Kerékpárral a Kaukázuson át - 1. rész

Gergeti Szentháromság templom, Grúzia. Az egész utazás kezdete, ötlete, célállomása. 

Sok minden kering a világhálón. Sokszor találkozhatunk álhírekkel, átverésekkel, temérdek kéretlen reklámmal... . Persze azért, szép és jó dolgokba is belefuthatunk. Na, de mennyire is számít jó dolognak, épeszű döntésnek, ha valaki egy fénykép láttán, egy közel két hónapos kerékpárútra indul egyedül? Költői kérdés, bár sok választ kaptam már rá.

Ezt, vagy egy ehhez hasonló fényképet láttam meg az interneten, még valamikor tavaly, ami alapján gyorsan megkerestem, pontosan hol is van ez a hely. Vallásos vagyok, vallásosnak tartom magam, de ez nem játszott közre abban, hogy ezt a helyet meglátogassam. Valahogy, az egész látkép, a hegység a háttérben, az ismeretlen táj vonzott igazán. Más nép, talán úgy is mondhatnám, egy kicsit más világ, hisz nekik mi, a Balkán vagyunk a messzi nyugat. 

Az első pillantások, merre is találom a templomot.

Nem kell nagy térképész legyen az ember, hogy első ránézésre megmondja, ez azért nem a szomszédban van. Gyors kalkuláció, pár perc alatt összedobott útvonalterv, csak, hogy legyen viszonyítási alapom, a távolságról, a kivitelezhető útvonalakról. 3000 km egy irányba a legrövidebb úton, tehát minimum 6000 oda-vissza. Na de ugye útközben bármi történhet és nem mindig a legrövidebb a legszebb, a legjobb. Tehát minimum 1000 km plusszal kell számolni, így a bűvös 7000 alatt nem kivitelezhető.
Első nekifutásra nem is gondoltam a dolgot komolyabban. Megmaradt a fejemben a távolság, az útvonal, majd éldegéltem tovább a mindennapjaimat. 

Az idei év elején azonban, csak nem hagyott nyugodni a dolog. Ismét elővettem az ötletet. Kicsit bővebbe "tervezésbe" kezdtem. Gyorsan utánanéztem hova kellene vízumot igényelni, melyik országból melyikbe lehet átkelni, milyenek a viszonyok arrafelé a szomszédokkal.
Kettős állampolgárságom révén magyar illetve szerb útlevéllel is rendelkezem. Előbb csak magyar okmánnyal néztem az utat, amivel az az eredmény jött ki, hogy egy körutat össze tudok hozni a Fekete-tenger mentén, de Oroszországba vízum szükséges. További problémás dolog, hogy a híradások szerint, nem túlságosan ajánlott kelet Ukrajna, illetve az ukrán-orosz határvonalon való átkelés. Rögtön változtattam, hogy Ukrajna északi részével számoljon az útvonal tervem, s láss csodát nem is sokat ugrott a megtett táv hossza, viszont az orosz határvonalat is inkább nagyobb kerülő útra tereltem, ezáltal, szűk 1000 km-re növeltem a túratávomat. Az orosz vízum igénylés, viszont még elég nagy akadálynak tűnt. Nem is az 50 eurós költség lett volna a probléma, persze ha nem muszáj fizetni, az a legjobb. Inkább a konzulátusra való ellátogatás, majd a beszélgetés, hogy miért is engedjenek be engem, na meg a szállásfoglalás Oroszországba. Természetesen elintézhető, nem én lennék az első aki kér, és kap is vízumot, viszont van pár hiányosságom, ami nehezebbé teszi az ilyesfajta intézni valókat. Senki se tökéletes. Soha nem is voltam, s nem is leszek az.

Nyelvtudás. Ez volna, a pénztől is nagyobb bökkenő. Sok felé megfordultam már, de, hogy őszinte legyek, a magyar nyelven kívül, nem igazán boldogulok mással. Magyarországon is már-már túl sűrűn megkapom, hogy én szerb vagyok, holott, szégyenszemre, még csak a nyelvet sem beszélem.
Na, de itt jött a meglepetés. Leellenőriztem, hátha valahogy, mégis ki tudom kerülni a vízumkötelezettséget. Itt jött képbe a szerb útlevelem, Nem hittem, hogy valamilyen előnyöm is származhatna belőle, mióta vannak magyar okmányaim is. Jöjjenek a különbségek, milyen előnnyel is indulok az uniós okmánnyal szemben. Szerb útlevéllel az alábbi országokba nem kell vízum a belépéshez, ahova a magyar papírjaimmal, csak vízum meglétével léphetnék be: Kína, Kuba, Mongólia, Oroszország, Zambia, Irán. Rögtön részletezem, miért is áthúzással szerepel a listán Irán, de előtte még, hogy miben változott az elképzelés ezek láttán. 

A Fekete-tengeri körút, északi körrel indulna, majd délivel fejeződne. Mivel úgy tűnik szerb útlevéllel simán ki tudnám iktatni az orosz vízumkötelezettséget, a probléma már is megoldódott, de felmerült, hogy ha már Grúziáig elmegyek, Iránba is benézhetnék. Örményországba csak magyar útlevéllel léphetnék be, majd Iránba ismét szerbbel, s innen tovább Törökországba.

Létrejött hát, ez az útvonal terv, már csak a kivitelezés időpontja volt nagy kérdés.

Az eddigi, nagyszabású tervezési idő, mindössze 1 nap volt, hisz, szinte csak a vízumokat ellenőriztem, illetve az országok egymással való viszonyát. Az ötletet ezután ismét jegeltem, mivel még májusig az iskolapadot nyomtam. 

Gyorsan eljutottunk tavaszig, majd az utolsó vizsgámig, s elgondoltam, ezt bizony most nyáron véghez kell vinni. Ha halasztgatom, talán soha nem lesz belőle semmi. Én, már szinte le is mondtam az útról, de ismerőseim biztatására (állandó piszkálódás hatására), június 13-án, ráfeküdtem a témára. Először is, írtam egy kis szöveget magyarul. Bemutatkozás, alap infók rólam, hová megyek, mennyi idő lesz, mindent megeszek amit elém raknak, nem igazán tudok más nyelven csak magyarul, illetve aki nem ismer jobban, annak talán meglepő lehet, de nincs okos telefonom, papírtérképpel és sima, gombos "buta telefonnal" utazom. Gyorsan segítséget kértem a Facebook oldalamon, hogy legyenek a szövegről fordításaim, az érintett országok nyelvein, hisz attól gyorsabban, hogyan is nyerhetném el az emberek bizalmát, mint, hogy a saját nyelvükön tudok hozzájuk szólni.

A teljes szöveg : 

ჩემი სახელია თამას ვოროსი.  სერბეთში ვცხოვრობ, მაგრამ ჩემი მშობლიური ენა უნგრულია.  მე ვარ 23 წლის.  მე ვარ მექანიკოსი და CAD-CAM IT ტრენინგისთვის, ვამზადებ უნგრეთში.  სამწუხაროდ ვერ ვსაუბრობ ინგლისურ და გერმანულ ენებზე.  ვსაუბრობ უნგრულად და სერბულად მე ნაწილობრი. მე ვაკეთებ 2 თვიან ტურს ველოსიპედით.  დავიწყე სერბეთით, უკრაინის, საქართველოს და ირანის ძირითადი მიმართულებებით, შემდეგ თურქეთი სერბეთში დავბრუნდი, დაახლოებით 7000 კილომეტრიანი ციკლი მქონდა.  მე არ მაქვს ბევრი ფული, უნდა გავათენო კარავში. მე არ ვსვამ ალკოჰოლს და არ ვეწევი.  რაც შეეხება ჭამას, მე არ ვარ პრეტენზიული, მე ყველაფერი მომწონს.  მე არ მაქვს სმარტფონი, ვიცი კომპასის მოხმარება და რუკა.  მე ვარ სამოქალაქო ორგანიზაციის "ელჩი", რომელიც პოპულარობას ახდენს ფეხით და ველოსიპედით მოსიარულეთათვის, ყველა ასაკისთვის პირებისთვის. ორგანიზაციის სახელია მაგარიკარნაზიე Természetjáró Egyesület / Društvo Ljubitelja Prirode (სახელი არ ითარგმნება) ჩემი საცხოვრებელი ადგილი არის ტრეშნევვაკი (სერბეთი), რომელიც მდებარეობს უნგრეთის საზღვართან.

Alap kérdésekkel is készültem, mint például a "Kaphatok ivóvizet?", "Sátorozhatnék itt? Reggel korán tovább megyek?!", stb..

Sokan a segítségemre siettek, 3 nap alatt angol, német, szerb, orosz, grúz, örmény, azeri, kurd, török, görög és bolgár nyelven is kész volt a kis bemutatkozásom. Innen már nem volt vissza fordulás. Túl sokan rákaptak a témára, viszont felszerelésem kissé hiányos volt egy ilyen hosszúságú úthoz, ezért saját zsebből a teljes utat már nem tudtam volna finanszírozni. A következő poszt tehát, azon embereket szólította meg, akik valamivel hozzá tudnának járulni az utamhoz. 

Pár nap alatt ez is megoldódni látszódott. Magánszemélyek, s cégek is segítettek. Akik nélkül az utam nem jöhetett volna létre: Magyarkanizsai Természetjáró egyesület, Capriolo kerékpárgyár Topolya, Tisacoop Magyarkanizsa, Vajdaság Hub, Bata Trans Oromhegyes, Magyarkanizsa önkormányzata, illetve végül, de nem utolsó sorban, minden mangánszemély, aki felszereléssel, pénzzel, tanáccsal, bármivel hozzájárult a nagy utazáshoz. Köszönöm!

Sikerült beszereznem egy normális fényképezőgépet, egy USB kimenetű napelemet (töltőt), a szükséges papír térképeket illetve valamelyest felújítottam a kerékpáromat és az utánfutómat.

Július 1-re terveztem az indulást és maximum 2 hónapos útra gondoltam, hogy szeptember 1-ig vissza érjem, mert még bizonytalan volt a jövőm, hisz az iskolát befejeztem, de nem tudtam még mi tévő legyek magammal. Tehát 10-12 napom maradt, hogy tervezzek. Rögtön vissza is tértem egy fontos kérdésre, az útlevelek. Az oké, hogy szeretnék vízummentesen utazni, de vajon cserélgethetem-e a magyar illetve szerb okmányaimat útközben, hogy adott országba, mindig a vízummentes irattal léphessek be?

Az "Utazómajmok világmegváltó csoportja" nevű facebook csoportot kerestem fel segítségül, melynek több mint 150 000 tagja van, akik itt osztják meg utazási tapasztalataikat, hogy ezzel egymást segítsék. Árpi barátom ajánlotta a csoportot, amely nagyon hasznos volt, hihetetlen mennyiségű embert mozgatott meg a kérdésem. Felvázoltam a rövid útitervem és a kérdést, hogy kettős állampolgárként, útközben, "cserélgethetem-e" az útleveleimet, hogy kevesebb ügyintézéssel ússzak meg mindent.

Kaptam hideget-meleget, többnyire hideget. Sokan, sok rosszat írtak, tapasztalat nélkül, majd meglepődtek, miért nem fogadom meg tanácsukat, hogy ezt így nem szabad, börtön lesz a vége, akkor miért írtam ki a kérdést ha nem hallgatok rájuk. Egyszerű a válaszom. Mivel ők is csak találgattak mint én, tapasztalat nélkül, hogy ezt lehet avagy nem. Én olyanok válaszát vártam, akik talán már jártak hasonló cipőben. Időközben a magyarországi konzuli szolgálatot is felkerestem a kérdés tisztázására. Végül mindkét helyről megérkeztek a válaszok. A csoportban is felbukkant néhány személy, akik hasonlóan kettős állampolgársággal rendelkeznek és szokták "cserélgetni" az útleveleiket, amiért még sosem tartóztatták le őket, s semmi problémájuk nem adódott belőle.

A konzulátus is pozitív, mármint részben pozitív válasszal állt elő. Az útlevelek kicserélése országhatárok között teljesen legális, csupán arra kell figyelni, hogy adott országba, ugyanazzal az irattal lépjek be és az országból ugyanazzal távozzak. Viszont válasz levelük második felében már ők is lebeszéltek volna a tervemről. A levélből idéznék: "... olyan területeken át kell haladnia, amelyeken harci tevékenység, háború folyik, ha mégis arra utazik, minisztériumunk semmiféle felelősséget nem vállal a következményekért, konzuli segítséget nem tud nyújtani..."

Sok mindent vágtak a fejemhez, mikor már a túrának nevet is adtam, mint "Tour de Irán". 

Igen, lehet tőlem idézni, mert valamely írásomban ez a részlet is szerepelt: "Szeretném megmutatni az embereknek, hogy nem kell mindent elhinni, amit a média, főképp a nyugat állít. Miért is ítélkezünk azonnal rossz nyelvezettel, például Iránról, ha még nem is jártunk ott, fogalmunk sincs, mi van ott valójában! Talán ők meg azt hiszik nálunk, akár Szerbiában, akár Magyarországon, vannak olyan szélsőséges események, hogy ide „Nem szabad eljönni! Veszélyes!”" 

Ne akarjak én semmit bizonyítgatni, a világ nem fenékig tejfel, kaptam pár perccel a szöveg megosztása után.  Majd jött az a hozzászólás, ami már a "birka türelmemet" se hagyta nyugodni.

A kedves hozzászóló: "A kiscsávó biztosan nem tudja azokat az eseteket, akik szintén ilyet vallottak és akik mindenáron be akarták bizonyítani, hogy a világnak nincs igaza és aztán megölték őket szeretetből. Ezeket nem olvasta a neten? Elmehet bicajjal, bár baromság, csak ne akarjon semmit bebizonyítani... Egyébként az sem biztos, hogy beengedik Ukrajnába, nem hogy át az ukrán-orosz határon, ahol szintén le is lőhetik, viccből."

Nincs egyetemi végzettségem, nem vagyok egy agyon tanult ember. Nem tudom a kisujjamból idézni az összes rám vonatkozó jogszabályt, sőt, még az ország nyelvét is alig beszélem, amelyben élek. Viszont erre a viccből lelőnek részre (na meg a "kiscsávó" megszólításra), már én sem tudtam csak úgy, válasz nélkül ülni, bár nem igazán érdekelt soha mások véleménye. Meghallgatlak persze, akkor is, ha más a rálátásod, de a saját énem szerint fogok dönteni a saját életemről.

Nem állítom én, hogy sehol sincs háború, mindenhol minden szép és jó, de nagyon sokat ferdít a média. Mikor pár éve Boszniába tekertem, akkor is kaptam durva "jóslatokat", hogy majd felrobbantanak, mert hát ott ezzel poénkodnak az emberek, meg le se merjek lépni az út mellé, mert azonnal meghalok. Mindezt miért? Mert mindenhol csak ezt hallják az emberek, hogy Bosznia = háború. Végül is azóta már összesen 19 országban jártam, de Bosznia, még mindig a top 3-ban van, a "biztonság érzet" listámon, ahol szinte az összes boszniai rendszámú kamionos integetett, dudált nekem, s képesek voltak kivárni a veszélyes útszakaszokat mögöttem, s csak később előztek.... 
Most már tapasztalatból mondhatom, mivel vissza értem az útról, sehol nem akartak poénból lelőni, ellenkezőleg, sok fegyveres rendvédelmi személytől is kaptam ebédmeghívást, az állítólagos háborús övezetben. Erre viszont majd a következő részek egyikében térek ki, hisz a történetben, jelenleg még csak el sem indultam! Nem is részletezem tovább ezt a témát. Kaptam segítséget bőven, de a hozzászólók 90%-a, a tapasztalat nélküli negatív emberek. Ez ne szegje senki kedvét, hisz ha rájuk hallgatok, miszerint többnyire börtönbe kerülök vagy rosszabb, soha nem indultam volna el, e csodás, 52 napos kerékpáros útra.

Miután megnyugodtam, bár annyira nem kaptam fel a vizet, fel is hagytam a további hozzászólások olvasásával, hisz az információt már megkaptam amire szükségem volt, hogy két útlevéllel utazhatok, hagytam most már a "kommentháborút", az azt kedvelőknek.
Ha hosszúnak tűnt a szöveg és nem olvastad az elejét, most kapkodhatod a fejed, mert visszaugrunk pár bekezdésnyit, hogy megválaszoljam, miért is volt áthúzva Irán, a szerb útlevéllel vízummentesen beléphető országok felsorolásomnál. Időben viszont haladunk előre, június vége, még 3-4 nap az indulásig. Mivel bringával járok mindenhova, sok időt elvesz, ha több városba is el kell jussak 1 nap alatt, így gyorsan beköszöntött a hónap vége, de a felszerelés, illetve az anyagiak tisztázódtak az útra. Még a vasparipa szervizelése volt hátra, mivel állandóan használatban van, ez maradt a legvégére. Pár nappal egy ilyen út előtt, ajánlatos még egyszer mindent leellenőrizni, utána még egyszer, meg még egyszer leellenőrizni, mivel lesznek ugyan meglepetések útközben, de igyekezzünk a legfontosabb dolgokban biztosak lenni, mint például, hogy biztosan hova nem kell vízum. Egy kedves barátom, ugyanis felhívta figyelmem rá, hogy ne lepődjek meg, ha az iráni határon vízumot követelnek majd tőlem, mivel, állítólag december óta már szükséges. Na fantasztikus. Pár perc keresgélés után, valami kis hivatalosnak tűnő információ foszlányra bukkantam, mely szerint igaz a dolog, de a határon igényelhető belépéskor vízum, ami helyszínen el is készül. Viszont, így már készülhetek ennek az árával pluszba, ami kb. 50 euró és esélyes, hogy kötelezően biztosítást is köttetnek majd velem, ami szintén az említett összeg vagy inkább több. Mindegy, ez már az útra marad, ha odaértem, lesz időm gondolkodni rajta. Legalább nem fogom erőltetve magyarázni neki, hogy emberek, én itt átmehetek vízum nélkül!

Ha mindent összegzünk, a tényleges nagyszabású szervezés, utánajárás csupán pár nap. Persze néhány helyre el kellett menjek személyesen, itt pedig a biciklis közlekedés kicsit növelte az időtartamokat, de időben meg lett minden.

Szóval az utolsó lépés, amit legközelebb sokkal hamarabb teszek, mivel sok idő elment vele, volt amit teljesen másképp oldottam meg, mint azt elsőre elgondoltam, a bicikli és az utánfutó szervizelése, felkészítése az útra.

Sokak szerint rendmániás vagyok, pedig én csak szeretem a rendet, ha mindennek meg van a helye.
A képet elnézve, itt talán a káoszban van a rend?! :D 

A biciklim látott már szebb napokat is, kissé már el volt hanyagolva. Kapott egy új első- és hátsó csomagtartót. Komplett hajtás rész cserét, illetve a hátsó kerék néhány új küllőt. Utólag már tudom, jobb lett volna teljesen új hátsó felnit befűzni, új küllőkel, de arra már nem volt időm. A nagyobb munka egy új utánfutó össze eszkábálása volt, illetve egy nem szabványos, mondhatni nem ajánlott módon összeállított dinamós kerék összeszerelése a csomagszállító egykerekűmbe.

Fontos dolog! Egy szép új csengő! Ugyan csak a kinézete fogott meg, a hangja is elég különleges.
Sok kutya támadástól mentett meg útközben!

Végül is az indulást megelőző utolsó napra, június 30-ra szépen elkészültem mindennel. Még nem pakoltam össze a teljes túrafelszerelést, de ezen a napon volt még egy jelenésem, a kispiaci vásárban. A Magyarkanizsai Természetjáró Egyesülettel, melynek lelkes tagja vagyok, ha még nem említettem volna, a nemzetek főzőversenyének keretein belül főztünk mi is. Egy 15-20 fős társasággal tekertünk át Kanizsáról. Végül is ez volt a próba köröm, hogy minden jól dolgozik-e a bringán, kell-e még valamin változtatni a másnapi indulás előtt. Este, hazaérkezés után még pár apróbb dolgot módosítottam és ismét jól bele nyúltam az éjszakába, akár csak az utóbbi 3 napban. Ezeken a napokon csak jó 4 órákat aludtam, hogy mindennel el(ő)készüljek. Végül is már az indulásom napján feküdtem le aludni utoljára az ágyikómba, miután a teljes túrafelszerelés a biciklire került, s kicsit fáradtan, de izgatottan vártam a kora reggelt, hogy útra keljek.

A túrában eddig megtett km-ek száma: 0

Egy kis bemelegítő, a tényleges túrabeszámoló előtt. Ezt is részletezhettem volna annyira, hogy még mindig írnék, de azt már én se olvasnám el még egyszer végig! Talán, lassan tényleg könyvet kéne írjak?

Folytatás az útra kelés pillanatától, hamarosan...

A következő részért kattints ide: 2. rész