volt elemezve, felsorolva, átnézve a felszerelésem. Amennyiben kérdés, észrevétel, tanács, bármi megfordult a fejedben ezzel az egésszel kapcsolatban, ne tartsd magadban, hozzászólásban, üzenetben, bárhogy, szívesen meghallgatom, elolvasom, válaszolok rá!

Nem, nem maradt ki semmi, ami a kirakós képen szerepelt, csak van, ami nem a táskákba került. A következő képeken látható a teljes felpakolt fogat. Itt-ott észrevehetőek, hogy ami táskán kívül maradt, annak hol a helye. Úgy mint: lámpák, kulacsok, pumpák, vizes "kannák" (akkor is butykos), gumipókok,, papucs, festő ponyva (takaró ponyva, vékony, olcsó, pár száz dinár, 3x2 méteres).

A teljes fogat, tokkal-vonóval, nagyjából 100 kilogramm. Ebbe bele tartozik 13 liter víz és 2-3 napra elegendő élelem is!