Túrakerékpározás a nagy világban: Tour de Polska

Június 18. vasárnap
129,13 km / 8 óra 57 perc

Egész este esett az eső. Reggel fél 6 körül ébredtem, de aludtam is tovább, mert még ekkor is az eső volt az úr. Végül 8:15-kor indultam el, nagyon szeles, felhős időben. Imola mellett haladtam el, majd átértem Szlovákiába.

Mivel nem Imola a nevem, nem mertem jobbra fordulni!
Jól van, azért ez a kezdeti útminőség sem kápráztatott el!

Határon innen, határon túl!

A fényképes bizonyíték után, miszerint itt is jártam, sátorszárításba kezdtem. Mint említettem már, egész este esett. A sátram ugyan nem ázott be, de kívül vizes maradt, s mivel a jó ember összehajtotta, hogy szállítható legyen, mostanra mindenhol vizes lett.

A túrázó egyik, ha nem "a" legfontosabb feladata, hogy a szálláshelyét minél előbb meg tudja szárítani az ilyen napokon, hisz kulcsfontosságú, hogy a nap végén, rendesen tudjon pihenni, készülve a túra folytatására.

Valójában a szárítás "szelelés" volt. Az eső már nem esett, de jó erős széllökések kedveskedtek nekem, amelyek most jól is jöttek, napsütés helyett. Tehát nem kiterítés lett, hanem megfogtam a sátram két sarkát és engedtem, hogy a szél vitorláztassa. Soha jobb szárítási módszert, mint amilyen ez volt. Percek alatt megszáradt a sátor mindkét rétege. (Alsó-felső, külső-belső, nevezze ki hogyan akarja!)

Az ország először kisebb, majd nagyobb és hosszabb emelkedőkkel várt rám. Persze, mint az emelkedőknél általában, legalább is mi felénk, két nézőpontja lehet, ugyan is ha fentről nézem lejtőm lesz. Így is kezdődött, egy csodás lejtővel, majd sok sok heggyel folytatódott. Alagutakról ne is álmodjon senki, felesleges is lenne, hisz kimaradnának az emberek a csodás látnivalókból!

Nagyon szép, gyenge forgalmú, erdőkön átvezető, hegyi utakon mentem. Elvétve 1-2 település is felbukkant és egyre sűrűbben, kerékpárosokkal is találkoztam. Mint később kiderült, sikerült épp, egy bicikliseknek ajánlott útvonalat találnom. Az út mentén, többször is táblák navigálták a tekerni vágyókat, több ajánlott útvonal lehetőséggel. Negyed 7-re, végre elbúcsúztam az emelkedőktől, és jó hosszas lejtőn jutottam Spiška Nová Ves-be, ahol megálltam bevásárolni. Legfőbb hiánycikkem a kenyér volt. így vasárnap révén, azért reménykedtem, hogy legalább valami nagyobb üzlet még nyitva lesz.

Az előző részben említettem, hogy néhány ismerősöm, már a túra előtt úgy látta, nem ártana lecserélnem a főbb kopó alkatrészeimet. Mik is ezek? Fékpofák, amelyeket már február óta használok. A mai napig, tehát szűk 4 hónappal ezen nap után is, még hű társai az első, illetve hátsó kerekemnek, de lassan tényleg lecserélem őket. A veszélyesebb dolog, a hajtás alkatrészei, a lánc, első hajtómű és a hátsó menetes racsnim. Na most, az egyik utolsó vasárnapi keményebbnek nevezhető emelkedő tetején, kár volt rápillantani a láncomra, mivel egy kicsit furcsa dolgot láttam. 2-3 "láncgörgő" - nem valószínű, hogy ez a hivatalos elnevezése - már lepattant róla. Mire is gondolok?

A biciklilánc alapvetően 3 különböző dologból áll. Magából a lapos lánc szemből, csapszegedből és a két lapos szem között levő kis üreges hengerből. Ez a kis henger passzol bele a lánckerekeken lévő "vájatokba", amelyek két fog között vannak. A csak és kizárólag lánccsere, ekkor már nem megoldás, mivel eléggé kopott a lánckerék is, a komplett felújítása orvosolná a problémát. Erre viszont semmi kedvem nem volt költeni! Tehát, mintha mi se történt volna, folytattam az utat. Ha elszakad, kiveszek belőle gy pár szemet és probléma ideiglenesen megoldva.

Néhányan, görkorcsolyával száguldoztak, ráadásul felfelé és értsd szó szerint! ... száguldoztak!
Mondjuk lefelé, megnéztem volna ,hogy veszi a 90-180 fokos kanyarokat! :D

A GPS-em!

Szegény, ilyet nem szabad a láncunkkal csinálni! ... bár hazáig még ki fog esni pár kis görgő! :D

A kenyér beszerző út sikeres volt, tehát teli tarisznyával mentem tovább. Erre a napra még 1-2 óra tekerést tervezgettem és egy folyócskát, patakot is jelölt a térképem nem messze az úttól, reménykedtem egy kis esti fürdésben is. Levoča előtt néhány km-rel táboroztam le, ismételten egy kaszáló területen, de most az úttól kicsit beljebb haladva. Megtaláltam a patakomat is, de egy szűk 1 méteres függőleges részen tudtam volna lejutni a vízhez. Ez még nem is jelentett volna nagy gondot, de persze bőven lett volna még sár is, mire a vízhez jutok, ami fürdés után már nem épp kellemes, mivel épp tisztálkodni szeretnék. Így hát, lemondtam az esti fürdőzésről, marad a jól bevált, vizes zsebkendő (baba popsi törlő kendő) megoldás.

Akadt persze teljesen sziklás rész is, semmi sár, csak bőséges csalán! Inkább ezt a lehetőséget is kihagytam!

Június 19. hétfő

153,57 km / 9 óra 21 perc

Reggel 8 órakor indultam tovább. Jó, hogy itt álltam meg este, mivel később se találtam volna jobb helyet. Még mindig emelkedő, emelkedő hátán, Szlovákiától senki ne várjon sík, vagy csak röviden emelkedő területeket! A durvább "hegymenetek", jó bő kaja adagokkal jártak, csak úgy falták az energiámat!

A messzi, távoli mélységben, látszik a településhez vezető út!
Na én pont azon az úton jöttem erre és már jó pár km utat tettem meg felfelé!

Ma is elég sok biciklissel találkoztam, az út során! Kora délután, végre megérkeztem Lengyelországba. Meleg, nyári időjárás várt rám. Elejében elég rossz út és nagy forgalom volt az úr. Mikor már én azt mondom, hogy nagy a forgalom, akkor ott már tényleg nem 5-10 autóról beszélünk percenként!

Továbbra is az emelkedőké volt a hangsúly, csak most már társult hozzá a nagy forgalom és a sok helyen rossz minőségű út is. Rabka-Zdrój településen álltam meg bevásárolni, egy út menti kis üzletben. Innen tovább haladva, szépen elkezdett gyengülni a forgalom, tűrhető szintre, majd az egész kellemes forgalmi ütemet vette fel. Kasina Wielka mellett sátoroztam, egy kaszáló részen, körülöttem erdővel, és csodás kilátással.
Ne is lepődjön meg senki, hogy milyen sűrűn van kaszálókon a sátorhelyem. Nem keresem mindig a legeldugottabb erdő mélyén lévő területeket. Ha csak nem jönnek másnap kora reggel a szénáért, senki nem fog bántani, senkinek nem leszek útban, és reggel még megtudom gyorsan szárítani a sátoromat is, mivel nem takarják el a fák, a felkelő Napot!

Június 20. kedd

147,10 km / 8 óra 32 perc

Napsütéses, meleg reggelre ébredtem. Már 5:30-kor sem volt okom a panaszra!

A mai "terv", persze a haladáson kívül, hogy felfedezzem egy kicsit Krakkót! Rögtön, már a város kezdetekor, nagyon jó benyomást tett rám, főleg, hogy egy magyar kamionos is rám köszönt! Egy nagyon ésszerű és jól kivitelezett kerékpárút visz a Visztula folyó partján, amellyel egyszerűen megközelíthető a belváros. Útközben volt lehetőségem megszárítani a sátramat is, mivel elég erős volt a reggeli harmat, hogy teljes felületen levizesedjen, s egyben, akkor kaja szünetet is tartottam.

A városban, merően egyszerű, érthető, logikusan kiépített a közlekedés. Egy iránytű segítsége azért felülmúlhatatlan, a városból való kijutáskor, de a város szívében, tényleg cseppet sem jelentett problémát "A" pontból "B"-be jutni.

Sok turistát vonzott a főtér. Több rendezvény is zajlott egyidejűleg, amikor ott voltam. Kutat kerestem, a vízkészletem feltöltésére, de elég sikertelen volt a keresés, mivel az egyetlen amit találtam, állítólag nem ivóvizet pumpál fel. Nem mintha ez eddig zavart volna, mindent megiszom én, csak azért ha még is van olyan kút/csap is a közelben amire ez nincs kiírva, inkább abból innék. Lett is még egy csap, a téren.

Lovas fiákerek sorakoztak fel, s gyorsan felfigyeltem, a vödrökkel "szaladgáló" emberkékre. Meleg volt, a lovak is szomjaztak, valahol pedig úgy is feltöltik a vödröket vízzel. Gyorsan kifigyeltem, hol is találhatok vizet.

Sorba álltam hát a kulacsaimmal. Már a második flakonomat töltöttem, amikor egy fiatalember lépett oda hozzám. Kérdezte, tudok-e angolul. Letisztáztuk, hogy marad a mutogatás, vagy nagyon alap szavakkal próbálkozzon, hátha azt megértem. Gyorsan sikerült tisztázni, mit is szeretne! A "Water -közben mutatott a csapra persze, hogy kicsit Activity üzemmódban legyünk- is not good!"
Ezt a rövid, de lényegre törő magyarázatot, még én is megértettem, majd rögtön rá is kérdeztem, "Why?"! Itt már nem tudom pontosan idézni a mondatait, mivel elég hosszasan magyarázta. A lényeg, hogy az a lovaknak van, azokat itatják onnan. Nincs ugyan a közkútról fényképem, de nem úgy nézett ki, mint amit mostanában helyeztek ki oda. Szóval megfogtam a megtöltött kulacsomat és ittam néhány kortyot, a haverom előtt, majd odafordultam. Most nézzétek el nekem, de a semmi angol tudásommal a kiejtésem, szókincsem is egy semmi, nem hogy a helyesírásom!
Tehát próbáltam elmagyarázni a barátomnak, hogy ez a víz bizony tökéletes lesz nekem. Folytatódott csodás párbeszédünk:

The Horses are alive? - kérdeztem.
Yes! - rögtön jött is a válasza.
Horses drink water and live? - közben mutattam a mellettem lévő kútra.
Yes! - válaszolt kicsit elgondolkodóan, lehet már sejtette, hova is akarok kilyukadni!
So, I drink water, I live! - jelentettem ki neki, közben mutattam ismét a kútra.
I wish you a nice trip! - mondta nevetve, majd egy kézrázás után elváltak útjaink!

Kicsit pofátlanul, be se mutatkoztam neki, bár ezek után, már lehet nem is bánta. Gondolom jó ideig megmosolyogtatta még a történet, jött a kisgyerek Szerbiából és a főtéren a lovak vizéből ivott! :D

Kiverekedtem magam a nagyvárosból, de sikerült elmenjek a központban kinézett útleágazás mellett. Nem búslakodtam, a 94-es út helyett, a 79-es úton haladtam tovább Olkusz irányába. Az előbbin ugyan rövidebb lett volna az út, de az utóbbin szebb táj rajzolódik ki a térkép szerint, tehát vissza még véletlenül se fordultam. Zabierzów-ba érve, egy kis alig ábrázolt útvonalra lettem figyelmes, amely az előbb említett két útvonal köztes megoldása lenne, ráadásul kerékpárosoknak ajánlott, kis forgalmú úton vágna át, egy nagyobb erdős dombon. Na igen, ez kellett volna legyen!

Nem túl hosszú, de jó meredek emelkedőkön sikerült feljutnom a dombtetőre, ahol gyönyörűen elfogyott a térkép által jelölt út! Ment ugyan egy ösvény tovább az erdőbe, amit a helyi lakosok szerint, "droga rowerowa" -szó szerint bicikliút-, de nekem ez a rövid magyarázat épp elég volt, hogy megértsem, ez egy biciklis útvonal. Megköszöntem a segítséget, de inkább visszafordultam, vissza a 79-es főútra. Volt ugyan iránytűm, de egy közel 15-20 km-es erdőjárásról lett volna szó, ami sokfelé elágazhat, és nagyon nem volt kedvem, felesleges 1-2 órás bolyongásra, mivel így is mehettem vissza 15 km-t a főútig. Tehát lett egy szép kis kitérő köröm, amit igazából nem is bántam meg. Felnéztem a dombtetőre és sok kis falun át belekóstoltam, a lengyel vidéki, nyugodt életbe is. Főleg azután érdekes ez, hogy eddig Lengyelország, egy nagyon pörgő, forgalmas, város-város hátán kinézettel mutatkozott be nekem. A települések ezután is a főút mentén, egybeolvadtak. Ahogy az egyik véget ért, már jött is a másik.

Jóból is megárt a sok. Oké, hogy bolt és kút/víz hiányom biztos nem volt sehol, hiszen állandóan lakott területen voltam, de hiányoztak már az úttalan utak, vagy legalább, hogy ne vegyen körül mindenhol a betondzsungel.

Egész délután szép napsütésben tekertem és Olkusz városa felé közeledve, a lakott területek is végre kezdtek ritkulni, végre volt közöttük egy kis természet is.

Olkuszhoz érkezni, azonban nem volt valami nagy öröm! Ezt szebben nem tudom megfogalmazni, de egy kerékpártúrázó feneke, szinte szenzorként szolgál. Ha bármi rendellenesség, probléma felbukkan a hátsó kerék körül, azt biztosan gyorsan észre veszi a "berendezés"!

A város első benzinkútjánál álltam meg, hogy még teljesen feltöltsem a víz készletem és a pár perce kicsit furcsának érződő hátsó kerekemre is rápillantottam. Küllőtörés! A legcsodásabb dolog túrázás közben. Nem álltam le itt szerelni, már 6 óra elmúlt, inkább áthaladtam a városon és korai sátorhely keresésbe kezdtem.

Ismét egy füves területet szúrtam ki magamnak, ami mellett egy sor bokor húzódott az aszfalt úttal párhuzamosan, tehát tökéletes takarásom volt, annak ellenére, hogy nem mentem túl messzire az úttól.

Gyorsan szétpakoltam a cuccaimat, biciklit "fejre", majd a sátrat fel állítottam. Közben átöltöztem, egy szál strandnadrágba, hogy kicsit szellőzzenek odalenn is a dolgok, mivel ma is a popsitörlős fürdőzés lesz. Mire már így "berendezkedik" az ember, akkor jönnek a meglepetések. Tőlem pár száz méterre, egy völgy húzódott (sajnos a fényképen nem rajzolódik ki olyan szépen, mint élőben), ami egy kisebb lakóövezet volt. Egy fiatal házaspár biciklizett a földek között épp felém. Szerencsére, csak a kislányukkal kirándultak egyet, eszük ágában se volt elzavarni engem. Köszöntünk egymásnak, majd pár szó váltása után ők már mentek is, mert még világosban haza akartak érni.

Miután ők elmentek, jöhetett a levesfőzés, közben pedig elkezdtem a lelkes küllőcserét.

Június 21. szerda

203,56 km / 10 óra 57 perc

Reggel 7-kor startoltam el. Egyre síkabb területek következtek. Reggel még kicsit esett az eső, eleinte hűvös, de délutánra felhőmentes, meleg idő lett. Dél körül tartottam ebédszünetet, amit nem sokkal később egy kényszer pihenő követett. Mindig, mikor az ember legjobban be van lendülve, az időjárás is kedvező, végre haladni is tudna, jönnek a problémák. Az este kicserélt küllő után, nem bajlódtam sokat a küllők meghúzásával, csak úgy nagyjából. Na erre több időt kellett volna szánni, mert 1-2 lazán maradhatott és szépen sorba meglazult a többi is. Tehát csomagok le és most több időt rászánva, na meg teljes világosban, körbejártam a kereket és a legkisebb nyolcast is kihúztam, hogy most már ne legyen ilyen gondom.

Az időigényes művelet után, lendültem tovább. Eső nem volt kilátásban, mellém állt a felhőtlen napsütés. Nagyon jól haladtam, de elkövettem egy nagy hibát. Fél 8-körül nem álltam meg az első jónak tűnő sátorhelynél, később pedig a települések, nem akartak "szünetet" tartani egymás között. Ugyan csak kisebb falvakról volt szó, de házak végeláthatatlan sora volt előttem. A jó idő még mindig kitartott, tehát mentem tovább, hogy majd lesz valahol egy nekem tartogatott kis eldugott sátorhely. 9 órakor már kezdett sötétedni, de semmi kedvem nem volt magyarázkodni, hogy valaki engedjen be az udvarába egy éjszakára. Bár többen is köszöntek nekem a házak elől, valószínű hamar találhattam volna egy udvart, ahova beengednek. Na de sebaj, voltak leágazások más falvak felé, most már letértem a főútvonalról, hátha találok valamit és majd visszamegyek reggel.

Ugyan ekkor is még eléggé szem előtt voltam, de valami bokor ültetvényre (nem tudom milyen bokrok), vetődtem be. Túlságosan nem lehetett bemenni, a sűrű ágak miatt, de úgy néztem reggelig jó lesz nekem, majd korán elindulok. Az első ház, emeleti szobájából kiszúrható volt a sátor, de gyorsan besötétedett és mivel szinte nulla autóforgalom volt az úton és gyalogost se láttam a közelben, nem mentem már el.