Gyönyörű hétfő reggelre ébredtem. Egy gyors reggeli fürdés még a Balatonban, egy kis reggeli előtti falatozás, majd sátorbontás. Ha nem is nyitásra, de 7 óra - fél 8 környékére megérkeztem a Tesco-hoz. Bementem, majd meglepetés jött, hiszen itt nem árulnak bicikliváltót, soha nem is árultak, az bizony az Auchan! Egy kis bevásárlás után ismételten, már sokadjára visszagurultam a víztoronyhoz és információt kértem a Tourinformos hölgyektől, hogy merre is találok biciklis boltot. Kaptam tőlük névjegykártyákat, elmagyarázták mi merre van. Körülbelül 2 percbe tellett innen elérni a kerékpárboltig, ami mily meglepő, 9 óra után nyit. Nem volt mese, most már meg kellett várni a 9 órát. Leparkoltam a bolt elé, leültem a bejáratnál lévő lépcsőre és reggeliztem. Ezután az út túloldalán felfedezni véltem a jövő bringás nemzedékét. Két kis futóbiciklis gyerkőc, fej-fej mellett száguldottak a kísérőjük előtt. Elágazásnál precíz megállás, egymás mellé parkolás, szétnézés és indulás tovább.
Ugyan a hűvösben pihentem, de már nagyon vártam azt a bizonyos 9 órát. Végre megérkezett a boltos srác, még kiparkolt néhány eladó bringával a bolt elé és utána "beszabadított" a boltba. Megmutattam neki, milyen váltóra is lenne szükségem, csak persze egészben! Volt pontosan ugyanolyan az üzletben, igaz kicsit borsos áron, de rászántam magam és megvettem 3800 forintért.
A két váltó pontos mása egymásnak, nem is tudom mi ez a különbség a képen :D
A bolt előtt fel eszkábáltam a járművemre. Szerelés közben páran elsorolták problémájukat, hogy miket kellene javítani a biciklijükön, de azért miután meghallgattam, letisztáztam velük, hogy én csak szabadúszó szerelő vagyok, a boltban van akit ők keresnek. Szerelés után a boltos megengedte, hogy az "enyhén" mocskoz kezemet benn megmossam, köszönet neki.
10 órára végre már nyeregben- és úton voltam Balatonföldvár felé. Földváron még egy kis nézelődés és útbaigazítás kérés, csak hogy biztos arra menjek ki a városból amerre szeretnék.
Néhány km tekerés után áthaladtam Kőröshegyen és végre megtudtam, hogy hol is van az a hatalmas híd, amelyet minden évben látok a Balaton északi partján haladva.
Nyitva tartás:
November 1. – március 31. között: minden nap 7:00-19:00 óráig
Április 1. – október 31. között: minden nap 0-24 óráig
Természetesen biztonsági őr is van a teljes nyitvatartási időben, akivel nagyon kellemesen el lehet beszélgetni, hisz jobb dolga sincs, mivel a személyzeten kívül szinte senki sem jár ide, kivéve egy-két macska.
Kőröshegyi völgyhíd
Igal előtt egy kellemes kis lejtő fogadott!
Folytatódott az utazásom Igalon át, Somogyszil és Lápafő felé, majd "Nak"-nak (ezt nem hagyhattam ki :D ) vettem az irányt. Egy szűk óra múlva már Dombóváron ebédeltem.
Dombóvárból, Döbrököz irányába távoztam. Itt kezdődtek az igazi dimbes-dombos kalandok. Emelkedő amennyit csak az ember akar, majd az élvezetes véget nem érő jutalom, a jó kis lejtő.
Nem volt panaszom az időjárásra!
... Matuka is beköszönt az út széléről!
Kurdnál lefordultam és Lengyel felé folytatódott utam. Ugyan a településre nem kellett volna bemennem, de az elágazástól láttam, hogy közel a tábla és egy "Lengyel fotóért" elgurultam odáig. Innen a túrám leghosszabb lejtője következett. Persze előtte volt bőséges mászás felfelé is. Kisvejkén konkrétan csak át gurultam. Néha még a sebességhatárt is átléptem, de azért igyekeztem 50 km/h alatt tartani a sebességem, hisz nem tudtam, hogy a kisebb kanyarok után is sima marad-e az úttest.
Mucsfa és Aparhant települések következtek és már meg is érkeztem Bonyhád külvárosába, majd néhány km után Bonyhádra.
A városban tettem egy kis plusz kerülőt. Beérve az út végénél levő kereszteződésben láttam a táblán, hogy jobbra a 6. számú főút van, Baja felé, balra Centrum. Bajára akartam menni tehát jobbkanyar. Egy szép kis emelkedőn vezetett fel az út, egészen ki a városból. Útközben félreállva a rend éber őre mérte a sebességeket. Kiértem a városból és meglepetés ért, hiszen tilos tovább biciklizni. Térképet előkapva rá is jöttem, hogy nem erre kellett volna kanyarodni, hiszen a központ felől egyenesen átvág az út a 6-os úton Bátaszék irányába. Tehát visszafordultam. Most legalább csak gurulnom kellett, hisz az előbb egy aranyos kis emelkedőn jöttem fel. Az út mellett állomásozó rendőrnek is feltűnhetett, hogy kisgyerek picit eltévedhetett. Ahogy közeledtem felé, már nyílt is az autó ajtaja, de mivel be voltam lendülve nem álltam meg, csak arra lettem figyelmes, hogy kilépett a kocsiból ahogy elmentem mellette. Valószínű útba akart igazítani. Ha esetleg olvasná ezeket a sorokat, köszönöm szépen a kedvességét, ha ezután is rossz felé jutottam volna ki, biztosan visszamegyek és már meg is állok megkérdezni, hogy "merre is van az arra?".
Tehát most sikerült gyorsan kitalálni a városból és ismételten emelkedő következett, de ezúttal ez elég nagy szögben ment felfelé. Az emelkedés után kihaladtam Bonyhád külvárosából, Börzsönyből. Ide tudható a túrám csúcssebessége is, ami ugyan nem érte el a 60-at, de majdnem! Ettől tovább azért már nem mertem engedni, pedig ment volna még úgy 5-10 km/h-val többet.
... innen pedig már a jól ismert tájon át haladtam, hisz a Szálkai-tó környékét már a tavalyi évben bejártam. Bonyhádon tartottam egy kis pihenőt, szemüvegcsere éjszakaira és még volt 3-4 isteni túrós batyum, amit megettem. Innen már megállás nélkül mentem tovább Bajára. Sokak elismerően integettek útközben, valószínűleg megtetszett nekik a világítási rendszerem. Hátul a kiskocsimon agydinamóról megy 2 piros led modul a táblám alatt közvetlenül, 2 tengely magasságban és még egy csak úgy világít az útra. Továbbá a sisakomon van egy jó erős piros tölthető mutatóujj nagyságú lámpa hullámzó villogó üzemmódban, a sisakon ugyanígy elől egy fehér lámpa és végül amivel látok is, az a kormányomon lévő Police (utánzat) zseblámpa, bár erre, csak az utolsó 40 percben volt szükségem. 9 óra előtt 1 perccel érkeztem meg Bajára, pontosabban a Baja táblához. Ezután még gyors bevásároltam a Tesco-ban és mentem a jó kis táborhelyemhez, a bajai hídról jól látható, Gemenc Vándorpontra. A vándorpontról azt érdemes tudni, hogy szinte semmi reklámja nincs. Ebből kifolyólag évente 1-2 vándor táborozik itt és szinte senki nem jár ide, a környékbeli munkásokon kívül, akiknek jól jön a higiénikus mosdó.
Hogy mit is nyújt ez a komplexum?
Kerékpárosoknak és más túrázóknak készült. Van bicikli műhely, lehetőség van mosógép használatra, tusolásra. A közösségi térben található mikró, vízforraló, kenyérpirító. Akinek szüksége van rá, WiFi (én mint buta telefon párti, ezt nem használtam ki :D ), lehetőség van még nyomtatásra is. Egy digitális tábla is található a közösségi térben, amin Google Maps használható és a környéken lévő érdekességek, látnivalók helye is be van jelölve, továbbá több nyelven is egy kis idegenvezetés, a környék rövid története olvasható! Az épület mellet van fedett kerékpártároló és egy ugyanolyan fedett rész, ami a Duna felé nyitott, ide lehet kérni hintaágyakat és úgy pihenni.Nyitva tartás:
November 1. – március 31. között: minden nap 7:00-19:00 óráig
Április 1. – október 31. között: minden nap 0-24 óráig
Természetesen biztonsági őr is van a teljes nyitvatartási időben, akivel nagyon kellemesen el lehet beszélgetni, hisz jobb dolga sincs, mivel a személyzeten kívül szinte senki sem jár ide, kivéve egy-két macska.
Visszatérve a túrámhoz, itt töltöttem az éjszakát. A teljesen sima, sűrű fű, ahol sátrazni lehet, fantasztikus. Sátorállítás előtt lezuhanyoztam, rám is fért a nagy meleg után. Persze a vacsora már megvolt. Amint megérkeztem az első dolgom volt. Sátorállítás közben és után nagyon kellemesen el beszélgettem a biztonsági őrrel, aki szólt is, hogy nézte a mobilján, hogy nagy vihar jön, de ekkor már láttuk is a villámokat. Mondta, hogy ha nagyon esne, nyugodtan menjek fel a közösségi térbe aludni. Éjfél körül ez be is következett. Pár perc szakadó eső után a jó kis egyrétegű sátramból, már vödrökkel lehetett volna öntözni ki a vizet. Tehát csomagjaimat hátrahagyva, hisz minden be van zacskózva és az utánfutóban vannak, szóval pár centiméter magasságú víz nem árt nekik, fogtam a hálózsákom és jó kapitány módjára, utolsóként hagytam el a süllyedő "hajót". Fel vándoroltam a Vándorpont közösségi terébe és az éjszaka további részét ott, a padlón töltöttem.
A Vándorpontról további gyönyörű fotókat találtok itt: Gemenc Vándorpont, Lencsés Péter fotói
A mai nap kerékpáros távja: 213 km
Bringázással töltött idő: 10 óra 31 perc
Az utolsó nap leírása, hamarosan ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése