4. Velencei Tókerülő Kerékpáros-Futó Találkozó

Ahogy az utóbbi két évben, idén is, az egyik utolsó hosszabbnak mondható túrám, a Velencei tóhoz vezetett. Az idei, már a 4. Velencei Tókerülő Kerékpáros-Futó Találkozó volt.

Mivel Reni (a főszervező), már tavaly is "rágta a fülem", hogy ne "kolbászoljak" minden felé az éjszaka közepén biciklivel, idén egy nappal hamarabbra terveztem az indulást, így eltérően az eddigiektől, még aludni is tudtam volna a tókerülés előtt!

Szállás ugyan lett volna, de mégsem tudtam elindulni péntek délután/este, így maradt a szombati indulás, hogy vasárnap reggel 10-re, az agárdi szabadstrand parkolójához érjek, a tókerülő rajtjára!

Az időjárás előrejelzés nem volt túl kecsegtető. Egész héten 20-25 celsius fokos délutánok voltak, felhőtlen napsütéssel, de vasárnap délutántól már esőt jósoltak. A tókerülés 15 óráig tart, tehát azért még bíztam benne, hogy nem fog el nagyon az eső.

Az esővel igazán nem is lenne bajom, nyáron, számtalanszor volt részem elázásban, volt hogy teljes túranapokon át, reggeltől estig esett. Viszont most nem 25 celsiusos melegekben jönne a csapadék, hanem átlagosan 10 fokos levegő hőmérsékletnél, ami valljuk be, nem mondható kellemesnek.

Pár plusz váltóöltözet és élelem bepakolása után, szombat délután 6-kor indultam útnak Szegedről a Mérnöki Kar Kollégiumából. (Azért nem otthonról, mert túl kevés idő lett volna, a hazaérkezés után, még áttekerni Szegedre, hogy kedden már iskolába menjek.) 

Lámpákkal, tartalék villogókkal szokás szerint bőségesen felszerelkeztem, hisz minden évben sűrű köd fogad, mikor a tó felé tekerek. Az elég sok helyet foglaló hálózsákomat sem voltam rest beledobni a táskába, ha nagyon hideg lenne, ráérek egy buszmegállóban aludni (hazafelé). :D Ehhez hozzá tartozik, hogy a családi túra másnapján hétfőn, ünnepnap, október 23-a volt, tehát nem kellett siessek iskolába.

Az útvonalam Szegedről indult, az 55-ös út mentén Bajára, majd innen a Duna töltésén Fajszig. Itt kitértem az 51-es főútra, és Soltig meg sem álltam. Tovább haladtam Dunavecsére, ott pedig át a Pentele hídon, a Duna felett. 

Az 55-ös úton, nagyon jól haladnak az útfelújítással, amellyel együtt a mellette húzódó bicikliutat is végig kiépítik. Pár hónapon belül így már, Bajától Szegedig, végig kerékpárúton lehet majd haladni!

Egész jó hőmérséklet volt az 53-as úti körforgalomig (Tompa-Kiskunhalas leágazás), odáig simán lehetett rövidnadrágban tekerni. Itt azért már felöltöztem kicsit hosszabb ruházatba. Kissé felhős volt az ég, de egyre több csillagot láttam Baja irányába, ami nagyon biztató volt, hisz nem várt eső arra felé. Néhány autós lelassított, hogy beazonosíthassa, biztosan nem egy ismeretlen Földönkívüli civilizáció tagját látja-e, a bicikliúton suhanni.
Októberhez képest, meglepően kellemes időjárás volt még este 10 után is. Szinte teljes szélcsend, 10-12 celsius fok, néha-néha a Duna töltésén már ködfoltok.

Fajszig haladtam zavartalanul a töltésen kijelölt biciklis útvonalon, innen a főúton mentem tovább. Mondanom se kell, milyen "sok" járművel találkoztam az úton. Ez az egyik szépsége az éjszakai tekerésnek, óránként 2-3 autós a teljes forgalom, főleg ilyenkor, ősszel.
Megemlíteném, hogy én sokkal jobban szeretek éjszaka tekerni. Bármennyire is veszélyesnek tartják egyesek, én épp az ellenkezőjét vallom, sokkal biztonságosabb mint nappal. Persze ez csak akkor igaz, ha megfelelően fel van rá készülve az ember!
Nem elég látni éjszaka, látszódni is kell. A kettő nagyon nem ugyan az. Hiába van egy nagyon erős első lámpád, ha azt távolról nem látják.

A kép még nyáron készült, azóta kiegészültem egy teljesen láthatósági anyag felülettel ellátott mellénnyel is!

Egy szeptemberi éjszakai kerékpártúra előtt készült kép!
Itt már rajtam volt a már említett mellény! Nem is tudom, sejtitek melyik lehetek én?! 

Na, de térjünk vissza az utazásra. Haladtam a sötét éjszakát beragyogó "karácsonyfa" fogatommal. Solton se találkoztam sok emberrel, e kellemes időpontban. Zökkenőmentesen értem el a Pentele hidat, amelyen átkeltem a Dunán, majd a kicsit rázós kavicsos úton megközelítettem Dunaújvárost. Átkerekeztem az ipari zónán és kellemes volt látni, hogy sokan biciklivel mentek munkába a ködös reggelben 5-6 óra körül. Néhányan intettek is, jó utat kívántak. A városból kihaladva, a ködös reggel tényleg egyre "ködösebb" lett. Pár perc alatt a látótávolság, szinte nullára csökkent. Olykor-olykor látni lehetett az aszfalt út bal szélét is, de többnyire csak a sáv szélét jelző vonalakat követtem. Átlagosan, 5 méter körül volt a látótávolság. A ködlámpa felelősöm - "Buci Maci" -, ekkor döntötte el, hogy ideje bekapcsolni, az összes tartalék villogót, lámpát.  Tehát a karácsonyfa, még egy fokkal feljebb fejlődött. Az engem megelőző autósok, szinte felszívódtak a ködben abban a pillanatban, hogy megelőztek. Páran biztosan örültek a díszkivilágításnak, mert néha 3-4 fős kocsi sorok követtek perceken át. Gondolhatták, hogy én biztos tudom merre megyünk, mert ők már rég elvesztek. Azért minél gyorsabban el akartam érni a Zichyújfaluba vezető főúti leágazást, mert ilyenkor is lehetnek fenegyerekek a főutakon, akik ész nélkül mennek a ködben.
Szerencsésen lekanyarodtam, így már karnyújtásnyira kerültem a tóhoz.
Még egy gyors bolti pihenőt ejtettem, hogy valami meleg reggelit ehessek. 8 óra magasságában érkeztem meg az agárdi szabadstrand területére, ahol már mozgolódott a "kemény mag", a korai érkezők és a rendezvényt támogató Vital Klub Kerékpáráruház csapata.

Pár perc tekerés nélkül és már kezdtem is érteni, miért kérdezgették a bolt előtt, hogy fázom-e. Igen, hideg volt, de haladás közben ezt nem éreztem. Egy plusz réteget magamra vettem, nem lenne túl jó már most megfázni, lesz rá lehetőség még a hazaúton is.

Szépen lassan szaporodtak a résztvevők. Egyre több ismerős arc érkezett meg, köztük a főszervező Reni is. Lejelentkezés, élek és virulok, nem fagytam meg, senkit sem ütöttem el. Az ismerősök között gyorsan telt az idő, s lassan elérkezett a rajt, 10:00! Előtte gyorsan még átvettem a rajtszámom és már indult is a móka. Szépen szervezetten odatömörültünk a rajtvonal mögé, elől a gyorsabbak, majd a túrázósabb tempójúak, a családosok és végül a futók.

Nem túl sokat, de egy leheletnyit talán emelkedett a hőmérséklet a tókör elejére, viszont a Nap nem sütött ki. Probléma mentesen haladtunk el, a tó nyugati végére, mindössze egy személynek álltam meg pumpázni és utólag sem hallottam, hogy lett volna defekt. Néhányan azt hitték, a 001-es rajtszámból és kis fogatomból ítélve, hogy szervezőként, valami féle szervizes leszek a mezőnyben és már indulás előtt érdeklődtek, hogyan tudnak majd elérni ha problémájuk akad. Nekik nem szegtem lelkesedésüket, készségesen megadtam a telefonszámomat. (persze ez a 3-4 személy, kivétel nélkül hölgy volt :D )

2 kört tettem meg a tó körül, ami elég is volt "pihenésnek" a hazaút előtt. Szokás szerint új ismerősöket szereztem. Voltak akik "csak" biztattak, miközben elsuhantak mellettem, voltak, akikkel résztávokon együtt is tekerhettem. Elnézést azoktól, akiknek szóban nem köszöntem vissza! Falusi gyerek révén, felénk mindenki köszön mindenkinek, de mivel így esetenként 10-15 másodpercenként is néha köszönnöm kellene, mikor otthon biciklizem, újabban visszaintek, integetek, bólintok egyet. Főleg, ha én is kicsit gyorsabban tekerek, nem szívesen esnék ki a ritmusból. :)

A kör végén, a célvonalat "át gurulva", megkaptam a kiérdemelt jutalom érmet, a teljesítésért és egy kis ajándékcsomagban is részesültem, mint a legmesszebbről érkező résztvevő, a Vital Klub Kerékpáráruház jóvoltából.

Most azért jött egy kis, tényleges, kerékpározás mentes pihenő is. Nagyjából 13:15-kor értem célba és mivel másnap, hétfőn nem volt iskola, nagyon ráérősen elbeszélgettem a rajt/cél területen. Nyugodtan ebédeltem, amihez "Totya" barátom és később Reni is csatlakozott, s közben buzdítottuk a célba érkezőket.

Csak egészségesen! Nem is részletezem jobban a képen látható "dolgokat"! :D 

Szinte indulásra készen állt már a fogatom, de még jól elvoltam a társasággal, amikor az időjárás vészjelző esőcseppekkel zavarta meg a hangulatot. Nem is gondolkodtam sokat, nem volt túl sok kedvem 10 fokban ázni, összekaptam magam, s búcsút intettem a 4. Velencei Tókerülő Kerékpáros-Futó Találkozónak!

Indulás haza: Klikk IDE!

Az első fél óra szárazon telt, majd megérkezett a hűsítő élvezet, elkezdett esni. Vártam negyed órát egy buszmegállóban Seregélyesen, hátha eláll, de sajnos csak jobban rákezdett. kicsit variáltam az öltözetemmel, és a gyorsan átázó, esőkabátnak is csúfolt szélkabátomat vettem fel. Még 3 váltás felső ruházatom volt, amivel kalkulálni tudtam, hogy a megállásokkal ne kockáztassak egy nagyobb megfázást. Nadrágból, cipőből sajnos nem sok lehetőség volt. Zoknicsere, de mivel az úton vízátfolyások, tócsák vannak, nem sokat érek el vele, így is úgy is beázik a cipőm. A lábszár melegítőmre egy vékony vízlepergető (nem vízálló!!!) anyagú nadrágot tudtam húzni, és mivel semmi más váltás nadrágom nem volt, ez maradt a hazaérkezésig. Kicsit lassabb tempóval, de haladtam az esőben Dunaföldvár felé. A Dunán átérve csendesedni kezdett az eső és Soltra érve teljesen el is állt! Itt fedett, szélcsendes helyen álltam meg átöltözni, kajálni és egy hosszabb pihenőt tartani.

Mire továbbindultam melegebb lett a levegő is és persze nem esett már az eső. Meg is volt az öröm, milyen jó lesz. Szélcsend, nem esik, "meleg" van, ez így tűrhető éjszaka lesz Szegedig. Na de soha nem szabad előre örülni. A szokásos útvonalon Soltról Akasztó felé haladtam, majd Kiskőrösön át, elértem Soltvadkertre. Ahogy kiértem a településről ismét elkezdett esni, nagy örömömre. Kiskunhalast valamikor este 11 óra éjfél körül értem el, de ekkor már annyira esett az eső, hogy muszáj volt megállnom. Ismét "kibéreltem" egy buszmegállót magamnak. Elég sokáig elidőztem itt, bízva benne, hogy legalább gyengébb intenzitással esik a továbbiakban. Sajnos most is hiába vártam. Fogtam tehát magam, s tovább indultam Szegedre. Szakadó eső, hűvös-, de legalább gyenge szél, kis mellékút, sötétség, nulla, azaz nulla forgalom. Ebben lehet legjobban elálmosodni! Hamar rá is untam a dologra és ismét egy buszmegállóban kötöttem ki valahol Zsana után. Ugyan nem terveztem, de még el is aludtam a pihenő alkalmával, tehát jó 1-1,5 órán át húztam a lóbőrt. Ébredés után nagy meglepetésre, minden maradt a régiben. Én még mindig vizes voltam deréktől lefelé, az eső még mindig esett, de kegyetlenül. Ugyan ott volt a hálózsákom, de ha lefekszem rendesen aludni és még nappal is esni fog, akkor csak még rosszabb lesz tovább indulni, szóval felpattantam a vasparipára és eveztem, akarom mondani tekertem tovább. Szépen át evickéltem Üllésen, majd átszeltem a temérdek pocsolyát Bordányon a buszra várakozók előtt, akik valószínűleg, "kicsit sem néztek hülyének!"
Az utolsó 15 km hozta a leghevesebb esőzést, de ekkor már mindegy volt nekem. Nézzük a pozitív oldalát, a szél nem fújt és legalább nem fáztam, ... amíg meg nem álltam.

Nagy titok, de nem saját kép! :D 

5:55-kor végre megérkeztem szeretett kollégiumom udvarába.

Épp portás váltás volt és az éjszakás emberke motorral indult haza. Mivel elég jól ismerjük egymást, érdeklődött, tán otthonról jövök ilyen korán. Gyors, laza válaszom: "Á nem, csak a Velencei-tónál voltam!". Megkérdezte, hogy akkor egész éjjel tekertem, s attól, hogy ismer, elég meglepődött, furcsa arcot vágott. Viszont még most jött a nagy megdöbbenés, mikor elmondtam, hogy szinte egész éjjel esett az eső. Ezek után már nem nagyon tudott megszólalni, s én is csak valami ilyesmit tudtam hozzátenni: "Ugye, inkább ne is mondjam tovább?!".

Végül a teljes út 503,45 km-rel zárult, amelyben 2 "pihenő" tókör is beletartozik.
A program most is csodás volt, ahogy mindig és ha időm engedi, természetesen jövőre sem hagyom ki!

Még egyszer hatalmas köszönet, elsősorban Csóra Reninek és persze mindenkinek, a támogatóknak, s a résztvevőknek egyaránt, akikkel találkozhattam!

Tour de Polska - 3. rész

Június 22. csütörtök
216,65 km / 11 óra 14 perc

Zavartalan estét töltöttem a bokrok között. Azért maradt a biztos korán kelés, nehogy meglepetés vendég fogadjon reggel. 6 órakor már el is indultam. Hűvös, sőt hideg volt és még a Napot is eltakarták a sűrű felhők. 

Az eddig megszokotthoz képest, lassan melegedett a hőmérséklet, de 10 óra után, végre kisütött a Nap és melegebb lett. Łovicz-on álltam meg bevásárolni, s körülnéztem a központban. Pihenéssel egybekötött városnézés után haladtam tovább. Egyre több szélerőműben gyönyörködhettem, ahogy északnak haladtam. 

Gabin városban tartottam ebédszünetet. Kezdett lógni az eső lába, de Płockig megúsztam szárazon. Itt kicsit hosszasabban elidőztem, mivel elég sok szép látnivalót kínált a város. Felkarikáztam a várhoz, ami a Visztula folyó északi partján található. Útközben, egy kerékpáros pacsis biztatást is kaptam, egy szemből jövő kerékpárostól! Vízből is feltankoltam a központi téren, majd egy kis térkép vadászat után, amiből sajnos szuvenír térkép nem lett, tovább haladtam, Sierpc felé.

"Lopott" kép, sajnos erről az oldalról nem csináltam fényképet!
A képen, Płock főbb nevezetességei láthatóak, a Visztula déli partjáról!

Útközben Lelicén haladtam át, ami egy aprócska kis település, de egy csodás kis park várja az ide érkezőket. 

Elértem a következő nagyobb várost, Sierpc-t. Az ellátmányom ugyan még kitartott, de kenyérből inkább mindig vettem tartalékot, ki tudja másnap ebédig, hol akarok megállni. Szóval megálltam kenyeret venni, a Biedronka nevezetű üzletben. A kenyérvásárlás végül kibővült, komplett hamburgerekre és grillezett húspogácsákra. Elég ínycsiklandó kész étel választékuk várt a vevőkre, ami nem mellesleg, nagyon olcsó is volt. Grill csirkék, grillezett húsok, hamburgerek, palacsinták és még sok más finomság. Megjegyeztem az üzlet nevét, mivel az árakon kívül az ízekre sem volt panaszom. Így utólag mondhatni ez lett, az egyik kedvenc lengyel üzletláncom. 

Napközben 15-20 percekre olykor-olykor eleredt az eső, de este 8 után, ismét kitisztult az égbolt és szárazon folytathattam az utazást. A nappalok rendkívül megnyúltak, ahogy a tenger felé közeledtem. Nagyjából 200 km-re lehettem légvonalban a tengerparttól, de 10 óráig teljesen világos volt, utána kezdett csak lefelé kacsintani a Nap.
Osiek település után sátoroztam le, egy kis magánreptér szerű területen és ezt nyugodtan értsétek szó szerint!

Egy fákkal takart rész "tátongott" az út mellett, ahogy a házakat elhagytam. Lekanyarodtam és egy nagyon sima füves terület volt a fák mögött. A lakóépületek felőli végén 2 siklórepülő "pihent", egy kis hangár mellett, továbbá néhány széljelző zsák "vöröslött"!
Nem zavartattam magam, bepakoltam a terület sarkára. Még nem volt valami sötét, majdnem teljesen világos. Reménykedtem benne, hogy már alszanak, vagy már úton vannak az ágy felé és nem lesz senki, aki elzavarna. Azért nem merészkedtem nagyon be, a terület sarkában vertem fel a lakosztályt. Egy 50-60 cm mély, 15-20 cm széles árok választotta el a füves részt, a szántóföldek között húzódó úttól, tehát csak azon kellett átlépjek.

A kép fél 10 után készült! Remélem senki nem gondolja, hogy az eget egy hatalmas vakuval világosítottam meg!

Június 23. péntek

177,36 km / 9 óra 55 perc

Reggel 4 órakor ébredeztem, nem meglepődni, de a Napfelkeltével együtt, bár sajnos nem nagyon láthattam a "kis" csillagot! Miért is nem? Már megint eset, de az első 8 nap tapasztalata után, ez már nem volt nagyobb meglepetés.

Úgy döntöttem, szépen, türelmesen kivárom, hogy elálljon, vagy legalább is, ne essen folyamatosan, mintha dézsából öntenék. Szerencsére tanultam a tavalyi trieszti túrából, ez a sátor már bírta a kiképzést, nem ázott be. 

Aki nincs képben, mi is történt az Adriai-tengertől 10-20 km-re, annak ajánlom ennek a bejegyzésnek az utolsó sorait: Tour de Trieszt - 3. rész

Tehát vártam türelmesen, hogy leessen, aminek le kell. Reggeli, naplóírás, majd a táskáim tartalmának rendbetétele után, csak az indulás volt hátra, de még mindig esett.

7:45-ig bírtam a tétlen várakozást. Az eső ellenére gyorsan sátrat bontottam és 8 órakor elindultam. Mondanom se kell, pár perc biciklizés után, már mindenütt vizes voltam. Ha az eső nem lenne elég valakinek, tekerjen csak a főúton! A kamionok garantálták a 100%-os átázást!

A képen nem túl kivehető a heves esőzés, de talán Brodnica kapta meg a javát. A város központján, bokáig érő vízben tekertem át (tehát minden pedál fordulatnál, merült a cipőm). Az autósok nagyon kedvesen integettek, hogy az út felező vonalán tekerjek, így biztosan nem tévedek rá, valami rácsos útszéli csatornafedélre. Láthatták, hogy bajok vannak nyaktól felfelé, tehát tényleg nagyon kedvesen és türelmesen megvárták, hogy a nagyobb csomópontoknál is, az út közepén eltekerjek. Fél 11-kor megálltam egy kerékpáros pihenőnél, egy kis eső mentes uzsonnaszünetre.

Azok kedvéért, akiktől állandóan azt hallom, hogy Magyarországon és/vagy Szerbiában vannak csak sz@r utak!
Persze! Minden másik országban tükörsima utak vannak, ahogy a képen is látható!

Délutánra csendesedett az eső! Több helyen, ahol elállt, már fel is száradtak az utak. Azt még nem említettem, hogy azért nem volt okom panaszra, mert az eső ellenére, közel 25 fokos volt a levegő, tehát tökéletes biciklizős idő volt!

Többnyire erdős és/vagy dombos részeken jártam, bár ez az ország nagy részét jellemzi. Kisebb mellékutaktól kezdve a főutakig, mindenhol megfordultam. Szélerőműveket, most már mindenhol lát az ember. A lakott területeken kívül, nincs olyan látkép, amin ne ragyogna legalább egy ilyen mestermű.

3 órára már, szinte nyoma sem volt az esőnek. Meg is álltam végre, kiszárítani a sátramat, hisz este elég problémás lenne, a vizes rétegen aludni.

Kellemes, nem túl meleg időjárás várt rám, a továbbiakban. 5 órakor értem Sztum városba. Alig, hogy beértem a központig, egy járókelő szólított le. Dawid Sosiński, hivatásos katona. Azért egy ilyennel rögtön "lekenyerezik" az embert, bizalom szint 99%! Honnan jövök, hova megyek kérdések, de az ő angolja is ennyiben kimerült, szóval maradt a Activity, kézzel-lábbal. Meghívott sörözni, a közeli pizzériába. El kommunikálgattunk sörözés közben. A városban lévő tavak körül szokott futni és néha eljár maratonokra is. "Rábeszélt", hogy éjszakázzam nála, bár én már nagyon el akartam menni a tengerpartig, mivel szűk 3 órányi biciklizésre voltam, épp bele fért volna még kényelmesen a napomba. Addig, addig, hogy beleegyeztem. Dawid gyalog volt, kb 15 perc sétára a lakásától, tehát sétáltunk. Útközben aztán érdekes információk derültek ki, amik rögtön csökkentették a bizalom százalékomat! Például valami ilyesmik, de azért mindenről nem számolok be, maradjon egy kis titok, kérdezni való is!

Szóval elmondta, hogy a felesége nem fog örülni, hogy meghívott engem. Mellesleg nem rajonganak a gyerekekért, nem is tervezik, hogy legyen gyermekük. Ezen kívül még a felesége szerint, ő olyan akár egy kutya...
Itt már gondolkodni kezdtem, hogy milyen kifogással rázzam majd le, ha a lakásához érünk. Végül nem is kellett nagyon találgatni. Mikor odaértünk, egy kis meglepetés várt, mivel a 6. emeletre kellett volna felmenni úgy, hogy a biciklim a parkoló autók között maradt volna. Oké, hogy esténként nem viszem be a sátorba, sőt, le se zárom, de azért lakott területen belül, parkoló autók között, még lezárva se szívesen hagytam volna.
Elmagyaráztam hát, hogy ez nekem így mégse lesz jó, de azért köszönök mindent. Persze nem haragudott meg, jó utat kívánt. Mellesleg, nagyon kicsit, ittasnak is tűnt, ha még nem említettem volna.

Malbork város, egyik "régisége"!

Malborki vár

7 óra után hagytam el a "Malborki vár"-at, de már megint az esős idő közeledett felém. A tenger irányába haladva, egyre jobban elborult az ég, de kisebb cseppeket leszámítva nem esett az eső.   

Még a part előtti utolsó nagyobb városban megálltam bevásárolni, feltöltöttem a kaja tartalékomat, nehogy meglepetés érjen, és szombat,vasárnap, már ne találjak nyitva levő üzletet.

10 órakor érkeztem meg Sztutowo településre, amely már a parton fekszik. Ugyan majdnem 11-ig világos lenne, de a borulásnak köszönhetően ekkor már sötét volt. A tényleges part még pár km út lett volna, úgyhogy inkább alvóhely után néztem. Jó ötlet lehetett volna a tengerparti sátrazás, de nem tudtam milyen a part, na meg, hogy a szép időben mennyire hullámzik a tenger. 

Tovább indultam hát az aszfalt út mentén, mivel erdő húzódott mindkét oldalán. Eléggé egybe nőttek a part menti települések, nyaralók, szóval úgy gondoltam az első alkalmas helynél meg is állok. Éttermek, nyaralók, kis hétvégi házak sűrűsödtek az út egyik oldalán, tehát már kezdtem elkönyvelni a bukást, mégis jobb lett volna a partra menni. Ekkor bukkant fel egy út menti pihenőt jelző tábla. Szerencsére bőven a fák takarásában építették ki a pihenőhelyet, így egy padot ki is béreltem estére.

Június 24. szombat

217,31 km / 12 óra 50 perc

Ahogy világosodott 4:15-kor, én is ébredeztem. Fájó szívvel vettem tudomásul, hogy az összkomfortos szállásomat el kell hagynom. Éjszaka nem járt erre senki, a homokon látszottak volna a nyomok, illetve egy fényszóró bekanyarodását sem vettem észre. Ilyen korán nem indult még be a tengerparti élet, semmi forgalom nem volt, úgy hogy kicsit visszabújtam még a hálózsákomba.

5:45-ig még el "csöveztem" a parkoló/pihenő helynél, majd elindultam végre a strandra.

Tengerparti luxuslakosztály!

Saját kukával, mozgássérült parkolóhelyekkel, asztallal két paddal és természetesen 100%-ig ingyen!

Egy gyors és rövid csobbanás a Balti-tengerben. Ez volt az első lépés, a hűvös-, szeles idő ellenére. Persze egyedül strandoltam, sehol senki. Sétálgattam még egy kicsit a homokos parton, s lassan tovább indultam volna, mire felbukkant egy kedves hölgy, akivel ""beszélgetni" kezdtem!  Nagyon kedves volt velem és még egy, számomra ma már felbecsülhetetlen értékű ajándékkal lepett meg. Egy különleges kis kő lógott a nyakában. Valami tengeri "kavics". Mikor letárgyaltuk, hogy én most vagyok itt először, ráadásul biciklivel és még haza is megyek, rögvest leakasztotta a nyakából és nekem  adta, természetesen viszonzásul kapott egy képeslapot. (Vagy még a "nyaklánc" ajándékozás előtt? Már nem emlékszem pontosan, mindent azért nem írtam le útközben.)

"Felbukkant" még egy kedves érdeklődő, korán kelő!

Nem sokat időztem a tengeren, mivel az út célja, lényege nem ez volt! Indultam tehát tovább, most már déli irányba, egy ideig a tegnap megtett útvonalon. Úgy tűnt egész nap hideg, szeles, borús időm lesz, néha kisebb záporokkal. 10:30 kor érkeztem meg a Tczew-i hídhoz, ami egy váratlan kalandot rejtegetett. A híd vége le volt zárva! Konkrétan berácsozva, hogy még véletlen se próbálkozhassak átkeléssel. A google térkép szerint már 2012-ben is le volt zárva, de akkor még rács nélkül és látható is két tilosban járó biciklis a képen! A következő híd 5 km-rel délebbre lett volna, de akkor már biztosan nem fordulok vissza a folyó túlpartján a város felé, hogy ott is körülnézzek. Tehát mindenképp itt akartam átjutni, de ez lehetetlennek tűnt. Pár méterrel odébb, egy vasúti híd is volt. A sínek mellett, a tartószerkezet szélén egy elég szűk, de biciklivel pont jó szélességű üres rész tátongott, rácsos "talapzattal". Viszont csak úgy nem indultam el rajta, mivel problémás volt a feljutás, és ki tudja milyen a másik oldal, még csak megfordulni sem birok a fogatommal. A gondolkodás közben, hogy hol is juthatnék a városba, egy idős biztonsági őr lépett mellém. 

Látható, milyen csodás kis hidacska lesz, csak ki tudja mikor készülnek el vele...

Elmagyarázta, hogy nyugodtan induljak el, nem probléma. Ha leértem a másik oldalon, csak balra kanyarodjak, ezt elismételte 2-3 alkalommal. A második kapun tudok majd kimenni és a központ felé jutok bicikliúton. Nagyon jó, gondoltam ekkor még, de persze nem ment ez ilyen zökkenőmentesen. Megköszöntem a bácsikának az útbaigazítást, majd szép lassan elindultam a hídon, de előbb segített a szerelvényt feljuttatni, mivel tolva esélytelen volt a dolog. Egy két kisebb akadályon kellett átemelni. Még egyszer köszönetet mondtam neki, s tényleg lassan gurultam tovább a hídon.

A másik oldalon jött a meglepetés! Az még belefért a dologba, hogy éles, öklömnyi, néhol kisebb köveken jutottam le a hídról, de csak közvetlenül a sínek mellett tudtam továbbhaladni, amik persze ilyen kövekre vannak fektetve. Na de sebaj, majd a második kapu.

Ezeken a képeken már megszélesedett a terület a sínek és a kerítés között, de még mindig elég szűkösen mozogtam és fél percenként tekingettem hátra, hogy mikor csap el a vonat. Nagy nehezen eljutottam az első kapuig, zárva. Második kapu, zárva! Na itt jött a meglepődés! Zárva??? Hova jöttem basszus. Tovább mentem, mivel vissza a hídra semmi kedvem nem volt menni, na meg még volt terület bőven előre. 5-6 sínpáron átkelve és jó néhány becsavarozott, lezárt kaput elhagyva, végre kicsit tágasabb betonozott részre értem, ahol résnyire nyitva találtam egy nagy vaskaput. Kijjebb lehetett nyitni, tehát sikerült kijutnom. Hogy még egy kicsit tetőzzem a története, a sínek mentén elektromos- illetve (valószínűleg) földelő kábelek is húzódtak, amelyekről gyakran leégett szigetelés darabok lógtak. Na én ezeken a vezetékeken gyalogoltam át, tehát mondanom se kell, mennyire vártam már, hogy valahol legyen egy kivezető út!

A kalandos városmegközelítés után úgy döntöttem, egy ideig most megelégszem a biztosan aszfaltozott, első számú főútvonallal. Innen kezdve a 91-es főúton haladtam, egész Toruńig, ami közel 140 km-es utat jelentett a tükörsima, brutálisan széles útszakaszon. Mivel első számú főútvonalak közé tartozik, elég forgalmasnak számít, de azt ki kell emeljem, hogy senki nem problémázott velem, sőt. Nagy ívben kerültek, bár teljesen elfértek mellettem sávon belül is, és még hely is maradt közöttünk. 

Azt még meg sem említettem, mióta Lengyelországban tekertem, rengetegen köszöntek nekem! Bosznia marad még a képzeletbeli dobogó tetején köszönés, kedvesség, biztonság szinten, de Lengyelország nyugodt szívvel tart helyet nálam a dobogó második vagy harmadik fokán, annak ellenére, hogy az út során, kétszer is kivágódott elém 1-1 autós mellékútról!

Meneteltem hát a 91-es úton. Świecie-n álltam meg a "kedvenc" boltomban vásárolni. Mire kiértem, sajnos megérkezett az eső, de haladtam tovább, nem volt vészes.

9 órára csak alább hagyott és szárazon folytathattam az utat. A felhőkön sárgálló Napocska is előbukkant. Még mindig a főúton haladtam Torun felé....

Hogy miért nem említek sátorhelyet? A következő részből kiderül! 

Folytatás hamarosan...

Összegzés ezen napokról:

• 8. nap: 216,65 km / 11 óra 14 perc 
• 9. nap: 177,36 km / 9 óra 55 perc
• 10. nap: 217,31 km / 12 óra 50 perc

A bejárt útvonal!

Tour de Polska - 2. rész

Június 18. vasárnap
129,13 km / 8 óra 57 perc

Egész este esett az eső. Reggel fél 6 körül ébredtem, de aludtam is tovább, mert még ekkor is az eső volt az úr. Végül 8:15-kor indultam el, nagyon szeles, felhős időben. Imola mellett haladtam el, majd átértem Szlovákiába.

Mivel nem Imola a nevem, nem mertem jobbra fordulni!
Jól van, azért ez a kezdeti útminőség sem kápráztatott el!

Határon innen, határon túl!

A fényképes bizonyíték után, miszerint itt is jártam, sátorszárításba kezdtem. Mint említettem már, egész este esett. A sátram ugyan nem ázott be, de kívül vizes maradt, s mivel a jó ember összehajtotta, hogy szállítható legyen, mostanra mindenhol vizes lett.

A túrázó egyik, ha nem "a" legfontosabb feladata, hogy a szálláshelyét minél előbb meg tudja szárítani az ilyen napokon, hisz kulcsfontosságú, hogy a nap végén, rendesen tudjon pihenni, készülve a túra folytatására.

Valójában a szárítás "szelelés" volt. Az eső már nem esett, de jó erős széllökések kedveskedtek nekem, amelyek most jól is jöttek, napsütés helyett. Tehát nem kiterítés lett, hanem megfogtam a sátram két sarkát és engedtem, hogy a szél vitorláztassa. Soha jobb szárítási módszert, mint amilyen ez volt. Percek alatt megszáradt a sátor mindkét rétege. (Alsó-felső, külső-belső, nevezze ki hogyan akarja!)

Az ország először kisebb, majd nagyobb és hosszabb emelkedőkkel várt rám. Persze, mint az emelkedőknél általában, legalább is mi felénk, két nézőpontja lehet, ugyan is ha fentről nézem lejtőm lesz. Így is kezdődött, egy csodás lejtővel, majd sok sok heggyel folytatódott. Alagutakról ne is álmodjon senki, felesleges is lenne, hisz kimaradnának az emberek a csodás látnivalókból!

Nagyon szép, gyenge forgalmú, erdőkön átvezető, hegyi utakon mentem. Elvétve 1-2 település is felbukkant és egyre sűrűbben, kerékpárosokkal is találkoztam. Mint később kiderült, sikerült épp, egy bicikliseknek ajánlott útvonalat találnom. Az út mentén, többször is táblák navigálták a tekerni vágyókat, több ajánlott útvonal lehetőséggel. Negyed 7-re, végre elbúcsúztam az emelkedőktől, és jó hosszas lejtőn jutottam Spiška Nová Ves-be, ahol megálltam bevásárolni. Legfőbb hiánycikkem a kenyér volt. így vasárnap révén, azért reménykedtem, hogy legalább valami nagyobb üzlet még nyitva lesz.

Az előző részben említettem, hogy néhány ismerősöm, már a túra előtt úgy látta, nem ártana lecserélnem a főbb kopó alkatrészeimet. Mik is ezek? Fékpofák, amelyeket már február óta használok. A mai napig, tehát szűk 4 hónappal ezen nap után is, még hű társai az első, illetve hátsó kerekemnek, de lassan tényleg lecserélem őket. A veszélyesebb dolog, a hajtás alkatrészei, a lánc, első hajtómű és a hátsó menetes racsnim. Na most, az egyik utolsó vasárnapi keményebbnek nevezhető emelkedő tetején, kár volt rápillantani a láncomra, mivel egy kicsit furcsa dolgot láttam. 2-3 "láncgörgő" - nem valószínű, hogy ez a hivatalos elnevezése - már lepattant róla. Mire is gondolok?

A biciklilánc alapvetően 3 különböző dologból áll. Magából a lapos lánc szemből, csapszegedből és a két lapos szem között levő kis üreges hengerből. Ez a kis henger passzol bele a lánckerekeken lévő "vájatokba", amelyek két fog között vannak. A csak és kizárólag lánccsere, ekkor már nem megoldás, mivel eléggé kopott a lánckerék is, a komplett felújítása orvosolná a problémát. Erre viszont semmi kedvem nem volt költeni! Tehát, mintha mi se történt volna, folytattam az utat. Ha elszakad, kiveszek belőle gy pár szemet és probléma ideiglenesen megoldva.

Néhányan, görkorcsolyával száguldoztak, ráadásul felfelé és értsd szó szerint! ... száguldoztak!
Mondjuk lefelé, megnéztem volna ,hogy veszi a 90-180 fokos kanyarokat! :D

A GPS-em!

Szegény, ilyet nem szabad a láncunkkal csinálni! ... bár hazáig még ki fog esni pár kis görgő! :D

A kenyér beszerző út sikeres volt, tehát teli tarisznyával mentem tovább. Erre a napra még 1-2 óra tekerést tervezgettem és egy folyócskát, patakot is jelölt a térképem nem messze az úttól, reménykedtem egy kis esti fürdésben is. Levoča előtt néhány km-rel táboroztam le, ismételten egy kaszáló területen, de most az úttól kicsit beljebb haladva. Megtaláltam a patakomat is, de egy szűk 1 méteres függőleges részen tudtam volna lejutni a vízhez. Ez még nem is jelentett volna nagy gondot, de persze bőven lett volna még sár is, mire a vízhez jutok, ami fürdés után már nem épp kellemes, mivel épp tisztálkodni szeretnék. Így hát, lemondtam az esti fürdőzésről, marad a jól bevált, vizes zsebkendő (baba popsi törlő kendő) megoldás. 

Akadt persze teljesen sziklás rész is, semmi sár, csak bőséges csalán! Inkább ezt a lehetőséget is kihagytam!

Június 19. hétfő

153,57 km / 9 óra 21 perc

Reggel 8 órakor indultam tovább. Jó, hogy itt álltam meg este, mivel később se találtam volna jobb helyet. Még mindig emelkedő, emelkedő hátán, Szlovákiától senki ne várjon sík, vagy csak röviden emelkedő területeket! A durvább "hegymenetek", jó bő kaja adagokkal jártak, csak úgy falták az energiámat!

A messzi, távoli mélységben, látszik a településhez vezető út!
Na én pont azon az úton jöttem erre és már jó pár km utat tettem meg felfelé!

Ma is elég sok biciklissel találkoztam, az út során! Kora délután, végre megérkeztem Lengyelországba. Meleg, nyári időjárás várt rám. Elejében elég rossz út és nagy forgalom volt az úr. Mikor már én azt mondom, hogy nagy a forgalom, akkor ott már tényleg nem 5-10 autóról beszélünk percenként!

Továbbra is az emelkedőké volt a hangsúly, csak most már társult hozzá a nagy forgalom és a sok helyen rossz minőségű út is. Rabka-Zdrój településen álltam meg bevásárolni, egy út menti kis üzletben. Innen tovább haladva, szépen elkezdett gyengülni a forgalom, tűrhető szintre, majd az egész kellemes forgalmi ütemet vette fel. Kasina Wielka mellett sátoroztam, egy kaszáló részen, körülöttem erdővel, és csodás kilátással.
Ne is lepődjön meg senki, hogy milyen sűrűn van kaszálókon a sátorhelyem. Nem keresem mindig a legeldugottabb erdő mélyén lévő területeket. Ha csak nem jönnek másnap kora reggel a szénáért, senki nem fog bántani, senkinek nem leszek útban, és reggel még megtudom gyorsan szárítani a sátoromat is, mivel nem takarják el a fák, a felkelő Napot!

Június 20. kedd

147,10 km / 8 óra 32 perc

Napsütéses, meleg reggelre ébredtem. Már 5:30-kor sem volt okom a panaszra!

A mai "terv", persze a haladáson kívül, hogy felfedezzem egy kicsit Krakkót! Rögtön, már a város kezdetekor, nagyon jó benyomást tett rám, főleg, hogy egy magyar kamionos is rám köszönt! Egy nagyon ésszerű és jól kivitelezett kerékpárút visz a Visztula folyó partján, amellyel egyszerűen megközelíthető a belváros. Útközben volt lehetőségem megszárítani a sátramat is, mivel elég erős volt a reggeli harmat, hogy teljes felületen levizesedjen, s egyben, akkor kaja szünetet is tartottam. 

A városban, merően egyszerű, érthető, logikusan kiépített a közlekedés. Egy iránytű segítsége azért felülmúlhatatlan, a városból való kijutáskor, de a város szívében, tényleg cseppet sem jelentett problémát "A" pontból "B"-be jutni.

Sok turistát vonzott a főtér. Több rendezvény is zajlott egyidejűleg, amikor ott voltam. Kutat kerestem, a vízkészletem feltöltésére, de elég sikertelen volt a keresés, mivel az egyetlen amit találtam, állítólag nem ivóvizet pumpál fel. Nem mintha ez eddig zavart volna, mindent megiszom én, csak azért ha még is van olyan kút/csap is a közelben amire ez nincs kiírva, inkább abból innék. Lett is még egy csap, a téren. 

Lovas fiákerek sorakoztak fel, s gyorsan felfigyeltem, a vödrökkel "szaladgáló" emberkékre. Meleg volt, a lovak is szomjaztak, valahol pedig úgy is feltöltik a vödröket vízzel. Gyorsan kifigyeltem, hol is találhatok vizet.

Sorba álltam hát a kulacsaimmal. Már a második flakonomat töltöttem, amikor egy fiatalember lépett oda hozzám. Kérdezte, tudok-e angolul. Letisztáztuk, hogy marad a mutogatás, vagy nagyon alap szavakkal próbálkozzon, hátha azt megértem. Gyorsan sikerült tisztázni, mit is szeretne! A "Water -közben mutatott a csapra persze, hogy kicsit Activity üzemmódban legyünk- is not good!"
Ezt a rövid, de lényegre törő magyarázatot, még én is megértettem, majd rögtön rá is kérdeztem, "Why?"! Itt már nem tudom pontosan idézni a mondatait, mivel elég hosszasan magyarázta. A lényeg, hogy az a lovaknak van, azokat itatják onnan. Nincs ugyan a közkútról fényképem, de nem úgy nézett ki, mint amit mostanában helyeztek ki oda. Szóval megfogtam a megtöltött kulacsomat és ittam néhány kortyot, a haverom előtt, majd odafordultam. Most nézzétek el nekem, de a semmi angol tudásommal a kiejtésem, szókincsem is egy semmi, nem hogy a helyesírásom!
Tehát próbáltam elmagyarázni a barátomnak, hogy ez a víz bizony tökéletes lesz nekem. Folytatódott csodás párbeszédünk:

• The Horses are alive? - kérdeztem.
• Yes! - rögtön jött is a válasza.
• Horses drink water and live? - közben mutattam a mellettem lévő kútra.
• Yes! - válaszolt kicsit elgondolkodóan, lehet már sejtette, hova is akarok kilyukadni!
• So, I drink water, I live! - jelentettem ki neki, közben mutattam ismét a kútra.
• I wish you a nice trip! - mondta nevetve, majd egy kézrázás után elváltak útjaink!

Kicsit pofátlanul, be se mutatkoztam neki, bár ezek után, már lehet nem is bánta. Gondolom jó ideig megmosolyogtatta még a történet, jött a kisgyerek Szerbiából és a főtéren a lovak vizéből ivott! :D 

Kiverekedtem magam a nagyvárosból, de sikerült elmenjek a központban kinézett útleágazás mellett. Nem búslakodtam, a 94-es út helyett, a 79-es úton haladtam tovább Olkusz irányába. Az előbbin ugyan rövidebb lett volna az út, de az utóbbin szebb táj rajzolódik ki a térkép szerint, tehát vissza még véletlenül se fordultam. Zabierzów-ba érve, egy kis alig ábrázolt útvonalra lettem figyelmes, amely az előbb említett két útvonal köztes megoldása lenne, ráadásul kerékpárosoknak ajánlott, kis forgalmú úton vágna át, egy nagyobb erdős dombon. Na igen, ez kellett volna legyen!

Nem túl hosszú, de jó meredek emelkedőkön sikerült feljutnom a dombtetőre, ahol gyönyörűen elfogyott a térkép által jelölt út! Ment ugyan egy ösvény tovább az erdőbe, amit a helyi lakosok szerint, "droga rowerowa" -szó szerint bicikliút-, de nekem ez a rövid magyarázat épp elég volt, hogy megértsem, ez egy biciklis útvonal. Megköszöntem a segítséget, de inkább visszafordultam, vissza a 79-es főútra. Volt ugyan iránytűm, de egy közel 15-20 km-es erdőjárásról lett volna szó, ami sokfelé elágazhat, és nagyon nem volt kedvem, felesleges 1-2 órás bolyongásra, mivel így is mehettem vissza 15 km-t a főútig. Tehát lett egy szép kis kitérő köröm, amit igazából nem is bántam meg. Felnéztem a dombtetőre és sok kis falun át belekóstoltam, a lengyel vidéki, nyugodt életbe is. Főleg azután érdekes ez, hogy eddig Lengyelország, egy nagyon pörgő, forgalmas, város-város hátán kinézettel mutatkozott be nekem. A települések ezután is a főút mentén, egybeolvadtak. Ahogy az egyik véget ért, már jött is a másik.

Jóból is megárt a sok. Oké, hogy bolt és kút/víz hiányom biztos nem volt sehol, hiszen állandóan lakott területen voltam, de hiányoztak már az úttalan utak, vagy legalább, hogy ne vegyen körül mindenhol a betondzsungel.

Egész délután szép napsütésben tekertem és Olkusz városa felé közeledve, a lakott területek is végre kezdtek ritkulni, végre volt közöttük egy kis természet is.

Olkuszhoz érkezni, azonban nem volt valami nagy öröm! Ezt szebben nem tudom megfogalmazni, de egy kerékpártúrázó feneke, szinte szenzorként szolgál. Ha bármi rendellenesség, probléma felbukkan a hátsó kerék körül, azt biztosan gyorsan észre veszi a "berendezés"!

A város első benzinkútjánál álltam meg, hogy még teljesen feltöltsem a víz készletem és a pár perce kicsit furcsának érződő hátsó kerekemre is rápillantottam. Küllőtörés! A legcsodásabb dolog túrázás közben. Nem álltam le itt szerelni, már 6 óra elmúlt, inkább áthaladtam a városon és korai sátorhely keresésbe kezdtem. 

Ismét egy füves területet szúrtam ki magamnak, ami mellett egy sor bokor húzódott az aszfalt úttal párhuzamosan, tehát tökéletes takarásom volt, annak ellenére, hogy nem mentem túl messzire az úttól.

Gyorsan szétpakoltam a cuccaimat, biciklit "fejre", majd a sátrat fel állítottam. Közben átöltöztem, egy szál strandnadrágba, hogy kicsit szellőzzenek odalenn is a dolgok, mivel ma is a popsitörlős fürdőzés lesz. Mire már így "berendezkedik" az ember, akkor jönnek a meglepetések. Tőlem pár száz méterre, egy völgy húzódott (sajnos a fényképen nem rajzolódik ki olyan szépen, mint élőben), ami egy kisebb lakóövezet volt. Egy fiatal házaspár biciklizett a földek között épp felém. Szerencsére, csak a kislányukkal kirándultak egyet, eszük ágában se volt elzavarni engem. Köszöntünk egymásnak, majd pár szó váltása után ők már mentek is, mert még világosban haza akartak érni.

Miután ők elmentek, jöhetett a levesfőzés, közben pedig elkezdtem a lelkes küllőcserét.

Június 21. szerda

203,56 km / 10 óra 57 perc

Reggel 7-kor startoltam el. Egyre síkabb területek következtek. Reggel még kicsit esett az eső, eleinte hűvös, de délutánra felhőmentes, meleg idő lett. Dél körül tartottam ebédszünetet, amit nem sokkal később egy kényszer pihenő követett. Mindig, mikor az ember legjobban be van lendülve, az időjárás is kedvező, végre haladni is tudna, jönnek a problémák. Az este kicserélt küllő után, nem bajlódtam sokat a küllők meghúzásával, csak úgy nagyjából. Na erre több időt kellett volna szánni, mert 1-2 lazán maradhatott és szépen sorba meglazult a többi is. Tehát csomagok le és most több időt rászánva, na meg teljes világosban, körbejártam a kereket és a legkisebb nyolcast is kihúztam, hogy most már ne legyen ilyen gondom.

Az időigényes művelet után, lendültem tovább. Eső nem volt kilátásban, mellém állt a felhőtlen napsütés. Nagyon jól haladtam, de elkövettem egy nagy hibát. Fél 8-körül nem álltam meg az első jónak tűnő sátorhelynél, később pedig a települések, nem akartak "szünetet" tartani egymás között. Ugyan csak kisebb falvakról volt szó, de házak végeláthatatlan sora volt előttem. A jó idő még mindig kitartott, tehát mentem tovább, hogy majd lesz valahol egy nekem tartogatott kis eldugott sátorhely. 9 órakor már kezdett sötétedni, de semmi kedvem nem volt magyarázkodni, hogy valaki engedjen be az udvarába egy éjszakára. Bár többen is köszöntek nekem a házak elől, valószínű hamar találhattam volna egy udvart, ahova beengednek. Na de sebaj, voltak leágazások más falvak felé, most már letértem a főútvonalról, hátha találok valamit és majd visszamegyek reggel.

Ugyan ekkor is még eléggé szem előtt voltam, de valami bokor ültetvényre (nem tudom milyen bokrok), vetődtem be. Túlságosan nem lehetett bemenni, a sűrű ágak miatt, de úgy néztem reggelig jó lesz nekem, majd korán elindulok. Az első ház, emeleti szobájából kiszúrható volt a sátor, de gyorsan besötétedett és mivel szinte nulla autóforgalom volt az úton és gyalogost se láttam a közelben, nem mentem már el.

Folytatás hamarosan...

Összegzés a 4.-7. napokról:

• 4. nap: 129,13 km / 8 óra 57 perc 
• 5. nap: 153,57 km / 9 óra 21 perc
• 6. nap: 147,10 km / 8 óra 32 perc
• 7. nap: 203,56 km / 10 óra 57 perc

Az utóbbi 4 nap, hozzávetőleges útvonala!