IV. balatoni bringatúra és Magunk útján előadás - Verőce / 4. nap

Az előző éjszakai alvás kimaradt, ezért úgy döntöttem még este lefekvés előtt, hogy megajándékozom magam, egy ébresztő nélküli alvással. Tehát telefon félre, alvás amíg csak jól esik, hiszen egy olyan helyen vagyok, ahol azt hiszem tényleg nem zavarhatok senkit.

8:30-kor indult el a mai nap. Ébredeztem, majd szépen, "nyugdíjas" tempóval összepakoltam. Kezdtek éledezni a balatoni bringások. A pár méterre mellettem elhúzódó bicikliútról, köszönés-, majd biztatás özön lepett el, hiszen látták a felszerelésem mennyiségéből, hogy nem csak egy sima Balaton kerülésről van szó. Megreggeliztem, majd a karmelegítőimet már raktam is vissza a táska aljába, hisz éreztem, a mai nap sem fázok meg. Negyed tíz felé elrajtoltam. Elsuhantam a Szigligeti vár mellett, - talán jövőre már az lesz az újdonság a balatoni túrámban, hogy fel is megyek megnézni a várat közelebbről - majd kipróbáltam a szép sima bringautat, melyről ragyogó kilátás nyílik a Balatonra és az út melletti golf pályára.

Még pár km és megérkeztem Keszthelyre. A bringás útvonal itt végig lenn a városközpont alatt a partközelben megy, de úgy döntöttem, idén megnézem a kastélyt is, fő a változatosság. Szóval megindultam fel a központ felé. Jó kis emelkedőn jutottam fel, de örültem, hisz visszafele is ugyanerre kell majd mennem. Először a városházát láttam meg, majd végigtekertem a sétáló utcán és már meg is érkeztem a kastély udvarába. Itt eltöltöttem egy pihenő fél órát, de ekkor már nagyon tűzött a Nap.

Keszthely belvárosát elhagytam és még délelőtt átértem a Balaton déli partjára. Következett tehát Balatonberény, Balatonkeresztúr és harangszóra elértem Balatonmáriafürdőt is. Itt tartottam meg az ebédszünetemet, amit most hívhatunk uzsonnának is, hisz a szokásosnál később keltem reggel. Erre tökéletes helynek bizonyult a Gyufa büfé, ami már tavaly elnyerte a tetszésemet. Amíg elkészült a lángosom, előkaptam a térképem és elkezdtem útvonalat tervezni a Balatontól haza felé. Egyszer csak, nagyon jó illat "csapott" meg. Már is megpillantottam, a csinos felszolgáló hölgyet, aki már önmagában bearanyozta volna mosolyával a napomat, de a pont az "i"-re mégis, a megfogalmazhatatlanul finom töltött, medvehagymás lángostól került fel. Nagysága is rendben volt, az íze egyszerűen fantasztikus és még lenyomattam egy kis palacsintával is. Egy tökéletes túrás ebéd kipipálva!

A fekete leves azonban egy órával később következett.

Megálltam egy korsó csapolt sörre a fonyódi szabad strandon, a Lacika Kisvendéglőben. Sörözés közben véglegesítettem a nap végi útvonaltervemet, mi szerint idén nem megyek teljes Balaton kört, hogy új útvonalakat is felfedezzek, hanem Balatonföldvárnál elindulok haza délnek, Kőröshegy felé. Amíg jól esik tekerek, majd ahol épp megtetszik a hely, vad kempingezek. Minden szép és jó volt. Egyetlen egy felhő sem volt az égen, a sör hideg volt, a kedvem jó, a tervem tökéletes. De miért is nem szoktam tervezgetni, hanem megyek és "majd lesz valahogy"? Mert egy tervben mindig "beüthet" valami. Egy defekt, kisebb-nagyobb eltévedés, eső, csak hogy néhány opciót megemlítsek. Hát nem ez történt. A finom sör legurítása után, az "okos" biciklis úgy gondolta, ő szépen tekerve megy vissza az útra a strandról. Szépen váltás könnyű tekerésű üzemmódba és már "száguldottam" is.

Felértem az útra és elkezdtem nagyobb áttételre kapcsolni, hisz itt már nem épp a 8 km/h-ás átlag a legjobb teljesítményem. Tehát hátul kezdtem el először a váltogatást. Egy tányérral lejjebb szerettem volna dobatni a láncot, de a váltásra csak kattogó hang jött. Sebaj, bátran nyomtam még 2 sebességgel lejjebb, (eredetileg a 2-es lánctányéron tekertem fel a sík útig, az eddigi váltásokkal, most az ötösnél tartanék) de közben elől is fel akartam váltani a középső tányéromra. Jött még pár pedálfordulat és mire már kezdhetnék a nagyobb áttételen tekerni, csattanás és vele egyidejűleg, blokkoló hátsókerék. Már a leszállás pillanatában sejtettem, hogy ezen a bizonyos helyen, valószínűleg még eltöltök pár "kellemes" percet!

Az eredmény!

Mondhatnám, hogy a türelem rózsát terem? :D

Tehát leszálltam a lovamról és az előbb látott kép fogadott! Mit is mondjak? Egy túrázó legszebb pillanata :D

Első lépésként utánfutó és minden csomag lepakolása megtörtént.

Második lépés. Szomorkodás abbahagyása, majd vidám állapotfelmérés :D

Harmadik lépés. Öröm, mivel minden küllő megúszta a történetet és van szerszámom, amivel kihámozhatom a bedarált váltómat, a kerekemből.

A probléma megoldása. Először is megpróbáltam visszagörbíteni a tettest annyira, hogy valahogyan továbbgurulhassak. Negyed óra után rájöttem, hogy ebből a váltóból már nem lesz váltó! Sebaj, mások is megvannak egy sebességgel, nekem miért lenne ez baj, a következő boltig kibírom. Ez szép is volt így elképzelésnek. Vettem ki pár szemet a láncból. A legjobban elkopott ötös lánckerekem van szinte egy vonalban az elől lévő legnagyobbal, ami egy szép 20-24-es tempóra megfelelő áttétel lenne laza tekeréssel. Tehát láncprobléma megoldva, csomagok fel, s már haladok is tovább. Az örömnek gyorsan vége lett. Mivel nem lehet pontosan megfeszített láncot teremteni, ezért picit lengett, amitől elkezdett hátul vándorolni a racsni soron, de ahelyett, hogy lefele ment volna, hogy laza legyen, felugrott egyel és szakadásig feszült állapotban elfoglalta a lánckereket, mint aki jól végezte dolgát. Ismét le a kerék, mert annyira feszült a lánc, hogy nem bírtam leugrasztani. Majd minden vissza a bringára és előkerültek a jó öreg gyors kötözők, amelyek mindenre megoldást nyújtanak. Ebben az esetben is nagyon hasznosak voltak. Sikerült ugyanis úgy kikötöznöm a láncot, hogy megvolt a lánc vezetés és a legfelső kötöző oldható volt, amivel még menet közben 3 sebesség közül választani is tudtam. Sajnos ez a megoldás nem lett megörökítve, mivel a próbautat sem bírta ki, helyette, csak egy egyszerűbb lánc kikötözés lett végül alkalmazva. Ez viszont tökéletesen működött, csak erővel nem nagyon szabadott tekernem, mert akkor néha elkezdett ugrálni, mivel nem sok fogban kapaszkodott hátul a lánc.

A szakszerű megoldás, amiből pont így, felülnézetből nem látszik szinte semmi, de legalább működik :D

Az út folytatásában már rájöttem arra, ami fényképen lévő dátumból sokaknak már feltűnhetett, VASÁRNAP volt. Tudna valaki mondani egy olyan bringás üzletet, ami vasárnap délután is nyitva van? Na igen, én sem tudok! Ekkor eldöntöttem, hogy mégis teljes Balaton kerülés lesz, majd Siófokon a Tesco-ban veszek másik váltót, legalább az jó olcsó, mert pénzügyileg sem voltam nagyon felkészülve egy ilyen esetre. A problémát leszámítva, azért még ráérősen turistáskodtam, Földváron lenéztem a kikötőbe is. Így utólag is köszönet, azoknak a bringásoknak, akik szerelés közben megálltak megkérdezni, hogy tudnak-e esetleg valamiben segíteni. Egy túrázóval a későbbiekben is találkoztam, aki ismételten rákérdezett, s még érdeklődött, hogy van-e még kajám, vizem mert szívesen ad, hisz elég hosszasan elnyúltam a szereléssel. Megköszöntem persze, de szerencsére volt mindenem, kivéve egy üzemképes hátsó váltót.

Balatonföldvári kikötőben

Fél 6-kor végre megpillantottam a Siófok táblát. Természetesen a gondokkal szépen ellátott túrázó, akinek az kellene legyen az első dolga, hogy problémájára megoldást találjon, mit csinál? Na mit? Elmegy rögtön a Tescoba ahogyan tervezte, mert még azt is tudja, hogy jut el legegyszerűbben és leggyorsabban oda? Nem! Hát persze, hogy először megnézi a víztornyot, amit már az előző években is megnézett és amihez visszafelé a Tescótól is megnézhetne.

Nagy vidáman megérkeztem a Tesco-hoz 18:05-kor. Leparkoltam és elindultam be. Már ekkor gyanús volt, hogy mindenki csak kifelé- és az üzlet parkolójából is csak el megy. Az első szembe jövő már közölte is velem a jó hírt. Vasárnap csak 18:00-ig van nyitva .... Ez persze sehol nem volt kiírva, csak az, hogy nyitva 5-22. Nembaj, meglesz a váltóm akarata, biztos azért lett öngyilkos szegény, mert meghallotta, mikor valakinek elújságoltam, hogy idén nem lesz teljes Balaton kerülés. Tehát még egy kicsit nézelődtem Siófokon, majd elindultam Balatonvilágos irányába. Útközben még bevásároltam a vacsorához, ittam egy jó hideg sört, s egyszer csak, már meg is érkeztem a balatonvilágosi szabad strandra. Legelső dolgom volt, hogy vegyek egy jó kis Balatoni fürdőt a "szép" napom után. Még alig múlt el 7 óra, szóval nyugodtan áztattam magam a Balatonban. Később megvacsoráztam, majd elküldtem a napi, "Minden OK" SMS jelentkezésemet haza. Mivel így még 9 óra előtt, világosban, alvásra került a sor "Világosban", elterveztem, reggel nyitás után egy kicsivel már megyek is váltót venni és a gyors szerelés után még nagyon időben leszek, hogy visszamenjek Balatonföldvárra és ott búcsúzzak el a magyar tengertől. Persze megint ez a tervezés, amit nem sűrűn teszek, de majd holnap kiderül, most mi is szólt bele a "nagyszabású" tervekbe.

Megtett út: 134 km

Bringán töltött idő: 6 óra 59 perc

Folytatás az ötödik nappal, hamarosan...