Csomagmustra

Házi karanténomat töltöm épp, ami lehetőséget ad olyan mutatványok kivitelezésére, melyre egyébként nem lenne időm, vagy egyszerűen soha nem volt még kedvem bajlódni vele, mert akár egy teljes napot is elvesz az életemből. Nem azért írom így, mert annyira élvezem, de ha már nem mehetek sehova, még biciklizni se, legalább kezdjek valamit a rengő szabadidőmmel. A következőkben bemutatom, milyen felszereléssel, csomagokkal szoktam utazni, mikor kerékpárral nekivágok a világnak.

A két képen teljesen ugyanazok a dolgok vannak, semmi különbség, csupán az, hogy az elsőn szétpakolva, a másodikon útra készen. Jó, egy kis eltérés csak akad, én lemaradtam a kész fogatról! Talán lehet nagyítani a teljes "Tetris Challenge" stílusú képet is, de szép sorban, táskáról táskára átvizsgáljuk, mit viszek, illetve mit érdemes vinni egy utazásra.

Azt már most leszögezném, amit élménybeszámolók elején is elmondok mindig. Én nem azt mutatom meg hogyan kell túrázni, én csak azt tudom megmutatni, én hogyan túrázom, esetünkben miket viszek magammal. A felszerelés nem egyezik meg teljes mértékben a nyári, "Tour de Georgia" fedőnevű utamra vitt cuccokkal. Van amit legközelebb már semmiképp nem tartalmaz a csomag, netán túl sokat vittem belőle, de olyan is akad, amit legutóbb itthon hagytam. Nagyjából ennyi felszereléssel indulok el egy 4 napos túrának és ugyanez a mennyiség szerepelne egy 2 éves túrán is. Hajlamos vagyok túl sok szerszámmal, vízzel és élelemmel utazni. Talán ruházatban is kicsit el vagyok kényelmesedve. Mivel nincs rendes esőkabátom, szeretem ha van elég száraz ruha nálam esős napokon is. Igen, esőben is szoktam tekerni. A képeken látható dolgok közül, a pár napi kaja mennyiség nem szerepel, illetve a táskákban való ruha eloszlás út közben dől el. Teljes mértékben időjárás függő a ruházataim eloszlása. Az elülső, kisebb táskákban kevés ruházat kap helyet. Azt a pár darabot tárolom itt, melyekre szükségem lehet napközben, így nem kell mindig a nagy táskát lebontani, kikeresni belőle amire épp gyorsan szükségem lenne. Kezdjünk is bele. A részletesebb képeken jobban el tudom magyarázni, mit miért, illetve min szeretnék fejleszteni még.

Először is itt van kikockázva a fenti teljes kép egésze. Ezek kerülnek majd bele a táskákba, utánfutóra, biciklire. Most itt csak a "Tetris Challenge" képet daraboltam szét. Utána jön a táskára bontott változat szöveggel, leírással!

Kezdetnek legalsó nagy piros táskámmal indítok. Tartalma többnyire szerszámok, alkatrészek, "hálószoba", a napközben nem feltétlenül szükséges dolgok.

A táska, az első komolyabb kategóriás túrafelszerelésem. Lassan 5 éve, hogy megvásároltam, ez már látszik is rajta, nagyon sokat használom. 49 literes űrtartalommal rendelkezik. Pontos típusa: Ortlieb Rack Pack L". Most hogy belegondolok, ez a legdrágább kiegészítőm, nagyjából 60 euróért vettem. Ebben kap helyet két szerszámos láda, ezekről lejjebb lesz kipakolt kép! A sátram, hálózsákom, derékaljam (matracom). Ezen felül még a kis kemping ásóm, védelmi célokra, illetve "wc üreg" kialakításhoz. Itt utazik a hétköznapi (nem biciklis) patikám, a téli kamáslim(cipő huzat ha úgy tetszik), a téli biciklis kabátom. A sima patika néha kívül van a csomagok tetején, attól függően, napközben szükségem van-e rá. A tartalék drótperemes külső gumikat a nyári hazaérkezésem után sikerült lecserélnek kevláros külsőkre, amelyeket így kisebb helyen, a táskában tudok tárolni. Valamint van nálam 1-2 méter buzsér (bowdenház) darabokban, és egy kisebb piros táskában tartalék alkatrészek: egy pár féktest komplett szerelékkel, egy normális (értsd: nem megy szét pár szorítástól az anyaga) kombinált fogó, különféle (lyukacsos) lemezek, amiket rögzítésekhez tudnék használni. Itt bővítettem egy pár tartalék váltókarral, továbbá szoktam még vinni egy pár pedált is, de sajnos karácsonykor eltörtem, az amúgy már agyon használt pedáljaimat, így életbe lépett a tartalék. Majd lassan pótolom egy rendesebb újjal. Van itt még egy nagyobb csomag gyors kötegelő (gyorskötöző, kábelkötöző). Oldható, nem oldható, hosszabb, rövidebb változatban, szinte bármire használható! 

Amin idővel jó lenne változtatni az a sátor illetve a derékalj mérete. Ezek olcsó kategóriások, nagyon jók, de sok helyet fognak. A tömeg nálam nem igazán számít, +-1-2 kg, semmiség, inkább a rakodási felület, amin szívesen csökkentenék. Drágább ugyan, de vannak fele ekkorára csomagolható sátrak, de ami hamarabb lesz egy sima felfújható derékalj. Ugyan épp most lyukasztottam ki a jelenlegi, önfelfújódó matrac alját, tehát  a lyukadás közvetlen halálos döfés a levegővel "dolgozó" derékaljaknak, mégis egy simán csak felfújható változattal, a jelenlegi méret egyharmadára csökkenhetne ez az összetevő.

Jobb átláthatóságért, összegzem mit is tartalmaz (majd a legközelebbi úton) ez a táska:

• sátor
• hálózsák
• derékalj
• szerszámok/szerszámos ládák, tartalék alkatrészek/gumik, buzsérok
• ásó
• gyorskötöző
• kamásli, téli kabát/téli nadrág

Felvetődhetett a kérdés, hogy ha nem itt tartom a tartalék küllőimet, akkor mégis hol? Nem azt írtam, hogy a szerszámok, alkatrészek többnyire itt vannak? Azokba a kis ládákba meg biztos hogy nem fér bele egy hosszú küllő!

Nem azért, hogy rejtegessek valamit, csupán leleményes helyfelhasználási célokkal, az utánfutó alsó 20 mm-es mélységű vagy magasságú nem kihasznált rakodó terét is használatba vettem. Szigetelő szalaggal vannak végig tekerve az alkatrészek, hogy talán így nem rozsdásodnak majd be, mivel elég sok vizet kapnak itt a kerekemről, ha esőben megyek. Kettő különböző keréktengely van itt, tengely anyákkal, kónuszokkal, továbbá 6 darab küllő és egy hosszú tengely, az utánfutó csukló részéhez. Így nem kell tartanom attól, hogy valamelyik is kiszúrná a táskámat és nem is szívesen használom őket. Ez már tényleg e nagyon vész tartalék, amihez nem szívesen nyúlok. Sajnos a küllőkből bővel használtam nyáron!

Ha már előjött az utánfutó, hátra kerül még a két fehér színű vizes kanna (szerintem butykos). Ez az útra kész biciklis képen látható.

Ehhez a kategóriához, pontosabban csomaghoz tartoznak még a szerszámos ládák, melyeket szintén teljesen kipakoltam.

A kisebb láda tartalma:

• ragasztó + foltok
• belső gumik (2 darab 26", 1 darab 16")
• 4 darab plasztik gumileszedő
• villáskulcsok: 13-14, 15-16
• pumpa hosszabbító cső, szelep átalakító fejek
• BearGrylls kombinált szerszám (fogó), nem eredeti, sajnos nem túl nagy a tűrőképessége, gyorsan kopik, de sok funkciója hasznos lehet, például, a toldalék csavarhúzó/imbusz fejek

Ez így jó ahogy van. Talán annyi, hogy a belsők számán lehet variálni, de ha megbízhatóak a külső gumik, ez a 2+1 darab a ragasztó szettel, sokáig elég kell legyen, persze bármikor szakadhat szelepnél is, vagy úgy, hogy ne lehessen ragasztani!

A fő "műhely". Sok szerszámmal járok, ezt én sem tagadom. Jobb félni, mint megijedni, tartja a mondás. Inkább legyen nálam valami, mint ne., ki tudja mikor lesz rá szükségem. Nézzük milyen kincsekre lehet itt lelni. A kopottas téglatest alakú dobozban vannak a célszerszámok, melyek többnyire egy műveletre használhatóak, speciálisan, arra tervezve. A felsorolásban ezt követi majd minden egyéb. A kis csavarokat már nem pakoltam ki egyesével,úgy érzem, elég elképzelni, hogy például ott van 8 darab M5-ös anya.

A nagy műhely leltára:

• A nagy ládán belüli kis doboz: monoblokk kihajtó szerszám, a kihajtó szerszámhoz egy menetes rögzítő szerszám, mellyel rögzíteni lehet, nem kell kézzel rátartani, racsni leszedő, univerzális küllőkulcs, első lámpa tartókonzol, 5-ös és 2-es imbuszkulcs, egyedi hátsó kerékanyák (utánfutó rögzítéshez), hajtómű lehúzó, láncbontó szerszám, apró méretű bicska, görbített küllő láncszereléshez
• egy kis senfes kupányi gépzsír
• alatta a másik senfes kupában tartalék csavarok igény szerint, ki miből használ legtöbbet (M5/M6 anyák + alátétek + csavarok 25-40 mm hosszban, lánc patent szem, hatókar csavarok, kábelvég csatlakozók, imbusz csavarok féktesthez és kulacstartóhoz, hátsó váltó kanálrugó)
• Hiltiszalag több méter, lyukacsos lemezek (bármilyen)
• szigetelő szalag legalább 1 tekercs
• smirgli papír
• fékpofák minimum 2 pár
• hátsó váltó legalább két darabba szétszerelve az egyszerűbb tárolásért
• bármilyen gépolaj
• villáskulcsok: 16-17, 22-24
• 1 darab sima menetes hátsó kerék tengely
• 2 darab hosszú gumileszedő (plasztik)
• buzsér vágó fogó (egyenesen, erősen vág)
• 2 fékszajla, 2 váltószajla, 1 méter váltó buzsér
• 1 pár vékonyabb munkás kesztyű (ajándékba kaptam Lengyelországban, azóta utazik velem, bár még soha nem használtam)
• pár méternyi 2 eres dinamó vezeték

Én is tudom, ezen bőven lehetne szűkíteni. Mi a francnak visz valaki racsni leszedőt magával vagy monoblokk kihajtót?! Racsnit például már többször is szedtem le túra közben, mivel a küllőtöréseim egytől egyik a hátsó kerék racsni felőli oldalán voltak, s az újat csak az eltávolításával lehet befűzni. Monoblokk kihajtót, mondjuk még soha nem használtam utazás alatt, de így egyesével nem szokásom válogatni a szerszámokat. Vagy viszem mindet, vagy egyiket se!

Az utánfutóban levő alsó táska ezzel meg is telt.

Jöhetnek a kisebb táskák a biciklin. Az első keréken lévő jobb oldalt láthatjuk itt felül. Fontos szerepe van annak, hogy melyik oldalról beszélünk. Ha megállok, nekem úgy kényelmes ahogy többségében a jobbkezes embereknek, balos, óramutató járásával ellentétes irányban döntöm meg a kormányt, így a bal oldali táska esik kezemre, onnan tudok leszállás nélkül kivenni dolgokat kényelmesen. Ezért is kerül a bal oldalra a fényképezőgép, térkép, stb.. Egyenlőre viszont térjünk vissza a jobb oldalra. Már korábban említettem, a ruházatok pakolását az időjárás határozza meg. Ha melegnek ígérkezik a másnap, akkor a váltás hosszú nadrág, melegebb öltözetek mennek hátra a nagy táskákba, míg a könnyebb hozzáférésű kis táskákban kevés ruhadarabot hagyok. A jelenleg látottat talán még a törülközőmmel bővítem sokszor, mivel nem akarok mindent lepakolni ha napközben fürdőhelyet találok. Folyómentén, térképről láthatóan patakok, folyók keresztezte utakon a törülköző mindig itt van a gyors elérés érdekében. A napközbeni kaja amennyi ide fér, gyümölcsök általában itt vannak legfelül, továbbá a bal oldali iker táskában, bár oda csak egy két almányi hely marad. 

Na, de nézzük a jelenlegi tartalmat:

• 2 szemüvegtartó doboz (egy éjjeli sárgás lencséjű és egy nappali sötét lencséjű szemüveget használok, általában egy a fejemen van, kivétel nagyobb eső, akkor mindkettő a táskában pihen)
• vésztartalék láthatósági mellény (ebből több táskában is van 1-1)
• láthatósági sárgában kis tornazsák (bevásárló zacskóként funkcionál)
• vízálló teljes felületén fényvisszaverő láthatóság mellény
• 1 csomag papír zsebkendő (WC papír helyett is zsebkendő van, könnyebb a tárolás, ez is előfordul több táskában is)
• 1 hosszúnadrág, vékony (állítólag) vízlepergető anyagú, amit én tapasztalatból mondok, nem igaz, rögtön átázik
• vízálló ponyva anyagú kis táska (iratoknak, telefonnak, anyaga olyan, akár a drága (persze kinek mi a drága) nagy táskámnak) 
• kis helyigényű eső/szélkabát (ez is átázik, de szélfogónak nagyon jó)
• 1 csősál, 1 pár karmelegítő (rövid ujjú felsőhöz hűvösebb reggelekre tökéletes)
• 1 vékony rövidnadrág (többnyire fürdésre)
• 1 rövid ujjú alá öltözet (a legelső technikai anyagú blúzom, amit már 6 éve használok, nyáron beújítok egy ugyanilyen újra, mert ez már bőven megszolgálta az árát, télen nyáron használom/használtam, Sensor Coolmax Fresh a pontos neve)
• 1 pár rövid szárú zokni
• 1 pár hosszú ujjú kesztyű
• 1 fejkendő (ugyan melegben is ajánlják, de én csak hűvösebben szoktam felvenni)
• 1 (jelenleg) üres, légmentesen lezárható fedelű kikirikis fém doboz (apróbb csemegének, kikiriki, mogyoró, mazsola)
• 1 piros lámpa, lábszárra, karra erősíthető fel
• 1 fényvisszaverő csuklópánt (nappal a táskán, sötétben a karomon)

Maga a táska idén tölti 3. születésnapját nálam. 100% vízhatlan, volt, amíg az egyiket egy szerb vámos, a másikat pedig én ki nem szúrtam. Talán ezért se kedvelem a vámosokat annyira. Szerencsére apró a lyuk, beragasztva nem feltűnő, de most már nem lehetne folyóban úsztatni a táskát szárazon. Márka, típus: Crosso Dry Small. Egyenként 15 liter térfogatú. Párban vásároltam, kb. 50 eurós áron. Jó vétel volt. Nem hiba csak észrevétel. Az akasztója alumínium, amire nem került semmi műanyag bevonat, így zöröghet, "csöröghet" a csomagtartóra akasztva. Én betekertem a csomagtartót a csatlakozási pontokon szigetelőszalaggal. Vékonyabb cső esetében, adnak hozzá 2-3 mm-es szilikon "betéteket", amiket ráragasztasz a csomagtartóra, így megfelelő vastagságú lesz a táskához és így a "fém a fémen" hang sem jön elő. Problémám nem volt velük, csak ajánlani tudom. Űrtartalomban van nagyobb változatban is, dupla ekkora (Crosso Dry Big), de az csak hátul használható, méretéből adódóan.

Baloldali első táska.

Bal oldali elülső táska. A könnyebb, gyorsabb elérésű dolgok tárháza, csekély mértékű éléskamra.

Felszerelés:

• 1 tornazsák zacskókkal (van benne otthonról néhány zacskó és útközben ide gyűjtöm amit már nem használok, majd innen jön a többszöri felhasználás vagy "újrahasznosítás" szemeteszsákként)
• 1 biciklis tavaszi hosszú ujjú "kabát" (a téli biciklis kabátom is olyan vékony, hogy kabátnak aligha nevezné bárki is rajtam kívül)
• 1 "normális" láthatósági mellény (nem az XXL-es kukás mellény stílus, ez testhez álló, két oldali tépőzárral derékon, a hátán 3 ledes világítás, nagyobb fényvisszaverő elemmel, ebben szoktam futni is, mivel inkább éjszakánként, sötétben szeretek mondjuk úgy inkább kocogni, mert nem vagyok egy sebes futó) - sötét ruházat esetén, nappal, jó látási viszonyok mellett is rajtam van!
• biciklis szél és vízálló (ez sem vízálló, Lidl-ben vásárolt ~5000 forint), saját zsebébe csomagolható kabát (ilyen átmeneti mindenes kabát, láthatósági zöld színben, kisebb fényvisszaverő elemekkel a karján, hátán)
• technikai anyagú (Tesco márkás) hosszú ujjú alá öltözet (volt vagy 2000 forint, de nagyon bevált, egész télen csak ez van rajtam a téli bringás kabát alatt)
• rövid ujjú póló szintén technikai anyagú, szinte már csak ilyeneket hordok magammal sportoláshoz, egyedül aludni van "normál" anyagú rövid ujjú a táskámban, jól látható, vibráló narancssárga, minél jobban próbálom mellőzni a fekete színt
• utazó szótárak (angol, orosz) - az angol mindig nálam, a többi országoktól függ
• csali pénztárca, nyomtatott játék pénzzel, lejárt bankkártyával (most az egyszer vittem, többet nem fogom, nem használtam - azt hittem majd ha veszélyesebb szituáció van, ezt kinn hagyom a bringámon és had vigyék, majd rögtön elmennek nagy örömmel, de végül nem próbáltam ki, nem kellett kipróbáljam és talán nem is lett volna célszerű ilyennel szórakozni)
• az útvonalam vázlata nagyjából A4 méretben, laminálva (nagyon jó ötlet volt, máskor is alkalmazom, bár sok helyen eltért a tényleges haladásomtól, de ahol mutogatva beszélgettem, tehát kb. mindenhol, ott nagyon jól megértethettem magam ezzel, hogy honnan jöttem, nagyjából merre megyek, nagyon szerették a helyiek)
• tolltartó, pár örökíróval, ceruzával
• egy A5-ös méretű kemény fedelű füzet, ami naplóként funkcionált (ebbe írom mindig az aznapi történéseket, haladásomat dokumentálom időben, távolságban)
• egy kis méretű zsebnotesz, a pénzügyek feljegyzésére, fontos telefonszámoknak, címeknek 
• névjegykártyáim (képeslapok)
• térkép (egyszerre csak az épp használatos országé, a többi a nagy narancssárga táska aljában várja sorát)
• Magyarkanizsa reklám könyvek pár darab, a többi a nagyobb táskákban (kaptam egy rakás könyvecskét Kanizsáról, környékéről, amit azok kaptak meg tőlem, akikkel beszélgettem, akiktől meghívást kaptam bármire - voltak nálam reklám kulcstartók, hűtőmágnesek, kerámia érmék is)
• fém bögre (köszönöm Nándi, reméljük sokáig útitársam marad, szép emlék, sok helyen tankoltam vele a forrásokból, kutakból)
• 1 fényvisszaverő csuklópánt, ahogy az előző táskánál itt is szintén láthatósági szerepben, világosban a táskán, sötétben a karomon
• 1 mici (baseball sapka) - (csak azért mert Capriolo felirat volt rajta, igazából egyszer se használtam, talán legközelebb nem is viszem magammal)
• fényképezőgép (ami érthető okokból nincs a képen) + fényképezőgéptáska + memóriakártya olvasó adapter + adatkábel
• "okos kártyák" (alapinformációval (nevem, hova megyek, bármit megeszek, szeretnék itt sátorozni ha szabad, stb..) ellátott, laminált, tenyérnyi, néha nagyobb lapok,  az érintett országok nyelvein, érthető fordítással)
• erről a képről lemaradt, a kis kézi táska tartalma (benne volt a kis notesz, a csali pénztárca, szuvenírek, illetve ami a következő képen lesz, magyar + szerb útlevél, személyiratok, bankkártya, telefon)

A záram kulcsát, amin egy síp is van, meg pár kulcstartó, csak lehagytam!

Amit még ez a fekete vörös (vagy bordó?) táska rejt(ett), az a költőpénzem egy része. Az apró pénz annyira nem volt érdekes, mivel abból kevés van. A pénzemet 5 különböző helyre raktam szét, mindig csak az adott ország költőpénze volt itt kéznél, abból se mind. Az útlevelek is többnyire külön táskákban pihentek. Határ közelben, illetve ahol sűrűn igazoltattak, ott volt legalább az az útlevél itt elől kéznél, amelyikkel az országba léptem. 

... még mielőtt elfelejteném, igen, ez "a" telefonom. Az itthoni, az utazós, a munkába járós, "a" telefonom!

Haladjunk tovább hátra felé a biciklin. A háromszög váztáska a soros. Még 2013-ban vettem, az első Balaton kerülésemen, ami az első több napos biciklitúrám volt. Azóta volt már cserélve rajta tépőzár, cipzár, de úgy tűnik az utolsókat rugdossa, megérett a cserére. Nem túl nagy a tárhelye, nem is arra van kitalálva, hogy fél disznót ebbe pakoljam. Legtöbbször a képen látható felszerelés kiegészül még 1-2 csokival, így útközben, megállás nélkül hozzáférek. Ha esetleg hívást várok telefonon, ami otthon is ritka, nem hogy kerékpározás közben, akkor a telefonom is itt van, továbbá határátlépéseknél itt a személyigazolványom/útlevelem.

A táskába kerülő dolgok:

• csavarhúzó, megfordítható szárral (lapos + kereszthornyú)
• imbuszkulcs készlet - marokszerszám (tartalmaz csavarhúzót is, a velencei tónál kaptam 3 éve, állandó útitárs nem csak túrán, a boltig is)
• "kanálgép" kempingező evőeszköz szett fém (kés, kanál + villa is volt eredetileg, de már új állja helyét, ezért is van kiegészítésként a két műanyag)
• műanyag kanál + műanyag villa
• 1 küllőkulcs
• 1 örökíró
• cukor, csoki, valami édesség mindig van benne
• rágó
• szőlőzsír (nyáron gyorsan kiszáradnak az ajkak, képes 1-2 nap alatt véresre "törni" a meleg + só + szél hatására)
• zsebkendő, nem újdonság, említettem sok táskában előfordul
• apró pénz 1-2 darab (bevásárló kocsihoz, többnyire minden országban passzol az 5 dináros, vagy ha gombelemmel működő lámpának kell lecsavarni a hátulját, általában pénzérmével a legkönnyebb)
• végül de nem utolsó sorban az elefántom, amolyan kabala vagy talizmán, nem is tudom minek kellene nevezni (Köszönöm Niki! Azóta is járja velem a világot!)

Néha a legkisebb dolgoknak van a legnagyobb története. Ami biztos, itt szinte mindennek megvan a maga története, emlékezetes túra pillanata. Ó, ha ezek mesélni tudnának...

A soron következő táska, a bicikli hátsó csomagtartóján tölt be fontos szerepet. A legutóbbi nyári túra első napján vásároltam, mert rájöttem nem tudom majd hova rakni az élelmemet, főleg ha több napra kell készülni belőle. Meg jó, ha van valami gyors elérésű táska, amiből rögtön megállás után, leszállás nélkül is lehet pakolni. A háromszög táskám, illetve az imént említett nem vízálló sajnos. Ő kapta meg a legfontosabb dolgokat, a tartalék élelmek, konzervek, méz szállítási jogot. Itt kap még helyet egy csomag nedves törlőkendő, és egy kis kitűző, mi szerint "Csak úgy suhanok!".

A táska tartalma:

• 1 bármire használható kis "tornazsák"
• kajás doboz (kristály cukornak, vagy bármi kajának)
• méz
• konzerv ételek
• tartalék sátorcölöpök (néha nappal esőben kifeszítettem egy festőponyvát ahhoz jött jól)
• szemeteszsákok, 1-2 zacskó
• 1 tartalék gumipók
• 1 fényvisszaverő csuklópánt
• biciklis kitűző

Oroszországban nagyon sokszor volt kitömve, az ott minden boltban kapható talán grillázzsal? Javítson ki nyugodtan, aki tudja ennek az édességnek a megnevezését. Valahogy én erről a "grillázs" dologról se igazán hallottam eddig, csak most "guglizgattam" rá az elnevezésre.

Ár érték arányban nagyon jó választás volt és nagyon rá is szoktam. Naponta több táblával is elfogyasztottam, amíg Oroszországban voltam. Más országokban már nem láttam a boltokban. Ez ilyen cukor masszával és/vagy mézzel összeragasztott rica (napraforgó) szemekből áll. Jó tömör, édes. Valaki erősítsen már meg benne, hogy is kéne ezt nevezzem. 5-6 táblákkal vettem egyszerre, nagy kedvenc lett nálam.

Erről a fekete csomagtartó táskáról még azt kell tudni, hogy oldalai lecipzározhatóak, vagyis lenyithatóak. Az így kapott két oldal rekesz is megpakolható, de teherbírásuk elenyésző. Más 1 kg is megterhelő neki. Többször is fel kellett varrjam, mert kezdett leszakadni, pedig csak 1-1 kenyér, vagy könnyebb dolgok voltak benne. A rázkódás viszont már a csekély súllyal is túl intenzíven kifejtette a varrásait. 4000-5000 forint körüli árat fizettem érte. Mint kis táska a csomagtartó tetejére, megfelel. Igazából meglepően nagyra lehet bővíteni a tároló kapacitását, jól kitömhető ~30x20x18 cm. Viszont az oldalra leereszthető táska részeit, csak fél kg terhelésig ajánlanám, na meg nem vízélló, bár kisebb esőknek ellenállt, csak a cipzároknál nedvesedett át. Konzerv, üvegek, csokik, nejlonos csomagolású termékek tárolására kiváló, azoknak nem árt a víz.

Megérkeztünk az utolsó nagy narancssárga táskámhoz. Egy kínai Naturehike nevezetű márka, 60 literes Camel Bag típusa. Olcsóbb mint a piros Ortlieb és talán még jobbnak is tartom a záró megoldását, ami ugyan nem teljes hosszában van, de egy plusz tépőzár is összeszorítja a táska nyitható oldalait az összegörgetésen kívül. Anyaga ugyan gyorsan elkoszolódik, nem marad meg a szép színe, ha fémhez súrlódik útközben, így az enyém olyan, mintha állandóan piszkos lenne, de kopásállósága, vízállósága tökéletesen megegyezik a drágább táskákkal. 35 euróért vásároltam. Nem mindig a legdrágább dolog a legjobb is egyben.

A nyitható/lezárható része egy-egy, bő tenyérnyi távval a táska széleitől kezdődik, legfelül kezdetként egy széles, erős tépőzárral.

Két külön képre bontottam az ebben lévő felszerelést, mert egyszerűen rengeteg dolog van itt. Ha nem tudnám, hogy ezt mind beleraktam a táskába, most a kép kedvéért is és úgy pakoltam ki, így talán minden belekerült ami egy túrán is, szerintem el se hinném, hogy ez mind belefért és még hely is maradt, például két sárgadinnyének.

Első felvonás, a ruhák. Mivel a táska hatalmas, egybefüggő térrel rendelkezik, kisebb táskákban szortíroztam a ruhákat, illetve a felszerelés egyéb részeit is, így például egy zokniért, nem kell áttúrni folyamatosan egy 60 literes teret. Szeretem ha mindennek van külön helye, bár spórolhatnék talán fél-egy kilogrammot is, ha a "rekeszként" funkcionáló külön táskákat nem használnám. Ha csak úgy belepakolnék egyesével mindent, zoknit, blúzt, nadrágot, poharat, batrikat, gázpalackot, gyújtókat, stb., szerintem csak nehezíteném az életemet, de ismétlem magamat, mindenki csinálja úgy ahogy ő szeretné.

Nézzük hát mit tartalmaz a ruha szekció:

• 2 darab "segéd" táska (a kesztyűk alatt)
• 1 pár téli sport kesztyű (pár hónapja fejlesztettem, a képen látható már egy teljesen vízhatlan típus), 1 pár egyszerű pamut kesztyű
• 1 mikroszálas törölköző (gyorsan szárad, kis helyen elfér, kiterített mérete 175x110 cm, csomagolt mérete ∅10x17 cm)
• 2 hosszú szárú zokni (sízoknik, olcsó fajták)
• 3 rövid szárú (akár boka) zokni
• 2 alsógatya (plusz az egy ami rajtam van)
• 1 csősál (Sepsiszentgyörgyön kaptam, bejön a jól látható sárga színe, azóta ez az első számú téli kellék)
• 1 sapka
• 1 nadrágszíj
• 1 alá öltözet hosszú nadrág (a korábbi Tesco-s felső rész párja, lásd feljebb, az egyik első kerék táskánál)
• 1 pár lábmelegítő (rövidnadrághoz végül is toldalék a hűvös napokra, kb. 15-5 fok között használom)
• 1 pár karmelegítő, szintén a hűvös időkre, rövid felsőhöz, vagy egy plusz rétegként hosszú felső alá
• 2 technikai anyagú rövid ujjú
• 1 vékony rövidnadrág
• 1 rugalmas anyagú majica (Lidlben vásárolt, nagyon jól nyúlik, sűrű, meleg szövésű, (trikó))
• 1 tartalék láthatósági mellény
• 1 váltás biciklis rövidnadrág
• 1 biciklis téli hosszú nadrág (nem használtam még ilyen "nyári" túrákon, 0-5 fok köröl szoktam beüzemelni)
• 1 koponyás vékony csősál
• 1 símaszk
• 1 sisakvédő vízálló huzat

Párnázott biciklis nadrágban szoktam tekerni (szövött anyaggal vagy géllel bélelt). Ezt elméletileg úgy tervezik, tervezték, hogy gatyát már nem kell hordjon vele az ember, csak simán ez a nadrág. Mikor az első ilyen ruhadarabomat vettem, kipróbáltam gatyával, majd gatya nélkül is. Meg lehet kövezni érte, de én gatyával használom. Azok se zavarnak akik gatya nélkül hordják, de nekem így vált be. Egyszerűen ha nincs már rajtam ami összeszedje az izzadságot, nagyon izzadós vagyok, akkor azért dörgöl ki, mert rám tapad. Sokan mondják, hogy azért dörgöli ki mert húz vele alsógatyát. Én mégis a gatyás párti vagyok, nekem jó ha van valami ami összeszedi az izzadságot és így nem dörgöl ki a nadrág. Lehetne ezen vitatkozni, de én teljesen elfogadom azt, hogy vagyunk akik gatyával, vagyunk aki gatya nélkül használják ezeket a nadrágokat.

Végül elérkeztünk az utolsó, ilyen táskás kipakolós képhez. A nagy narancs táskát ott hagytam a kép kedvéért, hisz még mindig az ebben fellelhető cuccokról lesz szó. Ha még nem írtam le világosan, ebbe a táskába kerül még sokszor plusz kaja, vagy olyan felszerelés, melyet nem használok feltétlenül napközben.

Baloldalon, a felső sarokban ismét a kis "segéd" táskák is láthatóak, továbbá ott középtájon az a zebrának álcázott fekete fogantyús táska is. Külön kölün táskák vannak úgy mint: konyha, füdöszoba, szépítkezés, zacskós "kaják"(leves, zabkása), technikai felszerelés. Minden felé van csoki, zsebkendő, ahogy már láthattuk, olvashattuk. Viszont itt van a nagyobb raktár. Itt van általában egy 100-as csomag zsebkendő és folyamatosan innen kerül át kisebb csomagokban a többi helyre. Ahogy hasonlóan a csokival is, de az épp nem használatos térképek, meg a nagyobb rakás ajándék/reklámtárgy tárolása is itt folyik.

A táska tartalma:

• 100-as csomag papír zsebkendő
• 1 konyharuha
• zacskósleves minimum 2 darab egyszerre "raktáron"
• zabkása (mondhatnánk milyen egészséges, magvakkal, ilyen olyan vitaminnal, viszont én azért eszem, mert szeretem az ízét, általában cukor mentesek, ezét is én felspékeltem legalább 1 evőkanál cukorral minden alkalommal, volt hogy kockacukor is volt mellette a táskában)
• 1 literes kemping főző edény
• 1 kis serpenyő, a főző edényre passzol fedőként is
• 3 dl-es kis fém bögre
• 1/2 literes műanyag tároló doboz, tetővel
• 1 mosogatószivacs
• 1 vagy 2 kemping gázpalack
• 1 mini gátrózsa a palackra
• 2 öngyújtó
• 1 műanyag étel tároló/hordozó 450 ml (legtöbbször kristálycukor tárolásra)
• 1 üveg eurókrém
• hűtőmágnesek, reklámérmék, reklám könyvek
• térképek
• Rainlegs, vízálló combvédő, eső ellen, fényvisszaverő anyagból
• 2 literes ivózsák (vizes szatyor)
• 1 plusz tekercs szigetelőszalag
• 1 tekercs széles vásznas ragasztószalag (Duct Tape; Američki Trake; és még számtalan néven futhat) - ha nézted a klasszikus MacGyver sorozatot, tudhatod, ez mindenre jó, olyasmi mint a gyorskötegelő, csak jobb (vagy mint a viccben, ha nem kell valami mozogjon akkor ez a ragasztószalag  a megoldás, ha mozognia kell, akkor meg a WD-40, mondjuk azt nem hordok magammal, még csak otthon se tartok)
• 1 elsősegélycsomag, amit inkább nem pakoltam még ki, mindenki tudja milyen alapvető elsősegély felszerelést tartalmazhat, ragtapaszok, fáslik, nyomókötések....
• 1 alkoholos fertőtlenítő spray
• 1 doboz láz- és fájdalom csillapító (meg nem használtam, csak azért fogy, mert szoktam osztogatni, ha épp valaki rászorul)
• 1 levél széntabletta (számomra hatástalannak bizonyult hasmenés ellen)
• 1 csomag zsebkendő (milyen meglepő)
• 1 kis kézi tükör
• mini varró készlet + extra tekercs cérna
• 1 mini szappan (egyszer valakitől kaptam, nem használom/használtam még soha ugyan, de hátha jól jön még egyszer valahol)
• 1 doboz óvszer (nem csak rendeltetésszerű használatra, akár garantáltan vízhatlan csomagolásként is, nyúlásából kifolyólag, szinte bármire)
• 1 körömcsipesz + 1 kis fém csipesz (akár pincetta, szemöldök igazításra, tüskök, szilánkok eltávolítására, sajnos utóbbira erdős, felfedezősdinél sűrűn akad példa, kézen, lábon, van hogy fejen is)
• legalább 1 tubus pillanatragasztó
• 1 borotva (a szakáll nem is, de a bajusz kicsit zavaró, így egy kis hideg vízzel a bajuszt pár naponta le szoktam vágni)
• 1 kis üveg parfüm (hátha nem zavarnak ki a boltokból, bár nem panaszkodtak még sosem a szagomra)
• 1 dezodor stift (Nem izzadásgátló! Hatalmas a különbség! - parasztosabban a "hónalj kenyőke" nevet is elfogadom)
• fogkrém + fogkefe
• 1 apró kiszerelésű sampon
• 1 doboz fültisztító pálcika
• 1-2 hagyományos, egyszerű grafit ceruza, 1 örökíró 
• 1 összehajtható napelem USB kimenettel
• 2 power bank (hordozható töltő; külső akkumulátor)
• igény szerint USB (töltő) kábelek lámpákhoz, akkutöltő egységekhez
• 1 batri (elem) töltő
• 1 fényképezőgép akku töltő + tartozéka (csak) konnektorba dugható tápegység
• 1 USB tápellátású laptop lámpa
• 1 konnektor USB csonk
• 4-5 tölthető batri (igény szerinti mennyiség)
• 1 fejlámpa
• 1 spirál biciklizár

Rögtön a végére ugrok a zárhoz. Biciklizár mindig van nálam, de nagyon ritkán használom, szinte felesleges felszerelés. Amikor használom, az is csak úgy néz ki, hogy lezárom a kerekemet, eltolás ellen, de ugyanúgy marad minden táska a biciklin, csak az irataim, fényképezőgép, esetleg napelem  (ha épp kívül van) jön velem be a boltokba.

Zacskós levesből, zabkásából legtöbbször este volt 1-2 fogyasztva, hogy minden napra jusson valami meleg, "főtt" étel. Persze felturbózva a leves sóval, a zabkása cukorral.

Az elsősegélycsomagot szerencsére, talán Ljubljanában használtam utoljára, mikor az orrom előtt gázoltak el egy bringást, lassan 4 éve.

A körömcsipesz ukrán "szuvenír". Történetét a "Kerékpárral a Kaukázuson át" írásokban meg lehet keresni.

Amin mindenképp fejleszteni akarok, több tölthető elemet vinni a fejlámpához. Esténként azt használtam a sátorban. A fényképezőgéphez beszerzek majd egy USB csatlakozású töltőt, ezzel teljesen függetlenné válok a konnektoroktól és egy jobb batritöltőre is szükség lesz.

Ami a hosszú utamon még nálam volt, az egy hajnyíró gép, viszont itt is felütötte a fejét a konnektor hiány. Összesen 2 alkalommal használtam, tehát szinte felesleges volt vinni, bár legalább kicsit rendezettebb volt így a kinézetem. Már kinéztem egy nem túl drága 6000 forintos szakáll és hajnyírót, amibe tudok tenni tölthető AAA batrikat, így a borotva otthon maradhat és legalább hetente egyszer tudok magamon "igazítani". Talán ez túlzás, de szerintem egy, a körülményekhez képest rendezett arc, nagyobb megértést sugároz az ismeretlen emberek felé. Talán könnyebben bizalmukba fogadnak, segítenek. Persze, meg lehet sajnálni a nagy szakállú, bozontos hajú utazót is, ez is csupán az én látásmódom, véleményem. Ahány ház, annyi szokás, de itt most inkább legyen az, hogy "Ahány ember, annyi szokás!". 

Ezzel pedig, végére is ért a pakolás. Igazából ilyen szinten, még soha nem volt elemezve, felsorolva, átnézve a felszerelésem. Amennyiben kérdés, észrevétel, tanács, bármi megfordult a fejedben ezzel az egésszel kapcsolatban, ne tartsd magadban, hozzászólásban, üzenetben, bárhogy, szívesen meghallgatom, elolvasom, válaszolok rá!

Nem, nem maradt ki semmi, ami a kirakós képen szerepelt, csak van, ami nem a táskákba került. A következő képeken látható a teljes felpakolt fogat. Itt-ott észrevehetőek, hogy ami táskán kívül maradt, annak hol a helye. Úgy mint: lámpák, kulacsok, pumpák, vizes "kannák" (akkor is butykos), gumipókok,, papucs, festő ponyva (takaró ponyva, vékony, olcsó, pár száz dinár, 3x2 méteres).

A teljes fogat, tokkal-vonóval, nagyjából 100 kilogramm. Ebbe bele tartozik 13 liter víz és 2-3 napra elegendő élelem is!

Kerékpárral a Kaukázuson át - 10. rész

Első reggelem Bulgáriában. Nem rejtőzködve, az útról jól látható helyen táboroztam. Nyugodt volt a reggel, amit rögtön egy küllőcserével indítottam. Mászós napnak ígérkezett a mai, forrósággal, felhők nélkül. Egy kis forgalmú úton terveztem átszelni a Stara Planinát, ami ketté szeli az országot. Most látom, számomra elég ismeretlenül, Balkán-hegység néven is hívják, bár én mindig is "Stara Planina"-ként tanultam róla. A meleg és a bőséges emelkedők miatt, elég lassan indult a napom. Az épületek, a környezet és az út már-már Ukrajnára emlékeztetett, mutatom is miért.

A "tömött" városközpont. Sima út, jelzőtáblák, de ember sehol. Mondjuk a járda még látszik, páran csak sétálnak itt néha.

Az útminőség ugyan egyre javult. Nem tükörsima, nagyon széles utak voltak, de tűrhető minőség volt java részt. Csak nagyon ritkán váltott át, földútra emlékeztetővé. Többször is áthaladtam, szinte teljesen elnéptelenedett falvakon. Nem túl szép látvány. Egyetlen embert sem látni, csak a romos, düledező épületeket. Valaha még működő, iskolák, üzletek bevert üvegekkel, omladozó menyezettel. A természet lassan visszaveszi az uralmat. Ami nálunk kezdődő fázisban van, hogy elfogynak az emberek, az itt bőven előttünk jár 15-20 évvel. Ivóvizet se lehet csak úgy kérni. A kutakon, köztéri csapokon, mindenütt figyelmeztetés fogadott, hogy ne igyak belőle. Volt ahol a járókelők magyarázták el, hogy azt inkább ne használjam. Az útvonalam mentén többször is elhaladtam, 80-100 évvel ezelőtt fúrott kutaknál, melyekből már egy csepp víz sem szivárgott, csak az emléktáblába vésett fúrási dátum és az ivóvíz jelzés maradt meg. Egyetlen ilyen működő kutat találtam, melynek a csöve egy faággal, dugóként volt elzárva, gondolom azért, hogy ne folyjon egész nap feleslegesen, csak ha valakinek szüksége van rá. Nagyon örültem, hogy az ág kihúzása után elkezdett csordogálni a víz. A kis kővályúban, ami a vízfolyásnak volt kialakítva, tartottam egy frissítő fürdőzést is. Látszólag, nagyon rég nem használta már senki.

Temérdek szederbokor az út mellett.

Amiért Grúziában sok pénzt ki adhattam volna, itt ingyen megkaptam. Az út mentén, levő szederbokrok a grúzoknál teljesen meg voltak kopasztva. A termést jó drágán árulták a turistáknak. Velük ellentétben, itt lakosság sem igen akadt a feladatra, na meg turista se aki megvegye. Így történhetett, hogy hatalmas fekete szemű szeder volt mindenütt, sokszor már a szalagkorláton át, az útra mászva. Bő egy órát tölthettem szedrezéssel egy nap. Talán óránként vagy sűrűbben is megálltam vitamin szerzésre. Tárolásra nem volt szükség, mindig tudtam frissen szedni. 

Nova Zagoraig karikáztam el ezen a napon. Itt kaptam meg a "bolgár pofont". Bementem egy boltba. Az Ukrajnára emlékeztető környezet után, elég meglepő volt az árakat látni. Törökországból legalább 2 üveg eurókrémet hozhattam volna, mert itt dupla annyiba került. Amiből a törököknél 800 grammosat vettem, itt is ugyanolyan áron volt, csak épp 360 grammos kiszerelésben. Többnyire vízen élek, de vettem párszor hideg, rostos gyümölcsleveket a melegben. Míg határátlépés előtt a legapróbb kis trafikokban is 5 török líra körül mozgott egy 1-1,5 literes ilyen ital, mondjuk durván 1 euróból megvolt, most Bulgáriában, ez az összeg 2-2,5 euróra duzzadt, ugyanazon termékért. Annyira nem szerettem bele az országba ezek után.

Elhagytam a várost és a következő emelkedő közben félreálltam aludni, még messze lett volna a teteje, hogy másnap lejtővel indítsak.

A nagy forróságban, csak akad egy tavacska az embereknek.

A következő nap, szerdán délelőtt, végre átértem a Stara Planina északi oldalára. várt rám egy hosszabb lejtő. Még a mászós résznél, egy kisbolt előtt pihentem, mikor odalépett hozzám a képen látható Daniel, aki Romániából vitte szüleit túrázni. Elbeszélgettünk, még öntapadós gumiragasztó foltokat is kaptam tőle ajándékba, mert akadt a felszerelése között. Továbbra is, a kihaló félben levő, szegényes települések sorakoztak az útvonalamon. Persze voltak "rendes" falvak, városok is, de látványos volt a kontraszt. Ehhez képest nálunk egy unalmas hétköznap a faluban is úgy nevezhető, hogy zsong az élet.

Ma sem kímélt a kánikula, de legalább a Dunához közeledve, egyre síkabb lett a vidék, persze kisebb emelkedők tarkították a tájat.

A nap végére egy nagyon jó sima útra bukkantam, elenyésző forgalommal. Innen már a nemzetközi EuroVelo6-os kerékpáros túraútvonalat követtem. A folyó közelsége és a hegyvidék elhagyása előhozta rég nem látott ismerőseimet, a szúnyogokat. Rég kellett már azért sietnem a sátorállítással, hogy ne szívják el a vérem javát a kis nyavalyások. 

47. napom reggele, péntek van. Nyakamon a hétvége. Semmi sietség, egész 9 óráig elhúzódtam a sátorbontással. A kánikula kicsit alább hagyott, hűvös szellő lengedez. Az EV6-os nyomvonal már elém is tár egy bringás párt szemből. Gyorsan elsuhannak mellettem, csak intünk egymásnak. Itt a Duna vonalán, most már várható, hogy több túrázóval találkozom majd. Szeretem a sebességet. Megfelelő tapasztalat után, érzi az ember, hogy meddig engedheti a megpakolt bringáját a lejtőkön. Valahogy mégis furcsa érzés egy jó 40 km/órás lejtőzés utolsó jobb kanyarjába bedőlni. Enyhe kis hátsó fékezéssel, már furcsa hangok szűrődnek a fülembe. Talán ismét eltörött egy küllő. "Nagyon örülnék" neki. Megállok körbenézem a kerekem, semmi. Tovább gurulok, de már a féket se kell behúzni, mintha akaratlanul is mozogna oda, s vissza a hátsó féktest. Ismét félre állok. Végigtapogatom az egész felnimet, mindkét oldalon.

Nem hiszem, hogy sok magyarázatra szorulna a kép. A felnim oldala "megnyílt előttem". Nem tudta már türtőztetni magát. Ebbe akad bele folyton a fék, bár még nem vészes. A fékpofákon állítok, amolyan alsóbb, vészfék üzemmódba. Innen már csak akkor használom a hátsó féket, ha nagyon kell, feleslegesen ne koptassam a féket se, meg a felnit se tovább. A következő városba úgy érkeztem meg, hogy itt veszek egy másik felnit, de fuccsba ment a terv, mivel egy biciklibolt, szerviz se akadt. Nem búslakodtam, pár napra vagyok Szerbiától, ott biztos találok és még olcsóbb is lesz, már csak addig kellene ezzel kibírni valahogy. Na, de itt a hétvége is, ami nem elhanyagolható információ.

Tényleg egyre több bringással futottam össze a Duna mentén, kivétel nélkül mind külföldiek. Sajnos mikor pár másodperce van valakinek döntenie, hajlamos rossz döntéseket hozni. Ismét ebbe a csapdába estem, mikor a városközpontból tartottam kifelé egy lejtőn, nem túl üzemképes hátsó fékkel. Mekkora esélye lehetett, hogy találkozok 2 fiatal nővel, akik utánfutót húznak a biciklijükkel, s így túráznak? Talán már említettem, de egy lejtős résznél, mindig az dönti el, hogy megáll-e ismerkedni, aki épp gurul lefelé. Esetünkben én, hisz felfelé csak cammogás van, mit sem számít, hogy megállnék-e vagy sem. Lefelé viszont visz a lendület, még csak nem is azonnal tudsz megállni, ha későn vetted őket észre. Végül is csak egy integetés volt, így suhantam el a csajok mellett. Azóta is bánom, hogy nem álltam meg. Többször nem követem, követtem el ezt a hibát, bár a továbbiakban, fiatal csajokat, ráadásul utánfutókkal, nem sodort elém az ég. 

Emlegettem már, hogy kicsit kihalt a környék, sokszor még embert se látni, csak romos épületeket, kicsit rejtett utakat, bár jobb minőségben mint Ukrajnában. Most, hogy már 46. napja voltam úton, most kaptam rá igazán a túrázás ízére. Itt jutott eszembe először, hogy lassan vége, haza fogok érni, pedig úgy mennék tovább. Voltak, vannak problémáim, de mégis, annyira mennék bármerre. Főképp ilyen kihaltabb vidékekre. Biztos velem van a baj, de még mindig nem tértem meg, nem a nagyváros, az emberek sokasága vonz. Furcsán hangzik, de inkább az, hogy eltévedjek valahol, ahol majd egy idős bácsiba botlok, akivel még csak közös nyelvet se beszélünk, de megmutatja merre menjek, segít nekem.

A berepedt felnimmel, kisebb nyomású gumival, nehezebben ugyan, de probléma nélkül haladtam egész nap. Egy kukoricatábla szélében álltam meg sátorozni. Most aztán tényleg jöhetnek, a nem félsz, nem féltél kérdések, hisz az útról ismét pár méterre voltam, semmi takarásban. A forgalom észrevehetetlenül kicsi volt. Az utóbbi 2 órában jó ha 3 autós elkerült, szóval nem igazán tartottam az éjjeli látogatóktól.

Az eléggé gazos kukorica mellett, ezen a sima kis földterületen állítottam fel az alvóhelyem. Fél-egy óra elteltével, mire besötétedett, egy autós fékezett az úton. Visszatolatott, majd idekanyarodott. Fekvő pozícióban alvást színleltem. A lámpái átvilágították a sátramat. Várt egy szűk percet, majd tovább állt. Mivel este aludni szoktam, nem igazán vettem észre, hogy reggelig vissza jött volna.

Másnap tovább folytattam az utat a Duna mentén. Hűvös volt, ami jól is esett így a nyár közepén. Szinte egész nap a kijelölt kerékpárosoknak ajánlott útvonalon tekertem. A hátsó felnim, egyre csak nyílik szét, tovább hasad a repedés, de még bírja. A Duna mente hangulatos, többnyire szántóföldekkel teli, dombokkal tarkított környezetet fest. 

Nagyon szép parkot alakítottak ki Lom-ban, ahova hosszú, macskaköves út vezetett be, ráadásul lejtőként, aminek most nem igazán örültem, szinte csak első fékkel. A városból kivezető útjától kezdve fás, bokros, erdős táj, övezet veszi át az uralmat. Így nehezebb a sátorhely keresés. Látni már a közeledő hegyeket nyugatra, Szerbia felé.

Nem egészséges látvány!

A Lom-ba vezető lejtő.

Napközben találkoztam egy német házaspárral, Karlal és feleségével Renatevel. Levelet is kaptam tőlük még karácsonykor. Stuttgarttól laknak nem messze. Meghívást is kaptam. Ha arra járok, nagyon szívesen vendégül látnak.

A szombat reggellel, elérkezett az eső ideje is. Gyorsan elállt, épp hogy csak vizes lett tőle a sátram. Frissítő, kellemes időt hozott, bár még párásabb lett a levegő. Aztán délutánra, már nyoma se volt a reggeli kis esőzésnek. Ismét csak a hét ágra sütő napot láthattam. Lassan közeledtem Bulgária széléhez. A szerb határátkelő előtt. bő 15 kilométerrel, egy kis beavatkozást eszközöltem a kerekemen. Egyre hosszabban repedt az anyaga, már kisebb darabok kezdtek letörni, ezzel is kevesebb tartást biztosítani neki, a használathoz. A belső gumimat megóvva, egy kis gumidarabot ékeltem a repedő alumínium és a gumi közé, hogy legalább ne lyukassza ki olyan könnyedén.

Megérkeztem a bolgár-szerb határra. Probléma nélkül, gyorsan átkeltem, s már alig vártam, hogy elérjem az első szerb várost, Negotint. Azért a kerülőutat nem hagytam ki, mentem továbbra is a bicikliseknek ajánlott, kisebb forgalmú utakon, bár ez hosszabb útvonalat jelentett, több emelkedővel, rosszabb minőségű aszfalttal, több helyen földúttal. Lehet többször nem is járok erre, nehogy már egy törött kerék miatt hagyjam ki a festőibb utat.

Lenn a síkon vitt volna a főút. Helyette megkerültem a várost a dombokon és fentről gurultam be.

Az EuroVelo nyomvonala felvisz a szőlősök között Mokranje településre, ahol elágazik gyalogtúra útvonalakkal is.
Érdemes lenne visszajönni egyszer gyalog is!

Voltak pihenőpontok, csapok a túrázóknak, így ebédszünetet is itt tartottam, közben a helyiek is rám néztek, hogy merről jöttem. 

Átvergődtem a dombokon és lassan megérkeztem Negotinba, szombat délután. Nem igen bíztam benne, de találtam egy aprócska bicikliszervizt, ami még nyitva is volt. A kicsi alatt agy 3x2 méteres szobát kell elképzelni. Minden minden felé, nagy razija benn, Rossz vas, bicikli alkatrészekből összedobált kupacok a földön, nem túl biztató. A srác, aki itt dolgozik, akié a hely, korombeli. Nézzük, mire is lenne szükségem. Egy új vagy használt komplett kerék, vagy csak egy felni, talán még küllők is. Új kereke, felnije nincs. Jól indul. Használt se igazán akad. Jó kis szerviz. Igazából, szinte csak gumikat ragaszt. Nagy nehezen a hátsó udvarból előkerül egy használt hátsó kerék, de akkora lötyögése van a tengelyének, hogy az enyém hozzá képest egy Ferrari. Próbálja azért bemagyarázni a srác, hogy ez csak a látszat, ez nagyon jól pörög. Na persze, én meg ugye még nem láttam kereket, mi?! Már magyarázza, hogy semmi gond, átfűzi nekem az én kerékagyammal, de az 15 euró lesz, ez nagy munka. Én meg csak tanakodom, rosszabbul néz ki az az egész kerék mint amit jelenleg használok. Már eresztené is le a gumimat kérdezés nélkül, hogy megcsinálja, de megállítom. Ezért 15 eurót kiadni, hogy a sz@rból egy még sz@rabbat csináljunk... Nagyon magyarázza, hogy hétvége van, más boltot nem fogok találni, az meg nagyon rossz amivel most gurulok. Persze ezeket én is tudom, ráadásul holnap vasárnap, de látszik, nagyon szabadulna attól az elég hulladék keréktől. Inkább szerencsét próbálok, tovább állok. Kicsit még a város szélén ráerősítettem a kerékre, hátha bírná még hétfőig.

Azért továbbra sem adtam fel a biciklis útvonalakat. Nem épp a legjobb ötlet, ezzel a gyorskötözőkkel felspécizett kerékkel, kavicsos földutakon kóborolni. Közvetlen a folyóparton nem tudtam hol sátorozni, tekertem hát, amíg vissza nem jutottam a főútra és már sötétben pihentem meg.

Vasárnap reggel. Napsütés, felhőtlen ég. Nagyon időben útra keltem. Pár km-után, még dönthettem. Megyek a rövidebb úton, 400 méternyi szintemelkedésen át vagy kanyargok tovább a Dunával ami 60 km-re hosszabb út, a Vaskapu-szoroson. Utóbbi mellett döntöttem. 

17 km-t tettem meg, amikor hirtelen szisszenéssel, teljesen leeresztett a hátsó gumim. Eddig bírta, kihasította a felni és már a külső gumit se tudta rendesen megtartani. Vissza már semmiképp nem fordultam a rövidítés felé, próbáltam megoldani a dolgot, de nem akartam még egy belső gumit feláldozni. Kitömködtem a belső gumit, fűvel, földdel, gazokkal. Nem igazán akart a felnin maradni. Próbáltam csak úgy laposan külső gumival, de lefordult a felniről, és még számtalan próbát tettem. Végül inkább leszedtem a gumit és csupaszon, gumi nélküli felnin indultam el.

A belső gumi már úgy is széthasadt, fel ragasztottam, hátha picit csillapít majd. Pár másodperc után, cafatokban szakadt le, rögtön szétvágta a felni, ahogy az úthoz nyomódott. Csörögve, csattogva haladtam, 8-10 km/órával síkon és emelkedőn egyaránt. Mivel csak egyik oldalon volt kitörve a felni oldala, minden fordulatnál ott ütött egyet. Ez először még nagyon zavaró volt, de utóbb kopott annyit, hogy ne legyen az a jellegzetes ütés. Mondanom se kell, az ülést nem használtam, remegett az egész bicikli, állva tekertem. A küllők meg a kerékagy is elég rossz volt már, azért mertem így feláldozni az egész kereket. Gondolkodtam, hogy tolhatnám is, de a város, ahol talán majd másnak kereket tudok szerezni, 90 kilométerre volt. Gyalogosan az olyan 5 km/órás sebesség a legjobb esetben, amivel rámenne vagy 18 órám, így legalább fele ennyivel számoltam. 

Mit is mondjak. Vasárnap délután volt. Meleg, nyári nap. Egy nemzeti parkban mit csinálnak ilyenkor az emberek? Családostul sétálnak, kirándulnak, pihennek, napoznak. Erre jön egy biciklis, állva teker, olyan hangja van mint egy régi rossz vonatnak és alig halad. Kicsit se voltam feltűnő.

Találtam egy nyitva levő pékséget, így még kaját is tudtam venni. Nem készültem fel igazán a vasárnapra, mert nem kalkuláltam ilyen lassú haladással.

10 km-re voltam Donji Milanovactól, a várostól, ahol talán másnap tudok kereket venni. A kanyargó Dunának hála, már ráláttam a településre. Ekkor kellett volna leszállni a bicikliről, hogy toljam, de nem tettem. Tekertem tovább lassan, mikor is megbicsaklott a hátsó kerekem. Teljesen eltört. Jött a zseniális ötlet. Majd picit megtaposom, akkor legalább tudom tolni úgy, hogy ne akadjon bele a vázba. Ahogy picit megtapostam a kereket, egy jó nagy darabot, egy az egyben kitörtem belőle....

Ez az! Még csak félreállni se lehet az útról. Gyorsan ledobáltam a nagyobb csomagokat, utánfutót és a nyakamba kapva elvittem a biciklit, az első parkolóig, ami pár száz méterre volt előttem. Utána visszarohantam a többi cuccomért is. Ott álltam, ültem egy kis parkolóban a Duna partján és töprengni kezdtem, hogy kéne legalább a 10 km-re levő városig eljutni.

Első lépésként mindent felfaltam ami nálam volt, főleg az édességet. Azért hagytam vésztartalék kaját, mondjuk az mindig van nálam, hogy este is tudjak még enni, reggelig itt már nem lesz nyitva semmi.

A megoldás!

 Mikor elindultam július elsején, nem gondoltam volna, hogy a szinte csak poénból felrakott tartalék keréknek ekkora haszna lesz. Az utánfutómban pörgő agydinamó, még 2018 májusában megsérült Tatán, egy esős napon későn észrevett kátyúnál. Azóta használtam ugyan, de néha, mintha behúzta volna a kéziféket, lassított rajtam. Ezzel a kerékkel indultam el a nagy útra, ezért is tettem fel egy tartalék ugyanekkora, 16"-od pótkereket. Ha gondom lenne, nagyon fékezésbe kapcsolna az utánfutó, akkor kicserélem a kerekeket. Azt legvadabb álmaimban se gondoltam volna, hogy ez a kicsike húz majd ki a slamasztikából. A biciklivázat összébb taposva, épp rá tudtam annyira csavarni az anyákat, hogy még a futót is a biciklire kapcsoljam és pár ujjnyival elemelkedjen a földtől. Ezzel a megoldással, sötétben már, de be tudtam gyalogolni biciklivel együtt a városig.

Este már nem igazán nézelődtem, csak annyit tudtam meg, hogy reggel 8-kor nyit ki egy információs iroda. Kihaladtam a város szélén levő kamionos megállóig, ott éjszakáztam egy asztalra borulva.

Hajnali 2 óra volt, mikor egy sötét színű autó megállt mellettem. Egy férfi szállt ki, majd egy zacskó csipsz társaságában leült velem szemben. Én persze tettettem hogy alszom, ha már meg se kínált, de ott csörgette a zacskót.

Reggel a napkeltével ébredtem. Az autós "haverom" is ott aludt a kocsijában, ahogy még 1-2 kamionos is. Néha jött  egy rendőrautó. Körülnéztek, s mentek tovább. Ébredezett mindenki. Látták elég nagy bajom van. Az autósról kiderült, civilben taxizik, régen kamionsofőr volt. A csekélyke szerb nyelvtudásommal el kommunikáltunk egymással. Majd Ő segít nekem, mondogatta. Visszament a városba autóval. Közben jött egy 8-10 év körüli gyerkőc, Dávid. Hol eltűnt, hol felbukkant. Mondta, hogy majd hoz nekem egy kólát. Közben egyszer csak visszatért a taxisom. Még 7 óra se volt, azt mondta talált nekem kereket, üljek be, elvisz érte.

Nem gondolkodtam tovább, jó felelőtlen döntést hoztam. Mindenemet ott  hagytam a pad körül, a törött kerékkel, táskákkal együtt a biciklimet is. A fényképezőgépemet és az irataimat kaptam fel és beültem a "taxiba". Nyitás előtt várt rám egy vasas bolt tulaja. Már messziről láttam is, ott a gyári, eredeti hátsó kerekem, meg vagyok mentve. Arról nem is beszélve, az ára nem egész 1500 dinár volt. Nem akartam elhinni. Mikor legutóbb ilyen kereket vettem, ami már jó pár éve volt, az majdnem duplájába került. Még ma is a legakciósabb helyeken se megy 2000 dinár alá ez a kerék, amit itt gyártanak tőlem 45 km-re Topolyán és a környékemen inkább 2800 dinár az ára. Itt szembesültem vele, mit is jelent az, hogy még nem Vajdaságban vagyok, hanem délebbre, a szerb fővároshoz közel. A sofőröm még megállt nekem egy péknél majd visszavitt a biciklimhez. Sajnos a fogaskeréksorom nagyon rászorult a régi agyra, így nem tudtam lecsavarni. Miro, a taxisom, gyorsan visszavitte csak a törött kereket a vasas üzletbe és ott lecsavarták. majd 10 perc múlva vissza is hozta nekem. 8 órára már menetkészen állt a bringám, pedig este még ezt terveztem, majd 8-ra megyek vissza a városba, hogy megnézzem, hol tudnék kereket szerezni. Közben a kis srác, Dávid is visszaért gyalog, hozott nekem egy behűtött kólát.

Miro elbúcsúzott szerelés közben, fuvarja akadt. A szerviz költségekre szánt 500 dinárt vissza adta volna, de ennyit bőven felajánlottam már neki benzinpénznek, amiért fuvarozgatott ide-oda.

Miro barátommal.

Izzasztó volt a szerelés már reggel fél 8-kor. Ahogy elkészültem, visszatekertem egy boltig, hogy bevásároljak az utolsó napokra. Ismét láthattam, árakban itt Szerbiában még mindig vannak különbségek az ország északi régiója, Vajdasághoz viszonyítva. Egy "Roda" élelmiszerboltban jártam, ahol 380 dinárért vásároltam 750 grammos kiszerelésben Cipiripi Nugat eurókrémet. Két nappal később, voltam Újvidéken is egy Rodában, ahol pontosan ugyanez a termék 610 dinárba került. Ugyanaz az üzletlánc, ugyanaz az ország, 200 km távolság légvonalban, mégis 230 dinár eltérés van a két egyforma, termék között és még csak akciós se volt, mikor olcsóbban vettem. Ezen el lehet gondolkodni. Na meg, hogy a pékségben vettem 2 burekot, 2 jogurtot, meg egy kenyeret 320 dinárért. Nálunk a 2 burekot se futotta volna mindenhol.

Bevásárlás után, végre szeltem a kilométereket ülve. Használhattam ismét a bicikliülésemet. Rendesen meglepő volt 20-25-tel haladni, csendesen. Galambóci várig élvezhettem a hegyvidék panorámáját, innen síkabb területre érkeztem, elhagytam a Đerdap nemzeti parkot. Továbbra is az "EV6" nyomvonalán bicikliztem, amely kerüli a főutakat. Ram irányába tartottam, ott még nem kompoztam át soha a túloldalra, Banatska Palankara. Sajnos most se jött össze. 3 óránként jár a komp, ami elég drága, na meg fél órával lekéstem az előzőt, tehát várhattam volna 2 és fél órát a következő indulásig. Nagyon szép idő volt, inkább mentem tovább a vadregényes útvonalon. 

80 km gumi nélkül!

Galambóc vára

Ram vára.

Vadregényes alatt úgy értettem, tényleg vadregényes. Legalább tesztelhettem az új kereket.

Nagyon hangulatos itt a Duna mentén haladni, egyáltalán nem hiányzik a sima aszfalt út sem. Egy idő után persze ismét vissza tértem a főútra, de addig élvezhettem a természetet. Požarevacig jutottam el sötétedésig. A városból kihaladva vertem sátrat éjszakára. 

Senki, én se gondoltam volna, hogy az új kerékkel, ilyen fokú új lendületet is kapok majd. Az utolsó előtti napomon, több mint 200 km-t tettem meg úgy, hogy érzésre inkább 150-et tippeltem volna. Talán nagyon megszoktam már a hegyvidéket, most meg síkság következett. Azért volt történés még napközben bőven. Kezdődtek a telefonhívások. Érdeklődtek az emberek, merre járok már, mikorra várhatnak haza. Végül is egy kapcsolattartóm maradt, Huszta Erzsébet, egyesületünk (Magyarkanizsai Természetjáró Egyesület) elnöke. Egyedül neki jelentkeztem, merre járok, mikorra leszek várható Magyarkanizsán.

Délelőtt 9-kor, már simán lehetett félmeztelenül biciklizni, délutánra 37 fokon tetőzött a hőmérséklet. Szmederevónál keltem át a Duna feletti hídon, majd Székelykevén haladtam át. Egy magyar lakta település, a fővárostól alig fél órányira. Na ők az igazi délvidéki/vajdasági magyarok, akik itt is meg tudták őrizni nemzetiségüket.

A falu szélén, egy utánfutós biciklis párost előztem meg. Kicsit előre mentem, de bevártam őket.

Szóval nekem van sok csomagom?! Kérlek mesélj még! :D 

Ők Daria és René. Egy lengyel-német duó. Lengyelországból kerekeztek le Bulgáriába, s most onnan tartottak visszafelé. A nagy utánfutók egy-egy kutyát rejtettek. Váó! Nem elég a sok csomag, még két kutya is van velük. Napi 40-50 km-t tekertek. Ez bizony egy több hónapos utazás volt nekik. Én ugyan gyorsabban haladtam, de megbeszéltük, hogy szálljanak majd meg nálam, mivel itt fognak elhaladni a településem előtt, csak 4-5 nappal később érkeznének utánam. Elköszöntünk tehát, a mihamarabb viszontlátásig. 

Síkság, sima út következett, szinte szárnyaltam az emelkedők nélkül, na meg izzadtam. Közeledtem Újvidékhez. A térképem kicsit megtréfált. Kellett volna legyen egy kerülőút a város mellett. Mire sátorhely vadászatba kezdtem, lassan beértem Újvidékre, szóval még gyorsan átkeltem a városon. Rám is sötétedett. Szerencsére innen már tényleg sok a szántóföld és terep ismeretem is van, sötétben is gyorsan találtam helyet a sátramnak.

Utolsó sátorhelyem.

2019. augusztus 21. szerda. Talán az utolsó túranap. Nem szeretek nagyon előre tervezni, ezért nem is ígértem biztosra, a hazaérkezésemet. 6 órára Kanizsára érek, ennyit ígértem. Napközben meg majd igazodok ehhez a beosztáshoz. Kanizsáról indultam, úgy gondoltam ki az útvonalat, hogy oda is érkezzek "haza". Topolya irányába még kerestem olyan utat, amerről nem mentem még korábban. Mivel sejtettem, ez lesz az utolsó nap. Most már szinte bármi történjék, megoldom, hogy még ma haza érjek. Ebből kifolyólag, a maradék pénzből elkezdtem, "nagy lábon" élni. A bejegyzés végén jönnek majd a statisztikai adatok, pénzügyek a túráról. Szóval nem spórolgattam a reggelin se. 1 liter tej, 1 húsos burek, 2 kakaós croissan (jobban esik nekem ha simán kiírom, hogy "kroaszan"), meg egy snickers. Most belegondolni, hogy az ebéd se volt kevesebb, meg fagyiztam kétszer, na meg csoki napközben, egy kis szokk, mi egy más. A hasmenéses napok miatt, mínusz három kiloval tértem haza, tehát ez már a visszahízás első lépése volt. Azon kívül, hogy Kanizsára érjek 6-ig, útközben formálódott a nap. Kishegyesen, lett egy kis fogadó bizottságom, pusztán véletlen. Egy adai(?) barátom, majd egy falubelim is észrevett az úton, ők rögtönzött élménybeszámolóval gazdagodtak.

Innen a topolyai Capriolo bicikligyárba vitt az út. Beköszöntem, hogy lássák, épségben megfordultam az útról. Kaptam is rögtön új felniket. Az utóbbi két napban csak azért "cipeltem" a törött kereket, hogy megmutathassam, így kell sokáig használni egy biciklialkatrészt. 

A gyárból elköszönve, még Zentagunarason álltam meg fagyizni, majd a testvéremékhez tartottam Csantavérre. Megnéztem, hogy áll a pocaklakó, aki egy hónap múlva bújt elő és lett a keresztfiam. Közben már sokan tudták merre járok pontosan, sőt, lassan jobban tudták mikor, hol vagyok, vagyis leszek, mint én magam. A Capriolo raktárából is forródróton kiírták "a" közösségi oldalra, hogy mikor indultam tovább tőlük. Csantavérről aztán még változatosságként földúton jutottam át Oromra, s itt is egy kis rokoni megállót tettem a bérmakerezstszüleimnél. A továbbiakban már órához igazodtam, hogy nagyjából 6 órára a magyarkanizsai városházához érjek.

Persze egy kisebb csapat kísért indulásomkor is és most is vártak rám. Gabriella (a képen) volt az, akivel kettesben tettem meg, az első- és utolsó 10-15 km-t. 

Kicsit, talán meglátszott az utazás rajtam.

Az első képen egyik támogatóm, a Tisacoop épülete előtt állunk. Majd a továbbiakban, a magyarkanizsai városháza elé érkeztem, ott vártak rám. Innen már csak 15 km választott el egy kis mesélés, riport adás után, az otthontól. Az utolsó pár száz méteren is még a lejelentkezések sora folytatódott. Ha valaki még emlékszik hova szoktam menni mikor hazaérek vagy mikor elindulok biciklizni, annak nem meglepő. Az ártézi kúthoz vitt először az utam. Onnan a piactérre, ahol 4-5 fős társaságnak meséltem még friss, ropogós élményeimről. Ugyan sötét volt már, este, de a nagyszüleimnél feltétlenül lejelentkeztem, s innen gurultam végre haza este fél 11 után. A szülői fogadáson már túlestem Csantavéren apukám révén. Neki jeleztem, hogy későn érek haza teljes fizikai valómban a házunkhoz, ha gondolja elém jöhet, anyukám pedig fél 11-kor jött munkából, tehát végül is őt vártam meg a nagyszülőknél.

Most pedig jöjjön az összegzés, a számok és egyebek az egész útról, de előbb még. Ilyen pluszként, de a túrához tartozva, hétvégére megérkezett hozzám a lengyel-német kutyás duó is. Egy estét töltöttek nálam, nálunk, majd másnap kikísértem őket a faluból, s északnak folytatták útjukat.

Akkor most összegeznék. Azzal kezdem, miért ne menj ilyen útra. Komolyan! Miért nem jó egy ilyen hosszú távra elmenni?! Egyszerű a válasz, túlságosan megtetszik. 52 napig voltam úton, de már Bulgáriától kezdve, azon járt a fejem, hova és mikor tudnék menni legközelebb. Azóta is csak mennék és mennék, bárhová. Ugyan Kína irányába akartam eljutni 2020 nyarán, de arról már lemondtam a vírusos dolgok miatt. Talán az EU-n belül se igazán lesz mozgás ezen a nyáron, a határlezárások miatt, nem hogy keletre. Visszatérve az utazásomra. Minden rosszal, problémával együtt, bármikor ismét belevágnék. Kicsit talán jobban felkészíteném rá a biciklimet, de mennék. Ha azt nézem hány ember ellenezte ezt, hányan "fikáztak" érte, hányszor hallottam, hogy meg fogok halni, hogy nem vagyok komplett, nem vagyok 100-as, hogy ezt meg akarom csinálni. Ha rájuk hallgatok, erre az útra el se lett volna szabad induljak. Igen, én is szoktam nézni furcsán emberekre, tőlem sokkal őrültebbekre, lásd a fenti képen mellettem ez a kutyás pár. Na ők simán túltesznek rajtam. Én így nem mennék ahogy ők, talán ők úgy nem mennének ahogy én, de ez nem is baj. Én nem úgy túrázom, ahogy egyesek szerint túrázhatnék, én úgy túrázom, ahogy én akarok!

Árpi barátom tanácsolta többször is, hogy úgy csináljam ahogy én akarom, miközben buzdítani akart rá, hogy talán repülőre kéne már ültessem a drótszamaramat. Igazából le is mentettem a szavait, annyira tetszettek, amiért bizonyára nem haragszik :"De persze ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz, do it your style!".

Egy szónak is száz a vége, vagy száz szónak is egy? Jöjjenek a számok.

Megtett táv: 7690,94 km / 52 nap.

52 napig kerekeztem, ez idő alatt 7690 km-t tettem meg. Átlagosan tehát naponta szűk 148 km-t tettem meg.
A teljes távra szóló átlagsebességem 17,3 km/óra. Naponta, átlagosan több mint 8 és fél órát töltöttem a biciklimen.
A legkisebb egy nap alatt megtett táv 83,03 km volt, míg a legnagyobb 213,57 km.
A legkevesebb egy napon tekeréssel töltött időm 4 óra 46 perc, míg a legtöbb 11 óra 18 perc.
Legnagyobb sebességem: 73,05 km/óra.
52 nap alatt, sajnos 3 kg-ot fogytam, ez a 3 napos hasmenésnek tudható be.
4 küllőtörést szenvedtem el, 1 hátsó váltóm ment tönkre Oroszországban. A felfújható matracom kilyukadt. 5 defektem volt összesen, illetve az első agydinamós lámpa mehetett a kukába. Az utolsó héten még egy hátsó kereket amortizáltam le teljesen, amely helyett, még útközben vásároltam másikat.
Legmagasabb pont ahol megfordultam, tengerszint feletti 2395 méter.
52 nap alatt 2 alkalommal aludtam ágyban, melyekből egyik alkalom egy Motel volt.

Összesen 420 eurót költöttem el, motellel, új kerékkel együtt. Ez napi 8,07 eurót jelent, melynek java része élelmiszerre ment el.
Vízummentesen teljesítettem a távot, összesen 9 országot érintve.

Akik nélkül az utam nem jöhetett volna létre: 

• Magyarkanizsai Természetjáró egyesület
• Capriolo kerékpárgyár Topolya
• Tisacoop Magyarkanizsa
• Vajdaság Hub
• Bata Trans Oromhegyes
• Magyarkanizsa önkormányzata
• ... illetve végül, de nem utolsó sorban, minden mangánszemély, aki felszereléssel, pénzzel, tanáccsal, bármivel hozzájárult a nagy utazáshoz

KÖSZÖNÖM!

A teljes sorozat: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész, 9. rész, 10. rész.

Valahogy így születik egy biciklitúra, egy internetes fénykép alapján!

Elérhetőségeim:

facebook.com/tamasvt 

facebook.com/theredcyclist
SRB +381640130953 
HU +36705960356 

Email: tamasvt@gmail.com

Amennyiben szeretnél élő élménybeszámolót, csak neked, az osztályodnak, egy egyesületnek, közösségnek, vagy csak úgy bárkinek, keress bátran telefonon, emailben, facebookon vagy akár személyesen! A helyszín nem probléma, Oromhegyes 600-700 km-es körzetében, csak az időmhöz kell igazodnod! Így jártam például már Sepsiszentgyörgyön és Révkomáromban is élménybeszámolni, de kilátásban van még Királyhelmec, hogy csak a távoli helyszíneket említsem. Persze viszem a biciklimet is magam alatt, hogy legyen min mutogassak!

Az útvonalam!

Nagyítható, google térképes megtett útjaimat az oldal tetején levő, "Térkép" fül alatt találod, melyen minden útvonalam jelölése látható. Továbbá nemrég léptem át, a bűvös 100 000 km-es megtett távomat. Amennyiben nem akarsz keresgélni az oldal tetején, a következő linken a térképhez jutsz: https://bit.ly/2Rx63yb.